Mennyire érzed magad biztonságban a lakhelyeden? Éjjel egy buli után gyalogolsz, vagy taxizol, még ha csak pár kilométerről is van szó? Voltál már szemtanúja támadásoknak, rablásoknak? Ifjúsági véleménykutatás a biztonságérzetünkről, negyedik célpontunk, a Nemzet Sportvárosa, Kaposvár.
Kaposvár 64 ezer fős lakosságával Somogy megye legkiterjedtebb és legnépesebb városa. Vonzáskörzetében mintegy 150 ezer ember él. A megyeszékhely 2003-ban a virágok városa volt, büszkélkedhet a Nemzet Sportvárosa címmel és a 20. század óta egyetemi város, két különböző egyetem karaival. A városban minden hétvégén megnyílnak a szórakozóhelyek változatos fellépőkkel, azonban a fiatalok nagy része nem bulizni indul esténként, hanem inkább beülni valahova iszogatni, amire szintén sok lehetőség nyílik.
Négy, eltérő szokásokkal rendelkező fiatalt kérdeztem meg érzéseikről, félelmeikről az éjszakai várossal kapcsolatban:
Milyen szórakozási lehetőségek vannak esténként, te hova jársz el?
Dóri (17): „Elmegyünk, beülünk egy kocsmába és iszunk. Igazán jó bulik csak elvétve vannak, a legtöbb arról szól, hogy minél jobban leigyuk magunkat.”
Ért valamikor valamilyen kellemetlenség?
Dóri: „Igen. Viszont ahhoz képest, hogy minden péntek este a városban vagyok, viszonylag kevés atrocitás ér. Egyszer-kétszer belém kötöttek, amikor a barátaimmal voltam.”
Mi történt pontosan?
Dóri: „Belénk kötnek, általában nem is tudjuk, hogy miért, csak úgy megtörténik. Ilyenkor kiállunk mindig egymás mellett. Általában ez úgy végződik, hogy csak simán elsétálunk, vagy a fiúk néha balhézni kezdenek.”
Ezek után mit mondanál, mennyire találod biztonságosnak Kaposvárt?
Dóri: Mindezek ellenére én azt mondom, abszolút az. Ha mi nem megyünk bele a kötekedésbe, elkerülhető a baj.
Milyen gyakran jársz el esténként, mit csinálsz olyankor?
Gy. B. (16): „Mostanában kevesebbet járok ki esténként, havonta egyszer-kétszer hétvégente elmegyek haverokkal vagy barátnőmmel kikapcsolódni. Ilyenkor beülünk valahova, beszélgetünk, lecsúszik egy-két sör meg néhány tömény, de ezek az esték inkább a társaságról szólnak, mint a lerészegedésről.”
Keveredtél valamilyen konfliktusba már?
Gy. B.: „Ha valaki többet iszik a kelleténél, könnyebben beleköt a másikba ok nélkül is. Ezekből általában nincs nagyobb balhé, ha a józanabbik fél otthagyja a kötekedőt. Velem is történt már hasonló, amikor valakinek nagyobb volt a szája a kelleténél. Én sem hagytam magam, és ‘megbeszéltük’.”
Mennyire tartasz az ilyen helyzetektől?
Gy. B.: „Szerintem ezek elkerülhetőek, ha mi nem kötekszünk, vagy a haverok ott vannak, hogy leállítsanak. 8 km-re lakom a várostól, ezért taxit szoktam hívni, de előfordult már, hogy hazasétáltam, hogy lemérjem, mennyi idő alatt teszem meg az utat. Ekkor, bár a telefonom le volt merülve, nem éreztem magam veszélyben.”
Milyen gyakran jársz el szórakozni, mit csinálsz ilyenkor?
Milán (17): „Régebben gyakrabban eljártam, mostanában már nem jellemző, hogy elmegyek a városba. Anno a haverokkal jártunk a sorra, meg ha meghívtak, házibulikba, ahol néha jobban eleresztettük magunkat a kelleténél.”
Egy-egy ilyen este után hogyan mentél haza?
Milán: „Általában gyalog, néha taxival. Nagyjából 2,5 km-re lakom, annyi, hogy át kell sétálnom a Cseri úton, ami egy veszélyesebbnek mondható környék.”
Hogy érted, hogy veszélyesebb?
Milán: „Tele van kisebbséggel, akik belekötnek mindenkibe, esetenként ki is rabolják azt, aki nem ott lakik. Ha lány lennék, nem biztos, hogy el mernék arra sétálni, de fiúként, főleg, hogy a közelben lakom, egyáltalán nem félek.”
Milyen gyakran jársz a városban éjjel?
Julcsi (17): „Nem mondom, hogy minden hétvégén kint vagyok, de azért viszonylag sokszor elmegyek a barátaimmal valahova, általában beülős helyekre.”
Egy-egy ilyen elmenős este után mitől függ, hogy hogyan mész haza?
Julcsi: „Ez általában az időtől függ és attól, hogy mennyi pénzem maradt. Direkt taxira nem szoktam félretenni, nem félek a városban sétálni éjjel, főleg, ha a barátaimmal vagyok.”
Szóval biztonságosnak mondanád a várost?
Julcsi: „Igen. Még egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy azért ne menjek el valahova, mert félnék utána hazasétálni.”
Az interjúkat egy személyes élménnyel zárnám. Én sem vagyok az az eljárogatós típus, Kaposváron csak párszor voltam kint éjjel, de akkor is megdöbbentő esetbe ütköztem. A barátaimmal egy másik baráti társasághoz csatlakoztunk, akik örvendezve közölték, hogy ha egy picit előbb jövünk, láthattuk volna, ahogy egy járókelőt (aki csak el akart ott sétálni, nem is ismerték) csak úgy, kedvtelésből megvertek.
A véleményeket tekintve Kaposvár nem a biztonságáról híresült el, de ha az éjszakai élettel és a konfliktusok helyén történő kezelésével tisztában vagyunk, nincs ok taxit hívni egy rövidebb gyalogútra.
