Hahó, van ott valaki? – Érdekességek az idegenek utáni kutatásokról

f21.hu 2016. okt. 19. 0 1

Az ember alapvetően egy kíváncsi lény. Érdekli, hogy mi miért történik körülötte. De legjobban az izgatja a fantáziáját, hogy vajon van-e még hozzá hasonló lény az univerzumban. Hogy e kérdésére választ kapjon, nem egyszer küldött már jelet a végtelenségbe. Válasz még sehonnan sem érkezett.

A csillagászat kezdeteit nem részletezném. Egyszer ilyennek hitték az univerzumot, egyszer olyannak. Ennek megfelelően kutatták több-kevesebb sikerrel, de egy dolog mindig nyitott kérdés volt: vajon egyedül vagyunk? Ha egy nálam sokkal okosabb embert, például egy ezzel foglalkozó kutatót kérdeznénk meg erről, ő sem tudna biztos választ adni. Írásomban idegen civilizációk felkutatására tett kísérletekről olvashatsz.

  1. Az areciboi üzenet

Kezdjünk is az egyik legismertebbel! Viszonylag régen, 1974-ben sugározták az űrbe az areciboi rádióteleszkóppal egy Messier 13 nevű gömbhalmaz felé, amely tulajdonképpen eszméletlenül messze, több mint huszonötezer fényévre található tőlünk. Én azt gondoltam először erről a kódról, hogy egy hatalmas méretű fájl, de tévedtem. Az üzenet csupán ezerhatszázhetvenkilenc byte, amely azért ekkora, mert csak egyes és nullás számjegyeket tartalmaz. A tájékozódottak már kitalálhatták: igen, ez egy kettes számrendszerbeli kód. Az üzenetet két tudós, Dr. Frank Drake és Carl Sagan írta. Olyan információkat hordoz, mint például a teleszkópok mérete, a Naprendszer grafikus modellje, információk a DNS-ről, a számok egytől tízig… Bennem felvetődött az a kérdés, hogy ha egyáltalán létezik is valaki rajtunk kívül, értelmezni tudná-e. Üzenet hivatalosan még sose érkezett, bár ne nagyon várjuk, nagyon kicsi a valószínűség, hogy az areciboi üzenetre érkezni is fog valamikor válasz. Viszont 2001 augusztusában gabonaköröket fedeztek fel a brit Hampshire nevű kis városka közelében, nem messze egy közeli rádióteleszkópról. Ezt hívják az „areciboi válasz”-nak, amely egy kísérlet volt arra nézve, hogy vajon az emberiség meg tudna fejteni egy az elküldötthöz hasonló üzenetet.

Ha valakit érdekel a bináris kód, itt megtalálhatja.: http://www.cropcircleresearch.com/imgs/uk01dm/code.gif

  1. Pioneer-táblák

A legismertebb után következzék a legelső! Ezek nem is kódok, hanem grafikai üzeneteket tartalmazó, arannyal bevont alumíniumtáblák. Két űrszonda – a Pioneer-10 és 11 – fedélzetén helyezkedtek el, arra várva, hogy valaki megtalálja őket. A táblákon egy férfi és egy női testet ábrázoló grafika mellett több, a szonda eredetéről információt adó ábra található. Története rendkívül érdekes, hiszen az areciboi üzenetet író két kutató keze munkája is vastagon benn van a projektben. A gondolat, hogy ezeken a szondákon valami üzenetet is el kéne helyezni, először Eric Burgess fejéből pattant ki. Először nagyon bizonytalan volt, majd megosztotta újságíró kollégájával is az ötletét, aki mindezt támogatta. Együtt keresték fel Sagant, aki először nagyon ódzkodott a dologtól, mivel nem hitte, hogy valaha is megvalósulhat. A NASA engedélyt adott a tervre, majd a kutató Dr. Drake-kel közösen vágott bele a munkába. A végleges üzenetet Sagan felesége, Linda írta meg. Az első táblát ’72-ben, a másodikat egy évvel rá küldték ki a végtelenségbe. Akkoriban a táblát nagyon sok kritika érte. Olyan hülyeségekbe is belekötöttek, hogy például miért ruha nélkül ábrázolták az embereket. Az ilyen kritikusokról szerintem inkább ne is ejtsünk több szót. Bírálták még azt is, hogy nem volt a kiküldése előtt nemzetközi konzultáció, amely egy „kicsit” érthetőbb az előzőnél. Egy Ernst Gombrich nevű művészettörténésznek viszont elég összetett aggályai voltak. Félt attól, hogy nem fogják tudni értelmezni a jeleket. Például a nyilat, mint szimbólumot csak mi ismerjük.

Válasz még erre az üzenetre sem érkezett.

  1. Üzenet Ukrajnából

Volt már a legismertebb, a legidősebb: következzék a legújabb! 2008-ban, Ukrajnából küldték a legutóbbi kódot a végtelenségbe. Ez egy viszonylag nagy méretű, ötszázegy képi és szöveges üzenetből álló „csokor”. A cél egy húsz fényévnyire lévő bolygó, amelyen talán élhet egy Földön kívüli civilizáció. Ez eddig úgy hangzik, mint egy unalmas valami, amit lehetne még taglalni azzal, hogy miért küldték így, miért küldték úgy, és mivel nem Wikipédia-szócikket szeretnék itt újragondolni, nem taglalom tovább. Inkább az üzenet azon tulajdonságáról ejtenék több szót, ami különlegessé teszi és elválasztja a többitől. Ezt nem egy tudós vagy egy megszállott E.T.-vadász írta, hanem egy közösség. Igen, kedves Olvasó, jól látod. Akár te is küldhettél volna üzenetet. Végül is csak hat évvel vagy lemaradva, de sebaj. Akik elég szemfülesek voltak és észrevették a felhívást, regisztráltak egy weboldalra, amin keresztül megoszthatták ötleteiket. Innen került ki az a bizonyos ötszázegy, amely elindult százhúsz billió kilométeres útjára. Ugyanúgy, mint az areciboi üzenet, ez is kettes számrendszerben „utazik”. Ennek nemcsak tudományos jelentősége nagy: próbálták a szervezők összekötni az embereket a tudománnyal. Próbálták megnézni, hogy kinek milyen gondolata van, ki mit mondana akkor, ha lehetősége lenne beszélni egy idegen civilizációból származó lénnyel. Tehát ha nem is kapunk választ, sikerként könyvelhetjük el a projektet. A kódsorozat 2029-re éri el a célbolygót. Válaszra – ha egyáltalán lesz olyan – leghamarabb 2040 környékén számíthatunk.

Talán egyedül vagyunk, talán nem. Nem tudhatjuk. De az emberi kíváncsiság hajt előre minket és ez a normális. Ha ezekre az üzenetekre nem is kapunk választ, se mondhatjuk ki, hogy nincs itt senki más. Csak esetleg nem tudják dekódolni. Vagy nem is akarják. De ha értelmezik, egy dolgot mindenképpen megtudhatnak: „valamerre az üzenet irányába van egy bolygó, amelyen a civilizáció képes volt építeni rádióteleszkópokat és az űr vizsgálatához szükséges eszközöket, képes volt megalkotni technológiákat. Ezen a valamilyen bolygón nagyon kíváncsi és intelligens élőlények élhetnek…”

Categories: VILÁG