Kezdőlap Blog Oldal 37

Változatlanul változó – Milčo Mančevski: Eső előtt

Vitathatatlan, hogy 1994-es megjelenésével Milčo Mančevski háborús filmdrámája, az Eső előtt fontos helyet vívott ki a macedón film számára – az aktuális év mozgóképtermését tekintve mindenképp. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az alkotás elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt, egy évvel később pedig jelölték a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra. De a kritikai elismerésnél jelentősebb a korának egy fontos nemzetközi konfliktusára reflektáló téma, illetve a rendkívüli könnyedség, mellyel a rendező ezt a vadul aktuális kérdésfeltevést az örök érvényű emberi igazságok szintjére emeli.

A majdnem kétórás mozi három fejezetben mutatja be a macedónok és az albánok közötti ellentétet, annak minden kegyetlenségével és értelmetlenségével együtt. A részek – melyek külön címet kaptak: Szavak, Arcok és Képek – egymástól függetlenül, önállóan is megállják a helyüket. Mind koherens, következetesen végigvezetett fabulával rendelkeznek, ám fokozatosan kiderül, hogy szerves egységbe tömörülnek. A történet(ek) mögött húzódó kapcsolatháló megkapó eleganciával rajzolódik ki a befogadó előtt, holott az éppen középpontban álló szereplő és a helyszínek változása egyúttal olyan széttartást eredményez, melyet csak a legfinomabb hangolású alkotók tudnak (az erőltetettség csapdáját kikerülve) egységes mederbe terelni.

Az első egység, a Szavak egy macedón szerzetes és egy fiatal albán lány sorsfordító találkozására fűzi fel a vallási-etnikai konfliktus bemutatását. A szintén éppen csak a felnőttkor küszöbén álló Kiril atya (Grégoire Colin) egy éjszaka cellájában találja az ott bujkáló Zamirát (Labina Mitevska), akit gyilkossággal vádolnak. A férfi feljebbvalóinak is hazudva bújtatja a lányt, akit egy véletlen folytán végül mégis felfedeznek a szerzetesek. A fiatalok szökni kényszerülnek – a menekülés azonban kudarcba fullad, ugyanis a vérbosszúra éhes banda, amelynek egy tagját állítólag megölte a lány, rájuk lel. A fejezet Zamira értelmetlen, felesleges és szinte irracionálisan hirtelen meggyilkolásával zárul. A Szavak cím elsősorban Kiril némasági fogadalmára utal, amelyet akkor szeg meg első ízben, mikor reverendáját levetve elhagyja a kolostort; vagyis a cím tulajdonképpen azt a pillanatot jelöli, mikor a férfi Isten iránti hűségét implicit módon felcseréli a Zamira iránti felelősségvállalással. Ekkor válik a főszereplőre vonatkoztathatóvá a mondat, melyet a film első perceiben idősebb rendtársa intézett hozzá: „(…) ennyi szépség láttán szóra fakad az ember akaratlanul is.”

Látszólag teljesen független történet kezdődik a Londonban játszódó Arcokkal. E téves befogadói előfeltevést cáfolja meg, mikor Anne (Katrin Cartlidge) munkahelyén – egy újságnál – egy Kirilt és a halott Zamirát ábrázoló fényképet vizsgál. Ráadásul nem sokkal később előbbi telefonon keresi nagybátyját a szerkesztőségnél. 

Eső előtt
Jelenet a filmből (forrás: Mafab.hu)

A film második egységének középpontjában Anne és a macedón származású fényképész, Alekszander (Rade Šerbedžija) viszonya áll. A férfi két Boszniában töltött hét után úgy dönt, végleg hazautazik szülőföldjére. Szeretné magával vinni szeretőjét, a nő azonban nem kíséri el. Az Arcok a Szavakhoz hasonlóan egy értelmetlen és hihetetlenül váratlan halálesettel végződik: miután Anne egy étteremben bevallja férjének, Nicknek (Jay Villiers), hogy várandós, de válni szeretne, egy percekkel korábban az egyik pincérrel konfliktusba keveredett, éppen ezért kidobott férfi lelövi a jelenlévőket – többek között Nicket is. Tragikusan beszédes a férj utolsó mondata, melyet a tömegmészárlás kezdete előtt feleségéhez intéz kapcsolatuk helyrehozásának reményében: „Az idő mindent rendbe hoz. Csak idő kell.” Sajnos pont az idő az, amiből nem marad több: a háború, a gyűlölet és a kegyetlenség ugyanis mindenhol ott van, és bármikor működésbe léphet, kifejtve mérgező hatását. A cím ezesetben is kifejező, hiszen a második fejezetben igen gyakoriak a szereplők arcáról készült közelképek.

A zárófejezet, a Képek visszatér a Szavak helyszínére, Macedóniába. Az utolsó mikrotörténet Alekszandert követi, amint felfedezi 16 éve hátrahagyott szülőfaluját és annak lakóit: családját, barátait, valamint egykori szerelmét. A férfi képtelen azonosulni az őslakos helyiek és a Macedón földön élő albánok vallási-etnikai konfliktusával, mely miatt senki nincs biztonságban. A félelem állandó, hiszen minden ellentétre egy fegyverdördülés válaszol. A férfi eleinte nem szeretne beleavatkozni az értelmetlen viszálykodásba, és igyekszik passzív szemlélőként jelen lenni. Ám igazságérzete végül felülkerekedik közönyén, mikor régi szerelme, Hana (Silvija Stojanovska) arra kéri, segítsen lányán, akit Alekszander rokonai egy feltételezett gyilkossági vád miatt üldöznek. A fényképész eleget tesz a kérésnek, és elhozza a lányt nagybátyjától, aki azonban hirtelen haragjában lelövi rokonát. Azonnal megbánja tettét; a haldokló számára ez viszont már érdektelen. Csak az vigasztalhatja, hogy a fiatal lány – aki nem más, mint Zamira – megmenekült. Az ő megjelenésével válik világossá, hogy a Képek kronológiailag ott zárul, ahol a Szavak (és a teljes film) kezdődött. 

Az utolsó egység felől szemlélve a teljes alkotást, számos, korábban érthetetlen mozzanat hátterére derül fény. A Képek ismétlődő részleteivel immár nevet és „arcot” adhatunk az először a Szavakban felbukkanó nőnek, aki láthatóan kívülálló a macedón környezetben, és távolról szemlél egy temetést – immár tudjuk, hogy Anna gyászolja szeretőjét. Szintén az utolsó egységből derül ki egyértelműen, hogy a londoni nagybácsi, akiről Kiril Zamirának mesélt szökésük alatt, nem más, mint Alekszander. 

Az időrendfelbontó elbeszélés logikája azonban nem tökéletes, tartalmaz néhány anakronizmust. Egyfelől azt kéne feltételeznünk, hogy a Szavakat közvetlenül követi az Arcok – ezt az Anne birtokába került fénykép támasztja alá, mely Zamira halálát örökíti meg. Ezután pedig egyenesen következne a Képek: Alekszander itt vállalkozik arra az utazásra, melyről a film középső fejezetében hozott döntést. A tény azonban, hogy Zamira még él az utolsó részben, és csak annak végén menekül a kolostorba, feloldhatatlan ellentmondást eredményez. A befogadó joggal gondolhatná, hogy „hiba csúszott a gépezetbe” – sokkal hihetőbb azonban a feltevés, miszerint a kronológia tudatos „elrontásáról” van szó, amely érzékletesen sugalmazza a lineáris időrend irrelevanciáját, hogy mindig voltak és mindig is lesznek olyan vallási-etnikai konfliktusok, amelyek egyikének lenyomatát őrzi az Eső előtt. Ezt támasztja alá a film tételmondatának tekinthető kijelentés, mely a mozi elején és végén egyaránt elhangzik, másodjára azonban önmaga parafrázisaként: „Az idő nem vár. Mert a kör nem gömbölyű.”

