„A megszállottság mindig lenyomja a tehetséget” – Kritika a Mindent egy lapra című filmről

Szerző:

-

2022. aug. 1.

A Netflix legújabb sportdrámáját temérdek NBA-sztár legitimálja, miközben Adam Sandler ismét megpróbálja komolyan venni magát. A Mindent egy lapra derekas próbálkozás, amelynél azonban láthatóan több volt az elszántság, mint a tehetség.

Elsőre meglepőnek tűnhet, de tartom magam ahhoz az állításhoz, hogy Adam Sandler a kortárs film egyik legizgalmasabb jelensége. Ő az igényszintet folyamatosan lejjebb rugdaló altesti vígjátékok magabiztos beszállítója, aki azonban időnként szükségét érzi annak, hogy saját antitézisét is megképezze, és elvállal néhány olyan szerepet, ami igazán váratlan tőle, majd hogy még inkább árnyalja a képet, rendre jól is játszik ezekben a filmekben.

Ebbe a sorba illeszthető például az Üres város és a Csiszolatlan gyémánt, de Sandler olyan rendezők skalpját is begyűjtötte már, mint Jason Reitman (Férfiak, nők, gyerekek), Noah Baumbach (The Meyerowitz Stories) vagy Paul Thomas Anderson (Kótyagos szerelem). Sandler ráadásul tulajdonképpen maga is egy szerző; gondoljunk bármit is a filmjei esztétikai értékéről, az biztos, hogy a név láttán nagyjából tudjuk, mire váltunk jegyet.

Vagyis már inkább fizetünk elő, hiszen az utóbbi évtizedben a szóban forgó színész lett a középműfajok streamingre szorulásának egyik emblematikus figurája is, produkciós cége évek óta szinte csak a Netflixnek gyárt tartalmat. Legutóbb a Mindent egy lapra című sportdrámával jelentkeztek, mely minden tekintetben profi munka, ám sok újdonságot nem szabad tőle várni.

Sandler most Stanley Sugermant játssza, aki a Philadelphia 76ers élesszemű játékosmegfigyelője. A korábbi tulajdonos (Robert Duvall) után fia, Vince (Ben Foster) veszi át a csapat irányítását, ő pedig nem rajong Stanley-ért, így ultimátumot ad neki: meg kell találnia az együttesből hiányzó kulcsjátékost, különben nem térhet vissza a csapathoz, és nem lehet a családjával. Egy elmaradt spanyolországi meccs idején a férfi kilátogat egy kültéri pályára, ahol Bo Cruz (Juancho Henangomez) pattogtat, akiben Stanley rögtön meglátja az istenadta, zabolázatlan tehetséget. El is viszi magával, a bonyodalmak azonban egyre csak sokasodnak.

A sportfilm műfaján belül vizsgálva sok érdekes irányba indulhatunk el jelen film kapcsán. Egyrészt a Mindent egy lapra tökéletes példája annak, miért örvend ez a zsáner töretlen népszerűségnek – egész egyszerűen a sport gyakorlatilag ugyanazt a sikermítoszt árulja, mint Hollywood, illetve tágabb értelemben a kapitalista filmipar, és ami egyébként a professzionalizálódás miatt egyre kevésbé valóságos. Ebben az univerzumban ha vannak is társadalmi különbségek, azok nem akadályoznak meg senkit a kitörésben, mert a tehetség mindig utat tör magának. Teljesen nyilvánvaló ennek az állításnak a jelenbéli hazugsága: még ha régen el is lehetett csípni egy-két valódi zsenit a grundokon, ma már tizenéves korban olyan specifikus képzést kapnak a sportolók, amiből ha valaki kimarad, behozhatalan lemaradásba kerül.

Ettől függetlenül azonban ez egy jól körülhatárolható ideológiai üzenet, amiben egyrészt mindenki szeretne hinni, másrészt elég pörgős dramaturgiát lehet hozzá rendelni: van egy bukott edző, aki az utolsó esélyével próbál élni, épp ekkor lát meg egy nagy tehetséget, és bár vannak nehézségek, végül meglesz a győzelem. A kosárlabda esetében ez ráadásul kap egy társadalmi színezetet is, hiszen az NBA régóta a feketék reprezentációjának fontos fóruma (érdemes ilyen szempontból összevetni ezt a filmet a tavalyi Richard királlyal, ami a kifejezetten elitista tenisz világában mutatja be a Williams lányok küzdelmét).

Másrészről viszont a Mindent egy lapra minden trendisége mellett (ismert sportolók, a megvalósítás ritmusa), üzenetét tekintve kifejezetten konzervatív film. Mert bár sportszekvenciáiban a legmodernebb technikákat és edzésmódszereket mutatja be, a siker fő összetevőjeként az eltökéltséget és a szenvedélyt jelöli meg, ami akkor, mikor a sportról való diskurzus folyamatosan tolódik el a statisztikák által dominált, mérhető, egzakt tények mentén szerveződő irányba, felettébb érdekes választás. Ennek persze prózai oka van: ezek az emberi tényezők sokkal könnyebben dramatizálhatóak, mint mondjuk a Pénzcsinálóban (Moneyball) ábrázolt, nem szakavatott szemnek igencsak absztrakt munkamódszerek.

Ezzel együtt a korábban említett szakmai pontosság miatt (melyet egyébként majdnem minden tengerentúli elemzés kiemel) létrejön egy érdekes disszonancia – mintha az alkotókban meglett volna az igény a sportág ilyen téren sportos ábrázolására, de a nyílegyenes dramaturgiát nem akarták volna feláldozni a mélyebb megértésért. Ez a fajta szemérmesség minden más téren is jellemző.

Szóba kerül például, hogy Stanley majdnem egy évtizede nem volt ott a lánya születésnapján, apai feladatait csak névlegesen látja el, de az ezzel belebegtetett dráma nincs kibontva, a felesége pedig egy már-már regresszíven alárendelt női karakter, ami egyébként merőben ellentétes mind a figurát játszó Queen Latifah más szerepeivel, mind azzal, ahogy a film a dialógusaiban a nővel kapcsolatban fogalmaz.

Mindezek miatt nem lesz kiemelkedő film a Mindent egy lapra, ami ettől függetlenül végig leköti a nézőt: ritmusos a vágás, jók a zenék, Philadelphia pedig még nem tartozik a túlhasznált helyszínek közé, így lehet izgalmasan fényképezni. Adam Sandlernek pedig továbbra is jól állnak ezek a kedvesen bukott figurák; nem játszik ő nagyon mást ezekben a filmekben sem, csak itt nem röhögünk (vagy legalábbis nem olyan primer módon) a figura bénaságán, hanem meglátjuk a múltjában rejlő drámát.

Ráadásul az is jó döntésnek bizonyult, hogy a kosárlabdázókat jórészt valódi profik alakították, hiszen nem volt szükség hatalmas színészi teljesítményre, viszont sportfilmek visszatérő problémája, hogy nem elég hiteles a pályán történő mozgás, hiszen a színészek még a sportág alapjait sem tudják rövid idő alatt elsajátítani (ugye, hogy nem lehet akárhonnan behozni a lemaradást!), itt viszont ez a probléma értelemszerűen nem áll fenn.

