Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei

Zsófia Feigl 2017. jan. 1. 0 2

Böszörményi Gyula József Attila-díjas író 2002-ben a Gergő-regények című könyvsorozatával lett országosan ismert. Sci-fi, fantasy és ifjúsági regényeket ír, melyekben mitológiai és népmesei elemeket is felhasznál.

Manapság egyre nagyobb ismeretségnek örvend, amit a legújabb ifjúsági könyvsorozatának az Ambrózy báró eseteinek köszönhet. A sorozat első kötete a Leányrablás Budapesten 2014-ben a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. Azóta a második és harmadik résszel, illetve egy kiegészítő novellával bővült. Már a könyvek borítói is megragadják az ember figyelmét, hiszen gyönyörű kivitelezéssel ragadja meg a mű tartalmában rejlő gondolatokat. Ha az érdeklődő a borító alá is benéz, akkor pedig egy páratlan élményben lesz része.

De miről is szól ez a sorozat? A történet a századfordulón játszódik az Osztrák-Magyar Monarchiában. A 17 éves Hangay Emília azért érkezik Budapestre, hogy négy éve eltűnt nővére keresésére induljon. Nem sejti azonban, hogy ez egy igen veszélyes és kalandokkal teli vállalkozás lesz. Ambrózy Richárd báróval egy szerencsétlen baleset során találkozik, amikor az úr konflisa véletlenül elgázolja őt. Rihárd ragaszkodik hozzá, hogy gondoskodjon a lányról, amíg felépül. Így kerül Mili az Ambrózy villába. A báró úr érdeklődését, lévén magándetektív, persze felkelti az eltűnt Hangay Emma története, ezért felajánlja a segítségét a nyomozásban. Ezzel párhuzamosan az író Emma szemszögéből bemutatja az eltűnésének, és bujdosásának részleteit. Amikor négy évvel ezelőtt a millenniumi ünnepségekre Budapestre érkezett, ismeretlen okból elrabolták őt. A lány megszökött elrablói elől, de rejtőzködni kényszerül, mivel ők továbbra is üldözik őt.

A második kötet egy kicsit eltér ettől, mivel itt elsősorban nem az Emma utáni kutatás van előtérben, hanem rejtélyes gyilkosságok, amelyek felderítésében Rudnay Béla rendőrfőkapitány Ambrózy báró segítségét kéri. A párhuzamos szálon továbbra is Emma történetéről olvashatunk, ami immár egy időben játszódik Mili és Richárd nyomozásával. Látszólag nincs összefüggés a két szál között. Vagy mégis? Ezt nem árulom el, akit érdekel, olvassa el.

A harmadik könyvben az író ismét Emma felkutatását, ügyének megoldását helyezi előtérbe. Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy ez előző két rész poénjait ne lőjem le, ezért ezt most inkább mellőzném is. Helyette inkább essen szó arról, hogy tulajdonképpen miért is érdemes elkezdeni ezt a sorozatot, és mitől olyan különleges is ez a történet.

Böszörményi Gyula roppant sajátos stílusban ír. Eleinte furcsa lehet annak, aki még nem olvasott tőle, de amint megbarátkozott vele az olvasó szerintem egészen fantasztikus ahogyan a szöveget alakítja. Az író remek humorral bír, és olyan frappáns hasonlatokat használ, hogy biztos, hogy az olvasó nem fogja kibírni kuncogás nélkül. Például: „– Mikor rájuk rontottunk, akkora volt a kavarodás, mint fakanállal abajgatott kondéros gulyásban.”

Másrészről a szóhasználat és a stílus teljesen korhű. Minden kifejezés, szó illik a századforduló nyelvhasználatába. Böszörményi Gyula pedig olyan szitkozódást tud írni akár négy soron keresztül, hogy közben egyetlen csúnya szót sem használ, az olvasó pedig a hasát fogja a nevetéstől. Például: „Az a csupaszcsiga pofázmányú, sunyi nyúlbogyó, hogy tekeredne meleg sál a nyaka köré, de csakis a saját nyelvéből!”

forrás: Librarius

Emellett teljesen hűen ábrázolja a korabeli Magyarországot. Az olvasó megismerheti a századforduló budapesti életet, megtudhatja milyen lehetett akkor bárónak, bárónénak, polgárnak, cselédnek, bűnözőnek vagy éppen prostituáltnak lenni. Egy komplex, valós képet kap társadalomról, illemről és a mindennapi életről. A szereplőkkel együtt járhatja be a várost úgy, hogy közben lábjegyzetből megismerheti az épületek, utcák, városrészek rövid történetét, mai nevét, elhelyezkedését.