Mančevski alkotásának számtalanszor visszatérő, a címben is megjelenő motívuma az eső. A közvetlen zárlatot kivéve azonban a hiány által jelölő képről van szó, a szereplők ugyanis csupán a zivatar előszelét érzik. Két kivételt említhetünk, melyek szorosan összefüggnek egymással: először a Szavakban Kiril álomszerű látomását Zamira éjszakai megjelenéséről. A vízióban esik az eső; miután azonban a fiatal férfi rájön, hogy csupán álmodott, valóban megtörténik az, ami addig csak a képzelet szüleménye volt, és Zamira felbukkan – annyi különbséggel, hogy eső helyett a tiszta éjszakai égbolt tekint be az ablakon. Ugyanilyen kettős álomlátást tapasztal meg Alekszander a Képekben, mikor szobájában látja Hanát. A fantáziakép világában esik az eső, a valóságban azonban nem.

A szimbólum jelentése a víz ősidók óta köztudatban élő toposzában ragadható meg – ily módon szemantikai mezejébe tartozhatnak a víz egyéb filmbeli felbukkanásai is, mint az Arcok nyitó képsora a zuhanyzóban vagy az ugyanezen egységben az étteremben látható akvárium. Az eső, a víz a megtisztulást hordozza magában; a tény pedig, hogy a szereplők többnyire csak várnak rá, vagy álmukban látják azt, rendkívül érzékletesen utal a cselekményvilág kegyetlen, háborútól terhes légkörére. A mozi legvégén bekövetkező zápor nemcsak reményteli befejezést szolgáltat, de mint metareflexív mozzanat a befogadóban megszülető katarzisra is utal.

Eső előtt
Forrás: Mafab.hu

Képi világát tekintve ugyancsak felettébb színvonalas alkotásról van szó. A Manuel Teran nevéhez fűződő operatőri munka következetesen követi le a történetek tartalmát. A madártávlatú és közelebbi városfelvételek egyaránt atmoszférateremtők: hatásosan mutatják meg a civilizációtól elszigetelt, visszamaradott, háború sújtotta macedón vidéket. A második egység Londonjának modern nagyvárosi felvételei működésbe hozzák az ellentét alakzatát, mely tovább fokozza az első és az utolsó fejezet tájképeinek erejét. Szintén említésre méltó az Anastasia nevű formáció zenéje, melynek ősi hangzású dallamai balladai légkört teremtenek – ez a legmarkánsabban a Szavakban és a Képekben érvényesül a természetközeli helyszínek miatt.

Milčo Mančevski Eső előttje meghatóan, ugyanakkor őszintén mutatja be a vallási és etnikai konfliktusok, a háborúk hatását a kisemberekre. Az egyéni tragédiákat örök érvényű keretbe foglalja az anakronisztikus időrendfelbontó elbeszélésben testet öltő idő témája, mely változás közben is állandó, állandóságában is változó. „Az idő nem vár. Mert a kör nem gömbölyű.”

Kiemelt kép: Jelenet az Eső előtt c. filmből (forrás: Mafab)

Ha február, akkor Finn Filmnapok!

2023. február 15 – 19. között a magyarországi Finn Intézet (Finnagora) szervezésében újra belekóstolhatnak az érdeklődők a finn életbe és megismerhetik az északi ország gondolkodását, hiszen érkezik a 12. Finn Filmnapok a Toldi moziba.  A nézők több nagyjáték-, dokumentum- és rövidfilmen keresztül közelebb kerülhetnek a „nordic” mindennapokhoz és ahhoz a fanyar és csendes humorhoz, amely átszövi ezt a kultúrkört. Az eseménysorozat alatt azok számára, akik nem tudnak személyesen részt venni a vetítéseken, két alkalommal a Távmozi platformján is elérhetővé tesznek alkotásokat a szervezők. Minden film angol és magyar nyelvű felirattal látható. 

A Finnagora az elmúlt években is már igyekezett mindig a legkurrensebb filmeket elhozni a magyar közönségnek. Nem lesz ez idén sem másként.  Az esemény nyitófilmje Alli Haapasalo rendezte Csajfilm, ami három Z-generációs barátnő kapcsolatáról mesél a zord és sötét finn télben. A filmről a megjelenését követően ódákat zengtek a kritikák, nemhiába áll a Rotten Tomatos oldalán 99%-os tetszési rátával.  

Finn Filmnapok
Jelenet a Csajfilm c. filmből (fotó: Ilkka Saastamoinen/Citizen Jane Productions)

A fesztivál másik izgalmas fiatal generációt bemutató darabja a Heartbeast (Szívrobbanás) című alkotás, amelyben kulturális különbségek mentén figyelhetjük meg a finn és francia fiatalok mindennapjait, és összekapcsolódási lehetőségeit. 

A drámák mellett természetesen a csípős humor is megjelenik a filmekben, köztük is a Karaoke Paradicsom című darabban is, amelynek segítségével bepillantást nyerhetünk a finn karaoke éneklők világába és mindennapjaiba. 

A dokumentumfilmes szekció egyik kiemelt alkotása az Állati jogok című mű, amelyben egy finnországi állatvédő aktivista szemén keresztül láthatjuk az állatvédelem őszinte és naiv, valamint politikailag megkeményedett arcát. A filmhez kapcsolódóan kerekasztal-beszélgetést szerveznek, amelyen az alkotás rendezői Saila Kivelä és Vesa Kuosmanen, valamint Kapronczai Erika vesznek majd részt. 

A korábbi évekhez hasonlóan rövidfilmvetítésekkel is várják a szervezők a vendégeket február 18-án.  

Finn Filmnapok
Jelenet az Állati jogok c. filmből (Forrás: Finn Filmnapok)

A fesztivál programja folyamatosan bővül, ezért érdemes a programot gyakran látogatni. 

A teljes program itt olvasható.

Kiemelt kép: Jelenet a Karaoke Paradicsom c. filmből (forrás: Finn Filmnapok)

Hétévesek lettünk – 2023 a részvételiségről szól az f21-en

f21 részvételiség

Érezted már úgy, hogy kihagynak olyan döntésekből, amelyek a Te életedet is befolyásolják? Részt szeretnél venni közösségek építésében? Érdekel, hogy Magyarországon milyen közösségi részvételi kezdeményezések zajlanak? Az f21 ebben az évben kiemelt figyelmet szentel a hazai részvételiség feltárására és előmozdítására.  

Mi az a részvételiség?

A részvételiség lényege, hogy az emberek aktív résztvevőivé váljanak a saját életüket és közösségeiket érintő döntéshozatalnak és cselekvéseknek. Közösségi cselekvést bármilyen területen folytathatunk, legyen szó gazdasági kérdésekről, politikáról vagy akár művészetről, közösségi programokról – a cél, hogy az emberek széles körben részt vegyenek a közös cselekvésben és a döntések meghozatalában.

A részvételiség elősegíti a társadalmi felelősségvállalást, valamint arra sarkall minket, hogy javítsuk a környezetünket, életminőségünket, és aktív résztvevői legyünk társadalmi cselekvéseinknek ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynánk azokat. Ösztönzi az embereket, hogy felelősséget vállaljanak a saját döntéseikért és cselekedeteikért.

Miért fontos ez számunkra?