Adam Sandler legújabb próbálkozása nemcsak a saját karrierjén, hanem a Netflix kínálatán belül is üdítő darab. De mi lenne, ha ezentúl ez válna a szabállyá?

Kiemelt kép: TMDb.com

120 ezren fesztiváloztak a 31. Művészetek Völgyében, megvolt a fesztivál első teltházas napja is

Szerző:

f21.hu

-

2022. aug. 1.

A Művészetek Völgye történetében először tehették ki a szervezők a megtelt táblát, a csütörtöki napon ugyanis 15 000 látogatót vonzottak a programok. Az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján a 10 nap alatt 120 000 látogató volt, akik 2000-nél is több program közül válogathattak, 40 helyszínen és 3 településen, Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden. Jövőre 2023. július 21. és 30. között találkozhatunk újra a Völgyben.

A Művészetek Völgyében bár koncertből és népszerű fellépőkből idén sem volt hiány, a fesztivál különlegessége, hogy a látogatók már reggel beveszik magukat az udvarokba, ahol gyerekprogramok, kézműves foglalkozások, beszélgetések várják őket. Kevés fesztiválon állnak sorban reggel 10-kor a jegypult előtt, hogy még elérjék a nemezelés workshopot, a Völgyben azonban a nappali programok is népszerűek: az Analóg Udvar slágere a kollódiumos fotókészítés volt, a MANK Artportában többször kellett újratölteni a festővászon készleteket, a vászontáska festésre pedig annyi volt az érdeklődő, hogy be sem fért mindenki, de a Művészetek Zöldje környezettudatos programjai és sétái is sokakat vonzott.

A Harcsa Veronika Udvarban is már reggelente elkezdtek gyülekezni az emberek, hogy itt kezdjék a reggelt a napindító jógával, majd maradtak a koncertekre. A Poket Zsebkönyvek Udvara irodalmi beszélgetések és koncertek otthona volt, különféle foglalkozásokkal és beszélgetésekkel várt mindenkit a Diabelli, a Tarisznya Evangélikus Udvar, a LéleKzet Református Udvar, az Ősök Háza és a LEMangUria, míg Hobo minden nap saját előadásokkal várta vendégeit a Hobo Udvarba.

A komoly- és klasszikus zene kedvelői is megtalálhatták a nekik szóló helyszíneket, mint a Völgykomolyzenét és a Papageno Klasszikot, a Muflon Jazz Udvar pedig a jazz szerelmeseinek muzsikált. A Balaton-felvidéki tájat bringás- és gyalogtúrákon fedezhették fel a Völgylakók az Aktív Magyarország jóvoltából, de terepfutóversenyen is megmérettethették magukat félmaratoni és 5 kilométeres távon.

A Színház Színpad, a Cirque du Tókert, a Petőfi Udvar, a Világzenei Udvar, a Hagyományok Háza FolkUdvar, a Momentán Udvar, Kaláka Versudvar, Pest-Buda Udvar, Kőbánya Udvara és A Kert programjai is gyakran mentek teltház előtt, sokakat vonzott oda Deva, az Analog Balaton vagy éppen a Freakin’ Disco koncertje, szintén teltházas volt többek közt az Ivan and The Parazol, a Palya Bea és a Besh o droM fellépése is, utóbbiak a kintragadt közönségnek is külön muzsikáltak.

A 10 nap alatt összesen 120 000 látogató váltott jegyet a Művészetek Völgyére, idén 20 000-rel több fesztiválozó érkezett, mint tavaly. A fesztivál szerves része a kézműves vásár is. A színes forgatagban a látogatók még több kitelepülő portékái közül válogathattak és vihették haza Völgy-szuvenírjüket.

A fesztiválon ünnepeltük a táncházmozgalom 50. évfordulóját is, a jubileum apropójából pedig az Aurevoir. adott különleges koncertet a Panoráma Színpadon: a csapathoz csatlakozott a Fonó Zenekar, volt olyan pillanata az előadásnak, amikor 17 zenész játszott együtt a színpadon, és természetesen a tánc sem maradt el.

A Panoráma Színpadon olyan előadók fordultak még meg, mint a 30Y, a Bohemian Betyars, a Blahalouisiana, a Csík zenekar, a Budapest Bár, az Anna and The Barbies, a hiperkarma, az Elefánt, a Vad Fruttik, az Esti Kornél, a Margaret Island, a Szabó Balázs Bandája, Dés László, a Ricsárdgír és a Parno Graszt. A fesztivál történetének első teltházas napját hozta el a Carson Coma, akik miatt már tavaly is tömegek csigabuszoztak át Taliándörögdre, a záróbuliról pedig a Bagossy Brothers Company gondoskodott.

Három estén át megszólaltak a némafilmek is Kapolcson: a Nemzeti Filmintézet és a fesztivál közös pályázatán a döntősök közönség előtt adhatták elő zeneművüket a szabadtéri vetítés alatt. A pályázat győztesei Kendik Dániel és Rick Róbert lettek, ők a Völgy után a Magyar Zene Házában is felléphetnek majd. A fesztivál nyitónapján ezúttal is a Művészetek Völgye saját színdarabját állították színpadra. A Mr. és Mrs.-t az Art-színtérben láthatja majd ősztől a közönség.

31. művészetek völgye — Fotó: Fekete Tibor Kristóf

A Művészetek Völgye egy igazi összművészeti olvasztótégely, ahol minden évben nagyon klassz közönség gyűlik össze, akik az élmények mellett a kapcsolódásra, a nagy beszélgetésekre, közös élményekre vágynak, egyfajta gondolati lélekközösségre találnak itt a Völgyben. A 31. fesztivál is igazi közösségi élmény volt, és nagyon örülünk, hogy idén még többen döntöttek úgy, hogy nálunk kapcsolódnak ki. Várjuk őket a jövő évi Völgybe is, július 21. és 30. között” — mondta Oszkó-Jakab Natália, a fesztivál igazgatója.

A közösség és az összetartás erejét mutatja az is, hogy idén is népszerű volt a véradás: összesen 1046 ember döntött az adakozás mellett, így 470 liter vért adományoztak a fesztiválozók, azaz több, mint 3000 ember életét mentheti meg a Völgy közönsége.

A jótékonyság más módon is jelen volt a fesztiválon: a helyszínen egy monumentális kapura festett street art alkotására is lehetett licitálni, a befolyt összegből az Országút Magazin és a fesztivál a veszprémi Csolnoky Ferenc kórház gyermekrészlegét támogatta.

Aki már most biztosítaná a helyét a 32. Művészetek Völgye Fesztiválra, az most tavalyi áron csaphat le a szuperkedvezményes bérletekre a www.muveszetekvolgye.hu oldalon.

Kiemelt kép: Kiss Tibor Kristóf (vágott)

VölgyNapló: Tenyérnyi tér

Szerző:

Pap Melinda

-

2022. júl. 30.

Elérkezett a Művészetek Völgye hetedik és nyolcadik napja: csütörtökön sold outtal, pénteken közönségimádó zenekarokkal. Hőség, tömeg, Beck Zoli duplán.

