Szeptember 26-án a 30Y nyitotta a Kapuzárási Piknik Fesztivált a Budapest Parkban. A háromnapos rendezvénynek a pécsi zenekar mellett a Margaret Island és a Brains adják a vázát, de minden kora este a színpad felajzásában jobbnál jobb fiatal zenekarok segítenek be a nagyágyúknak. Csütörtök este az Árnyéknyúl és a Carson Coma alapozta meg az estét Beck Zoliék előtt, akik ezzel együtt először mutatkozhattak be a Budapest Parkban. A rajongók fél kilencre már alig bírták kivárni a 30Y érkezését. A hangulat az első húr megpengetésétől az utolsó pillanatig eszméletlenül jó volt, sok friss számot beépítettek a srácok a tracklistbe az új, Ki az akit még megölelnél című albumukból, ez a felépítés pedig nagyon is bevált. A tömeg szó szerint megvadult és beolvadt a zenekar számainak atmoszférájába.
Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Nemzetközi Roma Hősök Fesztivál a Független Színház Magyarország szervezésében. A fesztivál keretein belül a magyar produkció mellett Németországból, Csehországból és Romániából is láthattunk előadásokat, melyeknek témája valamilyen formában a roma identitásélményhez, kultúrához, történelemhez kapcsolódott. A közönség augusztus 24. és szeptember 15. között tekinthette meg a produkciókat az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtérben, illetve az RS9 Színház Vallai kertjében.
Szeptemberben én is ellátogattam az előadásokra, hiszen úgy gondolom, a kezdeményezés hazánkban egyedülálló, ám annál fontosabb. Egymás kultúrájának megismerése, sajátunk ápolása, a tolerancia, mely nem csak romák és nem romák, de mindenféle nyelvű, identitású népcsoport közt egyértelmű kellene, hogy legyen, örök értékek. Az előadások sokszínűsége pedig bemutatta, hogy ahogyan a nem romák is sokfélék lehetnek, úgy a cigányság is sokszínű és különböző. Ezek ellenére azonban emberségünkben mindannyian egyek vagyunk, csupán olykor közös, olykor egészen eltérő tapasztalásokkal.
Fotó: Tóth Emese / Független Színház Magyarország
Ami már betoppanáskor is jó érzéssel töltött el, az a multikulturalitás, sokféleség volt. Megkockáztatom, hogy soha nem láttam még Magyarországon olyan színházi előadást, ahol a közönség ennyire sokszínű lett volna, mind kor, mind etnikum tekintetében. Ami még inkább érdekes, hogy a színházkritikustól a kevésbé tapasztalt színházi nézőig mindenféle befogadóval találkoztam itt, ez pedig alkotói szemszögből is igazán izgalmas lehet. (Egy csoport iskolás például több órát utazott, csak hogy láthassák az egyik darabot). Az előadások pedig ehhez mérten egyenesek, jól érthetőek, ám művészi igénnyel megformáltak voltak. Ezek a darabok nem csak a budapesti értelmiségi réteg igényeit szolgálták ki,nem a színházi kapitalizmus termékei. Mivel az előadók romák voltak, így önreprezentatív, lényegre törő, az alkotók szempontjából rendkívül személyes önfertárulkozások tanúi lehettünk a nézőtéren ülve.
Az ARA Art Társulat 2011 óta működik Csehországban, alkotói roma fiatalok, akik az ottani roma közösségek problémáiról beszélnek a színház nyelvén. Pindral című előadásuk kerettörténete igen egyszerű – nagymama mesél az unokájának a cigányok történetéről. A teremtéssel kezdi, mert ahogyan sok más népnek, a romáknak is van saját teremtésmítoszuk, melyben Isten kenyértésztából, kemencében formálja az embert, így alkotva, sütési idő szerint többfélét belőle. A nagymama évszázadok eseményeit meséli el a cigányok szemszögéből, arról, hogyan tűri, vagy nem tűri meg őket a többségi társadalom. Szó esik az életmódjukról, láthatóak jellegzetes viseleteik, gyönyörű dalokkal kápráztatják el a közönséget. Mesével simogatják az emberi lelket, aztán ahogy egyre inkább közeledünk a jelenkorhoz, olyannyira kristályosodnak a történetek is. Aprólékosabbá, részletesebbé válnak – a középkori eseményekről még csak egy-egy jogi feljegyzést találunk, de Auschwitzról már a dédszüleink beszéltek, az emlékek egyre élesednek, a szereplők neveket, majd arcokat kapnak. Milyen különös, hogy a közelmúlt leírása tűnik a legbizonytalanabbnak, melyet már nem csak a háborús időkben született nagymama, de annak fiatal unokája is formál. Mintha minden afelé haladna, hogyan jutottunk el idáig, hogyan lehet, hogy a szüleinkkel eltérően vélekedünk egy adott rendszerről, sőt, hogyan lehet, hogy talán különböző embercsoportok különböző módon éltek meg egy bizonyos történelmi eseményt. Számomra az előadás a világ egyedül való beláthatatlanságát fejezi ki igazán, hiszen miért zárnánk ki akárkit is a történelem rekonstrukciójából? A töredékesség egyértelmű, az igazságok egyenértékűek. A saját magunkba való bezártság nem lehet célravezető. A világ folyamatainak felfejtése egymás megfigyelése által történik.
Fotó: Tóth Emese/ Független Színház Magyarország
A közönségtalálkozó remek élmény volt számomra, hiszen fontos témákról esett szó. David Tišer rendező beszélt arról, milyen romáknak és nem romáknak rendezni ebben a témában, illetve hogy alkotóként hogyan határozza meg saját identitását. Szó esett arról is, mennyire kevesen beszélik (részben az asszimilációs kényszer miatt) a romani nyelvet anyanyelvként, ami pedig akadályozza az ezen a nyelven való színházcsinálást. „Akcentussal ugyanis nem lehet színházat csinálni.” – mondja. Akcentussal nem lehet kultúrát művelni, de idegenséget magunkra vetve teljes értékű életet sem élhetünk. Csak önazonosságban lehetünk őszinték, ezért is annyira fontos, hogy hagyjuk a másikat teljességében önmagaként kommunikálni, mert különben lemaradunk a közös megértés lehetőségéről.
Fotó: Tóth Emese / Független Színház Magyarország
A bukaresti Giuvlipen Társulat, Ki ölte meg Szomna Grancsát? című előadásában az egyik alkotó nem tartott attól, hogy román anyanyelvűként magyarul énekeljen, ám a cseh darab kapcsán létrejött beszélgetés azon része, melyben a rendező az akcentus elidegenítő effektusáról beszélt, beigazolódott. Mégis, a magyar nyelv használatának oka van, a darab karakterét ihlető valódi Szomna Grancsa ugyanis erdélyi magyar cigány volt, dupla idegenségérzettel. A darabot, mely egy olyan fiatal lány tragikus halálának körülményeit járja körbe, akit szülei eltiltottak az iskolától, három nő játszotta bravúrosan. Kiemelném a kellékek kreatív használatát, illetve a letisztult tér előnyeit, mely a cseh előadásnál is kiválóan hatott. A mű egészen emészthető volt, ízlésem szerint kicsit nyújtott, viszont egyértelmű értékeket képviselt. Különböző alternatívákat mutatott a valóság összerakásának lehetőségeire, felhívva a figyelmet az egyén világának komplexitására és az emlékezés fragmentált jellegére. Nem lehet elsiklani afelett a tény felett sem, hogy a darab egyértelműen kiáll az emberi jogok mellett, a szabad döntéshozatalt pártolva. Kegyetlenül szembesíti a nézőt a sztereotípiákkal, a média ízléstelenségével, az oktatási rendszer hiányosságaival, a szülői esendőséggel. És hogy ki ölte meg Szomna Grancsát? Talán senki, talán mindenki. Az is lehet, hogy meg sem halt, de ez esetben az életben maradása tőlünk függ. A jövő ugyanis rajtunk áll.
A kiemelt kép: Tóth Emese fotója Forrás: Független Színház Magyarország
A nyárnak épp csak vége van, a nappalok egyre rövidebbé válnak, az idő egyre hűvösebbé lesz, és a hétköznapok mókuskereke ismét működésbe lép. Ezzel együtt azonban az ember olykor jól teszi, ha pihenteti magát, és mivel az időjárás egyre kevésbé engedi, érdemes valamilyen benti elfoglaltságot találnia. A könyvek, a filmek, a sorozatok, a társasjátékok vagy egyéb hobbik ideje jön el ilyenkor, azonban érdemes lehet kipróbálni a videojátékok sokszínű világát is.
Alábbi listánkban már megjelent és még idén megjelenő videojátékok címeit szedtük listába, kronológiai sorrendben. A válogatásban mindenki megtalálhatja a saját kedvencét, legyen naponta játszó veterán, vagy olykor csak mobilon pötyögő élmény-kereső.
A címek mellett feltüntettük a játék műfaját, illetve azt, hogy milyen platformon lehet elérni, valamint pár kulcsszóval is elláttuk őket figyelemfelkeltés céljából, illetve hogy könnyebben be tudjátok azonosítani, melyik játék jöhet kapóra nektek.
