,,A művészet arról szól, hogy ki kell adni magunkból őszintén azt, ami bennünk van.” – Interjú a Meg Egy Cukorkával

Komáromi Klaudia 2020. jan. 25. 0 4

Őszinteség. Ez az a szó, ami legelőször eszembe jut, ha a Meg Egy Cukorkát hallom. Amellett, hogy új dalokon is dolgoznak, javában készülnek a február 8-ai fellépésükre, mely a Bluebay Foxes-zal lesz közösen az Instantban. Életfilozófiájukról, zenei hátterükről és alkotói munkájukról kérdeztem őket.


A zenekar tagjai:
Hárs Barna – ének, gitár
Mihályi Dávid – bass, vokál
Stanfel Péter – dob


Hogyan zajlik egy dal megírása? Kinél születik meg a szöveg, kinél a zenei alap? Ez egy tudatos döntés nálatok, vagy valamelyikőtök csak szimplán bemegy a stúdióba, hogy van egy ötlete és azt alkotjátok meg?

Barna: Nálunk ezek a szerepek nincsenek előre leosztva, de általában én szoktam hozni a dalokat, és újabban több olyan dalt is írtam, amit én is hangszereltem meg. Persze sok olyan zene is van, ami csak egyszálgitáros formában létezik és együtt hangszerelünk. Biztosan lesz olyan is, aminek az alapja meg ott születik meg a próbán. Szóval nálunk szabályok nincsenek ezzel kapcsolatban, inkább csak gyakrabban bevett módszerek.
Peti: Sokszor van olyan is, hogy megvan egy szerkezet, egy struktúra, és utána rakunk hozzá még egy-két finomságot a próbateremben. Van, hogy Barna elmondja, milyen hangulatot képzel el egy-egy dalhoz és azzal kísérletezgetünk, hogy ezt hogyan is tudnánk visszaadni a zenében, hogyan tudjuk ezt megvalósítani. Persze, van, hogy ez nem egy próba alatt születik meg, hanem mondjuk második, harmadik próbán van meg az az élmény, hogy: na, akkor ez az, amit kerestünk!

Hogy állt össze a jelenlegi formációtok?

Dávid: Összefújta a szél.
Barna: Dáviddal azért már nagyon régóta ismerjük egymást. Petivel úgy ismerkedtünk meg, hogy ő a The Luckies-ban játszott és épp nem volt énekesük, nekem pedig akkoriban nagyon sok szabadidőm volt, így ráírtam a Somára (az akkori Luckies zenekar egyik tagjára), hogy szívesen énekelnék a bandában. Összehoztunk pár közös próbát. Ez aztán nem tartott sokáig, mert észbe kaptam, hogy ugyan ez egy tök jó dolog, de nem biztos, hogy jó, ha az emberek engem onnan ismernek meg úgy, hogy egyébként én is írok dalokat és van egy saját zenekarom. Aztán, amikor a régi dobosunkkal megromlott a viszony, Dáviddal összeültünk és összeírtunk egy névsort azokból az emberekből, akikkel szívesen dolgoztunk volna együtt. Nekem Peti volt az első, aki eszembe jutott, mert nagyon tetszett, ahogy dobol.

Fotó: Szollár Zsófia

Kik voltak azok az énekesek, zenészek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rátok kiskorotokban? Kik a példaképeitek?