Carson Coma = sold out

A hetedik nap délutánjának folyamán Kapolcson betévedtünk az 51-es körzetbe. “A tudás holarchikus hálózatában a holonikus együttműködés által jönnek létre a művészeti produktumok. Így a művészet talán magyarázatot találhat az emberi lét értelmére is” – áll az ajtón. Hanghelyszínekkel, fényekkel, képekkel és egy másik univerzummal vár mindenkit a K51.

Egy lakókocsi, amivel maga Cseh Tamás járta az országot. Két zenész, egy Cseh-Csengey est. Csütörtökre a petendi POKET zsebkönyvek udvarán meghirdetett zenés előadást szemeltük ki: Beck Zoli és Szűcs Krisztián elevenítették fel Cseh Tamás és Csengey Dénes közös munkáját, abban a lakókocsiban ülve, ahol maga Cseh is többször aludt – mesélte Beck Zoli a pénteki 30Y koncerten, melyet ennek tiszteletére az általuk is feldolgozott Cseh Tamás dallal nyitott meg.

Teltházas napok voltak. Csütörtökön előre tudtuk: ha este Carson Coma lesz, egy gombostűt sem lehet majd leejteni a Panoráma Színpad előtt. Sejtésünk hamar be is igazolódott, már a Csaknekedkislány alatt is sokan próbáltak az esti zárókoncerthez helyezkedni. Ugyanakkor az említett zenekar sokak számára lett szimpatikus, miután – tőlük teljesen megszokott módon – elítélték a diszkriminációt, a homofóbiát, a rasszizmust. Csepella Olivér még egy szivárványos zászlót is maga köré tekert.

Persze, erős kijelentés, és statisztikáink sincsenek rá, de a Carson Coma megmozgatta rajongóit: csordultig telt a tánctér és megőrültek a fiatalok.

“Türelem, nyugalom, ez a fesztivál erről szól”

Pénteken Silye Juli egyik művészetterápiás workshopjára néztünk be. Huszár Annamari, a Feldmár Intézet művészetterapeutájának halogatásról szóló önismereti tréningje annyi Völgylakót vonzott, hogy két turnusban jutottak csak be a maguk iránt érdeklődők.

A nagy melegben sokan hűsöltek a kapolcsi patak partján is, de a bátrabbak akár “átegyensúlyozhattak” felette.

Estére ugyan lehűlt a levegő – előrevetítve a másnapi vihart –, de az Esti Kornél alatt összegyűlt tömeg melegen tartotta saját tagjait. Bodor Áron sokszor huppant le a színpad elé, hogy rajongóikhoz közel énekelhessen nekik, velük; egy ponton teljesen elfelejtette, hogy már a “Vissza! Vissza! Vissza!” következne. Később is szívesen beszélgetett mindenkivel a színpad oldalánál.

Beck Zoliék azonban tudták még hova fokozni a hangulatot: a színpad hamar átalakult egy különös díszletté, mely akár a Szigeten is megállhatná a helyét. A napokban a Völgyben több előadással is jelentkező frontember asszimilálódva közönségével járta a falvakat. “Türelem, nyugalom, ez a fesztivál erről szól” – emlékeztette a Völgylakókat, nem csak a Csigabusz tömöttségére és tempójára, hanem az egymás iránti elfogadásra és odafigyelésre utalva.

A hétvégén zárul a tíznapos programdömping, aki teheti, látogassa még meg a Völgy forgatagát!

Lóránt András galériája:

Rajzolj nekem! az Ördögkatlan Fesztiválon – Jótékonysági rajzolás a vidéki könyvtárakért

Szerző:

f21.hu

-

2022. júl. 30.

A 2016-ban létrejött Rajzolj nekem! jótékonysági esemény a Pécsi Pagony szervezésében az idei Ördögkatlan Fesztiválon is megvalósul.

Idén augusztus 3. és 6. között számtalan izgalmas gyerekprogrammal várja a családokat az Ördögkatlan Fesztiválra kitelepülő Pécsi Pagony csapata: lesz kreatív és interaktív foglalkozás, szitanyomás Agócs Írisz grafikáival, könyvbemutató, papírszínházas előadás, valamint a Rajzolj nekem! nevű, nagy sikerű jótékonysági esemény is újra ellátogat a Katlanra. (A Pécsi Pagony összes katlanos programját összegyűjtő Facebook esemény ide kattintva érhető el.)

A fesztiválra látogatók emellett a Rajzolj nekem! program keretein belül egyedi illusztrációt kérhetnek kedvenc pagonyos illusztrátoraitoktól, így segítve a Katlan-falvak könyvtárait, iskoláit. 2022. augusztus 5-én, pénteken 10.00–12.00 óráig Agócs Írisz, Dániel András és Mayer Tamás várja az érdeklődőket a nagyharsányi Narancsligetben található Pagony gyermekudvarban.

Miért jött létre a Rajzolj nekem?

A vidéki gyerekek más lehetőségek híján a kistelepülési könyvtárakban tudnak találkozni a könyvekkel, itt válhatnak olvasóvá. Gyerekkönyvek szerzőiként, kiadóiként, gyerekekhez és irodalomhoz egyaránt közel álló emberekként úgy gondoljuk – így a szervezők –, hogy ebben meg kell próbálnunk a magunk eszközeivel is segíteni. Dániel András ötlete alapján a rajzolók és az olvasók a Pagony Kiadóval együtt segítik a rászoruló könyvtárakat és/vagy a nehéz helyzetben élő gyerekeket, legutóbb az InDaHouse Hungary Egyesület segítségével.

(forrás: a Pécsi Pagony Facebook oldala)

Rajzolj nekem! az Ördögkatlanon

Augusztus 5-án, pénteken 10.00–12.00 óra között Nagyharsányban, a Narancsligetben található Pagony Mesebirodalomban három grafikus/illusztrátor várja azokat, akik szívesen vásárolnának – akár maguknak, akár ajándékként – olyan grafikákat, amelyeket személyesen nekik, kérésük alapján, ott helyben készítenek el számukra az alkotók.

A Rajzolj nekem! akció keretében befolyt összegből vásárolt Pagony könyvek a Csorba Győző Könyvtár által ellátott Baranya megyei települések, idén Drávakeresztúr, Fazekasboda, Bogádmindszent és Almamellék kistelepülési könyvtáraiba kerülnek majd.

Ajánlott támogatás: A5 méretű grafika – 8500 Ft

A jótékonysági akción rajzoló illusztrátorok

Agócs Írisz szabadúszó illusztrátor, Magyarország egyik legnépszerűbb gyerekkönyv-illusztrátora. Berg Judit, Tandori Dezső, Varró Dániel műveihez készített rajzok mellett számtalan önálló kötete jelent már meg, a Mesék Barnabásnak kötetektől kezdve a Rajzolj egy krumplit! sorozatig.

Dániel András író, illusztrátor, a Rajzolj nekem! ötletgazdája. A Szép Magyar Könyv-díjas szerző első meséskötete 2012-ben jelent meg, 2013-ban indult kufli-sorozata pedig mára megérett arra, hogy PhD-dolgozatok témája legyen, gyakorlatilag bármilyen szakterületen. 2021-ben megkapta Az Év Gyerekkönyv Írója díjat, idén pedig a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) diákzsűrije az Év Illusztrátorának választotta a Nincs itt semmi látnivaló! c. könyvéért.