Kulturális magazinként a részvételiséget a kultúrában is értelmezzük. Az olyan kulturális tevékenységek, amelyek során közös, az embereket is bevonó alkotások készülnek – legyen az akár zene, tánc, képzőművészet, performansz, színház vagy egyéb művészeti projekt – kiemelt figyelmet kapnak tőlünk az év során, de nem csak a művészeti jellegű kulturális cselekvésekben és döntéshozatalban való részvétel előmozdítását szeretnénk elérni.

A frissen indult Társadalom és kultúra rovatunk is jelzi célunkat, hogy a hagyományosan leginkább a művészetekkel foglalkozó kulturális újságírás fókuszát tágítsuk, így a kultúrát és ezáltal a részvételiséget emberi közösségeinkre vonatkozó társadalmi ismeretek szintjén egyaránt értelmezzük. Természetesen művészeti rovataink külön-külön, a saját területükön belül is feltárják a részvételiségen alapuló projekteket és elképzeléseket, így ezekről is olvashattok majd az év folyamán.

részvételiség f21.hu
Az f21 szerkesztősége

Tegyünk közösen a kultúránkért!

 

„Egy férfitól elvárják, hogy uralkodjon az érzelmei felett” – társadalmi sztereotípiákkal megy szembe a Meg Egy Cukorka új klipje

Fotó: Csak így (official video)

Mit éreznek a férfiak, amikor elveszítenek valakit? Gyengeség, ha nem „férfiasan” reagálnak a lelki törésekre? Ilyen kérdések ihlették a Meg Egy Cukorka legújabb klipjét, ami magával ragadó képi világával nemcsak a zenekar dalára reflektál, hanem az európai filmművészet előtt is tiszteletét teszi.

A magasan szálló, széleken táncoló rockzenekar legutóbbi, KERESEM című nagylemezének egyik közönségkedvenc dalához Kateryna Kotsiuba rendezésében készült klip. Az ukrán filmkészítő tavaly kereste meg a zenekart, miután Magyarországon talált menedéket a háború elől.

A CSAK ÍGY klipje három, zátonyra futott kapcsolat történetét mutatja be, pontosabban azt, ahogyan a férfi szereplők szembesülnek a nosztalgia keserédes érzésével, a múlt emlékeinek fájdalmaival.

Fotó: Göndör Dániel

A társadalom azt diktálja a férfiaknak, hogy viselkedjenek férfiasan az élet minden területén. Mindenki megérti azt a nőt, aki sír vagy érzékeny, de egy férfitól elvárják, hogy uralkodjon az érzelmei felett, és mutassa erősnek magát. A valóság azonban nagyon távol áll ezektől az elvárásoktól, ezzel pedig belső konfliktusoknak teremt helyet. Ezért szerettem volna megmutatni a férfi érzelmeket a veszteség érzelmein keresztül, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy a férfiak is sírnak” — meséli a feltörekvő ukrán filmes.

Kotsiuba bevallása szerint nemcsak egy tehetséges csapatnak szeretett volna klipet készíteni, hanem – a klip képi világával – tisztelegni Gaspar Noé argentín filmrendező munkássága előtt.

Sajnos én olyan srác vagyok, akibe belenevelték, hogy sírni ciki. Hiába tudom mai fejjel, hogy nem az, képtelen vagyok rá. Nem is emlékszem, mikor sírtam utoljára, pedig fontos lenne, hiszen ez egy szelep, amin le lehet vezetni a feszültséget. Úgy hiszem, hogy ezért kezdtem el dalokat írni, hogy valahol mégis távozhasson belőlem az, amit sírással nem engedek ki magamból. Az erősebben sikerült dalaim születésekor azért kicsordul egy-két könnycsepp, meg szipogok kicsit. Ez is haladás. A klipben lett volna rólam sírós snitt, és a forgatáson addig el is jutottam, hogy kiguruljon egy-két könnycsepp. Persze nyilván nem akkor, amikor forgott a kamera” — meséli Hárs Barna, a dal szerzője.

A rendező mellett a klip stábját is olyan fiatal filmesek alkották, akik határon túl ragadtak a háború miatt, vagy folyamatosan ingáznak Ukrajna és más országok között. Ez okozott nehézségeket is, hiszen a klipnek tavaly kellett volna megjelennie, azonban Ivan Kolpaque, a klip vágója Ukrajnából dolgozott, ahol a bombázások és a téli áramhiány meglehetősen megnehezítette a munkafolyamatokat.

Alább a CSAK ÍGY klipje, ide kattintva pedig egy fontos interjút olvashattok Hárs Barnával, amiben korunk párkapcsolati válságáról vall.

Kiemelt kép: Csak így (official video)

Brendan Fraser vagy Collin Farrell? – Megvannak az idei év Oscar-jelöltjei

A korábbi évekhez képest több közönségfilm jutott el a jelölésig. 

Riz Ahmed és Allison Williams, két kiváló színész jelentette be az idei év Oscar-jelöltjeit. A magyar nézők ezúttal nem szurkolhattak hazai filmnek, hiszen a Blokád a legjobb idegennyelvű filmek hosszúlistájára sem került fel. A jelöltek mezőnyét – a papírformának megfelelően – ezúttal is a legnagyobb fesztiválok bemutatói uralták.

Legjobb film

Nyugaton a helyzet változatlan

A sziget szellemei

Elvis

Minden, mindenhol, mindenkor

A Fabelman család

Tár

Top Gun: Maverick

A szomorúság háromszöge

Women Talking

Avatar: A víz útja

Az Oscar-díj egyik várományosa? – Kritika a Nyugaton a helyzet változatlan című filmről

Legjobb rendező

Todd Field (Tár)

Daniel Kwan, Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)

Martin McDonagh (A sziget szellemei)

Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge)

Steven Spielberg (A Fabelman család)

Legjobb férfi főszereplő

Austin Butler (Elvis)

Colin Farrell (A sziget szellemei)

Brendan Fraser (A bálna)

Paul Mescal (Volt egyszer egy nyár)

Bill Nighy (Living)

Oscar
Collin Farrell A sziget szellemei c. filmben (forrás: Apolló Mozi)

Legjobb női főszereplő

Cate Blanchett (Tár)

Ana de Armas (Szöszi)

Andrea Riseborough (To Leslie)

Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)

Michelle Williams (A Fabelman család)

Legjobb férfi mellékszereplő

Judd Hirsch (A Fabelman család)

Brendan Gleeson (A sziget szellemei)

Barry Keoghan (A sziget szellemei)

Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)

Bryan Tyree Henry (A kiút)

Legjobb női mellékszereplő

Angela Bassett (Fekete Párduc 2.)

Hong Chau (A bálna)

Kerry Condon (A sziget szellemei)

Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor)

Stephanie Hsu (Minden, mindenhol, mindenkor)

Oscar
Hong Chau A bálna c. filmben (forrás: The Mary Sue)

Legjobb eredeti forgatókönyv

A szomorúság háromszöge (Ruben Östlund)

Minden, mindenhol, mindenkor (Daniel Kwan, Daniel Scheinert)

A Fabelman család (Tony Kushner, Steven Spielberg)

Tár (Todd Field)

A sziget szellemei (Martin McDonagh)

Legjobb adaptált forgatókönyv

Nyugaton a helyzet változatlan (Edward Berger, Lesley Paterson, Ian Stokell)

Living (Kazuo Ishiguro)

Women Talking (Sarah Polley)

Tőrbe ejtve: Az üveghagyma (Ryan Johnson)

Top Gun: Maverick (Peter Craig, Justin Marks, Ehren Kruger, Eric Warren Singer, Christopher McQuarri)

Oscar
Kazuo Ishiguro számtalan irodalmi díj után most a filmvilágban is a csúcsra érhet (forrás: DW)

Legjobb operatőri munka

Elvis (Mandy Walker)

A fény birodalma (Roger Deakins)

Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája (Darius Khondji)

Tár (Florian Hoffmeister)

Nyugaton a helyzet változatlan (James Friend)

Legjobb idegennyelvű film

Nyugaton a helyzet változatlan (Németország)

Argentína 1985 (Argentína)

Közel (Belgium)

EO (Lengyelország)

A csendes lány (Írország)

A körülöttünk lévő világ pusztító ereje – Kritika a Közel című filmről

Az Oscar-díjakat idén március 13-án adják át Los Angelesben. A teljes jelöltlista itt olvasható.