Barna: Már 5-6 évesen megérintett a zene. Nagyon szerettem a The Doors-t, mert apám mindig ezt hallgatta bakelitről. Ha játszottunk, nagyon sokszor ez szólt a háttérben. Az első nagyon erős zenei emlékem egy LGT-dal volt, szintén apám miatt. Emlékszem, nagyon kicsi voltam és játszottam, közben a Valaki mondja meg szólt. Persze, akkor még fogalmam sem volt, hogy miről szól, de emlékszem, hogy abbahagytam, amit csináltam és elkezdtem a dalra figyelni, és valami hihetetlenül katartikus szomorúság lett úrrá rajtam. Éreztem, hogy ez valami nagyon komoly dologról szól. Ez az érzés a mai napig előjön, ha ezt a dalt hallgatom. Elképzelem, hogy hullanak a bombák, és mindenkiben az a hangulat van, hogy bármelyik percben véget érhet az életünk. Példaképként muszáj megemlítenem Father John Mistyt mint az egyik legnagyobb kortárs popzenei dalszerzőt. Engem mindig azok a popzenék fogtak meg, amiben van egy kis csavar és ő pontosan ilyeneket alkot. A másik két nagy példaképem természetesen Paul McCartney és John Lennon. Szerintem ők a két pólusa a rockzenének. Lennon azért, mert fékezhetetlen, vad és zsigeri, McCartney pedig átgondolt, progresszív és nagyon érzékeny.
Dávid: Nekem az első meghatározó zenei élményeim filmzenékhez kötődnek. Ezek voltak az első olyan zenék, amelyek nagy érzelmi reakciót váltottak ki belőlem. Például a Vissza a jövőbe c. filmben van egy jelenet, amikor Marty Mcfly a Johnny B. Goode c. számot játssza és az szerintem zseniális. Majd jött a Green Day American Idiot albuma, amit apám vett meg nekem, az szintén nagy hatással volt rám. De ide sorolom még a kaliforniai punkot is. A blink-182 és az Angels and Airwaves óriási hatással voltak rám, rajtuk keresztül ismertem meg olyan zenekarokat, mint a Beach Boys vagy a The Cure. Egy ideig éltem Amerikában, ott elsősorban ez a hatás ért. Amikor visszaköltöztünk, onnantól kezdtem el nyitni más zenei irányzatok felé. Az Oasis és a The Beatles is nagy szerepet játszottak az életemben. Ha példaképet kellene választanom, akik a zenészek, akkor hármat mondanék: Tom DeLonge, Noel Gallagher és Papp Szabi.
Peti: Nekem a szüleimtől csomó minden jött, mert ők összevissza hallgattak mindent. Ilyen például a Limp Bizkit, amit édesapám imádott és nagyon sokat hallgatott, de ide tartozik a Kistehén is. Aztán elkezdtem dobolni és onnantól a jazz-zene felé vettem az irányt. Ezek után volt egy rockos korszakom, hatalmas Foo Fighters rajongó voltam. De a rappet is nagyon bírom, a funkot, a lassú blues dalokat is.

Milyen magyar előadókat hallgattok?

Peti: A magyarok közül a Trilliont és az Ék zenekart.
Dávid: Magyar szövegű zenekarok felé akkor kezdtem el nyitni, amikor elkezdtünk Barnával együtt zenélni. Addig szinte csak a Supernemet hallgattam vagy olyan angol szövegű zenekarokat, mint a The Moog. Aztán Barna megfertőzött a 30Y-nal. Azóta, akik szintén megérintettek, az Kollár-Klemencz Laci, a Rájátszás és a Kaukázus.
Barna: Engem a magyar költészettel az alter- és a rockzene hozott össze. 14 évesen bekúszott az életembe a Hiperkarma, a 30Y, a Kispál, a Quimby, a Pál Utcai Fiúk és még sorolhatnám, hiszen végighallgattam az összes olyan magyar előadót, akik úgymond kötelezőek. A Kaukázust ma is hallgatom. Szerintem Magyarországon ők az az alterrock zenekar, ami valódi tétekkel játszik. Aktuális közéleti témákról mernek beszélni mindenféle fölösleges költői bújtatások nélkül. Egyszerre tudnak szívfacsaróan komolyak és földön fetrengősen viccesek lenni a szövegeikben, és ez egy olyan együttállás, ami nagyon ritka a könnyűzenében.

Fotó: Szollár Zsófia

,,A művészet nem arról szól, hogy mérnöki pontossággal megkonstruáljuk, az nem a mi feladatunk. A művészet arról szól, hogy ki kell adni magunkból őszintén azt, ami bennünk van.”


Van-e életfilozófiátok, amit követtek, és ami a dalaitokban is megjelenik?