Mayer Tamás a Zug Műhely tagja, szakmáját tekintve grafikus, animátor, aki jelenleg mesekönyveket rajzol tele furcsa, vicces, jópofa karakterekkel. Hitvallása szerint a gyermekirodalom hatalmas értékkel gazdagítja a kicsiket: tanít, válaszokat ad, szórakoztat, elgondolkodtat, megnevettet, segít, támogat. Véleménye szerint viszont nem mindenki jut hozzá színvonalas kiadványokhoz, és ebben nyújt némi segítséget a Rajzolj nekem! esemény.

Kiemelt kép: Pagony

Kapaszkodni a másikba, foggal-körömmel – Kritika a Házasság kizárva című filmről

Szerző:

Tóth-Bertók Eszter

-

2022. júl. 29.

A német rendező-forgatókönyvíró Barbara Ott 2020-ban, a Berlinálén debütált Az utolsó menet (Kids Run, 2020) című filmmel, egy kompromisszum nélküli, erős alkotással, amely egy fiatal bokszoló életén keresztül mutatott rá, milyen kegyetlen ring is az élet. Az idei Müncheni Filmfesztiválon bemutatott második nagyjátékfilmje, a Házasság kizárva (Für Jojo, 2022) az éppen csak megkezdett rendezői életmű újabb kemény építőköve, mely többek között arról elmélkedik, mit jelent kétségbeesetten ragaszkodni egy másik emberhez.

Paula és Jojo gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Ám a barátságuk próbára tétetik, amikor Jojo álmai férfijával az oldalán tér vissza mexikói útjáról Németországba. A közös otthon hirtelen kényelmetlen, idegen térré változik Paula számára, ahol hármasban már nem Jojo életének legfontosabb szereplőjeként van jelen, hanem mint gyertyatartó, vagy inkább: mint tehetetlen szemlélő, aki nem érti, mi történik, de azt érzi, hogy ami történik, nem jó. Ezért hát úgy dönt, mindent megtesz annak érdekében, hogy Jojo kapcsolata zátonyra fusson.

Igen, ez úgy hangzik, mintha Paula nem egy fiatal felnőtt, hanem egy dacos gyermek lenne, aki, tegyük fel, épp az elvált szülei új kapcsolatait próbálná szabotálni, hogy aztán az ő vágyai szerint újra összejöjjenek… És így is van. Paula egy nagyra nőtt gyerek, aki megrekedt a felnőtté válás folyamatában, valamint aki zsebében a jogi diplomával egy bowlingpályán dolgozik, és akinek per pillanat fogalma sincs arról, mit akar az élettől. Egy valamit azonban tud: hogy Jojo nélkül képtelen élni.

Paula karaktere a Stefanie Ren által írt forgatókönyv legnagyobb erénye. Izgalmas és zavarba ejtő figura, akit egyszerre találunk szerethetőnek, megérthetőnek, érthetetlennek, nevetségesnek és idegesítőnek. Egyszerre vagyunk az ő oldalán és határolódunk el mindattól, amit tesz. S egyszerre látjuk őt valódi, hús-vér embernek, valamint a felnőtté válás, az önmagunkra találás lehetetlenül nehéz mivoltát felfedő allegóriának.

Finoman szólva is megkérdőjelezhető lépései nyomán ugyanis megannyi probléma és dilemma vetődik fel. Például az: honnan tudhatjuk, hogy az életünk egy szakasza véget ért és egy másik kezdődik? És az is, hogy mi van akkor, ha nem látjuk a jövőt?

Stefanie Ren és Barbara Ott rendkívül bátran ültették el Paula karakterében a mai fiatal felnőttek nehézségeit, félelmeit és kétségeit, s igen merészen mutatják meg azt is, mit jelent – és mit eredményez – a jövő kilátástalansága elől a múltba menekülni. Emellett pedig a függés, elsősorban a kapcsolatfüggőség kérdését is körüljárják, meglehetősen érzékletesen és ami nagyon fontos: ítélkezés nélkül.

Paula tettei könnyedén elítélhetők, az alkotók azonban nem törnek pálcát felette, inkább empátiával fordulnak felé, s közel engednek hozzá minket, hogy igazán átérezzük, milyen félelmetes egyedül maradni, mikor úgy tűnik, semmire se vagyunk képesek egymagunk. Ahhoz persze, hogy ezt ténylegesen, teljes súlyában átérezzük, nagy szükség van arra, hogy Paula ne csak egy jól kidolgozott figura legyen. És Caro Cult erőteljes, megrendítően emberi játékának köszönhetően nem is csak az. Ő a film lelke, a Jojót alakító Nina Gummich pedig alázatos társa – és kicsit a lelkiismerete is. Jó páros az övék, és különleges élmény, ahogy elkalauzolnak minket a kapcsolatukban, az életükben, meg többek között Berlinben. Azt viszont nem állíthatom, hogy könnyű velük menni.

Hiába könnyíti meg a dolgunkat Falko Lachmund megfigyelő kamerája, illetve John Gürtler és Jan Miserre atmoszférateremtő zenéje, a Házasság kizárva tipikusan az a film, amely – éppen ellentmondást nem tűrő őszintesége és zavarba ejtően nyers stílusa miatt – a nézők egy részét egyszerűen ledobja magáról. Ők csupán csak valamiféle káosznak fogják érzékelni ezt a filmet, amely egy érthetetlen és élhetetlen fiatal nőről szól… De lesznek olyanok is, akik magától értetődően elmerülnek benne és meglátják, hogy az érthetetlenség és az élhetetlenség mögött valós félelmek bújnak meg. S az a fontos kérdés: hogyan foghatjuk egymás kezét úgy, hogy ne a másikat lebénítva és megsebezve, foggal-körömmel kapaszkodjunk?

Kiemelt kép: TMDb.com

Thuróczy Szabolcs főszereplésével jön az új magyar vígjáték

Szerző:

f21.hu

-

2022. júl. 29.

Ismert magyar színészik teszik tiszteletüket a kedvesnek ígérkező történetben.

A színészi munka sokszor nem csak intellektuális kihívás egy forgatáson, hanem kőkemény fizikai megpróbáltatásokkal is jár. Sokat mesélhetne erről Thuróczy Szabolcs, aki a legutóbbi filmje, a hazai mozikba augusztus 25-én érkező Szia Éltem! című vígjáték forgatásán a falmászó képességét is megcsillogtatta. A bravúros jelenet felvételekor (amely a film nemrég debütáló hosszú előzetesében is helyet kapott) arra vállalkozott, hogy felkapaszkodva a gyámügyi hivatal magasfalán becsempészi az ideiglenesen odakerült fiához a kabalaállatát. A mutatvány könnyűnek tűnik, de mint a trailerből kiderül, cseppet sem egyszerű kivitelezni.

„Gyerekként sportsuliba jártam, a mozgás töltötte ki az életemet, így kiskorom óta hozzá vagyok szokva a fizikai kihívásokhoz, hogy esni, kelni, csúszni, mászni kell. Ezzel sosem volt gondom, és ez néha bizony azzal jár, hogy meg is lehet sérülni. Tört már el az orrom többször. Épp ezért a veszélyes jelenetektől sem tartok. A Szia Életem! forgatásán teljes biztonságban dolgoztam, nagyszerű stáb vett körül. Előre mindent lepróbáltunk, kitaláltunk, és gond nélkül rögzítettük ezt a jelenetet is.” – mesélte Thuróczy Szabolcs, aki nagyon élvezte a forgatás minden pillanatát.

