A Művészetek Völgye sokak számára jelenti a közvetlenséget, azt a közeget, ahol nem furcsa a buszon idegennel szóba elegyedni, ahol a vécés néni igényes, az autósok ingyen taxijáratként üzemelnek és úgy általában mindenki nagyon kedves, előzékeny és toleráns. A negyedik napra észleléseink szerint foszlik az erőltetett jóindulat, sokakból tör elő a kellemetlenkedő Mr. Hyde, és az éjjeli Csigabusz sem az a romantikus hely, ahol annyi távollét után végre kebledre ölelheted a világot. Hölgyeim és Uraim, öveket becsatolni, mert mától bizony emberszaga van az emberszeretetnek!
A hétfő reggel meglehetősen későn indult csapatunk számára, de nincs ezen mit csodálkozni, elég csak az előző esti, botrányosan szeretnivaló Boban Markovic Orkestar huncut talpalávalójára gondolni. Egy álmos, másnapos reggelen, amikor minden powerbank lemerült, realizáljuk, hogy számos szempontból előnyére változtak a körülmények: a megfáradt test a patakparton kihelyezett matracokon, padokon helyezheti el magát, elektronikájának pedig a Nagyon Balaton dugaljakkal ellátott, babzsákokkal övezett, árnyas pihenője nyújthat enyhülést.
Egy kicsit pironkodva vallom be, még nem vettem rá magam, hogy benézzek a Folk Udvar kora délutáni tánctanítására, amit a Pósfa Zenekar kísér, helyette viszont egy meglepően jól kalibrált előadást, a Rocktörténet Live-ot választottam Hegyi György dalszövegíró, zeneszerző vezetésével. Előadói képessége vitathatatlan, zenészei vele egy hullámhosszon játszották alá a zenei illusztrációkat. Hallhattuk többek között Elvis híres Jailhouse rockját, Ray Charlestól a What’d I say-t, Ben E. Kingtől a Stand by me-t, végül pedig Chuck Berry tüzes Johnny B. Goode-ját, illetve megtudtuk, mit kell csinálni atomvillanás esetén (asztal alá bújni), és azt is, vajon miért nem Magyarországon alakult ki a rock’n’roll, és mi köze a tranzisztornak a gitárhoz. Olyan minőségben állították össze az előadást, hogy az nyáron egy pohár sör mellett élvezetes legyen, de a tél se szégyellje műsorra tűzni, úgyhogy én mindenképpen befizetek a következő részre is, ami a beat felé veszi majd az irányt.
A Momentán Udvar Scherer Péterrel roskadásig telt, még a fákról is fürtökben lógtak a nézők, sokan kisgyerekekkel érkeztek, ülőhelyek limitált számban, állóhelyekből még kevesebb állt rendelkezésre. Lehetséges, hogy a népszerűségére való tekintettel hamarosan költözni fog a programsorozat, reméljük, hogy sikerül megoldani az elhelyezéseket, mivel maga az előadás nagyon ígéretesnek tűnt, kár, hogy sokan csak részleteket láttunk belőle. A dolog keserédességéből elvesz a Momentán bátorságpróbája, ami névjegykártya méretű kihívásokat tartalmaz, többek között olyasmiket, mint hogy stoppoljunk át Vigántpetendre vagy Dörögdre autóval, vagy hogy beszélgessünk fél órát egy helyivel, de bevállalhattunk kétperces némajátékot, egy eddig nem ismert munkatársunkkal elköltött ebédet, az előadók megdicsérését és még sok mást is.
Mi ebből a legelsőt választottuk és egy ajkai úriember segítségével átkocsikáztunk Dörögdre, ahol az Amphitryon című, eredetileg Molière-darabot játszották az SZFE Globe-ban. A Darvasi Áron rendezte vígjáték szövegkönyvét Dohy Balázs alkalmazta teljesen fogyasztható, ám az eredetit idéző módon. Viszonylag kevés szereplővel, tulajdonképpen négy karakterrel dolgoztak, amelyek közül a címszereplő thébai hadvezér alakja (Bordás Roland), illetve szolgája, Sosias (Dino Benjamin) megkettőzve működnek. Amphitryon gúnyáját Jupiter (Ertl Zsombor) ölti magára, hogy elcsábíthassa feleségét, Alkménét (Márkus Luca), a játéka, hangjának teljes kihasználása miatt felejthetetlen Dino Benjamin doppelgängere pedig Rudolf Szonja, vagyis Merkur, aki cingár verőlegényként igyekszik urának akaratát égire és földire erőltetni. Az utolsó negyedórában igencsak meglepték a nézőket azzal, hogy tulajdonképpen először hadvezérekből álló tanúk serege, majd vendégek lettek Amphitryon házában, átterelték őket, és a színtérről vettek részt annak eldöntésében, ki a valódi Amphitryon.
A műsorfüzet kegyetlen: dilemmánk, hogy Csaknekedkislány, Hiperkarma vagy Blahalouisiana legyen a záróprogram. A Csaknekedkislány Hangfoglaló Udvarbéli fellépésén túl sokan akartak részt venni, ráadásul, mint tudjuk, a tánctér közepén van egy fa, tehát még az a kevéske hely is foglalt volt, a létszámlimit után lezárták a bejáratot. A bent lévőknek megfelelő mennyiségű kint rekedt tömeg négy Csigabuszba nyomakodva kénytelen volt visszagurulni Kapolcsra, ahol a maradék két lehetőséget meglepően kevesen választották. A Hiperkarma félárbóccal koncertezett a Panorámán, Schoblocher Barbara Blahája a Pest-Buda Udvarban eleinte szintén, azonban a hihetetlenül magával ragadó személyiségének és remek muzsikájuknak hála kapuig telt házzal fejezték be a bulit.
Hazafelé egy utolsó hangra becsalogatott a Kőbánya Udvarba az ígéretes Ék zenekar, új és régi számok egyaránt érkeztek, és méltatlanul vézna közönségüknek láttán azt gondolom, mindkét fél jól járt volna, ha a Csaknekedkislánnyal udvart cserélnek. Értettem a logikát, hiszen a korábbi években elég volt a Hangfoglaló nekik is, ráadásul a szervezők hamar korrigáltak a tévedésen, szinte azonnal a menetrendinél sokkal több busz érkezett az embertöbblet átszállítására.
Amit mára érdemes betervezni:
A Globe Kárpáti Péter Pájinkás Jánosát játssza, viszont a Színház Színpadon a keddi napon kétszer is adják a nagynevű Dorian Grayt, mi ezt biztosan a magunk műsorára tűzzük. Érdemes benézni a zenés Rockörténetre a Kőbányába, illetve a Kaláka Udvarnak Varró Dani lesz vendége fél hétkor. Továbbra is lesznek kézműves lehetőségek, jógaórák, majd az este beköszöntével megérkezik Péterfy Bori és szerelmes bandája, aztán ugyanott a Margaret Island kap nagyszínpadot. Párhuzamosan fut a Carbonfools és a Middlemist Red, aki pedig a dörögdi járatra ül fel, az az Úrfi, majd Szabó Benedek és a Galaxisok koncertje mellett esetleg a Romegora rophat egy jót. Kívánunk mindenkinek tartalmas szórakozást!
Márk Martina galériája
Szabados Petra galériája