Kiemelt kép: Variety.com

Mi az, amit nem mondtak még el a Hullámtörőről? – Gondolatok Kustos Júlia verseskötetéről

Kustos f21

Mivel számos bírálat született róla az elmúlt fél év során, nem könnyű új megállapításokra jutni Kustos Júlia Hullámtörőjével kapcsolatban. Akik olvasták a könyvet vagy a róla írt kritikákat, jól tudhatják, mi van a kötetben. De mi az, ami hiányozhat belőle?

Szerző: Szijj Márton

Kustos Júlia körülbelül nyolc évvel ezelőtt kezdett publikálni, sokat várt tehát első verseskötete közreadásával, ezt azonban a huszonhat éves szerző részéről minden bizonnyal inkább a tudatos megfontoltság, mint a haladásképtelenség indokolta, hiszen a végeredmény egy alkímiailag purgált, kiforrott költészet. A kötet alapállása már az első sorokban megmutatkozik: „naponta tanulunk bele / törődni hogy nem tudunk / semmit se már nem tudjuk / kimondani mit is mondhatnánk.” Majd még mindig a nyitóvers következő strófájában: „ami a térképen még / látható nincs az a túlpart”.

A kiindulópont a közlés évszázados problematikája. A racionalitás dimenziója nem elégséges a kifejezéshez, túlpart csak elméletben létezik, de ami a valóság, az a végeláthatatlan óceán, a bizonytalan mélységű víz birodalma. Ha szárazföld nem is, de valami más talán kiemelkedhet a mélységből; ha térképre kevés is, de a hullámokat megtörheti egy száraz pont: a vers eszközei az irracionális tartományából valamit mégis felhozhatnak, ami – ha nyílt közléshez ugyan nem, de rámutatáshoz elég lehet. Ez minden lehetőség.

Kustos f21
Forrás: jelenkor.libricsoport.hu

 

Szimbolikus tér lírai alapanyagból

Rögtön ezt követően az első, címmel ellátott versben megtörténik az alámerülés – a hős, az ismeretlen mester megkezdi kalandját az ismeretlenben. A Látogatás az udvarban mintha egy imaginációs gyakorlat leírása lenne, belépés a helyre, ami a kötet verseinek terét képezi. Ez pedig a szimbólumok, mítoszok és a fantázia álomszerű világa. Elvont és időtlen metafizikai térbe kerülünk, amelyet Kustos többnyire remekül tart fenn, néhány kivételtől eltekintve (példa lehet a Virágot a virágnak!) kifejezésmódjában és témaválasztásában tartózkodik a konkrétumoktól, a jelen aktualitásaitól.

Minden határ elmosódik, teret adva a képpé formálódó érzéseknek, vallomásoknak, valamint az emlékidézésnek. Akár egy napsütéses vasárnapi délután félálomszerű merengése, ami a könyvet kinyitva, mintegy gombnyomásra, rögvest magába olvaszt. De a világ, amit Kustos bejár a verseivel, nemcsak a könnyed lebegésé, hanem az illúzió, az őrület és a megtévesztés birodalma is.

A mű kulcsverse egy lehetséges olvasatban a Róza dala. „Miért kérded, mama / álmodsz-e, vagy sem?” A valóságtól való eltávolodás itt a legradikálisabb, Kustos itt használja ki legjobban a kötet adta lehetőségeket. Egyben ez a legszemléletesebb összefoglalása a Hullámtörő világának: a szaturnuszi és neptunuszi motívumok szembenállása ebben a szövegben a legszemléletesebb, amint a földjéhez, saját valóságához ragaszkodó parasztasszony annak teljesen búcsút kell mondjon: alámerül legbelsőbb mélységeibe, ahol emlékeit is elveszíti.

Olvasás közben az volt az érzésem, hogy Kustos bármit meg tudna írni. Olyan mértékű magabiztossággal használja lírai eszköztárát, és helyenként annyira élénk sorokat hoz, hogy azok a versek alapvető lágysága és kifinomultsága ellenére is úgy tudnak hatni, mint egy zsebből előrántott kés. A kötet egyik nagy tétje pontosan ez. Kustos költészete gyújtópontja a mesterségbeli tudás szervezettségének, összeszedettségének és módszerességének, illetve az álomszerűségnek, a fantáziának, az illúziónak. Rendszer és rendszertelenség, szilárdság és képlékenység, forma és formátlan, tudat és tudattalan, súly és súlytalanság feszültségében áll.

Kustos f21
Forrás: 168.hu

A szerző kezének magabiztossága és rutinja felelős azonban a könyv gyenge pontjaiért is. Érzésem szerint a versek külön-külön erősebbek lennének, mint ahogy együtt, kötetként működnek, mert a tökéletesség és szépség homlokzata mögött így olykor mintha nem állna valódi épület. A kivitelezés lágysága helyenként a belső rovására megy, és az érzékletesség nem mindig rejt mélyebb tartalmat.

Kustos Júlia bonbonos doboza

Mi az üzenet, amit kapnunk kellene? A versek esetenként mintha csak érzelemdarabok lennének, hangulatokat közvetítenek, de nem vonnak magukba teljesen; a kötetegész pedig egy metafizikai bonbonosdobozra hasonlít, ami jóízű édességet rejt, de nem elég ahhoz, hogy jóllakasson – ugyan talán nem is ez a költő célja, mégis hiányérzetünk marad. Hiányzik valami, ami ha nem is katartikus megrázkódtatást, de a teljesültség (entelecheia) érzetét adná, mint a Róza dala, amely mesteri finomsággal kísér el a valóság felszámolását követő csendes őrületig.

Téboly, extázis vagy oceanisztikus boldogság helyett azonban többnyire gátlásosság és kiábrándultságból fakadó enyhe cinizmus jellemzi a beszélők hangját, amely lágy ugyan, de vékony, valamint fátyolos, de nem bódító. A kötet a föld fölött jár, de nem szárnyal, vagy pedig a vízen lebeg, de nem merül alá igazán. Az időtlenség állapota nem tud maradéktalanul megvalósulni, mert a tudattalan szabad áramlását meggátolja a fegyelmezettség, a teljes feloldódást a kesernyésen ironikus reflektáltság – a kimértség pedig ellehetetleníti a katarzist és a felszabadulást.

Kinyitva a könyvet belépünk a ködbe, de beavatás helyett csak még több ködöt találunk: önmagával elégedett lebegést. Mintha maga is megtévesztésre törekedne: világának megfoghatatlansága a mélység érzeteként hat, és önmaga ígéreteként mutatja meg magát. Ennek jó példája az Alulírott Psyche című darab, ahol Kustos beszélője versvilágának enigmatikusságára tudatosan reflektálva szinte játszik az olvasóval.