Köszönhetően annak, hogy remek forgatókönyvből dolgozhatott, egy kicsit más figurát alakíthatott, mint szokott és fantasztikusan tehetséges partnerre talált a fiát játszó, a forgatás idején hatéves és első filmjét készítő Pásztor-Várady Mór személyében., akivel az első perctől kezdve egy hullámhosszra került.

Thuróczy Szabolcs és Mucsi Zoltán a Szia, Életem! előzetesében. Fotó: Gordon Eszter

Thuróczy Szabolcs a Szia Életem! főszereplőjeként egykor sikeres írót alakít, aki már tévés celebként sem kell senkinek. Egyre mélyebbre kerül a sztárranglétrán, kiüresedett élete rányomja bélyegét az írói kreativitására is. Nem jön az ihlet, így másolni próbál, de kiadója eszén nem tud túljárni. Ultimátumot kap. Tíz napja marad az új kézirat leadásáig, vagy szerződést bontanak vele. Ekkor váratlanul – és a legrosszabbkor – betoppan hozzá volt barátnője, és lepasszolja neki közös gyermeküket, Samut (Pásztor Várady Mór), akit nem is ismer, mert sosem tartotta vele a kapcsolatot.

Az eddig kizárólag csak magával foglalkozó író élete gyökeresen megváltozik. Ha a gyereket is le akarja kötni, és a könyvével is haladni szeretne, akkor össze kell kötnie a kellemest a hasznossal. Barna elkezdi a fiával való kapcsolatát egy mesében feldolgozni, a vele szerzett friss élményeit a készülő művébe beépíteni. Ráadásul úgy, hogy a fantáziavilágban visszaköszönnek a mindennapjaikban felbukkanó emberek köztük barátja (Vékes Csaba), futó kapcsolata (Kovács Patrícia), a doktor (Elek Ferenc), illetve a szomszédasszony (Básti Juli) figurája, csak egy-egy mesés tulajdonsággal felvértezve. Ám a közös történetük végét apa és fia nagyon másképp képzeli el…

A 2022. augusztus 25-től mozikba kerülő, a Filmsquad, a Grund és a Blue Duck Arts közös produkciójában, a Nemzeti Filmintézet támogatásával elkészült film, Rohonyi Gábor (Konyec, Brazilok) rendezésében és a társrendezőként közreműködő Vékes Csaba forgatókönyvéből valósult meg. Az operatőri feladatokat Szatmári Péter (Kincsem, A Viszkis) látta el, a látvány Hujber Balázs (Kontroll, Liza, a rókatündér, A Viszkis) érdeme. A Szia Életem! producerei feladatait pedig Major István (Liza, a rókatündér, Aurora Borealis), Geszti Péter (BÚÉK, Kalózok), Ditz Edit (BÚÉK, Folyékony arany) és Roskó Péter (Korai Menyegző, Lélekpark) látták el.

Kiemelt kép: Gordon Eszter

Aki lerombolta a magasművészet és a mindennapi tárgyak határait – Marcel Duchamp

Szerző:

Klinga Flóra

-

2022. júl. 28.

Marcel Duchamp, habár nem törekedett a népszerűségre és alkotásai saját korának művészi köreiben is megosztónak számítottak, mérföldkövet jelentett a XX. század művészetében, hiszen alapjaiban kérdőjelezte meg a magasművészet értelmezését és hitelességét. Munkái pimasz módon reagálnak a században dúló embertelenségekre.

A szabályokat semmibe vevő ifjú

Henri-Robert-Marcel Duchamp 1887. július 28-án született a francia Blainville-ben. Családjában nem ő volt az egyetlen, aki érdeklődött a művészetek iránt, nagyapja gravírozással foglalkozott, két fiú testvére pedig festő és szobrász lett.

1904-ben Párizsba költözött, ahol hamar megismerte a kor művészi trendjeit, azonban ahelyett, hogy egy irányt képviselt volna, inkább kísérletezett, próbálta áthidalni a különböző csoportok közötti határokat. Kezdetekben festészettel foglalkozott, amiben többek között a fauvizmus, Cézanne és a kubizmus volt rá nagy hatással. Utóbbi iránt való érdeklődése nem tartott sokáig, az irányzat statikusságát és rendezettségét túl unalmasnak tartotta.

Nude Descending a Staircase, No. 2 (1912). Forrás: wikipedia.org

Barátjával, Francis Picabiával ekkor kezdtek a non-figuratív művészetek felé fordulni. A kubisták által „túl futuristának” állított Nude Descending a Staircase, No. 2 (1912) festményét is ezen szellemben készítette. Az ironikusnak szánt mű mind Párizsban, mind New Yorkban csak elutasító kritikára talált. A negatív visszhangoknak köszönhetően Duchamp véglegesen hátat fordított a festészetnek.

Az esztétikával szembeszálló forradalmár

A hatalmas botrányt kavaró Nude festmény után az eredetiség értelmezésével kezdett foglalkozni, melynek eredményeképpen megalkotta a művészi alkotások egy teljesen új perspektíváját. A választott elemeket kiragadta eredeti környezetükből, és új kontextusba helyezte őket. Ezzel próbált rámutatni arra, hogy bármi lehet művészet, ha azt egy, a megszokottól eltérő térbe helyezzük, ráerőltetve önmagunkat a másfajta értelmezésre.

Ezeket az installációkat nevezzük ready made-nek. A név sokatmondó, hiszen maga Duchamp is kiemelte, hogy elsősorban nem alkotókról, hanem választókról beszélhetünk, akik nem hoznak létre semmi újat, csak elidegenítenek egy tárgyat és új közegbe helyezik őket. Az egyik legismertebb Duchamp-ready made a Forrás (1917). A rejtélyes álnévvel ellátott porcelán piszoár hatalmas ellentmondásokba ütközött az akkori művészvilágban. Ez az alkotás nem sokkal, de megelőzte Picabia dadaizmusról szóló cikkét, mellyel a mozgalom Amerikában is elindul.

Fountain (1917). Alfred Stieglitz fotója. A háttérben Marsden Hartley The Warriors című kubista festménye. Forrás: wikipedia.org

A Zürichből induló „anti-művészet” mozgalom tagjainak elsődleges kifejező eszköze a cinizmus és a humor ötvözete volt. Alkotásaik semmibe vették a korábbi korok hagyományait, esztétikai ideológiáit, üzenve ezáltal a hanyatló civilizációnak: az elitista, magasművészetet képviselő társadalom tekintélye odaveszett a Nagy Háborúban elesett milliók halálával.

A dadaista kifejezésmód tökéletesen illeszkedik Duchamp személyiségéhez; iróniával, játékosan szembeszáll a hanyatló világ borzalmaival. Legjobb példája ennek a nihilista harcnak a Mona Lisa bajusszal (1919), mely kiválóan tükrözi a művész festészethez/művészethez való hozzáállását.

