Nézzük, mit kaptunk idén a Disney-től!
Először is néhány szó a tavalyi Star Warsról, Az ébredő Erőről. Sokak szerint egy egyszerű remake-je a szám szerint IV., de időrendben első résznek, az Új reménynek. Ez részben igaz, a VII. epizód felültetett a nosztalgiavonatra, de nem azért, hogy a nosztalgiázás kiváltsa a nézőből a régi érzelmeket. Azért nem, mert ez a nosztalgiavonat bizony kisiklik! És hol? Azon a ponton, ahol Kylo Ren megöli apját, Han Solo-t; ez szimbolizálta a régi Star Wars filmek „halálát”, ezzel egy új kezdetet. Az erő felébredt, és frissebb, mint valaha. Én úgy mondanám, hogy az egész VII. rész egy nagyon-nagyon hosszú trailer volt.
Apró utalásokat tettek az eredeti trilógiára a Zsivány egyesben is, például feltűnik a két mogorva fickó, akik a IV. részben belekötnek Luke-ba a mos eisley-i kocsmában. Egy másik alkalommal két rohamosztagos arról beszél, hogy lemondhatnak a T-15-ről, amit Luke is megemlít (ez a T-15 egy homokfutó típus, ami éppen elavul, mert jön az új modell, Luke csak nehezen tudja eladni, hogy pénzt szerezzen Han Solo-nak a fuvarért).
2016-ban újra megkaptuk ezt a frissességet, egy vadonatúj Star Wars-ot, amely bár nem egy számozott folytatás, hanem egy spin-off, de ki merem jelenteni, hogy a legerősebb Star Wars film valaha! Jó ég, milyen jót tett ennek a brandnek, hogy már George Lucas-nak nincsen beleszólása! A következőkben a történetre nem térek ki részletesen, inkább elmagyarázom, miért ilyen átkozottul menő ez a film.
December 14-én premier előtti vetítésen vettem részt, az elsők között láttam a filmet. El vagyok ájulva! Tágabb értelemben véve, ami a legtöbbet adta a filmhez, az élet, az-az élet, amit belevittek, ami eddig Star Wars-ban sosem volt. Végre vége a romantikusan kisarkított karaktereknek és eszméknek, mélyebb betekintést nyerhettünk a lázadásba és a birodalomba is.
Elsőként jöjjön a Birodalom, teljes nevén az Első Galaktikus Birodalom!
Látható, hogy a Birodalmon belül nagy a rivalizálás, már nem csak bólogatnak egymásnak a tisztek és lövöldöznek a rohamosztagosok. A régi filmekben csak nagyon ritkán láthattunk belső feszültséget, talán az egyetlen alkalom, mikor Darth Vader technológiai szörnyszülöttnek nevezte a Halálcsillagot, amely eltörpül a mindenható Erő mellett, erre egy tiszt boszorkányságnak nevezte, és ezért Vader jól megfojtogatta, Tarkin pedig ráparancsolt, hogy ugyan, ne nyírjon már ki heccből magas rangú tiszteket. (Vader azért máskor is csinált ilyesmit emlékezzünk csak Ozzel admirálisra, vagy Needa kapitányra. A szerk.) Ez most teljesen megváltozott! A tisztek rivalizálnak egymással az Uralkodó kegyeiért, egymás alatt vágják a fát, komoly konfliktusok kerekednek, kibontakoznak mini hatalmi harcok. A Birodalmon belül Finn (VII. részből, áruló rohamosztagos) után kaptunk végre több karaktert, akik mernek a Birodalom ellen lépni. Az egyik a főszereplő apja, aki szándékosan rejti el azt a hibát a Halálcsillagban, amelyet kihasználva a Lázadók (fontos, hogy éppen Luke) meg tudják semmisíteni a létesítményt. A másik karakter az áruló birodalmi teherpilóta. Nélküle rengeteg szorult helyzetből nem lett volna kiút a főhősök számára. Vívódás. Belső vívódás. Végre!
