A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél egy megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.

De gondoltunk azokra is, akik még nem láthatták viszont magukat nyomtatott vagy online irodalmi folyóiratokban. Számukra az #estivers felületét szeretnénk ugródeszkaként felkínálni.

Kortárs rovatunk első publikációjában Magyar Eszter verseit olvashatjátok.

a lejtők dőlésszöge miénk, 
amikor fura reggeli fényekben  
kívánjuk egymást.  
a függöny mozgása,  
ahogy falakra simul fölöttünk,  
hogy testet adjon a szélnek.  
ilyen ritmusban, lassan,  
eggyé válunk az égbolttal,  
nyitott ablakon át,  
ahogy párolog a test.  
hol van az a pont,  
mutass rá:  
ahol a kettő összeér?  
–  
kihalt madarak vonulása  
tükröződik a szembe ház homlokzatán.  
a fény szemünkbe siet.  
senki sem érti  
egyetlen szavunk sem itt.  
csak a repülés.  
–  
itt őrjöng mellettem.  
pohár vízben esőt és folyót keres.  
benne engem,  
bennem valaki mást.  
így érez akkor is,  
ha gyertyát lát megterített asztalon:  
füstjével falakat festene feketére,  
csikkekbe zárt erdőtüzekről álmodik.  
–  
szomorú vagyok, kietlen  
és még sokszor szomorú.  
szemeid a folyón tartod,  
lábaid a vízben.  
ügyesen fésüli ráncainkat arccá,  
vágod rá, hogy ilyenek lettünk.  
de arról nem beszélsz milyen érzés,  
hogy csak ennyi volt  
és hogy végül is minden összemérhető. 

Magyar Eszter 1988-ban született Budapesten. Szakmáját tekintve sminkes/sminkes aktivista. A munkájából kifolyólag tartózkodott huzamosabb ideig Berlinben és Mumbaiban is, az írásra mindig terápiaként tekintett.

Kiemelt kép: Philomena Famulok