Néhány kulcsszó, amire az adott téma érdeklődői rákereshetnek:
Adaptáció – sokféle játék létezik, ami más médiumok műveit adaptálja, izgalmas élmény lehet összehasonlítani az élményt az alapművel.
Barátokkal – olyan játékok, amiket kifejezetten többen élvezetes játszani.
Döntéshozás – ezek olyan narratív játékok, ahol a döntéseink módosítják a történet ívét.
Humoros – elborult vagy csak szimplán vicces, néha szatirikus vagy fekete humorba hajló játékok.
Mászkálós-ugrálós – Legtöbb esetben kétdimenziós játékok, amelyekben ügyességi elemekkel és koordinációval tudunk a legtöbbet előrehaladni.
Minden további nélkül, íme, a lista:
Január:
Slay The Spire (PC, Playstation 4, Switch) – Kártyajáték
Gondolkodtató, pakli-építés, stratégia
Tulajdonképpen egy fantasy-passziánsznak is nevezhetnénk ezt a játékot. A játékos feladata, hogy különböző képességű kártyákból paklit építsen magának és végigmenjen egy toronnyi ellenségen, miközben egyre bővíti pakliját és egyéb erőkre tesz szert. A játékmenet törzsét a matematika adja, legyen az a sebzéspontok és életpontok számolása vagy a kártyahúzás valószínűségének megbecsülése. Ha valaki szereti a kártyajátékokat és az elgondolkodtató feladványokat, ebben nem fog csalódni. Ráadásul minden egyes játszma teljesen új helyzeteket szül a rengeteg véletlenszerű hatásnak köszönhetően.
Kingdom Hearts 3 (Playstation 4, Xbox One) – Kalandjáték
Disney, mászkálós-ugrálós, nyílt világú
Milyen az, amikor a Disney-mesék találkoznak a szerepjátékok világával? Ne gondolkozz túl sokáig, inkább próbáld ki a Kingdom Hearts-trilógiát és abból megtudhatod. Donald kacsa, Buzz Lightyear, Herkules és még megannyi hős dolgozik veled együtt azon, hogy megmentsék világukat a gonosz fenyegetéstől. Ha valaki igazán szeretné kedvenc mesehőseinek viszonozni a gesztusukat, ebben a játékban megmentheti őket interaktív formában.
Forrás: gamechannel.hu
Resident Evil 2 (PC, Playstation 4, Xbox One) – Horrorjáték
Akció, túlélés, zombik
A magyarul Kaptárként ismert filmsorozatról nem mindenki tudja, hogy egy több évtizedes videojáték-sorozaton alapul. Idén a klasszikus és méltán dicsőített, eredeti második részt dolgozták fel a japán alkotók és csomagolták szebb köntösbe, modernebb irányítással és dramaturgiával. Ha valaki nem tud betelni a zombis történetekkel, vagy csak egy intenzív időtöltésre vágyik, mindenképp próbálja ki ezt a játékot.
Február:
Apex Legends (PC, Playstation 4, Xbox One) – Battle royale
Barátokkal, lövöldözős , túlélés
A Battle Royale egy japán regény, amelynek szellemi utódja, az Éhezők Viadala meghódította a mozik világát. A történet központi eleme egy olyan „verseny”, ahol túlélők életre-halálra kell megmérkőzzenek egymással egy folyamatosan szűkülő, elhagyatott térben, hogy az utoljára fennmaradó versenyző megmenekülhessen. Nem véletlen, hogy az utóbbi években a vászonról a monitorra költözött a koncepció, hiszen az szinte fohászkodik az interaktivitásért. A Fortnite nagy kihívója azoknak lehet izgalmas, akik ki szeretnék próbálni magukat egy ilyesfajta túlélő show-ban.
Metro Exodus (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akciójáték
Lövöldözős, regény-adaptáció, posztapokaliptikus
A Metro-regények méltán híresek a maguk nemében, a posztapokaliptikus vízió, amit nyújtanak páratlanul kidolgozott és valósághű, központjában az emberek által oly gyakran frekventált metró-hálózatokkal. Ezek a metró-hálózatok nem csak újdonsült városoknak, kereskedelmi útvonalaknak, gazdasági és politikai rendszereknek, de alattomos borzalmaknak is otthont adnak. Bemenni az alagútba és megküzdeni a mutáns szörnyekkel igazi adrenalin-bomba, a köré épített világ és atmoszféra pedig egyenesen lenyűgöző ebben a játékban.
Far Cry New Dawn (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akciójáték
Humoros, lövöldözős, posztapokaliptikus
A Far Cry-széria nem tud pihenni. Miután az őskortól, a tibeti fennsíkokon át Amerika déli államait is végigjárhattuk a sorozat epizódjaiban, ezúttal egy atombomba utáni világ látképére kalauzolnak el a készítők. A játékot a nyílt terepek szerelmeseinek szánták, akik képesek szabadidejüket virtuálisan meghosszabbítva napokig a sivatagokban mászkálni és keresni a különböző relikviákat, ellenséges bázisokat.
Március:
Devil May Cry 5 (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akciójáték
Démonvadász, történet-orientált, üsd-vágd
A Devil May Cry-sorozat olyan, mintha csak egy anime költözött volna a játékeszközünkbe. Látványos mozdulatok, undorító szörnyek, démonok és egy folyamatos csavarokat rejtő, intenzív hullámvasút történet gyanánt. Dante és barátai démonokat üldöznek belvárosi utcákon, és ha valaki szereti a reflexeit próbára tenni, az egyes gombok megfelelő ütemű lenyomása igazán impozáns harcmozdulatokkal jutalmazhatja őt. Ha valakinek tetszik a koncepció, érdemes bepótolni a korábbi epizódokat is.
Forrás: gamechannel.hu
Baba Is You (PC, Mac, Switch) – Indie
Gondolkodtató, kreatív, pixel-grafika
Ebben az alkotásban is a koncepció rejti a legnagyobb meglepetést, ugyanis egy egészen egyedi mechanikát találtak ki az alkotók, amivel a játékos felcserélheti, hogy kit irányít, hogy mi szolgál számára végső célként, valamint hogy milyen akadályok vannak előtte. A játék kétdimenziós terében, mintegy programozási parancsokként szerepelnek az egyes helyi értékek és logikai operátorok („and”, „is”), amiket össze-vissza tologatva egészen vakmerő módon változtathatjuk meg a játék alapszabályait. A Baba Is You kifejezést Wall is You-ra cserélve máris a játékos irányítja az összes falat a pályán, és ez még csak a legegyszerűbb megoldások egyike.
Sekiro: Shadows Die Twice (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akciójáték
Fantasy, kihívás, szörnyvadász
A nehéz játékok fogalma összeforrt a Dark Souls című játékkal és annak alkotógárdájával. Az ő legújabb játékuk a Sekiro, ami egy cseppet sem lett könnyebb szellemi elődjénél. A játék egy fantasy világot kelt életre, ahol a főhősnővel együtt megismerhetjük a világot és történetünket, valamint le kell győznünk számtalan hatalmas szörnyeteget. Ha valaki nagyon szereti a kihívásokat, és képes akár 500-szor (nem túlzok!) is újrakezdeni egy harcot, akkor ezt a játékot neki találták ki, mindenki másnak ott a Baba Is You.
The Walking Dead: Final Season (PC, Playstation 4, Xbox One, Switch) – Kalandjáték
Döntéshozás, interaktív-film, zombik
Idén nem csak a The Walking Dead-képregényszériát búcsúztathatjuk, hanem a videojátékokat is. Miután az eredeti gyártó cég csődbe ment, egy maréknyi veterán befejezte a játékok utolsó évadát, hogy méltón elbúcsúzhassunk karaktereitől. A TWD-játék inkább egy interaktív filmre hajaz, a játékostól kevés interakciót kíván, azokat is főleg döntések formájában várja el, amik kihatnak a történet menetére. Ha valaki szereti a Walking Dead-univerzumot, vagy a sorozatokat, akkor Netflix helyett próbálja ki a játékok eme műfajteremtő kuriózumát. Ezúttal is érdemes a korábbi részekkel kezdeni.
Forrás: microsoft.com/
Április:
Photographs (Android, iOS, PC) – Indie
Gondolkodtató, mobilbarát, művészi
Kevés olyan telefonos-játék van, ami igazán művészi kvalitásokkal bír és még egy alkalmi játékos ínyére is lehet, azonban a Photographs pontosan ilyen. Története öt különböző emberről és hibáikról szól, játékmenete pedig hozzájuk igazodó öt különböző logikai feladványt mutat be. Ezek mindegyike emlékeztethet valamilyen klasszikus játékra, mint amilyen a Tetris, vagy a Tili-Toli, azonban ezek alapjain csavar egy kicsit és épít egészen komplex feladványokat. Egyetlen hátránya, hogy eléggé rövid, érdemes nagyobb szüneteket hagyni a feladványok között.
