Kezdőlap Blog Oldal 20

Gépi-népi, rántotthús és Álommadár – Aurevoir és The Pontiac interjú

Fotó: Herczeg Orsolya

A recept a következő. Először is fogjunk nyolc eltérő személyiséget az ő eltérő zenei ízlésükkel. Adjuk hozzá a hangszereket, vaduljunk bátran, minél sokrétűbb, annál ízletesebb. Tegyük mindezt egy nagy kondérba, és hagyjuk, hogy kisebb-nagyobb rottyanások kíséretében összeérjenek az ízek. Főzzük készre, fogyasszuk magában vagy rántotthús mellé, némi kacajjal. A végkifejlet szilaj, új, őrületes, mégis természetes. Tósaki Gergely interjúja a Budapest Park nyitónapjáról, ahol az Aurevoir és a The Pontiac léptek fel. 

The Pontiac

Már korábban játszottatok az Aurevoirral együtt. Milyen jellegű a kapcsolat köztetek?

Kiss Péter: Az biztos, hogy a menedzsereink és ismerőseink által már összefutottunk velük többször, akár a városban vagy koncerteken. Játszottunk együtt már zenekarral, meg Barni most szólóban is sokat megy velük. Alkotni még nem alkottunk együtt, nincs kizárva. De nagyon szeretjük őket, és nagyon örülünk ennek a mai napnak is, hogy itt lehetünk velük.

Mire számíthatunk a mai napon? Hallhatunk új dalokat is?

Nagy Barnabás: Igen, fogunk játszani új lemezről egy olyat fixen, ami még csak a stúdióban volt eljátszva. Lesz olyan is, ami már megjelent, de új lemezes, szóval, lesz újdonság, igen.

Új lemezt mikorra várhatjuk?

B.: Június eleje, akkor érkezik meg. Júniusban lesz egyébként a lemezbemutató is, a vége felé (29.), az A38 tetőteraszon és a Third Planet lesz még velünk aznap este.

Mikor az új számokat írtátok, mi inspirált titeket?

B.: Az új lemeznél most főleg én voltam, aki hozta az ötleteket. Mármint a szövegeket amúgy is én írom általában, de most különösen a saját életemből merítkeztem. Egy gyászfolyamat, meg ennek az egésznek a feldolgozása volt ez az új album.

Mai napon Volkova Kriszti is veletek lesz a színpadon. Mit gondoltok, mit ad Kriszti hozzá a zenétekhez?

B.: Hát, Krisztit még a Petőfi TV-s Akusztik felvételre hívtuk el énekelni egy dalunkba, és hát ott annyira jó volt, olyan jó színű a hangja, meg jó színt visz ebbe a sok férfierő közé, hogy nagyon jól kiegészítettük egymást, meg nagyon sokat hozzáadott a jelenléte. Úgyhogy gondolkodtunk, hogy mára is jó lenne valaki, aki kicsit extrábbá teszi a dolgot, és akkor hát kézenfekvő volt, hogy próbáljuk ki. Most két dalban lesz benne.

Kiss Péter és Nagy Barnabás / Fotó: Herczeg Orsolya

Van olyan dalotok, ami különösen fontos a számotokra?

B.: Mindegyik. Mindig a legújabb a kedvencem is, meg amihez a legjobban ragaszkodom. De most az új lemezben, érdekes, mert nem tudnék választani, hogy melyik az, mert olyan egységesen ezt most kivételesen szeretem. Mindig, mikor befejezünk egy lemezt, utána olyan szégyenlős vagyok… most ezt meg magamtól kezdtem küldözgetni a családnak meg ismerősöknek, hogy véleményezzék, mert ezt most úgy érzem, hogy jól sikerült.

Ez érdekes, mert Agócs Marci egyszer azt nyilatkozta, hogy nekik mindig a legújabb tetszik a legjobban.

P.: Igen, hát ez mindig megvan, az újnak a varázsa, hogy valami kész lett, és ugye dolgozott rajta az ember, és akkor meg is tudja már hallgatni… ez hozzá tesz ahhoz, hogy az legyen a kedvenc dal. Nekem egyébként koncertenként változik, hogy melyik a kedvenc dal, hogyha, mondjuk, a koncertes dalokat vesszük alapul. De nem tudnék választani egyet.

Volt olyan dalotok, amit csak koncerten adtatok elő?

B.: Sajátunk szerintem nem volt.

P.: Szoktunk játszani feldolgozást, hogyha a műsoridő is megengedi, meg az apropója a dalnak vagy a koncertnek, akkor azt nyilván nem vettük fel.

B.: Egyébként mielőtt a második lemezünk, a Jöhet velünk bárki megjelent, az első magyar lemez volt, azelőtt elkezdtünk írni egy másikat angolul… és azt hiszem, három vagy négy dalig jutottunk, amiket nem vettünk fel soha, csak ilyen live session lett belőle, így a Covid előtt pont. Szóval, azok olyan dalok… de azokat nem is játsszuk már szerintem.

P.: Igen, vicces, mert akkor két lemez kezdett el íródni. Elkezdett íródni egy, aztán vágás, Covid és akkor ott a magyar szövegek elkezdtek jönni Barniból.

