József Attila utolsó múzsájának története

f21.hu 2016. máj. 14. 0 7

Mákos Rebeka kiváló cikkében megismerhetik olvasóink Kozmutza Flórát, ezt a nagyszerű asszonyt, aki végzetesen beleírta magát a magyar irodalom történetébe…

21 éve, 1995. 05. 14-én hunyt el Kozmutza Flóra gyógypedagógus, pszichológus, tanár, számos lélektani kutatás és kötet szerzője, Illyés Gyula felesége, József Attila egyik nagy szerelme.

Nevét nem csupán a két irodalmi egyéniséghez fűződő kapcsolata tette híressé, karrierjében számtalan sikert tudhatott magáénak. Magánéletének e két fontos alakja amellett, hogy boldoggá tették őt, sokszor meg is nehezítették életét, már csak azáltal is, hogy a publikum számtalanszor rágalmazta Flórát a két férfi, és hozzájuk fűződő kapcsolata miatt.

292192_galeria_illyes_gyulane__1939

Kozmutza Flóra

Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flóra Emília 1905.-ben született Budapesten. Már fiatal lány korában megmutatkozott tehetsége, éles eszével orvosi pályára kívánt lépni. Szülei azonban ebben nem támogatták, így egyidőben hallgatott bölcsészetet a Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve tanult két évet a Sorbonne-on. Itt írta meg bölcsészdoktorijához szükséges értekezését a francia költő-filozófusról „Jean-Marie Guyau mint esztétikus” címmel. A művet sikeresen megvédve tért vissza Budapestre, ahol élete és elképzelései gyökeresen megváltoztak, mikor egy lapban először olvasott a gyógypedagógiáról. Jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, ahol Szondi Lipót, a kor híres pszichoanalítikus-pszichiátere, a Szondi-teszt kidolgozója volt a tanára, és vált a lány mentorává. Pályakezdőként a főiskolán maradt, dolgozott Tóth Zoltán és Bárczi Gusztáv gyógypedagógusok mellett, többek között a híres-hírhedt Lipótmezei Elmegyógyintézetben végzett kutatásokat. Közben egyre feljebb lépett a ranglétrán, vezette a Lélektani Laboratóriumot, aztán az iskola főigazgatójává vált. Sokat tett a gyógypedagógusok társadalmi elismeréséért, keze alatt megújult, és kiszélesedett a gyógypedagógia spektruma. Pályafutása alatt több új típusú gyógypedagógiai intézmény létesítését kezdeményezte: óvodákét, foglalkoztatókét. Nyári szabadságai idején Doboz községben végzett különböző kutatásokat; falusi nincstelenek gyerekein vizsgálta, hogy a nyomor hogyan hat a szellemi fejlődésre.

illyes_gyula2_nagy

Illyés Gyula

Professzora megbízásából Rorschach-teszteket készített híres írókkal, költőkkel, művészekkel, melyek eredményeit egy dolgozatban kívánta összefoglalni. Így hozta össze a sors 1936 decemberében Illyés Gyulával. “Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem. Nős voltam ugyanis.”– írta naplójában az író, aki ekkoriban még együtt élt Juvancz Irmával, első feleségével. Flóra, habár szimpatikusnak találta a férfit, többet nem érzett iránta. Aztán hónapokig nem is találkoztak.

Flóra következő “alanya” József Attila volt. A költő szívesen látott neki a pacákkal teli táblák analizálásának, annál inkább, mikor meglátta a fiatal pszichológusnőt. Attilát elkápráztatta a szikrázóan okos, gyönyörű, de kissé távolságtartó Flóra. A 10 tábla elemzéséből csupán ötre futotta az időből, a költő ugyanis annyira ihletett, sokféle, és különös asszociációkkal válaszolt imponálni kívánva a lánynak-, hogy mindkettejük kifáradt az elhúzódó vizsgálatban. Míg Illyés Gyulának el kellett fojtania érzéseit, József Attila utolsó menekülésként vetette bele magát ebbe a szerelembe. Találkozót beszélt meg Flórával, kezébe a lány nevét tartalmazó, őt méltató szerelmes versek sorát nyomta, és feleségül kérte. „Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Kozmutza Flóra! / E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, / Mint sebről a kötést, te leoldtad-újra bizsergek”. Flóra zavarba jött, válaszolni nem tudott, csak arra kérte Attilát, hogy legalább a vezetéknevét húzza ki a költeményekből. Megrémült, de nagyra becsülte a férfit, és nem tudott ellenállni ostromának. Próbálta viszonozni érzéseit, de csak jó barátja lehetett a költőnek, ugyanis titkon Illyés Gyulát szerette…

1330089320_ja_377x170_v1

József Attila munka közben

Ez a kettősség, érzelmeinek bizonytalansága végül lebetegítette. Tavasszal szívizomgyulladással kórházba került, ahová Attila mindennap bement, és meglátogatta Illyés is. Ezen alkalmon beszélgettek először négyszemközt. A férfi Attila iránt való érzéseiről kérdezte, de Flóra csak hallgatott. Újabb szünet következett kettejük kapcsolatában. Flóra nyáron Tihanyba utazott, úgy érezvén, hogy pihenésre és egyedüllétre van szüksége, miután Attila egyre gyanakvóbbá vált, és megkérdőjelezte vonzalmát. A nő egyik-másik elszólásából, leveleinek hűvös hangneméből arra következtetett, hogy az mást szeret. Két napja sem volt Tihanyban, mikor megtudta, hogy Attila idegszanatóriumba került. Közös barátjuk, az író Ignotus Pál arra kérte Flórát, hogy utazzon a Siestába, és mondjon igent Attilának, ezzel talán javítva a költő állapotán, hiszen félő volt, hogy teljesen összeroppan.