Mortal Kombat 11 (PC, Playstation 4, Xbox One, Switch) – Verekedős
Barátokkal, kompetitív, üsd-vágd
A Mortal Kombat egy játék-klasszikus, akár a Star Wars a filmek világában. Két fél küzdelme a középpontja a játéknak, akik egymással szemben állva egy kétdimenziós pályaszakaszon ütik-vágják egymást, valamint különböző egyedi képességekkel okoznak brutális sérüléseket. Főként az erős idegzetűeknek ajánlott, valamint azoknak, akik szeretik a kompetitív játékmenetet. Bár van története is, és lehet egyedül játszani a számítógép ellen, társaságban sokkal nagyobb élmény veszettül nyomkodni a különböző gombokat a kombinációkat keresve.
Plague Tale: Innocence (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akció-kaland
Érzelmes, művészi, történet-orientált
Ha valaki igazán szeretné megtapasztalni, hogy miért gondolják néhányan, hogy a videojáték önálló művészeti ág is lehet, akkor feltétlenül próbálja ki az Innocence-t. A játék a bubópestis idején játszódik a középkorban és egy menekülő testvérpár megpróbáltatásainak irányítójává teszi a játékost, miközben az inkvizíció és egy óriási patkánysereg is üldözi őket. A játékban egyértelműen a történeten van a hangsúly, de emellett nagyon sok klasszikus játékelemet is felhasznál, mint a lopakodás vagy egy leegyszerűsített harcrendszer. Az út hosszú, akár több hideg téli estén is szívet melengető szórakozást nyújthat.
Total War: Three Kingdoms (PC) – Stratégia
Gondolkodtató, stratégia, történelmi
Hadvezérek, történelemimádók, stratégák – vigyázó szemetek a Total Warra vessétek! A szintén nagy múltú széria ezúttal Kína császári korába kalauzolja el az arra vágyókat, hogy ott dönthessenek hadi-, gazdasági- és politikai kérdésekről, menedzselve egy birodalmat és annak seregét. A Total War egy valósidejű stratégiai játék, amelynek során minden döntés számít – melyik egység támad először, mikor lép be a lovasság, melyik oldalát védjük a várfalnak. Ha valaki szeret sakkozni, vagy megízlelné, milyen lehetett egy háborúban fabábukat tolni egy maketten az ókorban, nem fog csalódni!
Talán senkinek nem kell ma már bemutatni Justin Roilandet. Dan Harmonnal készített Rick és Morty című animációs-sorozatuk meghódította a posztmodern, dekadens 21. századi fiatalság szívét, akik már nem tudnak vicceket, ámde annál több mém-oldalt követnek és kedvenc kifejezésük az irónia. A játék VR-ra készült el, ami egy viszonylag kis piac még a tengerentúlon is (hát még itthon), de ha netán valaki rendelkezik vele, tegyen egy próbát, egyéb esetben érdemes lehet YouTube-videókat nézni a játékmenetéről. Legalább olyan vicces, mint a Rick and Morty.
Június:
Harry Potter: Wizards Unite (Android, iOS) – Kiterjesztett valóság
Pokemon GO!, szabadtéri, varázslények
A Pokemon GO! pár éve hatalmasat robbant, az első napjaiban a Nintendo akkorát ugrott a tőzsdei indexeken, hogy nem győzték kapkodni a fejüket. Természetesen mára kialakult a rajongói tábor és keménymag, elkezdeni pedig egyre nehezebb, hiszen többéves előnyt élveznek az aktív fanok. Nem kell csüggedni azonban, mert az alkotók elkészítették az utódot, melyben a Harry Potter világát vetíthetjük rá saját valóságunkra, és pokémonok helyett összeszedhetünk megannyi legendás lényt a hőn szeretett univerzumból. Bár nem lett akkora durranás, mint a Pokemon GO!, ha valaki azzal el tudott szórakozni, semmi akadálya, hogy ebbe is belekóstoljon, teljesen ingyen!
Forrás: harrypotterwizardsunite.com
Super Mario Maker 2 (Switch) – Platformer
Kreatív, Nintendo, mászkálós-ugrálós
A Super Mariót ma már senkinek sem kell bemutatni, a név összeforrt a videojátékok világával. Ami régen még csúcskategóriás konzolokon működött csak, mára már böngészőben is elérhető, azonban a Nintendo továbbra is gyártja az újabb és újabb eszközöket, újabb és újabb játékokkal. A Super Mario Makerben a kreativitását élheti ki, aki szereti a zsánert, és gyakorlatilag bármilyen pályát megtervezhet a többi rajongónak, vagy játszhatja a többiek elborult vagy épp zseniális műveit. Egyetlen hátránya, hogy Nintendo Switch-exklúzív, de ahogyan néhány későbbi játék (lásd: Nintendo keresőszócska) is mutatja, lehet, hogy idén megéri beruházni a konzolra.
The Sinking City (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akció-kaland
Lovecraft, nyomozás, történet-orientált
Lovecraft világa sosem avul el, főleg, hogy nevéből ma már melléknevet is képezhetünk, és lovecraftinak nevezünk minden olyan horrort, amely a megmagyarázhatatlan és kozmikus fenyegetésekkel ébreszt apokaliptikus félelmet. A Sinking City a lovecraftiságnak inkább a sötét tónusú, nyomozói oldalát ragadja meg és egy olyan városba kalauzol minket, ahol a gótikus detektív-regények saját életre kelnek. Ha valaki igazi rejtélyekre, kalandra és egzisztenciális félelemre vágyik, üljön be egy lágyan ringatózó ladikba, és töltsön el pár estét egy süllyedő város látképében.
Július:
Marvel Ultimate Alliance 3 (Switch) – Akció
Barátokkal, képregény-adaptáció, Nintendo
Egy újabb Switch-exklúzív jelent meg júliusban, amely a legtöbb szuperhős rajongó szívét megmelengetheti. Az Ultimate Alliance-ben a Marvel-hősök teljes garmadája a rendelkezésünkre áll, különböző testre szabható feltételekkel, hogy összefogva 4 fős csapatokban legyőzzék az eléjük táruló akadályokat. A játék egyedül is élvezetes, azonban akkor működik igazán az elképzeltek szerint, ha a kis hőscsapatot több játékos irányítja – saját kedvenceiket kiválasztva –, hogy egymást kiegészítő, látványos mozdulatokkal törhessenek át az ellenfelek vonalán.
Sea of Soltitude (PC, Playstation 4, Xbox One) – Indie
Depresszió, művészi, rövid
A Sea of Soltitude egy egészen egyedülálló független játékként ütötte fel a fejét a webáruházakon. Egy madárszerű lányka bőrébe bújva evickélünk csónakban, majd ugrálunk házak között, miközben óriás polipok, hollók és egyéb árnyékszerű állatok támadnak ránk. Ám a Sea of Soltitude olyan, mint egy vers, képei metaforák, szereplői szimbolikusak és hamar rájövünk, hogy a játéktér nem is a valóság, csupán annak leképeződése egy fiatal felnőtt lány agyában, akinek legfőbb célja, hogy segítsen családtagjainak problémáin. Ez a játék egy autentikus ábrázolása a depressziónak, főleg szomorkásabb őszi estékre ajánlott, ha úgy éreznénk keresnünk kell valakit, aki megért.
Augusztus:
Telling Lies (PC, iOS) – Indie
Élőszereplős, gondolkodtató, nyomozás
Élőszereplős játékok nem túl gyakran tűnnek fel az iparban, hát még olyanok, amik a játékmenetük részéve teszik ezt az egyedi vonást – a Telling Lies azonban pont ilyen játék. Ha elindítjuk a programot, azonnal egy szövetségi ügynök számítógépe jelenik meg előttünk, mappákkal, fájlokkal, asztallal, úgy mintha mi magunk lennénk a játék főszereplői. Feladatunk, hogy nyomozókként az adatbázisunk fejlett keresőfunkcióját használva a gépen található videókban kimondott szavak után kutassunk és felderítsünk egy bűnügyet, eldöntve, hogy ki mond igazat és ki hazudik. Ez a játék pont azoknak készült, akik A mentalista vagy a Gyilkos elmék sorozatokat nézve mindig is ki akarták volna próbálni magukat a viselkedéselemzés és nyomozás világában, de emellett bárki kipróbálhatja, már csak egyediségéért is.
Control (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akció-kaland
Nyomozás, rejtélyes, természetfeletti-képességek
A Remedy az Alan Wake című játékával már bebizonyította, hogy kiválóan ért a misztériumokhoz, a thrillerekhez és az izgalomhoz, valamint a sorozatszerű történetmeséléshez. Legújabb játékukban kamatoztatták minden tudásukat, és egy olyan fordulatos thrillert hoztak el, amit bármilyen filmkészítő megirigyelne. A játékban egy paranormális képességekkel bíró ügynököt alakítunk, aki belesodródik különböző fenyegető szituációkba. Bár a cikk készítésekor éppen csak, hogy megjelent a játék, a sajtó teljes egyetértéssel fogadta az év egyik legjobb játékaként.