Kustos f21
Forrás: nepszava.hu

Végül mégis úgy tűnik, hogy az általam érzett hiányosságok nem a szerző képességeit és nem is egyenként a verseket minősítik, hanem arról árulkodnak, hogy Kustos itt más utat választott: visszafogott szépségre, harmóniára és mértékletességre törekedett. Noha a kötet minden egyes pontja megfelel saját logikájának, előnyére válhatott volna, ha a szerző többet ad át abból, aminek már birtokában van, vagy ha kevesebbet hallgat arról, ami egyelőre még maga előtt is titok lehet.

Ellentmondásos, mikor nagy tudatossággal és módszeres aprólékossággal igyekszünk kifejezni, hogy amit ki szeretnénk fejezni, azt nem lehet kifejezni. De ez önmagában nem minden esetben jelent problémát. Aminek okán ez a jelenség hátrányként jelenik meg a szóban forgó kötetben, az a racionális dimenzió túlsúlya az irracionálissal szemben egy alapvetően irracionális, ésszel és tudatossággal meghódíthatatlan világban. Nem lehet azonban elvitatni a kötet érdemeit sem, amiket más bírálatok nálam sokkal alaposabban kiemeltek, hiszen a Hullámtörőben mindezek mellett is kitűnő verseket olvashatunk.

Kiemelt kép: jelenkor.net

Egyszerre új és régi – Hétéves az f21!

f21.hu

Ha hihetünk a népi bölcsességeknek, sorsdöntő év következik az f21 számára, hiszen a hetes szám különleges helyet foglal el a kultúránkban. Misztikus, veszélyes és reményteli egyszerre. Egy új korszak kezdetét jelöli. 

A 2022-es évet világszinten és hazánkban is annyi fontos közéleti esemény tarkította, hogy szinte zavarban vagyok, amiért privát történetekkel, személyes élményekkel foglalkozom. Miközben persze mindez nemcsak ránk tartozik: az f21 története, fejlődése egyszerre nagyon tipikus és kifejezetten sajátos. 

Hét évvel ezelőtt néhány fiatal gondolt egy nagyot, és létrehozta ezt az oldalt, akkor még blog formátumban. A kezdetben csak néhányak által olvasott platform mára a magyar kulturális élet meghatározó fórumává vált: a tavalyi év során nyomtatott folyóiratok, könyvkiadók, streamingszolgáltatók és filmforgalmazók egyaránt hivatkoztak ránk és cikkeinkre. Emellett büszkén mondhatjuk, hogy manapság szinte minden jelentős kulturális és közéleti orgánumnál dolgozik olyan újságíró, aki nálunk bontogatta először szárnyait. A figyelemért, a támogatásért nem lehetünk elég hálásak olvasóinknak és szakmai partnereinknek!

Mindeddig persze nagyrészt olyasmiről beszéltem, amiben nem, vagy csak érintőlegesen vettem részt. Az oldal az első lépéseit nélkülem tette meg, így amikor 2020 tavaszán az akkori gyakornoki program hirdetése szembejött velem, már egy olyan orgánum képe rajzolódott ki, amely alkalmas lehet arra, hogy megtegyem első lépéseimet a sajtó világában. 

Első lépés; ez a szókapcsolat nem véletlenül kerül elő sokadszorra. Azt gondolom, hogy az f21 a legtöbbek számára ezt jelenti. Belegondolni is hihetetlen, hogy az elmúlt hét év során több száz újságíró jelentette meg nálunk debütáló írását, és szerencsére máig folyamatosak a megkeresések.

Természetesen az is hatalmas öröm, ha már beérkezett, nagyra becsült szerzők tisztelnek meg minket a munkáikkal, de számunkra mindig az lesz a legnagyobb sikerélmény, ha egy útját kereső pályakezdő a szemünk előtt válik saját hanggal és markáns értékítélettel rendelkező újságíróvá. 


Mindeddig arról volt szó, hogy mi marad a régiben, de a címben már utaltam arra is, hogy több fontos változás következett be az elmúlt esztendőben. Ennek kapcsán pedig hova máshova nyúlnék, mint generációnk egyik kulturális igazodási pontjához, a Harry Potterhez, aminek értelmezése kapcsán gyakran felmerül, hogy tulajdonképpen egyfajta fordított messiás-történetről van szó, hiszen az epizódok során a főhősnek rá kell jönnie, hogy nem oldhat meg mindent egyedül. Valami ilyesmi történt most nálunk is. 

Vincze Bence, oldalunk alapítója – aki bár biztos tiltakozna ez ellen, de ennek a felületnek ő a főhőse  – úgy döntött, hogy átadja nekem a főszerkesztői feladatokat, és az f21-et is magába foglaló Nyolc Ág Stúdió művészeti vezetőjeként és igazgatójaként tevékenykedik tovább. Az oldal napi működéséért ősz óta – a kitűnő szerkesztőségi csapat mellett – én felelek. A döntés eredményeként tisztultak a feladatok, többi idő jut az egyes részterületekre, épp ezért számtalan újdonságot tudunk majd bejelenteni a hét további részében. 

Mindeközben a szerkesztőség összetételében is több változás történt, és elindult egy új rovat, aminek fontos szerepe lesz az idei év tematikájának kidolgozásában. A társadalom és kultúra rovat régi álmunk megvalósulása, fontos lépés a kulturális sajtó klasszikus keretrendszerének kitágítása felé. 

Visszatérve a kezdetekhez, az idei év valóban sorsdöntő lehet az f21 szempontjából. Bár a motivációval ennél az oldalnál sosem volt gond, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a csapat még sosem volt ilyen jó állapotban – szakmailag és morál szempontjából egyaránt. Jöjjön hát, aminek jönnie kell! 

Kimagasló novellák egy zavaros koncepcióban – Kritika a Tízig aludni ifjúsági antológiáról

f21.hu tízig aludni

„Mi lesz belőled?” a Tízig aludni antológia e mottó mentén huszonöt, a felnövés és az identitáskeresés témakörét feldolgozó kortárs és „kortalan” novellát gyűjtött csokorba. A válogatás koncepciójában ugyan meg volt a potenciál arra, hogy korokon átívelő és univerzális megközelítési módokat és értékeket képviseljen, azonban míg ez egyes szövegeknek sikerült, a kötet összességében nem tudott működni.

A Péczely Dóra által szerkesztett Tízig aludni antológia (Tilos az Á Könyvek, 2022) a tavalyi év egyik nagy elvárásokkal kísért megjelenése volt főleg, miután „előzménye”, a Szevasz elnyerte a HUBBY Év Gyerekkönyve díj diákzsűrije által kiosztott Év Ifjúsági Könyve díjat. A Szevasz és a népszerű Szívlapát, Lehetnék bárki és Budapest OFF válogatások után kíváncsian várta a kortárs irodalmat kedvelő, fiatal közönség, mit tud még Péczely Dóra és a Tilos az Á kihozni a sorozatból.

A feladat ugyanis nem is olyan egyszerű, ha tudjuk a játékszabályokat: a válogatásba a Lehetnék bárki koncepciójához hasonlóan csak kortárs és klasszikus szerzők 35 éves koruk előtt írt művei kerülhettek be. Jelen kötet öt ciklusra van bontva, amelyekben nagyobb arányban kortárs és kisebb számban klasszikus szerzők szövegei egymás mellett foglalnak helyet. A tematikus fejezetek az anya, az apa, a párkapcsolat, az ember-állat viszony és „az élet nem igazságos”-gondolat köré szerveződnek. 

A fejezeti tematika számomra laza volt és kissé indokolatlan. Úgy tűnt, mintha jobb ötlet híján a novellákban megjelenő személyek, motívumok alapján született volna meg a koncepció gondolata, amit én ez esetben kevésnek érzek. A ciklusok tematikus elrendezése irányítja a figyelmet, keretez és értelmezési lehetőségeket vet fel az olvasóban, a reflektorfény azonban sok esetben máshova esett, mint kellett volna, ezzel is megzavarva a kötet egységességét.