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, mennyire menők lettek a rohamosztagosok! Eddig arról voltak híresek, hogy mennyire bénák, alkalmatlanok egy katonának, egyszerűen nem tudtak célozni. Ez teljesen megváltozott. Nagyon kemény fickók lettek! Továbbra is rengeteg hullik el belőlük, de már szervezetten támadnak, és rendesen irtják is az ellent, használják azt a fránya sugárvetőt. Ismét bővült a rohamosztagosok osztálya, a standard, a pilóta, scout trooper, snow trooper mellé kaptunk sand troopereket és nagyon badass death trooper-eket is, akik elitkiképzést kaptak, sokkal jobb felszerelést, és darálnak, rendesen. Még egy apróság: A rohamosztagosok koszosak lettek! Ez most furcsán hangzik, de kicsit amatőr volt a rendezők részéről, hogy a sárban, hóban, vérben harcoló rohamosztagosok valamiért mindig patyolat hófehérek maradtak, hozzátesz az élményhez az éles szeműeknek.
Darth Vader itt inkább DARTH VADER! Végre nem egy darabosan mozgó űrnáci papát kapunk, hanem egy vérszomjas harcost. Úgy használja az Erőt és a fénykardját a lázadók ellen, hogy leesett az állam! Végre nem csak mindenütt áll, mint egy statikus bábu, mert a fiával való kínos párbajok hát… igen, kevés volt és kínos! (Na, na, ezzel a szemtelenséggel nem értek egyet, ugyanis az eredeti trilógiában a nemes kendo alapján koreografálták a harcjeleneteket, valóságosabbnak hatottak, és a hetedik rész is ide nyúlt vissza. A szerk.) Ez az a Darth Vader, akinek a munkásságát Kylo Ren szívesen folytatja majd hajdan a majdanon!
Terítéken a lázadók!
Bizony, a lázadók itt korántsem azok a romantikus, ,,hűha, mi vagyunk az atomjófiúk!”, hogy szépen fejezzem ki magam. Bizony elég kemény belső harcot vívnak, itt azonban nem rivalizálásról van szó. Elsősorban van egy új karakter (szándékosan nem írok neveket, fennáll a spoiler veszély, de igyekszem kerülni), aki egy komplett bandával kiválik a lázadásból, de még mindig a Birodalom ellen küzd, kemény gerillaharcot folytatnak az elnyomók ellen. Itt meg kell említeni, hogy ezek a gerillaharcosok egy az egyben arab terroristákról lettek mintázva. Szinte teljesen ugyanolyan öltözék, számunkra furcsa nyelv. Lesből, rajtaütésszerű támadásokat hajtanak végre, akad közöttük öngyilkos merénylő is. Nehéz nem észrevenni. Baj? Nem! Nagyon izgalmas akciójeleneteket köszönhetünk nekik!
A Szövetségen belül komoly vita folyik. Tudomást szereztek, hogy a birodalmiaknak egész bolygókat felrobbantani képes tömegpusztító fegyverük van, sokan úgy vélik, hogy kapitulálniuk kellene, mert veszett ügyért harcolnak. Azonban nem gondolja mindenki így, egy kis csoport kiválik, (ennek a csoportnak lesz a neve Zsivány egyes, mely név visszaköszön az IV. részben, utólag építették fel a legendát a név köré, ügyes!) és szintén egy gerillaakció keretében próbálják ellopni a Halálcsillag terveit. A kötelező űrcsatában, amely minden Star Wars film utolsó negyedében jelen van, jutunk majd el a Tantive IV fedélzetére, amelyet a IV. részben bekebelez majd Darth Vader csillagrombolója.