Blair Witch (PC, Xbox One) – Horrorjáték
Félelmetes, filmadaptáció, kézi kamerás
A Blair Witch éppen fordítottja a Resident Evilnek: nem egy horror játék, amiből filmet adaptáltak, hanem éppen, hogy egy klasszikus horrorfilm, a Blair Witch Project alapján készítették. A film sajátossága az volt, hogy elsőként alkalmazta a kézi kamerás felvételt, mint narratív eszközt, ezt vette tehát kölcsön a játék is. Az Outlast-széria már megmutatta, hogy a belső nézetből való kamerán át nézett szaladgálás mennyire borzongató tud lenni az interaktív világban, a Blair Witch pedig úgy tűnik, még tovább szeretné finomítani a félelem művészetét.
Szeptember:
Borderlands 3 (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akció-kaland
Humoros, nyílt világú, posztapokaliptikus
A hamarosan érkező Borderlands 3 pontosan olyannak ígérkezik, amilyenek az elődjei. Egy képregény-grafikával ellátott, túlzásokba hajló, groteszk és őrült világ, ahol végtelen sivatagok, hipermodern fegyverek és különböző extravagáns kinézetű frakciók kapnak helyet. A játékszéria népszerű humoráért, végtelen mennyiségű testreszabhatóságáért (kosztümök, fegyverek, stb.), valamint nagyon jól eltalált szerepjáték-elemeiért. Előreláthatólag az új rész sem fog változtatni sokat a jól bevált recepten.
Forrás: vg247.com
Legend of Zelda: Link’s Awakening (Swtich) – Kaland
Nintendo, nyílt világú, meseszerű
A Nintendo másik üdvöskéje, a Super Mario Maker mellett, amely szintén egy több évtizedes karakterük legújabb kalandját hozza el a játékszeretőknek. Az új kor előző Zelda játéka már megmutatta, hogy a jól ismert játékmenet hogyan szerelhető fel a legújabb fogásokkal, és egy olyan világot teremtett, amelyben a történetvezetés is olyan organikusnak tűnik, hogy egy pillanatig nem érzi magát elveszve az egyszeri játékos sem az amúgy nem éppen kis bejárható területen. Mesekedvelőknek, szerepjátékosoknak és Nintendo-rajongóknak kifejezetten ajánlott.
EA sportjátékai (PC, Playstation 4, Xbox One) – Sport
Foci, hoki, kosár
Szeptember végén hagyományosan a sportok kedvelői is lelkesedhetnek a játékvilágért. Irányíthatod kedvenc csapatod, megtestesítheted kedvenc játékosod és kipróbálhatod a legújabb formációkat az EA sportjátékaiban. Az NFL, az NHL, a FIFA és az NBA is csak arra vár, hogy meghódítsd, ráadásul ma már az online kompetitív rendszerek is elég fejlettek a szórakoztatáshoz. Egyedüli nagy szívfájdalom a foci rajongóé lehet, ugyanis idén először a Juventus nem fog megjelenni a választható csapatok között a FIFA20-ban, licensz-jogi okok miatt. Ronaldo csapata a PES2020-ban fog debütálni.
Október:
Trine 4 (PC, Playstation 4, Xbox One, Switch) – Platformer
Barátokkal, mászkálós-ugrálós, meseszerű
A Trine lenyűgöző világa olyan, akárcsak egy rokokó festmény fantasy-elemekkel. Varázslók, íjászok, tolvajok, harcosok – a klasszikus, archetipikus hősök segítik egymást útjukon egy kétdimenziós játéktérben, ahol különböző logikai és ügyességi elemek várnak megoldásra. Ismét csak egy nagyszerű játék a családnak, testvérrel vagy barátok társaságában – garantált szórakozást nyújthat a legkisebbektől az alkalmi felnőtt játékosokig bárkinek.
MediEvil (PlayStation 4) – Akció-kaland
Humoros, klasszikus, meseszerű
A játékipar csakúgy, mint a filmipar a nosztalgia farvizén hajt, és ahogy a cikkből is látható, számtalan feldolgozást vagy folytatást vonultat fel ebben az évben is. A MediEvil is egyike a feldolgozásoknak, ami azért lehet hasznos, mert újabb generációkkal ismerteti meg e vicces, szadista csontváz-lovag és hű alattvalói kifordított mesevilágát. Aki nem biztos benne, hogy a feldolgozás tetszeni fog neki, próbálja ki az eredeti játékot, ha fogékony a humorára, értékes időtöltésnek bizonyulhat.
Luigi’s Mansion 3 (Switch) – Platformer
Klasszikus, Nintendo, mászkálós-ugrálós
Egy újabb Nintendo-cím kap újabb felvonást. Mario testvérét sem hanyagolják el a készítők és a zöld sapkás olasz vízvezeték-szerelő ezúttal a jól ismert kísértet kastélyba tesz látogatást, hogy ugrálással, ügyeskedéssel és az ellenfeleinek kicselezésével átjusson a pályákon. Ha valakinek tetszett a Mario Maker és szereti a franchise-t, mindenképp figyeljen oda e hamarosan érkező játékra.
Ha valaki kevésbé van invesztálódva a játékok világában, talán meglepődne, mekkora kultusz veszi körül azt a japán nevet, hogy Hideo Kojima. Vannak játékosok, akik megesküdnének, hogy a Messiás maga ő, amiért képes volt forradalmian megújítani a játékok világát a Metal Gear Solid-franchise révén, amely soha addig nem látott eleganciával mosta el a film és videojáték médiumának különbségeit. Ezúttal Kojima egy színész sztárt, Norman Reedust (a The Walking Dead Daryl Dixonja) szerződtette le, hogy főszereplőjét megelevenítse egy forradalmi arckövető technológia segítségével. A játékról nagyon keveset tudni, a története teljes misztérium, azonban minden jel arra mutat, hogy játéktörténeti klasszikus fog születni novemberben.
Star Wars Jedi: Fallen Order (PC, Playstation 4, Xbox One) – Akció
Filmadaptáció, jedik, sci-fi
Jedik, sithek, padawanok – elérkezett az idő, hogy végre a Star Wars rajongók is kapjanak egy olyan 2010 utáni játékot, ami felérhet a Jedi Academy vagy a Knights of the Old Republic által fémjelzett nívóra. Ezúttal egy tapasztalt veteránokból álló játékgyártó csapat áll a fejlesztés mögött és a puszta online mód helyett egy komolyabb történetet is ígérnek. Ha Star Wars-rajongó vagy és nem tetszett a Battlefront által kitaposott mikrotranzakciókkal tarkított ösvény, akkor mindenképp nézz utána a Fallen Ordernek. Az is lehet, hogy novemberre már ott fog díszelegni a polcodon valamelyik kiadás.
Az év utolsó Nitendo-exklúzívja a Mario és Zelda mellett a harmadik nagyobb franchise, a Pokemon újabb felvonása. Ha valaki utoljára a gameboy-át bújtatva, az iskolapadban játszott utoljára Pokemon-játékot, talán meglepődik mennyire sokat fejlődött a széria, úgy, hogy a játékmenet szinte dejá vu-be hajlóan ismerős lehet. Még most is zsebszörnyeket nevelgetünk, továbbra is szurkolunk, hogy hármat billenjen a Master Ball, mindezt azonban impozáns grafika és végtelen testreszabhatóság mellett. Év végére sok játékával, a Nintendo-rajongóknak megfontolandó lehet egy Switch konzol.
Doom Eternal (PC, Playstation 4, Xbox One, Switch) – Lövöldözős
Klasszikus, lövöldözős, szörnyvadász
A Doom egyike volt a legelső lövöldözős (shooter) játékoknak, ahol a legundorítóbb szörnyeket kellett a legorbitálisabb fegyverekkel péppé zúzni alig pár pixeles képernyőn. Mára a Doom is olyan, mintha a mozivászonról másznának arcunkba a különböző csúszómászók, éppen ezért még morbidabb és élethűbb, ám annál szórakoztatóbb is darálni az ellenfeleket. A Doom Eternal célközönsége egészen specifikus, ám aki szereti az ilyesféle horrort, könnyen levezetheti a stresszt egy agyatlan kikapcsolódás által.
December:
Life is Strange 2 (PC, Playstation 4, Xbox One) – Kalandjáték
Döntéshozás, érzelmes, interaktív-film
Ha a karácsonyi pénz még nem ment el az előző hónapok nagyjaira, akkor a decemberre esélyes komplett Life is Strange 2 még becsúszhat a fa alá. A játék csakúgy, mint a Walking Dead, epizodikusan jelenik meg akár csak egy tévésorozat – ezért előfordulhat, hogy valaki már december előtt belefut egy-egy epizódba. Azonban az ígértek szerint a teljes évad ekkor fejeződik be, aki pedig inkább a Netflix-féle sorozatkiadásokat szereti, az végig is játszhatja ezt az interaktív kalandot az év végén. A történet nem kapcsolódik szorosan az első évadhoz, így önmagában is játszható, de vigyázat, az előző évad tapasztalatai alapján érdemes egy erőteljes érzelmi hullámvasútra felkészülni.