Barna: Nekem számos életfilozófiám van. A dalokhoz mindig próbálok úgy hozzáállni, hogy felülemelkedem azon, hogy ez tőlem jött. Simán lecsípek egy percet az egész dalból, ha úgy érzem, hogy annak ott nincs funkciója. Szerintem ez az egyik dolog, ami miatt működnek a dalaink. Át van gondolva az, hogy például legyen még egy refrén, vagy ne legyen. Inkább legyen két perc egy dal, de ne az legyen, hogy csak azért játszunk a színpadon, mert élvezzük, hogy egy hangszer lóg a nyakunkban, hanem amennyi van benne, annyi legyen. Persze, lehet 6 meg 12 perces is egy dal, ha tud annyit. Tehát ez is egy filozófia: az, amit csinálunk, magasabb szinten legyen hozzánk képest. Fontosabb az, amit együtt csinálunk, mint az, hogy most mindenki kiélje magát. Én például nem kezdek el gitárszólozgatni, csak azért, hogy megmutassam, tudok gitározni.
Szerintem Peti életfilozófiája visszatükröződik abban, ahogyan játszik. Ő se akarja görcsösen szétjátszani a dalt azért, hogy megmutassa, ő mekkora dobos, hanem inkább az igaz rá is, amit az előbb kifejtettem. Olyan megoldásokba is belenyúl, ami nem feltétlenül tekinthető tipikus rock dobolásnak, amit sok dobos azért nem szeret, mert derogál neki, hogy tegyük fel, csörgőzzön egy dal közben. Peti is azt veszi figyelembe, hogy mi áll jól egy dalnak.
Peti: Igen, ez abszolút igaz és tényleg így van. Lehet, hogy ez azért is van, mert sokféle zenét játszok és (jó esetben) érzem azt, hogy melyik szituációba mi illik és mi az, ami nem és próbálok ahhoz alkalmazkodni.
Dávid: Alapvetően amikor az ember elkezd kacérkodni azzal, hogy rockzenész legyen, akkor a rock&rollban és magában az alkotásban is a szabadság érzés az, ami a legvonzóbb. Lehet, hogy ez kicsit klisé, de engem mindig is ezért vonzottak ezek a dolgok. A mi zenekarunkat tekintve úgy érzem, hogy mi szeretünk szabadok lenni, hogyha elmegyünk valahova játszani, akkor úgy szabadok lehetünk (nyilván bizonyos határokon belül). De van egy másik életfilozófiám is. Esterházy Péter az Esti c. művében írta, hogy az a természetes viselkedés, amin előtte nem kell elgondolkodnunk.
Barna: Szerintem ezek a hozzáállások nagyon fontosak, már csak azért is, mert egy zenekar tagjaként hatunk egymásra. Ehhez az esterházys gondolathoz hozzáfűzve, a legelején nagyon ráfeszültem arra, hogy a szövegeim minél művészibbek legyenek, mert sokan kifogásolták azok egyszerűségét. Aztán rájöttem arra, hogy az első dalom, ami tényleg működött, és amire tényleg azt mondták, hogy: Na ez jó! – az az volt, aminek az alkotásánál elengedtem ezt a nyomást, és egy faék egyszerű szövegű popdal lett. Kellett egy kis idő, mire rájöttem arra, hogy el kell kerülni ezeket a nagyon nehéz költői képeket, mert nálam ez nem természetes. A művészet nem arról szól, hogy mérnöki pontossággal megkonstruáljuk, az nem a mi feladatunk. A művészet arról szól, hogy ki kell adni magunkból őszintén azt, ami bennünk van. Ennyi. A lényeg az, hogy ha valami működik, az nem azon múlik, hogy mennyire bonyolult az egész. De az emberek nem is azért szeretik a zenét, kedvelik a művészeteket, mert azt nézik benne, hogy mennyire bonyolult, hanem azt nézik, hogy ki tud-e váltani valamilyen hatást belőlük. Ez pedig azon múlik, hogy egy dal mennyire őszinte.

Van koncert előtti rutinotok mielőtt kilépnétek a színpadra? Ha igen, mi az?

Barna: Iszom egy vodkaszódát. Ha busszal megyünk, nagyon szeretek koncert előtt aludni egyet útközben.
Peti: Gyakorlok egy kicsit.
Dávid: Közvetlenül koncert előtt csak pár dolgot szoktam csinálni: Felöltözöm (nagyon fontos!). Beszélek az égiekhez is, mert szerintem egy hatalmas ajándék az, amit csinálhatunk. Rengeteget dolgozunk azért, hogy felmehessünk a színpadra, de szerintem van egy földöntúli erő, ami segít nekünk. Illetve, felviszek mindig egy könyvet a színpadra. Vagy azt, amit éppen olvasok, vagy azt, amelyiknek van valamilyen aktualitása a hírekben.

Melyik volt életetek legnagyobb koncertélménye – mint előadó és mint közönség?

Barna: Fél éve, mikor ezt a kérdést feltették nekem, ugyanazt mondtam, mint amit most is. Mint előadó, az előző koncertünk volt a legnagyobb élmény számomra. Ez azért jó, mert ez egyfajta tendenciát mutat, hogy fejlődünk valamilyen irányba és nagyon remélem, hogyha majd megkérdezik ezt a kérdést legközelebb, akkor megint azt mondhatom, hogy az előző. Mint néző, egy Kardos-Horváth Janó koncert volt nagy hatással rám, tavaly nyáron. Több olyan dal is volt, amelyeknél nagyon erőlködnöm kellett, hogy visszatartsam a könnyeimet.
Peti: Egyetértek. Az előző koncertünk tényleg nagyon jó volt az A38-ban. Mint néző, a legutóbbi nagy koncertélményem a Freakin’ Disco volt.
Dávid: Mint előadó, én is az A38-at mondanám. Hihetetlen volt, mindenki iszonyatosan kedves volt. Mint néző, kettőt tudok mondani: Father John Misty Müpá-s koncertjét, meg egy Noel Gallagher koncertet, amin Milánóban voltam.