Karakterek és egy minimális politika
A szereplők sokkal életszerűbbek, senki sem tisztán jó, vagy gonosz. A főszereplőn kívül, akiről sok minden kiderül, mindenkiről megtudunk egy apró, ám annál farsúlyosabb háttér sztorit, miért viselkednek úgy, ahogy. Mindenkinek megvan a maga baja, nem egy-két szereplő körül forog az egész film, hanem egy komplex, több karakter közel azonos részvételével kerekedő dráma lesz az, ami feljebb tette a Star Wars filmek lécét.
Sokan nehezen viselik, hogy az új filmek egyre polkorrektebbek, egyre több bennük a színes bőrű, egyre több nőt látunk fontosabb szerepben. Ezzel semmi baj nincs! Egy ilyen óriási univerzumban, ahol megszámlálhatatlan formát öltött az intelligens élet, miért olyan nagy durranás egy fekete vagy ázsiai, netán egyáltalán egy nő?! A tavalyi részt sokan bojkottálták, mert az egyik rohamosztagos, aki egyben az egyik főszereplő is, fekete volt. És? Ez komolyan szempont egy olyan univerzumban, ami tele van űrlényekkel? Ugyan már!
Sajnos az új, izgalmas karaktereknek nem örülhetünk sokáig, mivel a folytatás már régen elkészült, ezeket a szereplőket meg kellett, hogy öljék. Így tudtak hűek maradni az eredeti trilógiához. Egyikük halála sem volt hiábavaló, mindenki hősiesen, harc közben esik el.
Politikát nem kapunk túl sokat, csak egy halvány utalást, a Birodalmi Szenátus elől Tarkin mindenképpen titkolni akarja a Halálcsillagot, mert fél, hogy átpártolnak a lázadókhoz: a Halálcsillag által okozott károkat balesetként tünteti fel.
Az erő velünk van! És a filmmel?
Azon kívül, hogy Darth Vader falhoz vág pár katonát és fojtogat kicsit, nem nagyon találkozunk az Erővel közvetlenül. Valójában az egész filmet átjárja az Erő. A küldetések sikerességének 99%-a ,,szerencsén” múlik, ez a szerencse vagy inkább sors itt az Erő maga, mely mindenütt jelen van, körülvesz minden élőt és élettelent. Továbbá van egy szereplő, aki mélyen hisz az Erőben, azonban nem használja közvetlenül. Nem mozgat tárgyakat, nem ugrál helyből több méter magasra, de megérzi a lövedékek érkezési irányát, halálosan tudja saját maga ellen fordítani az ellenég erejét, mindezt úgy, hogy ez a hős konkrétan vak!
Az a maroknyi hiba…
John Williams nélkül a zene már nem olyan epikus. A film kicsit lassan indul be, mint a hideg dízelmotor, de ha egyszer bemelegszik elég nyomatékos lesz! De jó, hogy többet nem nagyon tudok írni!
Mit vártunk ettől a filmtől?
Hát negyed annyit, mint amennyit kaptunk, őszintén, eddig érdekelt valakit hogyan szerezték meg a Halálcsillag terveit? Hát nem sok mindenkit. Ennek ellenére ez a film óriási lett, annyi mindent hozzátett a Star Wars-hoz, hogy még mindig nem tudom, hol a fejem. Nem a történethez, hanem magához a világhoz adott olyan elemeket, melyek egyszerű meséről hihetetlen eposszá emelték ezt az univerzumot.
Ezután tűkön ülve várjuk a többi filmet!
A sorozat központjában Long John Silver (Luke Arnold) és Flint kapitány (Toby Stephens) kapcsolata áll. Már a megismerkedésük is megér egy misét, de maga a történetük évadról évadra egyszerűen fantasztikus. A sorozatban megtalálható minden kötelező elem, amely egy hasonló műhöz szükséges: nagyszerű történet, tökéletes színészi játék, brutalitás, fordulatos cselekmények. A Trónok harcával szemben nem tartalmaz annyi meglepő fordulatot, viszont fenn tudja tartani az érdeklődést hosszú időn át.