Forrás: store.steampowered.com
Még nincs dátum:
Afterparty (PC) – Indie
Döntéshozás, elborult, humoros
A Niht School Studio lelkes szerzői már megmutatták, hogy a független játékpiac milyen gyöngyszemeket rejthet. Legutóbbi játékuk, az Oxenfree egy spirituális utazást, egy 80-as éveket idéző kaland sci-fit (á la Stranger Things) és egy hátborzongató rejtélyt tárt a közönség elé egyedi játékmenetével. A csoda úgy tűnik megismétlődni látszik, ugyanis az Afterparty még bevállalósabbnak tűnik, mint elődje. Miközben különböző beszélgetések során meghozott döntésekkel szabják testre a történetet, a játékosok feladata, hogy a Pokolban egy ivó-versenyen az asztal alá alázzák magát a Sátánt. Sajnos még nem tudni, pontosan mikor érkezik, de a Sátán legyőzésének szerencsére nincs szezonja.
Hollow Knight 2 (PC, Switch) – Kaland
Mászkálós-ugrálós, művészi, történetorientált
Személyes kedvencem a következő darab, amely olyan, mintha Tim Burton elborult világát varázsolná élővé festői grafika által. A Hollow Knight egy kaland; egy szerepjáték, ahol fejlődni kell; egy történet, ami túlmutat a főszereplőn; és egy páratlan élmény, amelyben a zene, a látvány és a mozgás olyan elegyet alkot, amely közel példátlan az iparban. A megjelenési dátum a cikk megírásának pillanatában nem bizonyos, azonban őszintén remélem, hogy még idén elérkezik a folytatás, hogy újra leereszkedhessünk egy kútmélyi elveszett királyságba, furcsa bogarak és mitikus lények elfeledett legendái közé.
Szombat éjszaka könnyen választottunk: alvás helyett a Weöres Sándor Színház kulisszatitkai között vesztünk el. A hűvös estén nem csak Márton partjelző fázott, de a róla elnevezett fagylaltot bátran megkóstolhatták, akiket nem rázott eléggé a hideg az időjárástól. A színházteremben, a Terrorizmus kék fényei között eközben adták át a Holdbeli Csónakos-díjat az idei választottaknak:a Holdbeli Csónakos-díjat Németh Judit színművész és Krizmanits Gyuláné öltöztető,az Opel Különdíjakat pedig Szabó Róbert Endre színművész és Molnár Tamás díszítő vehette át. Mindezek után Mészáros Zsoltnak, a színház fotósának alkotásaiból válogathattunk, és a társulat tagjai sem maradtak ki az éjszakai nyüzsgésből: az érdeklődők titkos kérdéseikre is választ kaphattak, melyet egy gyűjtődobozba dobva címezhettek kedvenceiknek. Az éjszaka csodáit a Mágikus Mintha színészzenekar koncertje zárta.
A történelem egyik legellentmondásosabb korszakában játszódik F. Scott Fitzgerald különleges története egy különleges emberről. A Vígszínház új évadának nagy dobása A nagy Gatsby, melynek zenéjét Kovács Adrián komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta és ifjabb Vidnyánszky Attila, a színház fiatal rendezője állította színpadra.
A grandiózus díszleten a Hamletés A padlás után már meg sem lepődök. Szinte észrevétlen berögződésem és elvárásom már, hogy a Vígszínház nézőterére belépve elcsodálkozhassak a miliőn, a forgószínpad nyújtotta lehetőségeken. Vannak darabok, mint A Pál utcai fiúk, ahol a kevesebb néha több, és nincsen szükség impozáns díszítőelemekre, grandiózus színpadi megoldásokra a kívánt hatás eléréséhez, de a Gatsby nem ilyen. Ennél a darabnál kötelező a túlzás, a csillogás, a monumentalizmus, mert ilyennek látjuk az amerikai álmot, és valóban így is nézhetett ki az 1920-as évek Amerikája.
A Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film plakátjának hátterére hasonlít a színpadi háttér, ezáltal Gatsby rezidenciája is, ahol mindössze néhány évvel a háború után minden este fényűző partikon szórakoznak a jazzkorszak gazdagjai, akik jó esetben legalább hírből ismerik egymást, de többnyire csak egy rakás idegen. Hiába szórakoznak a hírhedt Jay Gatsbynél (Wunderlich József) azt sem tudják, hogy ki ő, és hogy néz ki.
Az impozáns villával szemben a túlparton Tom (Ember Márk) és Daisy Buchanan (Waskovics Andrea) él boldogtalan házasságban, párosukhoz pedig szinte pótkerékként kapcsolódik Daisy barátnője, Jordan Baker (Szilágyi Csenge), aki zavaróan tudálékos, minden lében kanál, úgy tűnik, mindent jobban tud, mint a páros, vagy akárki más.
Tom szinte mániákusan csalja a vélhetően depressziós feleségét, aki tud mindenről, mégsem foglalkozik vele. Véka alá rejtik a problémákat és úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Rendben is van addig, amíg van pénz, hírnév és fényűzés.
Ebbe a társaságba csöppen bele Nick Carraway (Ertl Zsombor), aki egyfajta mesélőként funkcionál, és néha úgy tűnik, Gatsby megszállottjává vált, miközben maga is elszenvedi a szedett-vedett, kétszínű, felszínes társaság drámázását, melynek rajta kívül minden tagja álarcot visel, elbújik egy bizonyos felvett személyiség mögé.
Az első felvonás a korábban már említett giccses, nagyzoló estjeinek egyikével kezdődik. Rengeteg táncos és színész veszi birtokba a nagyszínpadot, akik úgy vonulnak be, mintha csak egy divatbemutatón lennének. A színpad két oldalán élőzenekar adja alájuk a muzsikát, ami egyrészt gyönyörű, másrészt viszont túl hangos, elnyomja az éneket, emiatt pedig egy kaotikus kavalkádnak tűnik minden, ami a színpadon folyik. Az első felvonás végig megőrzi ezt a zavarosságot, a karakterek kiforratlanok, felszínesek, nehezen kiismerhetők, és még egy musicalhez képest is túl sokat énekelnek.
Ennek ellenére Ember Márk felemelően jól hozza a fellengzős, nagyképű, rasszista Tom Buchanan karakterét, mindezt úgy, hogy nem válik erőltetetté, túl sokká, ami sajnos a női karakterekről nem mondható el. Daisy Buchanan valószínűleg a világtörténelem egyik legellenszenvesebb nőalakja, Waskovics Andrea pedig bár hozza a tőle elvárt alakítást, az állandóan felhangzó apró sikkantások, nyögdécselések, amit a dramaturg (Vörös Róbert) a nyakába varrt, még hozzá is túl soknak bizonyulnak.
Kiemelt kép: Dömölky Dániel / Vígszínház
Daisy felszínességre való hajlamát véleményem szerint máshogy, lényegesen kevesebb sikongatással is ki lehetne fejezni, mert egy idő után kifejezetten bosszantóak ezek az állandósult elemek. Vele szemben Jay Gatsby néha túl visszafogott. Wunderlich Józsefnél jobban aligha tudná bárki is átadni a magányos, megszállott, hazugságokból palotát építő karaktert, az általa alakított Gatsby viszont egyelőre csak közepes, nem „nagy”. Talán az amerikai film miatt, de szinte elvárás, hogy Gatsby nagy belépőjét és az “én vagyok Gatsby” mondatot robbanások és tűzijáték kísérje, itt viszont ez még képzeletben is elmaradt, nem volt túl nagy hatása. Wunderlich óriásit énekel, a karaktere pedig érezhető fejlődésen megy keresztül a két felvonásos mű alatt, mégis hiányzik belőle valami, talán egy kis eredendő beképzeltség, vagy legalább öntudat.
Az első felvonás zavaros vontatottsága után – melyet szinte csak a Hegedűs D. Géza által megformált, Gatsby rejtélyes jobb kezeként funkcionáló Wolfsheim tört meg a szórakoztató beszólásival – felüdülés a szünet, mely alatt valami egészen furcsa és különleges folyik a színpadon, felvezetve a második, sokkal izgalmasabb, akciódúsabb felvonást.
A fényűző, csillogó partik közepette Tom Buchanan és Jay Gatsby furcsán macsó, fellengzősen férfias módon csapnak össze. Az előadás hemzseg a rejtett utalásoktól, az ifj. Vidnyánszky Attila rendezéseire jellemző metaforáktól, a 20-as évek burkolt rasszizmusától és a férfiak nőkkel szembeni dominanciájától, melyről Buchanan karaktere mellett olyan apró utalások árulkodnak, mint hogy többek között a két rivalizáló hím autóit egy-egy csinos lány testesíti meg.
A kevesebb, de érzelmesebb éneklés jót tesz a darab második felének és a korábban kiforratlannak tűnt karaktereknek. A végére összeáll a kép és a néző fejében rendeződik minden, ami korábban kissé zavaros volt.