A huszonöt novella széleskörűen mutatja be a különböző életszakaszokat, az érzelmek tág spektrumát egy csöppet talán túl széleskörűen is. Érdemes lenne arról (is) értekezni, vajon a Tízig aludninak van-e bármi célja, amit az előző kötetek ne tudtak volna megvalósítani, szeretne-e többet vagy mást adni. A novellaválogatásba ráadásul több olyan történet is bekerült, ami véleményem szerint kevésbé támogatandó, és fiatalokhoz szólva talán kissé veszélyes is.

Péczely Dóra (forrás: Kortárs Online)

Ádám Szilamér Elszakad című művében például a már közismert, kissé elcsépelt el-kell-veszítened-a-szüzességed téma megjelenítése kérdéseket hagy maga után. Az esemény körüli gondolkodásról ugyanis ebből a perspektívából nagyon nehéz újat mondani, és talán kevésbé hiteles is. Az ábrázolásmód könnyen válik felszínessé, a probléma pedig leegyszerűsítetté. Ezt a társadalmi jelenséget már, ha valóban létezik ilyen sablonos formájában főleg fiatalokhoz szólva érdemesebb lenne sokkal mélyebben megvizsgálni, sokkal árnyaltabban megfogalmazni.

A kötetben a szex és a párkapcsolat témáinak kissé túlzásba vitt megjelenítése is egysíkúnak érezteti a fiatalok gondjait. Kemény Zsófi A lányoknak folyton pisilni kell című novellája sok szempontból problémás. Az erős nőket reprezentálni kívánó karaktere ugyanis teljesen indokolatlan cselekedeteket hajt végre, disszonáns értékeket képvisel, és valljuk be, épp annyira igazi, mint bármelyik Disney hercegnő. Pedig a szöveg erősen megteremt egy vibe-ot, egy hangulatot, amivel sok tini tud azonosulni, ezért megvolt benne a potenciál arra, hogy kiemelkedő legyen, ehelyett azonban elment a túl fiatalos próbálok lenni-irányba. Ez semmiképp sem jó reklámja egy ifjúsági kötetnek a szöveg ugyanis igen hangsúlyos helyen, az antológia legelején foglal helyet.

A Tízig aludninak a kevés sablonos novella mellett több újatmondó és tanulságos művet is sikerült felsorakoztatnia. Ilyen például György Alida Az első bál című alkotása, amiben a külföldön élő apa karaktere is megjelenik, ami még mindig rengeteg dimenziót tartogat magában. Harag Anita Ásványvíz című műve pedig az idősebb generáció mint teher tabuját boncolgatja, ami rendkívül izgalmas párbeszédek elindítására alkalmas. Moskát Anita Hattyú című novellája szintén fontos szöveg, amely a modern ember számára egyfajta emlékeztető lehet a természet folyamatos és néhol fenyegető közelségére, amit Moskát napjaink technológiával átitatott szellemiségében rendhagyó képekben jelenít meg. 

Gubis Éva Dodekaéder című novellája a kötet egyik fénypontja. A szülő-gyerek viszony egyik legaktuálisabb kérdését, a politikai polarizációt mutatta be. Az első generációs értelmiség hányattatásait, gyökértelenségét és családi meg nem értettségét feldolgozó történet mankót jelenthet sok fiatal életében.

A kortársaktól elvonatkoztatva, a kötet nagy erősségei közé tartozik a klasszikusoktól választott írások relevanciája is, kérdéseik mai napig tartó aktualitása. Móricz Zsigmond Csata című novellája például két lány szerelmi konfliktusa kapcsán a különböző társadalmi osztályok kapcsolatát boncolgatja, az ember-ember közti különbségeket vizsgálja. Napjainkban is elgondolkodtató, milyen értékek alapján választunk társat, és létezhet-e igazi összetartás nagy háttérbeli eltérésekkel.

tízig aludni f21
Forrás: Pagony

A novellák boncolgatása egyesével is külön cikket érdemelne, viszont pont ez a szétdaraboltság, pont ez a kiemelkedő elhatároltság volt az, ami bennem megkérdőjelezte a kötet szerkesztettségét. Egy antológia legyen sokrétű és vizsgáljon sok szempontot, de ne érezzük csak egymás mellé pakolt történetek gyűjteményének! A Tízig aludni ugyanis ilyen; völgyes, dombos vidék, ahol bizony kevésbé jó alkotások kimagaslók mellé kerültek.

A kiadó Jásdi Juli rajzaival tette egésszé a novellaválogatást. Jásdi illusztrációi elérték azt, amit sem a célközönség meghatározása, sem a ciklusok tematikája, sem a cím nem tudott: egységessé tették a kötetet. Alkotásai önmagukban is játékosak és érdekesek, de a novellákhoz kapcsolva egyfajta szakadatlanságot képviselnek. Rajzai jól illettek a történetekhez, és újabb értelmezési lehetőségeket kínáltak fel.

A Tízig aludni egyik tanulsága lehet, hogy legkönnyebben, legaktuálisabban és legőszintébben csak fiatalok tudnak a mai fiatalokról beszélni. Például Bíró Zsombor Aurél Szalámi, sajt, üdítő című novellájában az útkeresésről, saját döntések elfogadtatásának érzelmi hátteréről írt őszintén, Mécs Anna Lorenzó bejut a várba című története pedig a technológiával helyettesített intimitásról, manapság nagyon gyakori távkapcsolati dinamikáról szól. Ez a friss, teljesen 21. századi, a világot magáénak tudó látásmód az, ami képes időben reagálni a változásokra, és azokat teljes valójukban bemutatni és értékelni.

A kötet egyik erőssége éppen ez: helyenként képes rávilágítani olyan érzésekre és élményekre, amik rendkívül frissek, teljesen üres területek és éppen csak kezdjük megfogalmazni őket. Amikor egy ilyen novellával találkozunk a válogatásban, akkor az igazán nagyot üt. Ezeket a történeteket olvasva azt érezhetjük, hogy kitisztul a kép, és végre tisztán látunk olyan dolgokat is, amiket akár naponta tapasztalunk.

Van-e az irodalomnak relevanciája 2023-ban? Tud-e még újat mutatni, és tudnak-e még újat alkotni a művészek? A Tízig aludni ezekre a kérdésekre is megpróbált választ adni. Úgy vélem, csak egyre nehezebb lesz a különböző korosztályok számára a másik megértése, minden generációnak szüksége lesz a „saját” alkotóira ahhoz, hogy egy lépést tegyen a többi szerző művei felé. A Tízig aludni lehetett volna ez a fontos lépés, ahogyan Péczely hasonló koncepciójú, előző kötete, a Lehetnék bárki című versválogatás az is volt, azonban most nem sikerült megugrani a szintet. A kötet néhány novellájának igen, de mint antológia, mi olvasók többet vártunk. Viszünk magunkkal belőle sok mindent, csak épp a keretezés nem lesz emlékezetes.

Kiemelt kép: f21.hu, Jásdi Juli illusztrációjának felhasználásával

Trokán Nóra alakítja Seherezádét a Szegedi Szabadtéri Játékokon

Trokán Nóra

Trokán Nórát láthatja a közönség a Szegedi Szabadtéri Játékok Ezeregy éjszaka című ősbemutatójának narrátor-főszerepében. A Junior Prima- és Domján Edit-díjas színművész Seherezádét játssza majd Geszti Péter, Monori András és Tasnádi István augusztus 11-én debütáló új world musicaljében.