Egyébként az „agyműködésed” miatt fordultatok a magyar dalok felé? (H. O.)

B.: Teljesen egyszerűen, tét nélkül, se koncertünk nem volt, se semmink. Úgy voltam, hogy miért ne lehetne ezt kipróbálni. Elküldtem a srácoknak, és tetszett nekik, ez engem belelkesített, és azóta így írogatok.

Kiss Péter és Nagy Barnabás / Fotó: Herczeg Orsolya

A Margaret Island volt a mentorotok a Yettel Stage keretén belül. Velük még fennáll ez a kapcsolat?

B.: Hát, zeneileg nincs kapcsolatunk. Még a Yettel előtt előzenekaroztunk egy csomót, eljutottunk velük egy csomó helyszínre. Ott kialakult egy barátság, de nincs az, hogy összejárunk, hanem ha az élet úgy hozza, hogy találkozunk, akkor jóban vagyunk és szeretjük egymást… de amúgy azonkívül nincs semmi ilyesmi.

Mik a rövid, illetve hosszú távú terveitek a koncert utánra?

B.: A rövid távú az, hogy itt meginni mindent, aztán a hosszú távú pedig, hogy bárhol… Viccen kívül amúgy rövid távon tényleg az, hogy ez az este sikerüljön jól, és érezzük jól magunkat… utána is. A hosszú távú pedig, hogy minél többször tudjuk itt magunkat jól érezni.

P.: Készülünk a lemezbemutatóra. Várjuk, hogy megjelenjen a lemez.

B.: Egy klipet csinálunk még, meg a lemezarculat most ilyen rajzasztalon, vagy hogy is mondjam… megvannak az ötletek, csak össze kell őket illeszteni.

Aurevoir.

Nyolc éve kezdtétek. Már jó néhány koncerten túl vagytok, izgultok még előttük?

Cseke Dániel: Koncerttel kapcsolatban én már csak izgatott vagyok. Azon viszont nagyon izgulok mindig, hogy mindenkinek szóljon a hangszere normálisan, mert ebben világbajnokok vagyunk… ha idehozzák nekünk a legjobb zenekarnak a tökéletes cuccát, azt mi egy másodperc alatt gajra vágjuk, és emiatt szoktunk megcsúszni is. Úgyhogy én emiatt szoktam izgulni is. A koncertre én már csak izgatott vagyok.

Orosz Kristóf: Ugyanez.

Vannak emlékezetes pillanatok koncertekről?

Cs. D.: Vannak. Nekem például a tavalyi strandos egy nagyon jó élmény volt. Borzasztó idő volt… de tényleg, ömlött az eső, a színpadról felmosóval tolták le a vizet meg minden, és annak ellenére ott volt egy ilyen négy-, ötszáz ember. Ez egy nagyon jó élmény volt, hogy még ilyen vállalhatatlan idő ellenére is ott voltak ennyien. De sorolhatnám. A parkos koncertek is… elmondhatjuk, hogy évente olyan öt-, hatszáz fővel nő a közönség. Ha jól tudom, most olyan négyezer párszázan itt lesznek. Tavalyin háromezer-ötszázan, két éve háromezer, szóval van egy ötszázas tömeg, ami ezeket így megerősíti. Meg hát az, amikor fölmegyünk a színpadra és ránk üvölt háromezer ember, azért az elég emlékezetes tud lenni.

K.: Nekem tavaly nagyon szenvedés volt a beállás, meg már nyár vége volt, el voltunk fáradva, és mikor fölmentünk, belőlem annyi jött ki, hogy a levegőbe kiáltottam egy hatalmasat. Aztán elment a hangom, na, mondom, ez nagy ötlet volt… de semmi más nem jött ki belőlem, csak hogy „Na végre, kezdjük!”.

Cs. D.: De amúgy kis koncerteknél is vannak emlékezetesek, ha így visszagondolok. Például a vendéglátás miatt, vagy a helyszín, hogy éppen milyen helyen lépünk fel. Én akkor még nem voltam tag, de hát van az a legendás lakókocsis koncertje a zenekarnak.

K.: Mentünk egy fesztiválra és kérdeztük, hogy hol lesz a színpad? „Hát nem tudjuk.” jött a válasz. És mikor megérkeztünk, ott volt egy ilyen nagyon pici lakókocsi. Viccelődtünk, hogy itt fogunk majd fellépni. Kiszálltunk és mondták, hogy „Itt a színpad.”. Öcsém, és tényleg a lakókocsi volt. Most akkor nyolcan szuszakoljuk be magunkat… nem fértünk be.

Cs.D.: Sok minden miatt lehet emlékezetes. Azt, mondjuk, kijelenthetem, hogy pozitív miatt sokkal több koncert emlékezetes. Sőt, negatív élmény miatt nem is…

K.: Meg amikor színpadon vagyunk, ott már valahogy… már ilyen tét nélkül megoldjuk a dolgokat, csak az előtte lévő időszak húzós, mert ilyen szerencsétlenek vagyunk, de ezért kárpótol a koncert.

Cseke Dániel és Orosz Kristóf / Fotó: Herczeg Orsolya

Van különbség a készülésben egy kisebb vagy egy nagyobb koncert esetén?