Man Ray: Portrait Of Rose Sélavy (1921) Forrás: arthistoryproject.com

Hasonlóan a fent említett alkotáshoz, női alteregója, Rose Sélavy megteremtése is a nemek közötti áthajlások határainak bővítésére szolgált. Duchamp régóta foglalkozott a női test és az erotika viszonyával, amire korai festményei (Nude, Le passage de la vierge à la Mariée) is utalnak. Rose karakterében, Ducamp megteremtette önmaga tökéletes mását; neve szójátékból eredeztethető, élettörténetében ott rejtőzik a cinikus humor, megjelenése pedig bemutatja a nőiséget, nőiességet. Változatos portrésorozatát, a híres fotós, Man Ray készítette.

A mechanikus gépek kísérleti művésze

Számos ready made-je kapcsolódik a repeptitív mechanikus mozgásokhoz, mivel lenyűgözte a kerekek folyamatosan gyorsuló, éleket elmosó forgása. Első kinetikus installációjában (Roue de Bicyclette, 1913.), mint ahogy azt később ő maga realizálta, gyerekkora elevenedik fel. Az ember és környezetének kapcsolata visszaköszön a hokedlibe illesztett kerékben, ami a korábban említettek alapján Duchamp személyes emlékein alapszik. Ám ezek mellett a szürrealistákra hajazó, tudatalatti gondolatokat megidéző alkotások mellett, megjelennek a vizuális érzékelésre ható kísérleti konstrukciók. A Rotary Glass Plates (első változat: 1920.) egy mozdulatlan robotikus szobor, amely egy váratlan pillanatban kezd mozgást végezni. A kiszámíthatatlanság összeköti az idő különböző pontjait: a várakozást, a prekoncepciót, a gép beindulása által keltett sokkhatással, tapasztalattal és végezetül a vizuális effekt emlékével. Duchamp Moholy-Nagy Lászlóval és Alexander Calderrel karöltve új irányvonalak alapjaköveit fektették le a kinetika művészetbe való bevezetésével.

Rotary Glass Plates (1920) Forrás: artgallery.yale.edu

A mechanikus mozgások mellett kísérleti gépezeteinek fontos eleme volt a képek által generált benyomás. Rotorelief sorozata csak a kezdet volt, ami a Man Ray-jel közösen indított Anemic Cinema projektben (1926) teljesedett ki. A hét perces rövidfilmben végtelenül mozgó koncentrikus körök változó formáit látjuk, ami nem csak hogy vonzza a tekintetet, de megbabonázza a nézőt. Szándékosan nem tettek a mozgóképek alá hangot, hogy semmi se vonja el a figyelmet a látás általi érzékelésről.

Az új generáció tanítómestere

Habár kortársai körében Duchamp filozófiája elég megosztó volt, a későbbiekben rengeteg stílusirányzat merített inspirációt műveiből, többek között a pop- és op art, body art, installációk, konceptualizmus, minimalizmus.

Még 1968-ban bekövetkezett halála előtt, a 60-as években megjelenő új generáció ismerte fel, hogy ez a nézőpont kizárólag a vizualitáson keresztül gyökeresen megváltoztatja mind a művész, mind a befogadó hozzáállását az alkotáshoz. A kor egyik kiemelkedő alkotója, Peter Blake úgy fogalmazott, hogy Duchamp kinyitotta a lehetőségek ajtaját, hiszen elmélete alapján bármi, amit a művész csinál, művészetnek nevezhető.

Az ’50-es években megjelenő pop art nagy alakjainak többnyire alkotásai jelentették a kiindulópontot. Andy Warhol egyenesen rajongott a ready made-ekért, és számos esetben újragondolva elkészítette Duchamp installációit. Nagyon jól elsajátította az alkotások mögött rejlő iróniából fakadó kihívásokat. A két művész jó viszonyban állt egymással, hiszen személyiségük is nagyon hasonló volt; mindkettőjükben megvolt a rajongás a mindennapi tárgyak iránt, a nyelvek és szójátékok szeretete és a sokkoló hatás, amit ki akartak váltani az emberekből. A köztük lévő kapcsolatra, művészetükben megjelenő párhuzamokra 2010-ben a pittsburgh-i Andy Warhol Múzeumban külön kiállítás is szenteltek.

Andy Warhol: Brillo Box (1964) Forrás: 3minutosdearte.com

A fentebb említett Peter Blake szintén számos alkotásával tiszteleg előtte. Ezek közül az egyik sorozat Marcel Duchamp’s World Tour, ahol egy fantáziavilágban Duchamp maga kalauzol minket végig a világon, és találkozik a múlt és a jelen ismert művészeivel. Blake így próbálja bemutatni, mekkora befolyása volt a művészvilág alakulásában. Ugyanígy ő inspirálta a Beatles Magical Mystery Tour filmjének látványvilágát is.

Ha eddig nem is gondoltuk volna, most már biztosan kijelenthető, hogy Marcel Duchamp egy olyan mérföldkő a modern művészetek történetében, akinek köszönhetően radikálisan változott meg az emberek művészeti alkotásokhoz való hozzáállása. Vakmerőségében közrejátszhatott, hogy sosem tervezett megélni a művészetből, önmagának alkotott, kísérletezett, és próbálta más szemszögből vizsgálni a környezetét, szembemenve a korábbi eszmékkel. Megmutatta az utókornak, hogy nem feltétlenül csak fekete és fehér a világ, hanem igenis elmoshatók a határok.

Kiemelt kép forrása: widewalls.ch

VölgyNapló: Táncház és teltház félidőben

Szerző:

Pap Melinda

-

2022. júl. 28.

Frissítő eső és kellemes szél fogadta a Völgy félidejében érkezőket: az elviselhetőre hűlt levegő hatalmas löketet adott az ötödik és hatodik nap koncertjeinek, de az udvarok és kiállítások látogatóinak sem szegte kedvét.

Az ötödik nap vásári forgatagot idéző nyüzsgésében bolyongva a Tűzoltószertár Élő Galériánál lyukadtunk ki, ahol Silye Júlia festményei és apró szobrai fogadtak. A cselekvések, jelenségek, ösztönök köré épülő díszek célja nem a gyönyörködtetés: a művészetterapeuta ars poeticája a kreatív energiák visszaadása az emberi közösségnek. Silye Juli nem csak alkot, művészetterápiás workshopjai során a magyar művészvilág fontos szereplőit szólaltatja meg, szervezésében a fesztivál ideje alatt minden napra jut egy – ha nevezhetjük így – önismereti tréning.

Legyen tánc(ház)

A talpalávalót később a Parno Graszt húzta, kiegészülve Szalonna (Pál István) szeretett hegedűjátékával, sőt, a bohém betyárok Palágyi Mátéja is csatlakozott a fergeteges hangulathoz. A „néptáncosok előnyben” jeligére hallgató esten a Panoráma Színpad előtti térből táncházat varázsolt az Aurevoir., méghozzá a Fonó zenekar közreműködésével. Agócs Gergely (Fonó) és fia, Agócs Márton (Aurevoir.) közös játéka méltó örömünnepe volt a táncházmozgalom félszázados múltjának.

Mit hall az író és mit lát a zenész?