Az idei évad sem telhet el nagyszabású ősbemutató nélkül a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A 2023-as nyár musicalszenzációja olyan, országosan elismert alkotók együttműködéséből születik meg, mint Geszti Péter dalszövegíró és kreatív producer, Monori András zeneszerző és Tasnádi István szövegíró. Az Ezeregy éjszaka hat estén át, augusztus 11-én, 12-én, 13-án, 18-án, 19-én és 20-án lesz látható a Dóm téri nagyszínpadon. A vadonatúj world musical fülbemászó dallamokat és szórakoztató pillanatok sokaságát tartogatja az egész család számára. Több mint kétezer éves történetek is megelevenednek majd hazánk legnagyobb színpadán, hiszen a musical cselekménye az Ezeregyéjszaka meséinek legizgalmasabb mozzanataiból épül fel.

Akárcsak a világhírű történetfolyamban, a Szabadtéri Játékok legújabb produkciójában is kerettörténet fogja össze egységes egésszé a keleti királyfiak, hercegnők, tolvajok és dzsinnek egzotikus világát megidéző kalandokat. A musical kiindulópontján Sahriár király szerelmi bánattól szenved, míg elé nem vezetik Seherezádét. A szép és okos rabnő, hogy elkerülje a király haragjának áldozatul esett elődei sorsát, példázatos történetbe kezd. A fordulatos mese annyira megragadja az uralkodó figyelmét, hogy újabb és újabb éjszakákon át életben hagyja a lányt a befejezés reményében. Így bontakoznak ki a nézők számára ismert és meglepetéseket tartogató epizódok a musical folyamán.

A kiváló alkotógárdához a hazai színházi élet hasonlóképpen neves, tehetséges színművészei csatlakoznak a varázslat megteremtésében. Seherezádéként Trokán Nórát láthatja majd a Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége. A kitűnő hangi adottságaival a zenés színház berkeiben is otthonosan mozgó, és immár fotóművészként is elismert, szabadúszó színésznőt 2011-ben és 2012-ben az Újszegedi Szabadtéri Színpad egy-egy ifjúsági előadásának női főszerepében már láthatta a Szabadtéri közönsége, a Dóm téren Seherezádéként debütál idén augusztusban.

„A Szegedi Szabadtéri Játékok nagyszínpadán fellépni komoly presztízsű dolog, számos nagy név fordul itt meg a szakmából. A közönség soraiban ültem már a Dóm téren, és rendkívül erős energiával bír az egész hely, a színpad, a nézőtér. Ilyenkor mindig belegondoltam, milyen lehet egy ekkora színpadon játszani – nem koncertjellegű, egész estés előadásban ez lesz számomra az első alkalom. Nagyon izgatott vagyok – jó értelemben – a feladattal kapcsolatban.” — nyilatkozta Trokán Nóra.

A Junior Prima- és Domján Edit-díjas színművészre komoly kihívás vár, hiszen Seherezádé központi szerepében az ő kezében összpontosulnak a cselekmény szálai, a feldolgozott történetek mesélőjeként alakítása meghatározza az egész előadást. 

A world musical hat alkalmára a belépőjegyek kaphatók az ismert jegyirodákban, a Szegedi Szabadtéri Játékok online felületén és a Szegedi Nemzeti Színház jegypénztárában. Nemsokára pedig arra is fény derül, mely színművészek csatlakoznak Trokán Nórához az Ezeregy éjszaka főszerepeiben.

Kiemelt kép: Trokán Nóra (forrás: Metropol.hu)

Szerelem, krízis és kolera – 111 éves a Halál Velencében

Halál Velencében f21

111 éve jelent meg a Nobel-díjas író, Thomas Mann Halál Velencében című kisregénye, mely ma több szempontból is aktuális olvasmány lehet a számunkra.

Miközben járvány söpör végig a világon – belőle némileg ugyan kilábalva, el azonban korántsem feledve –, megtapasztalhattuk, milyen becses érték az egészség. Az, mikor testünk nincsen folytonos küzdelemben egy biztonságunkra törő entitással. Azzal is szembesültünk, hogy a pandémia olykor nem csupán fizikumunkat ostromolja; lelkünket épp olyan kegyetlenül szorongathatja. És nemcsak a betegekre fejti ki negatív hatását, de az egészségeseket sem kíméli.

A folytonosan visszatérő karanténkorlátozások, megszorítások révén mindannyian rákényszerültünk, hogy önmagunk felé forduljunk, magunkba nézzünk és tudatosítsuk, mivel küzdünk nap nap után, mi kattog elménk mélyén szinte észrevétlenül, a hétköznapok sietős ritmusában felismerhetetlenné válva, mégis mint halovány tűhegy szüntelenül szurkálva jóllétünk. Szerencsére sokan „előnyösen” jöttek ki a járványhelyzetből mentális egészségük tekintetében, mert felül tudtak kerekedni olyan pszichés gátakon, melyek bénítóan hatottak addigi életükre.

Halál Velencében f21
Thomas Mann írás közben (forrás: mutualart.com)

Menekülés a romlásba

Gustav von Aschenbach, a Halál Velencében főhőse azonban megreked lelki zsörtölődéseinek mezsgyéjén. Az élete derekán járó, kortársai által is elismert írót a fegyelmezett alkotói magatartás, a morális elhivatottság, valamint a szépség és rendezettség mellett való elkötelezettség vezérli minden mozzanatában. Mikor azonban az elbeszélés elején megismerkedünk vele, ürességet érez. Éppen egy új művén dolgozik, csakhogy belefáradt már munkája egyhangúságába, a napok azonosságába, ahogy említi: a „szenvedélyes robotba”.

Utazni vágyik, pontosabban menekülni a bénító kényszer érzése elől, mely immár az éltető kötelesség helyébe lépett. A tenger közelségét kívánja – és valami egyedit, ami semmihez sem fogható, ami messze repít a szokványostól, ami elvarázsol és újra fellobbantja az alkotói kedvet. Úticélja Velence lesz, tartózkodása azonban hamarosan nem várt fordulatot vesz. Az első vacsora alkalmával egy gyönyörű fiúra figyel fel, akibe azonnal beleszeret.

A mű innentől javarészt azzal foglalkozik, hogyan értelmezi ezt a saját értékrendjével igencsak szembeütköző helyzetet a főszereplő. Thomas Mann számos oldalról igyekszik megközelíteni a kérdést, elmélkedéseinek visszatérő eleme a szépség eszmeisége – annak a művésszel, valamint a művészi alkotással való kapcsolata:

Mily szilárd, mily hajszálra pontos kifejezése volt az eszmének ez a nyúlánk és tökéletes ifjú termet! Ámde a szigorú és tiszta akarat, mely titkon működve hozta napvilágra ezt az isteni remeket – nem volt-e neki, a művésznek benső ismerőse? Nem dolgozott-e benne is, ha higgadt szenvedéllyel telítve, a nyelv márványtömbjéből kiszabadította a karcsú formát, amelyet lelke mélyén látott, és amelyet az emberi lélek szépségének szobrává és tükörképévé alakított? Szobor és tükörkép!”

Aschenbach fejét ellepik az efféle emelkedett gondolatok, melyek a novella végére egyfajta forró, lázálomhoz hasonlatos érzelemkavalkádba torkollnak: „Aschenbach már nem dőlt hátra a székén, hanem kiegyenesedve ült, mintegy menekvésre vagy védekezésre készen. De a kacaj, a hozzá fölözönlő kórházszag és a szép fiú közelléte álomvarázst font köréje, amely széttéphetetlenül, lerázhatatlanul hálózta be agyát és érzékeit.”