Cs. D.: Valamennyi van. Egy ilyen szituációban (a Parkban) szerencsésebbek vagyunk, ha egy olyan nagy koncerted van, ahova csak miattad eljön ennyi ember. Egy fesztiválon nagyon sok olyan ember van, aki csak oda téved a koncertedre, és ott például úgy írjuk meg a számlistát, hogy a legsikeresebb számaink legyenek. Itt azért… azt például kimondhatom, hogy a zenekarnak nem a legkedvencebb száma az Álommadár, de az egyik legsikeresebb szám. Lesz ma ez a szám, de egyébként több éve játszottuk utoljára. Ma lesz, mert már nagyon régóta kéri a közönség. Ilyen változtatások vannak. Abban is van nyilván különbség, hogy milyen intenzitással készülünk fel egy koncertre, mert itt most két órát fogunk játszani, van egy csomó vendégelőadó, akikkel próbálni kellett. Egy hétköznapibb koncerten van egy nyári számlistánk, az be van gyakorolva és az pörög.

Annak tehát, hogy az Álommadárt sokáig nem játszottátok, tulajdonképpen az az oka, hogy ti nem annyira kedvelitek?

K.: Igen, szerintem. Az volt konkrétan a legelső száma a zenekarnak, ezért sokat is játszottuk… most is, mikor próbán játszottuk, eltelt két és fél perc, és úgy éreztük, mintha tizenhét perce játszanánk. Amúgy meg vicces játszani, meg nagyon jó, hogy szeretik.

Cs. D.: Igazából máshogy írnám, máshogy nyúlna hozzá ehhez a dallamhoz meg szöveghez a zenekar… és a legutóbbi lemezről is tudom, hogy van olyan szám, amiben van egy pont, ami nagyon frusztrálja Marcit, mert a stúdiózás után jött neki, hogy „Ó, bakker, miért nem így vettük fel inkább, sokkal jobb lenne.”. Vannak ilyen dolgok, és az Álommadárban nagyon sok ilyen dolog van. Nem abba az irányba ment el a zenekar, mindenki fejlődött sokat, Viktor ott még cajónozik, most dobszerkó van, bejöttek elektromos gitárok, szaxofon, hegedű. Ha meghallgatsz az elmúlt két lemezről számot, annak az összhangképe nagyon elüt számomra az Álommadártól. Ha kivesszük a Misit meg a Marcit, a két énekest, lehetne egy bármelyik másik zenekar. Szerintem az Aurevoir az attól Aurevoir, hogy a hangszer összetétele meg ahogy ez a nyolcfajta hangszín megszólal. És az Álommadár nem ilyen.

Fotó: Fejér János

Mi határozza meg szerintetek az Aurevoirt?

Cs. D.: Szerintem az egyik legfontosabb a megszólalás. Nagyon kevés olyan zenekar van, ahol harmonika, hegedű, szaxofon, elektromos gitár, mandolin… tehát ez a hat hangszer, ami igazán behatárolja, hogy mitől Aurevoir az Aurevoir. Ez egyébként bármikor, amikor számot írunk, mindig van, hogy ezek legyenek benne. Aztán ezek módosulhatnak, van, amelyik számban elektromos zongora van és nem harmonika, de ez az egyik legmeghatározóbb.

Hogyan születik meg a zene nálatok?

K.: Általában Marci vagy Misi hozza a témát. Most a legutóbbi lemezen új programot találtunk ki. Összegyűltünk egy alkotóhétvégére, föl voltak demózva nekik a dalok és végigmentünk körülbelül, és szavaztunk, hogy kinek tetszik, kinek nem, és az első legjobb tízet csináltuk meg. Onnantól pedig állatkert, hogy mi megy…

Cs. D.: Van, hogy egy ötlet az egy négyütemes dallam. Vagy egy verze. Van úgy, hogy ez egy tök jó refréntéma, és akkor… a Minden álmomban volt ez, hogy a harmonika téma, ami bekerült, az az Ágostonnak egy nagyon régi ötlet.

K.: Kukázva nincs semmi soha, hanem csak félretesszük, mert jól jöhet még később. Onnantól meg szerintem mindenki belerakja a saját dolgát. Mindenki, amihez ért, meg ahogy hallja. Az benne van, hogy nyolcan vagyunk… ha neked nem tetszik egy rész, de hétnek tetszik, akkor kedves uram, viseld el. Nekem nagyon sok része van a számoknak, amit nem így csináltam volna, de miután heten mondják, elfogadom.

Cs. D.: De vannak olyan részek, amik nagyon megosztóak és nem megy egyik irányba sem, fele bagázs ezt akarta, másik fele azt, és a végére egy teljesen más dolog lett belőle.

K.: Meg hála istennek van egy producerünk, akiben nagyon bízunk, úgyhogy amikor fele-fele van, akkor rábízzuk a döntést. Ő nagyon tudja, mit akarunk, nagyon ismer minket.

Fotó: Fejér János

Mennyire hallgattok kortárs magyar együtteseket, illetve mennyire vagytok kapcsolatban velük?

Cs. D.: Nem igazán jár el a zenekar koncertekre, mert a nyolcból öt tagnak már gyereke született.

K.: Én előtte sem sokat jártam.

