A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél egy megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.
De gondoltunk azokra is, akik még nem láthatták viszont magukat nyomtatott vagy online irodalmi folyóiratokban. Számukra az #estivers felületét szeretnénk ugródeszkaként felkínálni.
Kortárs rovatunk első publikációjában Magyar Eszter verseit olvashatjátok.
a lejtők dőlésszöge miénk,
amikor fura reggeli fényekben
kívánjuk egymást.
a függöny mozgása,
ahogy falakra simul fölöttünk,
hogy testet adjon a szélnek.
ilyen ritmusban, lassan,
eggyé válunk az égbolttal,
nyitott ablakon át,
ahogy párolog a test.
hol van az a pont,
mutass rá:
ahol a kettő összeér?
–
kihalt madarak vonulása
tükröződik a szembe ház homlokzatán.
a fény szemünkbe siet.
senki sem érti
egyetlen szavunk sem itt.
csak a repülés.
–
itt őrjöng mellettem.
pohár vízben esőt és folyót keres.
benne engem,
bennem valaki mást.
így érez akkor is,
ha gyertyát lát megterített asztalon:
füstjével falakat festene feketére,
csikkekbe zárt erdőtüzekről álmodik.
–
szomorú vagyok, kietlen
és még sokszor szomorú.
szemeid a folyón tartod,
lábaid a vízben.
ügyesen fésüli ráncainkat arccá,
vágod rá, hogy ilyenek lettünk.
de arról nem beszélsz milyen érzés,
hogy csak ennyi volt
és hogy végül is minden összemérhető.
Magyar Eszter 1988-ban született Budapesten. Szakmáját tekintve sminkes/sminkes aktivista. A munkájából kifolyólag tartózkodott huzamosabb ideig Berlinben és Mumbaiban is, az írásra mindig terápiaként tekintett.
Kiemelt kép: Philomena Famulok