Halál Velencében f21
A szerző feleségével és unokáival (forrás: fidelio.hu)

Igyekszik mindenhova követni Tadziót, ám minél közelebb kerül hozzá, annál távolabb érzi magát tőle. Saját magába ütközik, abba, akivé életének kemény munkája révén vált, akit az erkölcs és a nemes lélekbe vetett hit – és nem utolsó sorban befogadóközönsége – átalakított. Az értékeiben és önmagában addig oly biztos író hirtelen olyasmivel találja szemben magát, ami mindent megkérdőjelez, amit addig képviselt:

Ott ült ő, a mester, a nagyságra lendült művész, a Nyomorult szerzője, aki oly példásan tisztult formában mondott le a cigányerkölcsről és a zavaró mélységben járásról, aki megvonta rokonszenvét az örvénytől, és elvetette az elvetemültet, a magasröptű szellem, aki legyőzte a tudást, és túl minden irónián, megszokta a tömeg bizalmából ráháruló kötelességet, a hivatalosan elismert hírű, a nemesített nevű író, akinek stílusán diákok nevelkedtek, ott ült lehunyt pillákkal, melyek alól csak néha villant oldalvást egy-egy gúnyos, rögtön ijedten megbúvó pillantás, és petyhüdt, kozmetikai mesterkedéssel megduzzasztott ajkai egyes szavakat formáltak bóbiskoló agyának különös, álomlogikájú gondolataiból.”

Thomas Mann szimbolikus erkölcsi értekezésekkel, antik görög mitológiai istenek képével, példázatokkal teszi látványossá Aschenbach belső harcát: „Mert tudnod kell, hogy mi, költők, a Szépség útját nem járhatjuk, csakis úgy, ha Erósz csatlakozik mellénk és szegődik vezetőnkül, és legyünk bár hősök a magunk módján és edzett lelkű katonák, mégis asszonyokhoz vagyunk hasonlók, mert szenvedély tesz naggyá és szerelem, a mi örök vágyunk, ez a mi kéjünk és a mi gyalázatunk. Belátod-e hát, hogy mi, költők, sem bölcsek, sem fennköltek nem lehetünk? Hogy szükségképpen ingoványba jutunk, szükségképpen ledérek és az érzés kalandorai maradunk?”

A Halál Velencében bővelkedik az idézett részlethez hasonló, többsoros, istenségeket, görög filozófusok párbeszédeit felsorakoztató mondatokban, melyek egyrészt Aschenbach írói stílusát kívánják szemléltetni, másrészt érzelmeinek és gondolatainak örvénylő sűrűségét ragadják meg.

A főhős küzdelmének a kolerajárvány kitörésével ad egy mélyebb síkot Thomas Mann: a város épp olyan romlottá, betegessé válik, amilyennek Aschenbach érzi magát. Nem maradhat a városban, mégsem bír elszakadni a fiútól. Élete utolsó küzdelmét vívja az író Velencében, de vajon győztesként kerül-e ki belőle? A mű végkimenetele ellenére úgy hiszem, nem egyértelmű a válasz.

Halál Velencében – valós ihletéstől a filmvászonig

Az elbeszélés valós események alapján íródott. Thomas Mann feleségével, Katiával és bátyjával, Heinrichhel való közös üdülése szolgált alapanyagul. A kicicomázott, fiatalos habitust magára erőltető öregembert, az excentrikus hangulatot teremtő nápolyi zenészt, illetve a kolerajárványt mind-mind megtapasztalták Mannék. Aschenbach szerelmének, a lengyel Tadziónak az ihletőjét szintén a szállodában látták meg.

A fiú azonnal magával ragadta az írót. Meghatározó volt továbbá a mű keletkezése szempontjából Gustav Mahler 1911 májusában bekövetkezett halála: Mann részben a zeneszerzőről mintázta Aschenbach karakterét. Az Excelsior Hotel eredetije a Lido partján található Hotel des Bains nevezetű szálló. Sajnos a ma idelátogatni kívánó utazók nem élvezhetik azt a miliőt, amit Mannék 1911-ben, az épület 2010 óta ugyanis nem fogad vendégeket.

Halál Velencében f21
Thomas és Heinrich Mann Mann (forrás: taz.de)

A több mint 40 nyelvre lefordított Halál Velencében az író egyik legismertebb alkotása lett, így nem véletlen, hogy másokat is megihletett. Luchino Visconti olasz filmrendező 1971-ben készített filmadaptációja nagy elismerésnek örvendett megjelenésekor, többek között a BAFTA négy kategóriájában – nevezetesen legjobb rendező, operatőr, jelmeztervezés és hang – elnyert díjak is tanúskodnak erről.

Visconti nagy figyelmet szentelt a Tadziót játszó színész kijelölésének, mivel a lehető leghűbben akarta visszaadni a fiú regényben ábrázolt szépségét. Több országot bejárt a keresés során, Balázsovits Lajos magyar színész is az esélyesek között szerepelt, azonban végül a svéd Björn Andrésenre esett a választás, akinek ez volt első és egyben egyetlen jelentős szereplése a képernyőn.

A film forgatása kellemetlen élmény volt a fiatal számára, aki „szexuális tárgynak” érezte magát a stáb között járva. Ebben az is nagy szerepet játszott, ahogy a rendező viszonyult Björnhöz: „a világ legszebb fiújaként” emlegette. A filmet követő hírnevet, az érte rajongók tömegét, valamint a tényt, hogy szinte szexszimbólummá vált, rendkívül nehezen viselte. Ráadásul már gyermekkorában tragédiákat kellett átélnie: édesapját nem ismerte, édesanyja pedig öngyilkosságot követett el, mikor fia csupán 10 éves volt. Esete önmagában megért egy dokumentumfilmet, mely 2021-ben kerülhetett a nyilvánosság elé a The Most Beautiful Boy in the World címmel.

Ugyan Visconti Halál Velencében-feldolgozása önmagában nem képes visszaadni Thomas Mann művének mélységét és részletességét vagy hitelesen közvetíteni főhősének belső vívódásait, mégis nagyszerű kiegészítője az eredeti műnek. Egy-egy meghatározó jelenetével képes érzékletesebbé tenni az Aschenbachban zajló lelki folyamatok közül néhányat. Ilyenek például, mikor az író a homokóra és az élet változásának hasonlóságáról elmélkedik; fodrászlátogatása, amelynek során elmaszkírozott önmagával kell szembenéznie a tükörben; vagy a film utolsó képsora, ami keserű gyönyörűséggel teszi rá koronáját az elmondottakra. A mozi továbbá segítheti az egyébként nem egyszerű, a Thomas Mannra jellemző körmönfont mondatokban igencsak bővelkedő műnek az értelmezését is.

Halál Velencében f21
Részlet a filmből (forrás: port.hu)
Kiemelt kép: thomas-mann-gesellschaft.de

Felhasznált irodalom:

MANN, Thomas, Halál Velencében, kiad. KNER Izidor, ford. LÁNYI Viktor, Gyoma, 1914.

MANN, Katia, Unwritten Memories, kiad. Alfred A. Knopf Sr., vál. PLESSEN Elizabeth, MANN Michael, ford. HANNUM, Hunter, HANNUM, Hildegarde, New York, KNOPF, Alfred A., 1975, 60-63.

VON HARTMANN, Maria, Wollust des Untergangs 100 Jahre Thomas Manns »Der Tod in Venedig«, szerk. WITTMAN, Reinhard G., München, Literaturhaus München, 2013.

PAPP Márton, Velencében a koleránál is halálosabb a tiltott szerelem, filmhu, 2022, hozzáférés: 2022.01.17, url: magyar.film.hu.

LEGUTÓBBI CIKKEK