Cs. D.: Amúgy a kortárs zenekarokat mindenki a maga ízlésében maximálisan követi. Nem egységes a zenekarnak az érdeklődési köre. Ez is hozzáad az Aurevoirhoz. Én jövök egy ilyen teljesen jazz zenei környezetből. A Misi az Ágostonnal meg a Marci egy ilyen népi világú… meg a Misinek van a deszkás, rap-író korszaka.

K.: Meg a reneszánsz…

Cs. D.: Meg a reneszánsz… tehát van egy ilyen. Szűcsnek van a full metal korszaka. Szerintem mindenki követi a magáét…

K.: Én is, ha tehetem, elmegyek koncertre, ha úgy van energiám. Meg nekem van egy minimális tömegundorom, amit, ha a színpadról nézek, tök jó, csak nekem ne kelljen bent lennem. Én koncertekre is úgy járok, hogy leghátulra beállok, felveszem a szemüvegem és így végighallgatom, aztán hazamegyek.

Fotó: Fejér János

Ti személy szerint miket hallgattok?

K.: Nekem nagyon változó. Nagyon sok hip-hopot hallgatok, a régi fajtát. Meg countryzenéket, nekem például az Apey and the Black Circle az egyik kedvenc zenekarom Magyarországon. Azonkívül Limp Bizkit, Red Hot Chili Peppers, tényleg, amihez éppen kedvem van.

Cs. D.: Ugyanez. Hallgatom kábé, amit elmondtál, majdnem mindet. Meg én hallgatok mellette nagyon sok jazz zenét is, meg klasszikus zenét is. Mindenevő vagyok.

Hogy hozzátok összhangba az eltérő zenei stílusokat, amiket beépítetek a dalaitokba?

Cs. D.: Sok veszekedéssel. Amikor népzenét dolgozunk fel, az akkor szokott megállni a lábán, ha az alap ötlet nagyon ütős, és ha arra mindenki ráfeszül, akkor egyszerűen jönnek a dolgok. Akkor szokott baj lenni, mikor az alapötlet nem olyan erős, de inkább az szokott lenni, hogy ha nem olyan jó, akkor nem csináljuk meg.

K.: Van, amikor kész van egy egész szám és visszahallgatjuk kétszer és azt mondjuk, hogy „Na jó, ennek így nincs értelme.”

Cs. D.: Meg volt egyszer egy beszélgetés a népzenéről is… hogy mostanában kevesebb az autentikus népzenéből merített ötlet, mint az első vagy a második lemezen. De igazából annak szerintünk nincs értelme, hogy csak azért, mert van rajtunk egy ilyen népi jelző, kihozni egy népzenei feldolgozást, ilyen semmilyennek… persze nevezhetjük ezt világzenének, de nincs benne kunszt. Valami plusz kell bele, egy jó gitár riff, egy jó téma mellé, tehát… lesz még egyébként egy-két ilyen szám, de nem ez az elsődleges, hogy legyen népzene beleerőltetve.

K.: A zenekaroknál általában, ha kijön egy új lemez, az az előző időszak összefoglalása… és nem érzem azt gondnak, hogy nálunk most van egy népi, a többi pedig annyira nem autentikus népi.

Cs. D.: Hát gépi-népi. Ami miáltalunk írt népies téma, az gépi-népi.

K.: Igen, de most ez van, most ilyen ingerek értek bennünket. Több az íres meg több a zúzós, mert jobb lett az elektromos gitárunk, akkor használjuk. Én ezt szeretem, mert a monoton dolgoktól be tudok hülyülni, és ezt imádom a zenekarban, hogy mindig tudunk ilyen teljesen más dolgokhoz hozzányúlni.

Fonogram 2023 díjra jelöltek benneteket az év hazai világ- vagy népzenei albuma vagy hangfelvétele kategóriában, aminek április 29-én lesz a díjátadója. Hogyan érint ez benneteket?

Cs. D.: Nem fogunk másképp játszani a közönségnek, nem fogunk más dalokat írni miatta. Nagyon jó érzés egy díjat nyerni, de hogy emiatt nagy paradigma váltás lenne a zenekar életében, azt nem gondolom. Hálásak vagyunk a jelölés miatt, de ha nem nyerünk, akkor sincs semmi.

Aranyrántotthús-díjra is jelöltek vagytok vagy inkább jelöltétek magatokat. Van ennek a díjnak bármiféle mélyebb jelentése?

K.: Semmi. A rántotthús talán a Parkban kezdődött.

Cs. D.: Igen, tavaly volt az, vártunk, hogy mehessünk föl, volt még egy perc a kezdéség és a közönség elkezdte üvölteni, hogy „Mi a f*sz van? Mi a f*sz van?” És a Misi ezen teljesen kiakadt, és amúgy tényleg, miért kell ezt? Ezzel indult a koncert, hogy fölmentünk és Misi ezzel kezdte, hogy „Srácok, ne kiabáljátok azt, hogy mi a f*sz van, akkor kiabáljátok inkább azt, hogy rántotthús.”

K.: De a rántotthús amúgy is mindig része volt a zenekar életének, mert az elején minden koncert meg házibuli a Szűcséknél fejeződött be, szülei nagy örömére… de hogy ott tényleg bármikor mentél, ott a hűtőben volt rántotthús, és akkor oda beszabadultunk hajnali ötkor… ipari rántotthúszabálás. Ebbe végtelen mennyiségű energiát bele tudunk rakni, a hülyeségbe.