A fényűző magány és a tragikus végkifejlet hatásai által a vidám jazz betétek ellenére is keserű szájízzel, de elégedetten, elgondolkodva távozik a néző az előadásról, aminek színpadi bemutatója nem is lehetne aktuálisabb, mint az a kor, melyben plazma tv-n keresztül nézzük a világ szörnyűségeit.
Ráfér még egy kis csiszolás a hangtechnikára, és Gatsbynek még egy kicsit nőnie kell, de A nagy Gatsby valószínűleg csatlakozik majd a társulat azon produkcióihoz, amikre csak nehézkesen lehet jegyet vásárolni, és ami lelkileg legalább olyan katartikus, megrázó hatást vált ki mindenkiből, mint Nemecsek Ernő halála, csak egészen más módon.
Szeptember 21-én a Budapest Parkban lépett színpadra az elmúlt évek egyik legszerethetőbb formációja, a Honeybeast. Az estet 19 órakor a New Level Empire alapozta meg nagyszerűen, ezt követően egy rövid átszerelés következett, ami alatt egy kis klipforgatás is belefért a magyar könnyűzene ikonikus helyszínén. Negyed kilenckor kezdett a Honeybeast, akik a koncert különlegességét egy nagyszerű kezdeményezéssel is fokozták, mivel minden belépőjegy árából a zenekar 70ft-ot ajánlott fel a fogyatékossággal élő fiatalokat foglalkoztató MáSzínház tehetségei számára. Végül összesen 350.000 forint gyűlt össze, amivel összesen két előadást tudnak támogatni. A Honeybeast-nek és a MáSzínháznak egyébként nem ez az első közös projektje, korábban az Idevaló című szám klipjében szereplésükkel erősítették a szám üzenetét.
Telt házas koncerttel kezdte a Punnany Massif a szezonzáró koncertsorozatot a Budapest Parkban szeptember 20-án. A hangulat pedig a hűvös idő ellenére is nagyszerűen alakult. A fellépés nem csak azért volt különleges, mert egy izgalmas évadot zártak le, hanem vele együtt egy korszakot is: a srácok elbúcsúztatták régi barátjukat, Czimerman „Czimi” Csabát a doboktól, aki elhatározta, hogy bejárja az élet és a muzsikálás más területeit is, így hét év közös munka után elváltak útjaik, helyére pedig Jancsovics Máté (Mr.Hybrid Drummert) ült, és sajátos játékmódjával és egy egészen friss ritmusvilággal fogja tovább lendíteni a banda hangzását a jövőben.
„Sok gyerek játszik számítógépes játékokkal, de most már vannak, akik maguk is szeretnének írni ilyeneket. Ez nem könnyű feladat, főleg mert kevesen tudják közülük, hogy kihez forduljanak, ha meg szeretnék tanulni a programozást. Ha valaki focizni akar, akkor elmehet egy focicsapatba, ha hegedülni akar, vehet hegedűórákat. De mit tegyen az, aki alkalmazást akar írni?” – Magyarországon már közel hat éve megtalálták a választ erre a kérdésre egy egyedi fejlesztésű, élményalapú iskolával. Ismerjétek meg a Logiscoolt.
A fenti gondolatot egy öt évvel ezelőtti TED-előadásban vetette fel az akkor mindössze 12 éves Thomas Suarez, de nem csak ő ismerte fel már akkor is ezt a problémát. Egy magyar édesanyának, Breuer Anitának is hasonló falba kellet ütköznie, amikor kislányának egy olyan iskolát keresett, ahol a digitális írástudást elsajátíthatja, de akkor sem esett kétségbe, amikor nem talált erre alkalmas helyet, inkább alapított egyet, ami betölti majd ezt a szerepet. Ez lett a Logiscool, amely mára több nemzetközi sikert és elismerést is kapott. De mi is pontosan ez?
Fotó: Lutor Katalin
„A Logiscool egy élményalapú programozó iskola, ahol 6-18 éves korú gyermekeknek szeretnénk megmutatni, hogy a kódolás nem ördögtől való, misztikus „dolog”, hanem bárki által könnyen elsajátítható tudás. A 2019 januárjában az ötödik születésnapját ünneplő iskolahálózat már 11 országban több mint 50 helyszínen elérhető. Az elmúlt években 20 ezernél is több diákot tanítottunk a programozás különböző szintjén.” – Ezt már Fonyó Szabolcs, a szombathelyi Logiscool egyik tulajdonosa mesélte nekünk, akivel a Berzsenyi Dániel téren álló, volt egyetemi épület negyedik emeletén találkoztunk. Szabolcs megengedte számunkra, hogy egy délutánt végignézzünk, hogyan is zajlik náluk egy óra, ami alatt nem csak vele, hanem az oktatókkal is sikerült beszélgettünk. Annak érdekében pedig, hogy az események könnyen követhetőek legyenek, az időpontokat is megjelöltük.
Fotó: Lutor Katalin
14:30
A találkozásunkkor még fél óra volt hátra az első kurzus kezdetéig, így Szabolcstól kérdeztünk meg pár dolgot az iskoláról.
Mikor indítottátok el Szombathelyen a Logiscoolt?
A Logiscool szombathelyi iskolát 2016 nyarán – három hét táboroztatással – indítottuk. Az első kurzusokat követően idén szeptemberben a legkitartóbb diákjaink már a hetedik félévüket kezdték meg.
Milyen kurzusokon vehetnek részt a diákjaitok? Szombathelyen ezek közül mi érhető el a gyerekek számára?
Szombathelyen jelenleg kétféle képzést kínálunk: a programozó kurzuson a Logiscool által fejlesztett Scoolcode platformon tanítjuk a srácokat, illetve Lego EV3 eszközökkel robotikát oktatunk. Nyáron legnépszerűbb táborunk a Minecraft köré épül, de sokan választják a kicsiknek szóló Kodu programozást, vagy a nagyobbaknak szánt androidos applikáció- fejlesztést.
Fotó: Lutor Katalin
Milyen korban érdemes szerintetek elkezdeni a gyerekek képzését?
Mi hét éves kortól várjuk a gyermekeket. Van olyan csoportunk, amiben csak 2. osztályos gyermekek járnak, rendkívül okosak, ügyesek. Nagyon fontos, hogy elkésve nincs senki, tehát ha valaki csak 13-14 éves korban fedezi fel e területet, akkor is szívesen látjuk, tudunk az életkorának megfelelő képzést kínálni számára.
Apropó, mennyire fiús a kódolás világa?
Az informatikában dolgozó munkaerő körülbelül 5%-át teszik ki a hölgyek, ami nem túl magas szám. Több programot dolgoztunk ki a Logiscoolban, hogy ezen változtassunk, hogy népszerűbbé tegyük a lányok körében is az informatikát, a kódolást. Szombathelyen a fenti arány elérte a 20%-ot, azaz minden ötödik diákunk lány, amire nagyon büszkék vagyunk. El kell mondanunk, hogy semmivel sem gyengébbek, rosszabbak, mint fiú társaik, sőt, talán precizitásban felülmúlják őket!
Ha már szóba jött a munkaerőpiac. Egy korábbi cikkben azt olvastam, hogy a Logiscool sikerét az is előmozdította, hogy egy globális problémára kínál megoldást, amellyel fel lehet tölteni az üres programozói állásokat. Ti miért tartjátok fontosnak a programozás oktatását?
Egy digitális világban élünk: mindenki zsebében ott van egy okostelefon, interneten bankolunk, a gyermekek iskolai jegyeit egy mobilapplikáción nézzük, vakon rábízzuk magunkat navigációs alkalmazásokra, egyre több robot dolgozik gyárainkban és lassan az autóinkat is egy „robotpilóta” fogja vezetni. Bármerre nézünk informatika vesz körül minket. Ezeket az eszközöket valakinek üzemeltetni, fejleszteni kell! Ma Magyarországon 22 ezer betöltetlen IT-s állás van, talán nem nehéz megjósolni további, jól fizető állás lesz a következő években, évtizedben. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy diákjaink jelentős részéből nem lesz valódi programozó, de hisszük, az általunk átadott tudás – gondolok elsősorban a kreatív, algoritmikus gondolkodásra, problémamegoldó képességre – az élet bármely területén hasznos lehet.
14:45
Mialatt beszélgettünk, szépen lassan a folyosót gyerekek zsibongása töltötte meg, majd az oktatók is megérkeztek. Hármójukkal sikerült aznap találkoznunk: Szeleczky Bálinttal, Horváth Zsófival és Rozmán Milánnal. Egy valami azonban nagyban megkülönbözteti őket más iskola tanáraival szemben: mindannyian tanulók még. A Loogiscool olyan középiskolásokat, gimnazistákat és egyetemistákat alkalmaz, akik valamilyen szempontból kötődnek a programozáshoz vagy a tanításhoz.