Fotó: Szollár Zsófia

Milyen érzés kavargott bennetek a legutóbbi albumotok kiadásakor? Féltetek, vagy inkább izgatottak voltatok?

Dávid: Személy szerint magabiztos voltam. Olyan emberekkel dolgozhattunk együtt ezen a lemezen, akik szerintem szépen bántak vele. Úgy érzem, hogy ezek a dalok tükrözik azt, hogy milyenek vagyunk.
Barna: Szerintem ezek azok a pillanatok (a lemezkiadás), amikor a zenészek megfeledkeznek a realitásról. Nekem akkor az volt az érzésem, hogy ezzel az albummal be fogunk robbanni, mert olyanok voltak a visszajelzések a zenei szakmán belül is, hogy ez egy baromi erős lemez. Azt éreztük akkor, hogy ezentúl minden más lesz. A visszajelzésekből egyébként látszik is, hogy azt a sikert, amit gondoltunk, azt el is érte az album. A rajongótáborunk pedig egy nagyon erős mag, akiken látszik, hogy nagyon szeretik ezt az egészet, amiért nagyon hálásak vagyunk. Most leginkább azon kell dolgoznunk, hogy az, amit csinálunk, el is jusson az emberekhez. Azt gondolnánk, hogy ez az internet korában sokkal egyszerűbb, holott ez nem igaz. Ehhez rengeteg koncert kell, meg esemény, meg pénz, amit egyelőre sajnos nem tudunk kitermelni.

Számotokra mennyire fontos az, hogy azon túl, hogy együtt dolgoztok, együtt zenéltek, lógjatok együtt munkán kívül is?

Barna: Ez egy kicsit másképp működik, mint ahogy azt az emberek el szokták képzelni. Elsősorban mindannyiunkat a zenélés hozott össze. Akkor tud jól működni egy zenekar, hogyha a tagok megértik egymást érzelmileg, intellektuálisan és nagyon sok vonatkozási pont passzol, és ha nem zenélnének együtt, akkor is élveznék egymás társaságát. A zenélés egy borzasztó intim dolog. Ha egy zenekaron belül jók a kapcsolatok, az pont azért van, mert ezek a közös dolgok megvannak. Olyan szerintem nincsen, hogy két ember amúgy nem jön ki jól egymással, de ha együtt kezdenek el zenélni, akkor majd a zene összehozza őket.
Dávid: Az, hogy a másikat ismerd mint embert, nagyon fontos. Az együtt lógásnak azonban vannak bizonyos korlátai, mint a munka, a család, az, hogy jelenleg milyen életszituációban vagy. Nehéz úgy alakítani a dolgokat, hogy mindenki jól járjon, szinte lehetetlen. Hiába akarnék például minden nap a srácokkal lógni, ha ezt tenném, nem tudnék például gyakorolni. Ha gyakorlok, akkor viszont másokat áldozok fel, tehát ez egy elég nehéz dolog.
Peti: Nekem Barnáék relatíve új arcok az életemben, és nyilván megvolt egy-két olyan pont, ahol már egy összenézésből megértettük egymást, de tényleg baromi nehéz fenntartani az egyensúlyt a munka, a család és a barátok között. Már nem úgy van, mint régen, hogy egy zenekar összeköltözik, mint a Rolling Stones és folyamatosan egy levegőt szívnak és egy légtérben vannak és csak ebből áll az életük.

Három szóban jellemezzétek a jelenlegi életeteket!

Barna: Homály. Stressz. Bipolaritás.
Dávid: Boldog. Szomorú. Expedíció.
Peti: Káosz (a szó legjobb értelmében, az a fajta káosz, amiből remélem, hogy új dolgok születnek). Tanulás. Önfeltárás.

Mik a terveitek a jövőre nézve? Lehet-e már tudni, hogy felléptek-e valamelyik fesztiválon?

Barna: A Művészetek Völgyén egészen biztos, hogy ott leszünk, de egyelőre mást nem tudunk biztosra.
Dávid: Az biztos, hogy február 8-án az Instantban a Bluebay Foxes-zal karöltve fogunk fellépni.

Tehát február 8-a, Instant, a Meg Egy Cukorka és Bluebay Foxes koncert!

Kiemelt kép: Szollár Zsófia fotója

Tags: A38, bandaportré, Cukorka, Instant, interjú, Meg Egy Cukorka, Művészetek Völgye, The Bluebay Foxes, zene, zenekar Categories: PORTRÉ
Related Posts