Cs. D.: Meg mikor a Viktor anyukája tavaly megsértődött, hogy már mindenki anyukája meg volt említve a koncerten, ő viszont még nem… és akkor négy vagy öt kiló rántotthúst legyártott nekünk tavaly, hogy mondjuk be a nevét. És akkor innen jött. Tavalyi koncerten be is mondtuk, hogy Edit néninek köszönjük a négy kiló rántotthúst, és utána az egész koncerten az ment, hogy rántotthús, rántotthús. Meg tavaly legalább öt-hat olyan koncert volt, hogy ülünk a backstage-ben, várjuk a kezdést, és jön a turnémenedzserünk, hogy gyertek, srácok, jött hozzátok pár „oreó”-fan… és ilyen tálca rántotthúst hoztak nekünk. Aztán az Aranyrántotthús így ebből kinőtte magát.

Mik a rövid és hosszú távú terveitek a koncert utánra?

Cs. D.: Szeretnénk megnyerni az Aranyrántotthús-díjat.

K.: Igazából van még egy számunk, ami olyan hetven százalékosan fel van játszva, még ének kell rá. Azt fogjuk nemsokára kiadni. Én azt mondtam már a zenekarnak, hogy az utóbbi időszak nagyon húzós volt, iszonyat sok olyan dolgot vállaltunk be, amire nem feltétlen volt kapacitásunk. Kapkodós is volt meg irgalmatlan sok időt elvett. Úgyhogy én mondtam, hogy nyáron jó lenne, ha koncerteznénk, és nem lenne sok plusz dolog.

Cs. D.: Ilyen nagyon hosszú távú terv meg… tervben van egy ilyen Aurevoir nagyzenekari show. A helyszín még nincs meg, nincs meg a fix szerződés, de folyamatban van a szervezés. Nem biztos, hogy megvalósul, nagyon hosszú távú. Lemez pedig most nincs. Az a terv, hogy ’24-ben fog jönni az új. Három szám már van hozzá.

Kiemelt kép: Herczeg Orsolya

Jubileumok és különleges koncertek a 32. Művészetek Völgye programjában

2023. július 21. és 30. között a 32. Művészetek Völgyében több jubileumot is ünnepelhetünk, de izgalmas, csak a fesztivál kedvéért született koncertekre is számíthatunk. A fesztivál egy kedves karácsonyi videóban jelentette be jövő évi első fellépőit, amelyben fontos szerepet kap a Völgy totemállata, egy csiga is.

Idén sokak kedvence, a Quimby visszatér Kapolcsra: a 32 éves zenekar jövőre csak pár fellépést vállal, ezek közt szerepel a Művészetek Völgye is, ahova korábban szinte hazajárt a zenekar. Most három év kihagyás után ismét a Panoráma Színpadon köszönthetjük őket. Zorán a fesztivál egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Cirque du Tókertben ad majd koncertet.

A Csík zenekar, Presser Gábor és Karácsony János a Völgy nagyszínpadára elhozza A Dal a miénk 2.0 : Új dalokkal újratöltve c. műsorát, amely az eltelt két év közös muzsikálásának köszönhetően született, az előző LGT dalválogatás folytatása, új kompozíciókkal bemutatva, hogy a tradicionális és modern fúziója milyen világot teremt. Az első fellépők sorában szerepel még a 10. születésnapját ünneplő Bagossy Brothers Company is, a Bëlga igazi karneváli hangulatot teremt majd és nem maradunk Carson Coma koncert nélkül sem. A Punnany Massif 20. születésnapjára egy izgalmas, csak a fesztiválon látható Völgy Special koncerttel készül. 

Művészetek völgye
Fotó: Sipos Jószef

A Művészetek Völgyében minden évben színvonalas színházi előadások is láthatók. Már biztosan megnézhetjük a fesztivál színházában a Játékszín Dolgok, amikért érdemes élni című darabját, valamint Vecsei H. Miklós és Beck Zoltán közös irodalmi estjét, a Kártyajátékot. 

A fesztivál totemállata a csiga, ezért az idei fellépőket egy animált videóban, az ő segítségével jelentették be. 

Kiemelt kép: Dohi Gabriella

Petike és Sándor poénra veszi az egészet – Kritika Háy János Szavalóverseny című könyvéről

Háy f21

Tendenciát látok az irodalomra a közegre történő reflexió terén: egyre több olyan szöveg születik, amely beleilleszthető az írásról való írás tematikájába. Fontos művekről van szó, hiszen a metapoétikus gesztusok nemcsak segítenek a költői (ön)értelmezésben, de egyben különleges szegmentumát is képezik a korpusznak. 

Háy Jánostól eddig sem állt távol az irodalom értékezői megközelítése. 2019-ben jelent meg Kik vagytok ti? című kötete, amelyben Bornemisza Pétertől Petri Györgyig veszi végig az irodalomtankönyvek, a szerző és az általános kánonképző tényezők által fontosnak tartott írókat, költőket – afféle szubjektív irodalomtörténetként. A cím jól láthatóan utal Karinthy Így írtok tijére, ám itt paródiák helyett értelmezésekről vagy inkább összefoglaló gondolatokról van szó, igaz, a humort és a gúnyt sem mellőzve.