„Az informatikában megfigyelhető az úgynevezett fordított szocializáció” – világosított fel Szabolcs ennek okáról. ,,Engem is gyermekeim tanítottak meg például a Facebook, Instagram használatára, de sok okostelefon-funkciót is ők mutattak meg. E felállásban az oktatók és diákok korban nagyon közel állnak egymáshoz, jól megértik egymást, egy nyelvet beszélnek, ugyanazon alkalmazásokat használják, tegeződnek – mint egy munkahelyen – és partnerként tekintenek egymásra.” Ugyanakkor hozzátette: „Az oktatóinkat felkészítjük a feladatra, illetve előre megírt tanmenettel (óravázlattal 5-10 perces bontásban, kész prezentációval és mintaprogrammal) rendelkeznek, így az a feladatuk, hogy a gyermekeknek átadják az előre meghatározott tudást, segítsék diákjainkat.”
Fotó: Lutor Katalin
Átsétálva a termekbe, az érkező gyerekek tegeződve köszönnek nemcsak az oktatóknak, hanem Szabolcsnak is. Ez a fajta hangulat uralkodik a termekben is. „Célunk, hogy megmutassuk diákjainknak, milyen egy modern munkahely. Mindenkinek saját laptopot biztosítunk, kiscsoportban dolgozunk (maximum 12 fős csoport) és ott van az elengedhetetlen gurulós szék. Nálunk együtt lehet dolgozni másokkal, oda lehet gurulni a társunkhoz megnézni, ő hogy oldja meg a feladatot; a programokat otthon meg lehet mutatni, tovább lehet fejleszteni.”
15:00
Háromkor a diákok is belépnek a terembe, és mindannyian helyet foglalnak. Az óra kezdetét vette, a kivetítőn mégsem egy bonyolult programkód képe tárult elénk, hanem egy játék. Ennek oka, hogy „a Logiscoolban minden órán egy-egy projektet – egy működő játék fejlesztését – valósítanak meg diákjaink. Ezeket az óra végén kipróbálhatják, játszhatnak vele, így minden egyes alkalommal úgy mennek haza, hogy sikerélményük van.” – mondta Szabolcs a feladattal kapcsolatban. Bálint ezt annyiban egészítette ki, hogy ő még az órák végén az elkészített játékból versenyt is szokott rendezni apróbb nyereményekért. De mi is történik ezalatt a másfél óra alatt pontosan?
Az oktatók hasonlóan vélekedtek arról, hogyan is kell felvezetni az aktuális feladatot. Bálint például ezt így fogalmazta meg: „Mindig úgy építem fel az óráimat, hogy bemutatom a gyerekeknek az adott célt, amit meg szeretnénk valósítani az addig tanult eszközökkel. Sokat ötletelek velük, gondolkodtatom őket, magyarázom, ha úgy látom, nem világos valami.”
„Az óráim alatt az óravázlatok alapján létrejött standard mellett” – tette hozzá Milán – ,,próbálok kitérni a programozás matematikai, fizikai, informatikai hátterére is, amennyiben vevők rá a gyermekek.”
Fotó: Lutor Katalin
Csak ezek után állnak neki a játék elkészítésének. Kiválasztják a megfelelő hátteret, a szereplőket, majd hozzálátnak a programozáshoz. Zsófi kiemeli, hogy a programot „kis adagokra bontva készítik el, mert a nagyot azt egyszerre nem szokták szeretni.” Sokak elképzeléseivel ellentétben azonban nem billentyűropogtatás fog hallatszódni folyamatosan az óra végéig, hiszen alig kell hozzányúlniuk. Mintha csak digitális Lego építőelemeket pakolgatnának egymásra a laptop képernyőjén keresztül.
„A kódolás oktatását úgynevezett blokkokkal kezdjük.” – jegyezte itt meg Szabolcs. ,,Ennek az a lényege, hogy megtanítsuk diákjainkat egy-egy algoritmust felállítani. Ne azzal menjen el az energiája, ideje, hogy mi lehet a megfelelő utasítás angol neve, szintakszisa (kell-e a sor végére pontosvessző, kerek vagy szögletes zárójelbe tegyük a paramétert, stb.), hanem csak a feladat megoldására kelljen összpontosítania. Később – amikor e képesség már a sajátjuk – fokozatosan, mindenki a saját tempójába tér át a »klasszikus«, írott programnyelvre, esetünkben JavaScriptre. Bár szeretnénk megtanítani kódolni, robotot programozni a gyermekeket, de kimondott céljaink között szerepel a logikus, algoritmikus gondolkodás elsajátítása, a kreativitás fejlesztése is.”
„Az, hogy már ilyen korban elkezdenek algoritmikusan gondolkodni és ezt alkalmazni is egy feladat megoldására, szerintem egy hatalmas előnyt ad nekik a későbbiekben, ami ráadásul a számítástechnika világán kívül is segíteni fogja őket. Ha pedig netán programozásra adják a fejüket a továbbtanulásban, már egy biztos alappal, de legalábbis Déjà vu érzéssel fogadják majd az akadályokat.” – tette hozzá Bálint.
Fotó: Lutor Katalin
15:30
A teremben folyamatos a mozgás. Hol az oktató szaladgál ide-oda segíteni a gyerekeknek, hol a diákok nézik meg egymás munkáit. Egyáltalán nem osztálytermi hangulat uralkodik odabent, amely fontos pozitívum a diákok és az oktatók számára is:
Bálint: „Mindig jó hangulatban telnek az órák, mindenki tegez mindenkit, ez egy közvetlen, családias légkört eredményez. A lelkesedésük, az őszinteségük, a nyitottságuk, a rácsodálkozásaik, a sikerélmény és az öröm legkevésbé sem leplezése mindent felülmúl. Legtöbbjükkel sikerül megtalálnom a közös hangot, és úgy érzem kedvelnek, figyelnek rám, és nem félnek kérdezni. Talán édesanyámtól örököltem valamit, mivel ő tanító.”
Zsófi: „Néhányan nagyon lelkesek, érdekli őket. Tegnap hallottam is, hogy programozók szeretnének lenni többen is, és ez jó érzés. Persze vannak sajna, akik külső hatásra jönnének, és nem saját akaratukból. Ez egy kicsit kellemetlen, hogy ő nem olyan szívesen van itt, mint a társai és unja magát. Nem annyira érdekli, amit tanítunk.”
Milán: „Értelemszerűen sok múlik a csoportokon, általában hangosabb/elevenebb csoportokhoz van szerencsém, de ez is egyfajta kihívás, hogy velük is megértessem az anyagot. A Logiscool haszna a gyerekek felé nézve egyértelmű, nekem meg több türelmet adott, jobb emberismeretet és nagyobb szolidaritást a középiskolai tanáraimmal szemben.”
Fotó: Lutor Katalin
16:20
A végső próba. Befejezték már a programot, kezdetét vehette végre a játék. Ha szükséges volt, itt-ott az oktató még segített az utolsó simításokban, de ahol minden jól működött, ott már a diákok elkezdték kiélvezni munkájuk gyümölcsét. Biztosak lehetünk benne, hogy nem most nyitják meg utoljára a játékot, hiszen szüleiknek, barátaiknak is meg fogják mutatni később.
Miután letelt a hátralévő tíz perc is, a gyerekek szép lassan kiléptek a scoolcode-ból, és elindultak hazafele. Az oktatók is elkezdtek készülődni, némelyikük a következő órára, némelyikük haza, de utolsó kérdésként még válaszoltak arra, hogy ők miért kezdtek el itt tanítani:
Milán: „A tanítást azért kezdtem el, mert egy hangulatos és rugalmas munkának találtam, sok jót hallottam róla. Azóta se változott semmi, nem csalódtam benne, így még mindig a legjobb munka, amit eddig valaha végeztem.”
Bálint: „Hogy miért szeretem? Egyrészt, mert olyannal foglalkozom, ami mindig is érdekelt. Gyerekkorom óta odavagyok a számítógépekért, a programozás pedig egy kreatív és logikus tevékenység, mindig is lelkesedtem iránta. Na jó, kivéve, ha valami nem működik. Olyankor a Google keresőért lelkesedem. De amilyen makacs vagyok, előbb vagy utóbb működésre bírom. Hívjuk inkább kitartónak mintsem makacsnak, és akkor remélem, hogy a gyerekekre is ragad belőle valami. De nem hagyhatom ki az oktatókból és a vezetőségből álló barátságos, jó hangulatú, közvetlen légkört se. Nagyon örülök, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek.”
Zsófi: „Azért szeretem, mert én is egy csomó mindent tanulok tőlük. Megismerem őket és a gondolkodásukat, hogy mit csinálnak sulin kívül, mi érdekli őket. Meg jó látni, hogy szeretnek programozni, nyitottak a technikai újításokra. Jó érzés átadni a tudást. Egy fárasztó nap után pedig fel tudnak dobni.”
A Logiscoolban hamarosan nemrég kezdetét vette az új félév, de a következőkben is örömmel várják az új jelentkezőket. Minden félév indítása előtt tartanak nyílt napokat, ahol egyrészt a szülők tájékoztatást kaphatnak céljaikról, módszerükről, másrészt a diákok kipróbálhatják azt, amit tanítanak. A nyílt napokra, valamint a képzéseikre a www.logiscool.com/szombathely weboldalon lehet jelentkezni.