A Művészetek Völgyében pont az a legjobb, ami néha a legbosszantóbb is: a három kis nyugat-bakonyi település udvaraiban folyó megannyi program sokszor üti egymást, így ember legyen a talpán, aki minden nap el tudja dönteni, melyik kezébe harapjon. A szerdai program tervezése során kevés fontolgatást igényelt a nem (teljesen) zenei program kiválasztása. A Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán egy irodalmi koncertre ültünk be: a ZENE+SZÓ keretében Juhász Anna beszélgetett Bartis Attila József Attila-díjas íróval és Barabás Lőrinc dzsessztrombitással, zeneszerzővel a képzőművészet és a zene kapcsolatáról. A kivetített Bartis-képek és Barabás dzsessz játéka olyan világba kalauzoltak minket, ahonnan visszatérve valahogy jobban kapcsolódtak magukhoz: suttogott a kép és zenélt a könyv.

Baszatás, csapatás, őrület

A szerda esti megőrülés sorát Middlemist Red koncerttel nyitottuk: a Kőbánya Udvar mélye nem volt elég Nóvé Somáéknak, akik szétzúzták az egész Völgyet. Később a Panoráma Színpad előtt a hétköznapokon idén nem látott tömeg gyűlt össze, hogy Szendrői Csabát hallgassa, amíg az énekesnek még van hangja. Ha lenne olyan verseny, hogy melyik zenekar koncertjén legjobb a dalok közötti átvezetés, az Elefánt egy külön alkategóriában indulna: megnyernék a legjobb szöveg nélküli versenyt. Mondjuk a Dancing Queen sem rossz záróakkordként.

Nem gondoltuk volna, hogy a hangulatot lehet tovább fokozni: amíg hangolni nem kezdett a Vad Fruttik. Ha már átvezetések, Likó Marci stand-upjai megérnének egy külön cikket. Hangosan nevettél még az Aladdin főcímdalán is. Bár a közönség (nem meglepő módon) kicserélődött, a baszatás – már elnézést a kifejezésért, de erre még ez is gyenge – csak tovább durvult.

A hét többi napja sem lágy muzsikákkal vár minket: a csütörtöki napon a tánczenekarok, pénteken az alternatív rockegyüttesek kalauzolnak majd el egy párhuzamos univerzumba. Minderről majd szombaton!

Lóránt András galériája

Káldy Márton galériája

Legyél Keszthely város művésze! – Fiatal alkotók pályázatait várja a Balatoni Múzeum

Szerző:

f21.hu

-

2022. júl. 27.

A Balatoni Múzeum nyílt pályázatot hirdet A Város Művésze címmel, 2022. novemberi lebonyolítással.

A pályázat célja

A Város Művésze program keretében Keszthely városa vendégül lát két, más-más művészeti ágban alkotó művészt, akik az adott hónapban együtt vesznek részt a város kulturális közéletében. A Város Művésze nyílt pályázat célcsoportjai a fiatal kortárs alkotóművészek az ország teljes területéről – olvashatjuk a Balatoni Múzeum weboldalán.

A pályázat során kiválasztott művészek Keszthelyen töltik a 2022. november hónapját, és az ott tartózkodás idején minimum 12 alkalommal közönségtalálkozón és középiskolai bemutatkozáson-foglalkozáson, esten, más programon vesznek részt.

A szervezők bíznak benne, hogy az alkotók a program lejárta után is visszatérő vendégeik lesznek, illetve remélik, hogy a keszthelyi hetek olyan művek megalkotására inspirálják őket, amelyek gazdagítják a város kulturális hagyományát.

A Város Művésze programot az atelier koordinálja, a művészeket az atelier házigazdája, Szálinger Balázs József Attila-díjas keszthelyi költő instruálja.

A nyertes művészek díjazása

A díjazottak a keszthelyi tartózkodás idejére (2022. november 1. – 2022. november 30.) az alábbi juttatásokban részesülnek:

szállás a Balatoni Múzeumban,
bruttó 350.000Ft/fő pályadíj,
szabad bejárás a város összes múzeumába, kulturális rendezvényére.

A pályaműre vonatkozó elvárások

Vers esetén maximum 150 sor, próza esetén maximum 10 ezer leütés, zenei mű vagy filmes anyag esetén maximum 20 perc, képzőművészeti mű esetén minimum 1, legfeljebb 4 mű (szobor, kisplasztika, festmény, grafika, installáció stb.) fotója/másolata.

Beadási határidő: 2022. szeptember 5.

A pályaműveket a Balatoni Múzeum művészeti kuratóriuma bírálja el. A Város Művésze pályázat eredményhirdetésének tervezett időpontja: 2022. szeptember 17.

A jelentkezéshez szükséges dokumentumok teljes listája és további információk a teljes pályázati kiírásban, IDE kattintva érhetők el.

Kiemelt kép: balatonikincsestar.hu

Terence Davies versekkel és hamis szerelmekkel töri össze a szívünket — Kritika a Benediction című filmről

Szerző:

Kiss Dalma

-

2022. júl. 27.

A kortárs brit filmművészet csendes és szerény alkotója, Terence Davies ismét a 20. század első felét idézi meg és gyönyörűen megkomponált képein keresztül mesél a háborús költészetével népszerűségre szert tevő íróról, Siegfried Sassoonról. Kritika a Benediction című filmről.

A liverpooli születésű rendezőt — aki idén tölti be 77. életévét — nem a modern kor embere érdekli, sőt elmondása szerint megrémiszti a modern világ és életstílus, ezért filmjeiben újra és újra visszarepül a múltba, egy letűnt korba, melyben más értékek és eszmék voltak érvényben.

Terence Davies szerzői stílusát meghatározza a filmjeit átjáró és minden részletét betöltő lírai érzékenység és visszafogottság. Műveiben sosem a narratíva az elsődleges, sokkal inkább a hangulatok és érzések megragadása, közvetítése. A rendező őszintén beszél saját gyerekkoráról, a gyökereiről (angol munkásosztály), hogy honnan jött és miken ment keresztül. A homoszexualitását nyíltan vállaló Davies életrajzi ihletésű műveiben (a rövidfilm trilógia, A hosszú nap véget ér, A neonbiblia – Részigazságok) megküzd saját démonjaival és fokozatosan fogadja el önmagát olyannak, amilyen. A saját életén kívül irodalmi művekből (Az öröm háza) és valós alakok történeteiből is merít inspirációt, mint ahogy tette azt A lélek saját társat választ című filmjében, amely az amerikai költőnő, Emily Dickinson életét dolgozza fel.

Legújabb filmjét, a Benedictiont a pandémia alatt forgatta le, majd hosszas várakozás után a film a 2021-es torontói filmfesztiválon debütált, és többnyire pozitív fogadtatásban részesült, életművének ismerői és kedvelői egy hamisítatlan Davies-filmet kaptak. A rendező elengedi a konvencionális elbeszélést és a fragmentált narratívát választja, hogy betekintést nyerjünk a költő, író és katona, Siegfried Sassoon életébe, aki az első világháború alatt szolgált, és az akkor írt háborús verseivel hívta fel magára a figyelmet.