A történetben megjelenő személyek, legyenek azok fontos karakterek, vagy éppen csak megemlített emberek, szinte mindig akkoriban élt, valóban létező személyek. Ha például a szerző arról ír, hogy a kofa árut vitt egy embernek a Kossuth Lajos utca 19. alá, akkor az az ember abban az időben valóban ott lakott, illetve a kofa valóban akkor élt, és valóban egy kofa volt. Az olvasó lábjegyzetben megtudhatja ezen szereplők életének rövid történetét, vagy néhány adatot, ami róluk fennmaradt. Minden más, ami róluk a könyvekben szerepel csupán kitaláció.

A főszereplők ez alól természetesen kivételek, a Hangay lányok és Ambrózy báró kitalált személyek. Számos ismert személyiség is felbukkan a könyvekben. Mili legjobb barátnője például Erdős Renée költőnő, valamint megjelenik még Krúdy Gyula, illetve Széll Kálmán is, olyan mesterien beleépítve a történetbe, hogy az ember lánya tényleg elhiszi, hogy megtörténhetett volna velük mindez. A második kötet érdekessége még, hogy a gyilkosságok, amelyekről a nyomozás folyik valóban létező ügyek voltak. A lábjegyzetekből kiderül, hogy a Pesti Hírlap melyik számában lehet róluk olvasni.

Amellett, hogy korhű a sorozat rendkívül izgalmas is. Annyi rejtély meg fordulat van benne, hogy az olvasó nem győz csodálkozni. Egy percig sem lehet unatkozni az olvasása közben. A szereplők jelleme is összetetten érdekes. Ambrózy báró magának való, zárkózott zseni, akinek a szíve egy múltbéli trauma óta jégbe van fagyva. Később kiderül, hogy a zord külső mögött igenis érző szív dobog. A báró személyisége titokzatos, kiismerhetetlen, de nagyon szerethető. Mili szertelen, kislányos, lázadó természetű, forrófejű és makacs, de okos is, aki az olvasó szeme láttára érik vidéki kislányból egy városi nővé. A kettejük civakodása, csipkelődése sok humoros pillanatot eredményez a történet során, igazán remek csapatot alkotnak. A történetben a szerelmi szál is jelen van, de nem csöpögős, rózsaszín vattacukor módjára, csupán finoman, lassan, a korabeli erkölcsöknek megfelelően, még az erősebbik nem számára is emészthető módon.

Ajánlom ezt a sorozatot, személy szerint igazán zseniálisnak tartom. Mindhárom könyv gyilkos függővéggel zárul (különösképp a harmadik), és garantált, hogy ha egyszer valaki a kezébe veszi az első részt meg sem áll a történet végéig. Bár a könyvek elsősorban fiatal korosztálynak szólnak, az idősebbeknek is ugyanolyan élvezetesek lehetnek. A regényekből nagyon jól meg lehet ismerni a századforduló korabeli Magyarországot, de nem úgy, mint a történelemkönyvekből, hanem olyan szórakoztató módon, hogy az olvasó észre sem veszi, mennyit tanult közben.

A végére pedig jöjjön néhány kedvcsináló idézet:

– Gyűlölet és imádat – sóhajtott Agáta mama, batiszt kendőjével legyintve. – Ugyanazon tőről fakadó bolondságok. Mindkettőt szenvedély szüli, és míg a nevezett érzemény ki nem bomlik teljesen, aligha tudható, melyik is valójában.”
(Rudnay-gyilkosságok)

„Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”
(Rudnay-gilkosságok)

„Ambrózy báró hosszan, elgondolkodva nézett rám, miközben tekintetében valami szokatlan, lágy és kedves fény jelent meg.
– Üdítő, hogy időnként ilyen mérhetetlenül nagy butaságokat képes mondani, Mili – sóhajtotta, majd hirtelen elkomorult. – Ám nagyon kérem, ezt ne akkor tegye, amikor épp egy diplomáciai botránnyal kecsegtető ügyben járunk el.”
(Beretva és tőr)

„– (…) Asszem a nyomozók aligha hinnék el nekem, hogy mindkettőt a pech nevű járvány „megbotlottak, oszt beleestek valamibe” -változata vitte el.”
(Ármány és kézfogó)

Categories: IRODALOM