A 2022-ben megjelent Szavalóverseny – Kisegítőkönyv íróknak és olvasóknak egy kicsit más közönséget céloz meg. Míg a korábban említett gyűjtemény inkább az „átlagolvasónak” szól, aki érettségizett ezekből a szerzőkből, így kevésbé mély, gimnáziumi ismereteinek halvány emléke alapján képes tájékozódni, addig a tavaly megjelent könyv elsősorban azokhoz kíván szólni, akik kicsit jártasabbak a jelenlegi irodalmi életben. Igaz, kortárs szerzők egyáltalán nem kerültek be – József Attila az időben hozzánk legközelebb eső –, mégis a nem mindenki által ismert rétegeknek az átlátásán keresztül vehető észre az irónia és az igazi humor.

Háy f21
Forrás: libri.hu

Kétes érzelmeim voltak olvasás közben, mivel olykor nem tudtam eldönteni, hogy teljesen hülyének néz vagy csak erőltetetten vicces akar lenni a szerző. Hiszen egyrészt olyan dolgokat igyekszik megmagyarázni vagy bizonyítani, amik egyértelműek, másrészt pedig a poénosnak s frappánsnak szánt mondatok halmozásával billen át az irónia annyira túlzott használatába, hogy az már nem is tűnik ironikusnak. Ez eddig sem állt messze a szerzőtől, ám jelen esetében a hibák számát gyarapítja.

Háy stílusa jól felismerhető, a leírtakat szinte hallani lehet a hangján. És ez a hagnem tükrözi a világhoz való hozzáállását is: látszik, ezzel a könyvvel nemcsak az volt a célja, hogy megmondja a nagy igazságot, de röhögés tárgyává is kívánja tenni az egész írói szférát, és idiótává a költőt. A könyv határozottan közelebb akarja hozni a műveket létrehozó, csodált és tisztelt személyiségeket az olvasókhoz, méghozzá azáltal, hogy lerombolja a felépített kultuszokat, ledönti a szobrokat.

Van, amikor ennek hangos nevetés az eredménye: „A korszerű líra ott kezdődik, hogy eleve nincs is kedvem megírni, mert vagy depressziós vagyok, vagy másnapos, vagy egyszerűen nem hiszek a világ megfogalmazhatóságában, és akkor minek, mármint minek tevékenységgel tetézni a kudarcot.” „Harmadik sor, ez egy elég hosszú töredék, ha a költő fölé írta volna, hogy háromsoros, akkor egy új verssel gazdagodott volna az életmű, mondjuk, egy fő vagy legalábbis jelentős művel, de nem írta.”

És van, amikor unalmassá válnak az idézettekhez hasonló megnyilvánulások, már csak azért is, mert állandóan ugyanarra a sztereotípiára építenek; a költő vagy részeg, vagy macskajajtól szenved. Persze, ismerünk költői életutakat, amelyekben nagy szerepe volt az alkoholnak, de érdemes szem előtt tartani azt is, mekkora népszerűsége van a kortárs irodalmi közegben – a művek és interjúk alapján – a mentális tisztaságnak. Az pedig néha már idegesítő (még akkor is, ha érződik, hogy Háy a poén kedvéért közelít feléjük így), hogy a szövegek szinte mindegyike azt tükrözi, a költők tulajdonképpen teljesen életképtelen, szerencsétlen, szenvelgő figurák, akik szinte méltatlanul lettek magasra emelve.

Nem lehet véletlen a Petőfivel való állandó példálózás. A bicentenárium előtt fél évvel megjelent könyv ráerősít arra a – szintén – sztereotípiára, hogy ha az átlag magyar embertől azt kérik, nevezzen meg egy költőt, egyből az idén kétszázadik születésnapja alkalmából újra felkapott szerző neve kerül elő. És ez, valljuk be, unalmas már, főleg, hogy a könyv egy idő után elfárad, ismétel, kiüresedik.

Háy f21
Forrás: petofi200.hu

Egyetlen rész van, ahol jól jön ki ilyen esetben a lépés, a Népi líra című fejezetben: ez azt foglalja össze, hogyan születik meg egy olyan vers, amelyben a költő hazamegy a szülőfalujába. Azonnal eszünkbe jut a Füstbe ment terv, igaz, itt a tudatos kifordítás által az anyafigura helyett az apa kap főszerepet. Annak ellenére, hogy néhol kissé gunyoros, szívszorító pillanatokat idéz fel, önkéntelenül a hazatérő költő helyébe képzeli magát az ember. A fejezet nagyban épít az „aha-élményre”.

Az irónia – amikor jól van használva – erős fegyver; szellemes fricskát olvashatunk például a szakácskönyv-kultuszról vagy az irodalomértelmezői nyelv lózungjairól. Nyelvileg nagyon szépek azok a részek, amelyek burkoltan beszélnek a költői szabadságról, az írói fantázia határtalanságáról: „Nem, neki versből kell megélnie, és pont ez teszi lehetővé az őszi fürdőzést.” Elég erős rendszerkritikát is kapunk, szó esik állami ösztöndíjakról, arról, hogy egyes befutott szerzők egy idő után már nem törődnek a minőséggel, csak sorra jelentetik meg a könyveket, mégis, vagy éppen ennek hatására egyre eladhatóbbak lesznek.