Ezekben a művekben testközelből és naturálisan ábrázolja a nyugati front borzalmait, nyoma sincs annak a hurráoptimizmusnak és lelkesedésnek, amivel az ifjú katonák a háborúba vonultak. Durva kritikával illette a politikai vezetést, pacifista meggyőződését 1917-ben levélben hozta nyilvánosságra, amikor megtagadta a frontra való visszatérést, nyíltan háborúellenes lett és felhívást tett közzé az értelmetlen és jogtalan háború miatt (Soldier’s Declaration). A hazaárulás vádját és a katonai bíróság kockázatát vállaló Sassoont végül felmentették, és beutalták az edinburghi Craiglockhart Kórházba, ahol idegproblémáit kezelték (az első világháború alatt rengeteg katona szenvedett az úgynevezett tüzérségi sokkban), és itt találkozott első nagy szerelmével, a szintén költő Wilfred Owennel.

Terence Davies a hatalmas költségvetés hiányában meg sem kísérli azt, hogy bármilyen formában leképezze a lövészárkok eseményeit. Helyette archív anyagokkal illusztrálja az első világháború kezdetét és véres ütközeteit (pl. somme-i csata), valamint a főszereplőt alakító Jack Lowden (a skót színész hiteles és átlényegült alakítást nyújt) tolmácsolásában halljuk Sassoon és más költők verseit. A fekete-fehér felvételeken megjelenő világégés és a háborús költészet különleges elegyet képeznek, a csúnya és a szép találkozása megrendítő élményt nyújt. Míg a külvilág eseményei megmaradnak a dokumentumfelvételek szintjén, addig a belső terekben játszódó jelenetek Sassoonra fókuszálnak: szeretők jönnek-mennek, miközben ő folyton a fronton átélt horrort próbálja feldolgozni, és legyőzni a túlélők bűntudatát.

A Benedictionben két idősíkon haladva ismerjük meg a 30-as éveiben járó Sassoont, illetve az öregkori énjét (Peter Capaldi), aki épp a katolikus vallást szeretné felvenni (a cím is részben erre utal), egyfajta állandóságot és megnyugvást remél az egyházi tanoktól. A rendező szükségét érzi annak, hogy bemutassa a költő utolsó éveit, amikor megkeseredett és zsörtölődő öregúrként él együtt a múlt szellemeivel — a régi szerelmek és az elesett bajtársak emléke kísérti őt.

A film tónusát a kettősség jellemzi: egyrészt a háború szörnyűségei, a vesztességek okán komor és húsbavágóan realista, másrészt az előkelő londoni társasági élet, Sassoon és a „csinos fiúk” által könnyed és cserfes. Az elit szalonokban vidám dalokat énekelnek, verseket szavalnak, Charlestont táncolnak. A kor ismert alakjai bukkannak fel, mint Edith Sitwell, Lady Ottoline Morrell vagy. T. E. Lawrence. A férfiak közötti viszonyok, egymás partnereinek cserélgetése nem féltve őrzött titok vagy tabutéma. Azt persze hozzá kell tenni, hogy ezek a figurák jómódú értelmiségiek, illetve bohém művészemberek, így a lehető legtermészetesebben járnak-kelnek a biztonságos közegben, nem kell attól tartaniuk, hogy bármelyik pillanatban rájuk ronthat a rendőrség.

Sassoon szeretői közül először a félénk Wilfred Owennel (Matthew Tennyson) találkozunk, akivel a költő a kórházban ápol meghitt kapcsolatot, és akitől fájdalmas búcsút kell vennie, mikor a sérüléseiből meggyógyult katonát visszavezénylik a frontra. Owen azon bajtársak és barátok egyike, akit Sassoon nem tud megmenteni a háború szörnyétől. A film Owen Disabled című versével zárul, ezzel is tisztelegve a fiatalon elhunyt költő előtt, aki e művében érzékletesen festi le a háborúból hazatért testileg-lelkileg összetört katonák kínok közötti létállapotát.

A költő ugyan nem szégyenkezik szexualitása miatt, azonban érzelmeit nehezen fejezi ki, mert attól fél, hogy összetörik a szívét. Erről az óvatosságról később kiderül, hogy nem alaptalan. Owentől szavak nélkül válik el, és ez a bénító érzés végigkíséri őt hátralévő életében. Később olyan férfiak karjában lel némi vigaszt és pillanatnyi boldogságot, mint a musicalsztár, Ivor Novello (Jeremy Irvine), aki Hitchcock 1927-es A titokzatos lakó című filmjének volt a főszereplője.

Főhősünk mindig olyan férfiak mellett köt ki, akik nem hűségesek hozzá, és ez tovább erősíti a lelkét emésztő féltékenységet. Miután Novello szakít vele, Sassoon a színész volt szeretőjével, Glen Byam Shaw-val (Tom Blyth) kezd rövidéletű románcba, majd megérkezik az arisztokrata, Stephen Tennant (Calam Lynch), akivel közel 6 évig alkot egy párt. Ennek a kapcsolatnak Tennant vet véget, és okoz óriási csalódást Sassoonnak, aki 1933-ban végül feladva addigi életvitelét, házasságot köt a nála jóval fiatalabb Hester Gattyvel (Kate Phillips), és később megszületik a fiuk, George.

Terence Davies a Benediction megrendezésével először választott filmje tárgyának köztudottan homoszexuális alakot, korábban ezekre inkább csak utalt, sosem volt explicit. Siegfried Sassoon rendkívüli életútja, szerelmi kalandjai, valamint háborús versei mintha csak arra vártak volna, hogy az angol rendező rányomja saját szerzői pecsétjét és a nagyvászonra vigye. A líraiság a vizuális megoldásokban (Terence Davies védjegyévé vált áttűnés és pásztázó kamera), a klasszikus zenékben és a felolvasott versekben épül bele a film szövetébe, és intim közelségbe hozza mind a film alanyát, Sassoont, mind a mozi alkotóját, Daviest.

Kiemelt kép: TMDb.com

Aki már most biztosítaná a helyét a 32. Művészetek Völgye Fesztiválra, az most tavalyi áron csaphat le a szuperkedvezményes bérletekre a www.muveszetekvolgye.hu oldalon.

Kiemelt kép: Kiss Tibor Kristóf (vágott)

Carson Coma = sold out

“Türelem, nyugalom, ez a fesztivál erről szól”

Miért jött létre a Rajzolj nekem?

Rajzolj nekem! az Ördögkatlanon

A jótékonysági akción rajzoló illusztrátorok

Kiemelt kép: Pagony

Kiemelt kép: TMDb.com

Kiemelt kép: Gordon Eszter

A szabályokat semmibe vevő ifjú

Az esztétikával szembeszálló forradalmár

A mechanikus gépek kísérleti művésze

Az új generáció tanítómestere

Kiemelt kép forrása: widewalls.ch

Legyen tánc(ház)

Mit hall az író és mit lát a zenész?

Baszatás, csapatás, őrület

A pályázat célja

A nyertes művészek díjazása

A pályaműre vonatkozó elvárások

Beadási határidő: 2022. szeptember 5.

A jelentkezéshez szükséges dokumentumok teljes listája és további információk a teljes pályázati kiírásban, IDE kattintva érhetők el.

Kiemelt kép: balatonikincsestar.hu

Kiemelt kép: TMDb.com

LEGUTÓBBI CIKKEK