Ágy alatt talált poros polaroid kép ez a vers. Senki sem emlékszik rá, hogyan és miért került oda, de néha kellemes takarításkor hasonló kincsekbe botlani és beemelni életünk könyvének lapjai közé. Lutor Katalin emlékfényképét olvashatják.
most rád emlékezem (1)
a pattogás mindig a meleget juttatja eszembe.
hogy olyan volt belédbújni mint kipárnázott melegágyba.
szalmakazal szélén a kiálló szalmaszálba.
el nem csókolt ajkakkal álmodom kemény fényképeken
rég elő nem hívott film: szükségszerűen túlexponáltan.
kiégett naspolyafa melyre egykor fölmásztam.
lediktáltam mert szálló szónak mondani értelmetlen
elkezdődni így mint nincs megoldás-egyenlettel a számtan.
redőny zuhant akkor közénk vízzel teli tálban.
Lutor Katalin