Egyes fejezeteket nagyon feldob a nyelv áradása, az, hogy szinte asszociációszerűen születik a szöveg. A Gyerekvers című rész a végére egy avantgárd szabadverssé válik, belső rímekkel. Itt érdemes kitérni a műfajiság kérdésére, ahogy a fülszöveg is felteszi a kérdést, versről vagy prózáról beszélünk-e. Ami már csak azért is érdekes, mert a prózai szövegeket – amiket leginkább az önsegítő könyvek stílusához lehet hasonlítani – Háy írta, ezek mellé rakott néhány saját verset, és olyan költeményeket is – külön oldalra tördelve, névvel, címmel feltűntetve –, mint például Reviczky Gyulától A tavasz első napsugára, Balassi Bálinttól a Harmadik, vagy Vörösmarty Mihálytól a Petike.

Az, hogy kevésbé ismert szövegeket illeszt a kötetbe az egyébként sokat emlegetett szerzőktől, mindenképp plusz pont, hiszen újabb alkotásokat ismertet meg az olvasóval, ezáltal rávilágít a felsorolt költők életművének egy eddig rejtett szegmensére. Az már más kérdés, hogy sokszor nem igazán passzol a példaként választott vers a tematikus fejezethez.

A Gondolati lírát taglaló részbe Háy beleírja önmagát – „az Egyesült Államok kontra Háy János kérdés” –, amiről olvasóként azonnal eszünkbe jut Kosztolányi Édes Annájának záró jelenete, amelyben Druma Szilárd és barátja megpillantják a háza verandájára kilépő szerzőt, vagy a magyar avantgárd leghíresebb, A ló meghal a madarak kirepülnek című versének utolsó két sora: „én KASSÁK LAJOS VAGYOK / s fejünk fölött elröpül a nikkelszamovár.” És bizonyosságot nyer az is: maga Háy János beszél, ám nem a saját, írói szerepéből, inkább úgy, ahogyan ő elképzeli az olvasók, de főként az értelmezők gondolatait.

Háy f21
Forrás: litera.hu

A könyv szórakoztatni akar, amit nagyrészt sikerül is teljesítenie. A korábban említett alcím annyiban releváns, hogy ad a befogadó kezébe egy olyan kulcsot, ami felnyit néhány plusz réteget, vagyis az ember általa olyan dolgokat is figyelembe vesz, összekapcsol, amik korábban talán eszébe sem jutottak olvasás közben. Leülhet és elgondolkodhat, az általa már ismert szövegeken hol vehetők észre a Szavalóversenyben leírt megoldások, műfaji ismertetőjegyek, jellemvonások, illetve az ezután kézbe vett könyvek esetében valószínűleg sokkal fókuszáltabb lesz ezek felkutatásaa.

Írói oldalról pedig annyi haszon mindenképp betudható a kötetnek, hogy hatására talán szigorúbbak lesznek önmagukkal szemben a szerzők, észreveszik saját magukon a Háy által élesen és határozottan feltárt attitűdöket.

A Szavalóverseny különben jó cím – igaz, kissé félrevezető –, iskolás emlékeink jutnak eszünkbe róla. Ahogyan Petőfiről meg az említett sztereotípiákról szintén. Nem is az iskola, de a gyerekkor könnyedsége idéződik vissza a szabadsággal és a játékkal, ami ezen a közel kétszáz oldalon végigvonul.

Kiemelt kép: televizio.sk

Egy világraszóló felfedezés – Beszámoló az Amigos a gyerekekért Alapítvány kötetbemutatójáról

amigos világraszóló felfedezés f21.hu

A hazai részvételi kultúra feltérképezése érdekében 2023-ban fokozott figyelmet fordítunk azokra a kezdeményezésekre és alkotásokra, amelyek valamely módon kapcsolódnak ehhez a törekvéshez. Az Amigos a gyerekekért Alapítvány lassan egy évtizede viszi el a játékos nyelvtanulást a kórházban fekvő gyerekekhez. Legújabb, a Kolibri Kiadó gondozásában kiadott fejlesztőkönyvük mind elkészítésének módjában, mind célzatosságában fontos példája a hazai részvételiségnek.

Márciusban jelent meg az Amigos a gyerekekért Alapítvány legújabb könyve, az Egy világraszóló felfedezés I. című nyelvi útikalauz, melyet április 25-én a Mixátban mutattak be, méghozzá meglehetősen rendhagyó módon.

Már a szerzőgárda nagysága sem megszokott – a teljes írói létszám ugyanis 13, az eseményen a kötet három szerzője volt beszélgetőpartner. Mellettük jelen volt még az Amigos Alapítvány megálmodója és vezetője, Forgács-Fábián Sára, a könyv illusztrátora, Varsányi Orsolya, a kötetet kiadó Kolibri Kiadó vezetője, Pap Zoltán és az Amigo önkéntesek által rendszeresen látogatott SE Ortopédiai Klinika főnővére, Zempléni Katalin. Az eseményt Teszári Nóra újságíró, tréner moderálta, akinek már több rendezvényen is volt alkalma találkozni az Amigókkal.

