Grandiózus második nap az Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Táborban

Vincze Bence 2019. Júl. 27. 0 0

A 2019-es Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Tábor második napján sem fogták vissza magukat a szervezők. A 2017 után ismét megrendezésre kerülő esemény közepéhez érve Kemény Istváné, a korábbi országos bajnokoké, az Instagramé, estére pedig a zenei kavalkádé volt a főszerep.

A reggel ezúttal is workshopokkal kezdődött, amik közül a versműhelyen ezúttal Kemény István volt a moderátor, így nem is volt meglepő, hogy sokan jelentkeztek versekkel, és még többen jöttek pusztán megfigyelés és érdeklődés szempontjából. A József Attila-díjas író, költő a több, mint két órás műhely alatt végig figyelmesen és lelkesen hallgatta a fiatal verselők szövegeit, amikhez, ha kellett, nem félt erős kritikákat is megfogalmazni a fejlődés érdekében. Nagyjából tíz versre került sor délután negyed kettőig, de az is sokat tanulhatott, aki pusztán megfigyelőként vett részt a nagyszínpad előtti, délelőtti záporok elől menekülő kis csoport beszélgetésében és gondolataik ütköztetésében.

Fotó: Lutor Katalin

Ebéd után Ott Anna vezetésével került sor egy érdekes beszélgetésre, amire vendégként Simon Márton és Kemény Gabriella érkeztek. Az interjú az instaköltészet fogalmát, jelenségét és a kortárs művészetben elfoglalt helyét igyekezett taglalni, feltérképezni és elhelyezni a megfelelő közegben. Simon Márton és Tóth Réka Ágnes közösen kezelik az 5mondatok nevet viselő profilt, amin – a nevéből is sejthetően – öt mondatból álló szövegeket olvashatunk és a leírásban a következő „mottó” szerepel: “Jó esetben versek. Rossz esetben is.” Érzésem szerint alapvetően Marci részéről ez a mondat került hosszasabb kifejtésre a beszélgetés során. Ez a gondolat, ami legjobban körülírja az ő véleményét a sokak által erősen kritizált műfaj terén. „Az Instagram előtag lényegében fosztóképzőként jelenik meg a kommunikációban” – tette hozzá, ami nem csak az irodalomban, a legtöbb művészeti ágban jelentősen megmutatkozik. Hiába lehet minőségi az, amit az Instagram által teremt meg egy költő, alkotó ember, ha eleve negatív előítéletekkel állnak hozzá. Természetesen azért semmi sem alaptalan, az Instagram kifejezés nem azért vált negatívvá a művészeti diskurzusokban, mert eleve egy rosszul felfogott dolog, hanem szerepet játszik benne a klasszikushoz, a hagyományhoz való foggal-körömmel ragaszkodás, és láttunk már ellenpéldákat is olyan oldalakra, amik komolyan vehetetlen gondolkodással álltak hozzá a kérdéshez. Kemény Gabriella, a Zsebuniverzum profil vezetője elmesélte, mikor eszébe jutott, hogy kellene csinálni egy ilyen oldalt, akkor épp átesett egy szakításon, és arra volt szüksége, hogy olyan módon tudja kiadni magából a gondolatait, amivel a lehető legtöbb emberhez eljuthatnak azok. Ebből hamar lett egy nagyszabású oldal, jelenleg is 26 ezer követővel rendelkezik. Véleménye szerint nem az a lényege, hogy minél elvontabb, nehezen érthetőbb szövegeket alkosson, rövidebb, könnyebb alkotások ezek, amik a modern technológia gyorsaságában pillanatok alatt hathatnak a kezdőlapot görgetőkre. Ez tudatos pillanatmegragadás.

Mindketten kiemelték annak fontosságát, hogy ezekkel az oldalakkal egyfajta irodalom népszerűsítő, közvetítő platformokként is szeretnének szolgálni. Marci nem csak az irodalmat, a képzőművészetet is erősen kiemeli ezekben a posztokban, míg Gabriella elmondta, hogy gyakran ajánl a követőinek fontos kortárs köteteket, amikből fejlődhetnek, tágíthatják irodalmi világlátásukat, és ha verset küldenek neki, általában segít eljuttatni a fiatal kezdőket tapasztaltabb folyóirat szerkesztőkhöz. Végeredményben a beszélgetés érdekes és megosztó volt a táborban is, többekben maradt így is kétség a műfaj relevanciája iránt, de sokak pozitív értékegyeztetéssel álltak fel a kisszínpad elől, aminek köszönhetően még órákkal később is találkoztam olyan fiatalokkal, akik ezen vitatkoztak.

Fotó: Lutor Katalin

A beszélgetést követően a szokásos két kisverseny következett, elsőként Dolgok, amikről nem beszélünk témával, Tasi Manó vezetésével, ahol első helyen egyenesen hármas holtverseny alakult ki a dobogón Gyökeres Emese, Békesi Zoltán (Zebulon Dudora) és Zádori Bence között. Ezt követően indult a 10 years challenge témájú kisverseny, ahol Sallai Márk és Baranyai Barna voltak a moderátorok. Ezen már szépen kialakult a hármas dobogó. Első helyen az előző verseny hostja, Tasi Manó, másodikon Kovács Alex (KoAla), harmadikon Mészáros Aliz végzett.

Az esti programforgatagot és nagyversenyt megelőzően még sor került egy szervezői kerekasztalra, ahol az ország slamklubjainak vezetői gyűltek össze és beszélték meg az elmúlt időszak eseményeit, változásait, történéseit és pozitív, negatív tapasztalatait, melyekkel egymásnak és a frissebb, fiatal csapatoknak igyekeztek segítséget nyújtani.

Fotó: Lutor Katalin

A nagyversenyen ezúttal a Földalatti Slam klub által prezentált grand slam volt, amit Bíró Dénes és a legutóbbi Európa-bajnok, Molnár Péter vezetett. A grand slam lényege az, hogy egyenes kieséses fordulókban a továbbjutók egy-egy elleni küzdelemben mérik össze előadásaikat. Rendhagyó még továbbá a zsűrizés is, ami ebben az esetben nem pontozással zajlik, hanem 29 lapot osztanak ki, aminek egyik oldala zöld, másik oldala piros, és így a két szöveg meghallgatása után az egyik feltartásával jelezheti a közönség, hogy melyik versenyzőt szeretné tovább juttatni. Az izgalmas versenyen nyolc fellépő adott elő, és végül több szoros megmérettetés után a következő dobogó alakult ki:

I. Gömöri Eszter

II. Bánóczi Bea

III. Székely Zoárd

A második napot Lil Frakk koncert és ahogy a többi napon is, Slam’n’jam zárta.


Lutor Katalin galériája  


Tags: Bárány Bence, grand slam, irodalom, Izsó Zita, Kemény István, kultúra, OB, Orfű, Összmagyar Slam Poetry Spoken Word és Irodalmi Tábor, Pécs, Simon Márton, slam poetry, Színész Bob Categories: IRODALOM
Related Posts