Flóra elment, és így ír a látogatásról “József Attila utolsó hónapjairól” című könyvében: “[1937] Szeptember 3-án, pénteken délután (tehát azonnal az orvos engedélyezte napon) kimentem hozzá a Siesta szanatóriumba. A környezet barátságos, gondozott, szép volt, a kert nyáriasan üde, a levegő a locsolástól friss. Attila a kapubejáratban várt. Izgatott voltam, elfogódott. Ő sápadt, vékony, szeme karikás. Nem üdvözölt, halálos komolyan nézett a szemembe. Én is némán álltam. Az első szava kérdés volt: hozzá megyek-e feleségül? Az igenemre átölelt, felzokogott. Majd elkérdezte még sokszor – egy kicsit hitetlenkedve – és minden válaszomra még erősebben zokogott. “Meggyógyulok most már, itt az igazi orvosom.” József Attila állapota azonban csak rosszabbodott; sírásrohamaival, dühkitöréseivel egyre nehezebben bírtak a szanatóriumban. A betegség annyira elhatalmasodott rajta, hogy képtelen volt hinni Flórának, barátainak, orvosainak.

jozsef_attila

József Attila

Ősszel Illyés találkozót kért Flórától. Attila felől érdeklődött, de elmondta azt is, hogy feleségével különköltöztek, mindinkább kételkedik tehetségében, és egyre sötétebb gondolatok környékezik. Flórában felvillant közös életük gondolata, úgy gondolta, vele lehetséges a boldog, normális élet.

Attila utolsó Siestában töltött napjai egyikén magához hívta régi barátait: Kodolányi Jánost, Szabó Lőrincet, és Illyés Gyulát is, akivel hosszú ellenségeskedés után végre-valahára békét kötöttek. Ezt követően a költőt elbocsájtották a szanatóriumból. Balatonszárszóra küldték, nővérei gondjára bízva. Mikor Flóra pár hét elteltével meglátogatta, Attila azt ígérte neki, hogy karácsonykor megesküsznek. Kozmutza Flóra József Attila utolsó neki írt levelét december 4-én kapta kézhez, egy nappal Attila halála után. A levélben ez áll: „Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. A többi nem rajtunk múlott. … U. i. Kérem, vasárnap ne jöjjön.”

József Attila halála megrendítette az egész írótársadalmat. Utolsó múzsájának nem volt annyi ereje, hogy részt vegyen temetésén. Ebben a szomorú gyászidőben találkozott újra Illyés Gyula és Kozmutza Flóra. Egymásra támaszkodva próbálták feldolgozni a tragédiát. Bár mindketten vonzódtak a másikhoz, jobbnak látták, ha nem kezdenek viszonyt, elhatározásukhoz viszont nem tudták tartani magukat. Először titokban találkoztak csak, majd Illyés elvált Juvancz Irmától, és a következő évben, 1939-ben elvette Flórát. 44 évig voltak házasok. Illyés haláláig szerette feleségét, az viszont nagyon nehezen érintette, hogy soha nem írhatott verset a szeretett nőhöz, azt ugyanis már megtette valaki más: „A nő, aki életemnek a gyökérzete lett, akinek birtoklásáért ma is küzdök. Nincs olyan emberi vágyam, amit ne teljesítene. Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá kezét.”

Házaséletük boldog volt, József Attila szelleme viszont még sokáig kísértette őket. Flóra az asszonynevét használta, hogy ne legyen olyan nyilvánvaló, hogy ő volt a költőóriás Flórája is, viszont azok közül, akik ismerték, sokan őt, illetve Illyést is hibáztatták a tragédiáért.

Bűnbakjai lettek egy olyan eseménynek, amelyért nem szabad, és nem is lehet felelőst kikiáltani. Később csitult a helyzet, viszont el nem felejtődött. A párnak egész életében ezzel a megbélyegzéssel kellett együtt élnie. Flóra asszony utoljára 1980-ban elevenítette fel újra József Attila emlékét, mikor a család barátja, az irodalomtörténész Domokos Mátyás biztatására megírta memoárját, összes emlékével a költőről, és a tőle kapott negyvenöt levéllel. Az immár özvegy Flóra asszonyt a végzetes nap óta eltelt ötven év megerősítette, de még ennyi idő után is érték atrocitások. Így ír erről könyvében: „Azt reméltem, hogy az elmúlt évtizedek alatt eltűnnek vagy legalább elhalványodnak a hármónkat – József Attilát, Illyés Gyulát és engem – érintő – bántó hiedelmek, félreértések. De még a durva rágalmak sem csitultak el. […] …néhány éve csak, hogy Illyés Gyula postán, aláírás nélküli nyílt levelezőlapot kapott, újságból kivágott nagybetűkkel, a következő szöveggel: JÓZSEF ATTILA GYILKOSA. […] Írásom legfőbb indítéka az, hogy letörlődjék férjemről a »bélyeg«, amit olyan igazságtalanul ütöttek rá.” A tisztázás szándékával kiadta József Attila utolsó hónapjairól című könyvét, melyben az események objektív ismertetése mellett-hivatásához hűen- új megvilágításba helyezve boncolgatta a félrekezelt költő betegségét.

Illyes_Gyulaval_es_Illyes_Mariaval

Kozmutza Flóra és Illyés Gyula kislányukkal

Illyés Gyula verseinek “megnevezhetetlen” ihletőjének földön töltött 90 éve tele volt mélységekkel, és magasságokkal. Számtalan elszenvedett sérelem, megbélyegzés, egy túl korán elvesztett jó barát emléke mellett szakmai sikerek, példátlan karrier volt az övé, és egy síron túl is szerető férfi egész életen át tartó, mindenen átsegítő, mindent legyőző szerelme.

Categories: IRODALOM