A kezdet persze nem könnyű. Bálint megemlíti, hogy a kicsiknél gyakori, hogy még félénken, a szüleikbe kapaszkodva, egy-ketten pedig pityeregve lépnek be a terembe. De másfél óra múlva széles mosollyal, kacagva távoznak, és várják, hogy egy hét múlva ismét jól érezzék magukat, miközben valami hasznosat tanulnak.
A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.
Ezúttal Tamás Boldizsár novelláját olvashatjátok.
Az eső esik, a nap süt
Ennek a galambnak se kellett a zsemledarabka. Pedig távolról, olyan aranyosnak tűnt. Azért dobtam neki még egyet, hátha meggondolja magát. Még egyet és még egyet. Kapucnis pulóver volt rajta, így nézett ki Gabika is gimnazista korában. Nem értette. Zavartan csipogott a kis csőrével, egyre dühösebben. El akart hajtani, hátrébb is léptem, nehogy megcsapkodjon a szárnyaival. Úgy szedte a lábacskáit, nem érhettem utol.
Azért utána mentem, hátha. Valakinek mégis meg kéne etetnie. Legalábbis, ha igaza van Gabikának, és mért is ne lehetne igaza, okos gyerek, okosabb is, mint én voltam fénykoromban. Azt mondta, már ételre is alig jutna, ha elköltözne itthonról, olyanok az albérletárak. Én mindig megvoltam azzal a kis pénzzel, amit megkerestem, mondjuk nem is járok el minden este meginni valamit, de sosem akartam bántani ezzel. Végül is fiatal még. Nem kell beérnie mindenkinek azzal, hogy munka után bevásárol, főz egy jót, aztán teli hassal nézi még egy kicsit a tévét szunyálás előtt. Mondjuk Jencinek sem volt ezzel baja sosem. Itthonról se mozdult ki szívesen, a munkáját is nekem kellett keresni.
Gabika szerint itthon csak az marad, aki nem tud elmenni, vagy vak, és nem látja, hol van. Jenci nem mondott semmit erre, csak turkált a levesben. Fel se nézett. Jobbnak látta, ha kimarad a cirkuszból. Bement hamar a szobájába, meg se köszönte az ebédet. Ő sosem volt olyan vállalkozó kedvű, a játszótéren is csak toporgott, mikor elvesztett szem elől. Lépett egyet jobbra, egyet balra, de nem futotta többre. Én meg a háta mögül észre sem vettem, hogy mennyire fél.
Sajnáltam a galambokat, amiért nem találnak egy helyet, ahol nem kell beérniük az én zsemledarabkáimmal. De legalább ez még van nekik. Kár, hogy sosem merik elfogadni tőlem. Pedig biztosan tudom, hogy örülnek neki, és ha tovább sétáltam, meg is eszik. Mennyire örülnék, ha egyszer csak az egyik megeszegetné, köszönné és elmosolyodna, ahelyett hogy ordibálna velem.
Gabika mindig olyanokat mondott, hogy ő itt hagyja ezt a porfészket, gondoltam, csak a szája jár. Mint amikor kölyökként kitalálta, hogy világgá megy, és csak csokit fog enni. Először el se hittem, a két kezem összetettem volna, ha mégis marad, de hát nyilván elfogadta az ember, meggondolta biztos. Azóta sem tudom, mi a fene jó abban az Amerikában. Ha az embert békén hagyják, akkor nincs semmi baj, és ez megvan itthon is. De Gabika szerint ez az egész pont olyan, mint az én időmben, meg hogy ott a szabadság Nyugaton, és kolbászból van a kerítés. Mégsem tud hazautazni, csak kétévente. Azt mondta a lángossütésből nem telik. Meg is csaptam volna ekkor. Még hogy lángossütés! Ezért járt egyetemre? Nem is értem mért csinálja, olyan talpraesett gyerek.
Hát ő tudja. A telefonba is mondja mindig, hogy aggódhatnék kevesebbet, megy ő a maga útján. Igazából nem panaszkodhattam, az a dolga, hogy kirepüljön, és végül is Jenci itt maradt nekem. Legalább a balesetig. Zöld volt a lámpa, piroson mondjuk sosem ment volna át. A rendőrök azt mondták, hogy észrevette ugyan az autót, de alig bírt mozdulni. Talán lépett egyet jobbra, egyet balra, mint a játszótéren.
Néha azon gondolkodom, hogy Jencinek is ki kellett volna mennie Gabikával, és akkor talán nem történik ez, de tudom, hogy nem szerette volna azt a taposómalmot.
Így legalább a temetésére el tudtam menni. Ha már Gabikának nem sikerült. De szép volt. Nagyon szép. Családias. A galambok és én. Szinte úgy, mintha csak uzsonnáznánk. Szívesen megkínáltam volna egy gerezd almával. Olyan magányosnak tűnt abban az urnácskában, mint amilyen az inkubátorban lehetett. Akkor sem tudtam átölelni, és nem engedni órákon keresztül, vagy soha többé.
Talán csak önzésből mondogatom magamnak, hogy most már biztosan szabad, és nem zárja be magát a szobájába. Vertem a hátát, ameddig verhettem, de hiába. Vagy nem kellett volna üvölteni, amikor kölyökkorában rám csimpaszkodott, hogy csokit szeretne, és nem engedni a kezét, nehogy szem elől tévesszen. Túl hirtelen nyitotta ki először a szemeit, és azóta sem bírt mozdulni igazán, csak balra-jobbra, egyet-egyet. De most már nincs mit tenni. Az eső esik, a nap süt, ha meg tudtam szokni, hogy vannak, talán meg tudom szokni, hogy nincsenek.
Azóta inkább sétálok a tévézgetés helyett. A galambokat meg tudom kínálni néhány finom falattal. Gondoltam, megpróbálom még egyszer. Mondjuk azzal a kopaszodó pocakossal, ott balra. Pont olyan, mint Jenci.
Tamás Boldizsár 20 éves, 1998-ban született Budapesten. Érettségi után ötvösséget tanult a Budai Rajziskolában, most a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanul szobrászatot.
A saját bevallása szerint pszichedelikus soult játszó, és az ország legjobb interjúit produkáló Mörk együttes Zentai Márk énekes harmadik ikszét ünnepelte augusztus 29-én. Helyszín az ELLÁTÓház, ami azért különleges, mert amúgy egy partihostel, szóval egyike azoknak a helyeknek, ahol csakis a törvény követeli, hogy feladják a pizsit; a lakók a gangról rázták, de hiába minden szándék, amilyen hirtelen kezdődött, olyan szabályosan és tisztességesen végződött ez az eszement trópusi pókhusi.
Megjegyzendő, hogy a megjelent trópusi nézők száma több, mint tizenkettő, de ahogy egy különösen kommunikatív úriember elmondta, a tavalyi szülinapon kevesebben voltak, mármint nem azok, akik hawaii-inget húztak, hanem a közönség, de a buli jobb volt. Idézőjel bezárva.
Márk és csapata, a fényesre izzadt Szabó Dániel Ferenc a doboknál, Novan az önálló életet élő billentyűk felett, és Szeifert Bálint a basszusgitáron, részben azért annyira szerethetők, mert a koncertjükön izzanak a vonalak, na nem a telefonok, hanem azok, amik őket egymással és velünk összekötik. Minden pillantásuk, mozdulatuk, alig érthető félszavaik a világ minden bizonnyal legjobb és legundorítóbb szendvicséről szólnak, amibe biztosan kell madras curry. Mivel úgy adják elő, hogy ne érezd magad kívülállónak, csak mert nem az énekelhető refrénekről és magyar nyelvre lágyan felcsavarodó dalszövegről híresek, nem feszengsz.
Nem játszanak sok számot, viszont azokat sem lehet mind elsőre felismerni. Itt nem magadnak örülsz, amiért le tudnád betűzni, hogy Assakaraka Pumbek, pedig kimondva körülbelül úgy hangzik, hogy szakrahmek, mármint nyilván nem, de valahogy így, hanem annak, hogy ők szemmel láthatóan nagyon. Az összes tagon érződik az, hogy mint egy csapat hároméves, rohadtul jól bicikliznek, de szeretnek belemenni az árokba, csengetnek az összes macskára és galambra, és büszkén villognak azzal, hogy működik a kontrafék, be tudnak állni teknőcalakzatba, és nem félnek a panelben elereszteni a kormányt, mert az összes haver és haver mamája imádja őket, az eleven szemeiket. Még akkor is, ha halvány gőzük sincs, mi jár azokban a borzas fejekben.
Köszönjük a koncertet, menjetek el a legközelebbire, ami szeptember 27-én lesz a Budapest Parkban, de aki Izlandon vagy Lengyelországban hallaná őket, az is kövesse a menetrendjüket, nem maradnak országhatáron belül!