A kötetbemutató két beszélgetésből állt. Az elsőben három nézőpontból is bekukkantást nyerhettünk a könyv elkészítéséhez vezető útba és az Amigos működésébe, míg a másodikban az Amigók szemszögéből tudhattunk meg egy s mást a könyv-projektről.

A kórházaktól a kiadóig

Kezdésként Forgács-Fábián Sára az alapítvány küldetéséről mesélt. Az Amigos egy egyetemistákból, főiskolásokból álló közösség, és azért fogtak össze, hogy a kórházakban gyógyuló beteg gyermekekhez elvigyék a nyelvtanulás lehetőségét, ezzel meghozva a kedvüket az utazáshoz, a kalandozáshoz, egy jövőképet mutatva nekik. Forgács-Fábián szerint az utazás izgalmas dolog, és saját tapasztalatból tudja, hogy sokszor felemelő tud lenni, ha az ember kirepülhet a kórház fehér falai közül egy új, izgalmas világba. Neki ezt gyerekkorában megadták a szülei és a kórházi dolgozók, és habár nem lett belőle orvos, a küldetésről, hogy visszaadja mindazt, amit akkor kapott, nem mondott le.

Mikor Teszári Nóra a gyermek-Amigo összekapcsolódásról kérdezte Zempléni Katalint, ő elmondta, ez a személyességnek köszönhetően ténylegesen működik. Az Ortopéd Klinikán számukra fontos, hogy a gyerekek minél gyorsabban kikeljenek az ágyból, ne fekve töltsék a napjaikat – erre pedig kiváló megoldást nyújtanak az Amigók. A gyerekek, ahogy tudnak, kimennek hozzájuk a foglalkozó asztalhoz. Sőt, vannak olyan rendszeres visszajárók is, akik az Amigók jelenlétéhez kötik a vizsgálatok időpontjait. Elmondása szerint olyan felszabadult közeget teremtenek, amivel sokak szívét megmelengetik – és nem csak a gyerekekét:

Én már annak is örülök, hogyha marad olyan nővérke, aki nem áll be az Amigókhoz játszani.”

Hogy jobban betekintést nyerhessünk a kórházi foglalkozásokba, Zempléni elmondta, hogy a látogatások előtt az Amigók kimerítő tájékoztatást kapnak, és ezzel felvértezve érkeznek meg a gyerekekhez az alvásidő után, vagyis látogatási időben. Mivel már minden fontos információt tudnak, a rendelkezésükre álló 15-20 percet teljes egészében kihasználhatják a gyerekek társaságában. Az Amigóknak legtöbbször a bent lévő rokonok is örülnek, hiszen ilyenkor saját magukra is van egy kis idejük, ráadásul úgy, hogy tudják, a gyerekek jó helyen vannak.

Ezt követően az Amigos és a Kolibri Kiadó egymásra találásának történetéről hallhattunk. Az Amigos alapítójától megtudtuk, hogy habár a kiadói csoport és az alapítványuk egy épületben található, az Appy közösségi iroda (melynek ők is részei) irodavezetőjétől kapott kontakton keresztül jutottak el Pap Zoltánhoz, vagyis a Kolibri Kiadóhoz.

Az első beszélgetés résztvevői: Teszári Nóra moderátor, az Amigos alapítója, Forgács-Fábián Sára, Zempléni Katalin főnővér és Pap Zoltán, a Kolibri kiadó igazgatója (fotó: Romet Róbert / forrás: Kolibri Facebook).

Majd, hogy kiadói oldalról is megközelíthessük a könyv születését, Teszári Nóra azzal a kérdéssel fordult Pap Zoltánhoz, hogy mi volt az a momentum, amivel megnyerték magukat az Amigók. Pap őszinte dolognak gondolja az Amigók küldetését, és emiatt az önzetlenség miatt már az első pillanattól kezdve tudta, hogy ez egy olyan kezdeményezés, amit támogatniuk kell. Érezte, hogy nehéz feladat lesz, hiszen a szerzőgárdát összefogni már alapvetően nem kis szervezést igényelt, de gyerekként személyesen őt is érintette a kórházi egyedüllét, így mindenképp a része akart lenni a kezdeményezésnek.

„Egy nagy, jól működő kiadó pedig, ami megteheti, hogy támogat olyan projekteket, amik esetleg gazdaságilag nem betonbiztosak, mi mással segítene, ha nem könyvvel?” – teszi fel a költői kérdést. Ebben a formában olyan emberekhez is eljuthatnak az Amigók, akik eddig nem ismerték őket – ha közülük csak páran támogatni tudják munkásságukat, már azzal sokat tettek. Illetve egy könyvet akár 20 év múlva is elő lehet venni:

Ez nem egy olyan dolog, amit elfogyasztunk, eldobunk. […] Az Amigos számára is ez egy olyan jelkép, ami ott lehet a könyvespolcokon, ott lehet az otthonokban.”

Forgács-Fábián Sárától az alap koncepciót is megtudtuk, miszerint már nem csak a kórházban fekvő gyerekekkel szeretnék megismertetni a módszertant, amit ők használnak, hanem az egész világgal, az egészséges gyerekekkel is. Sokáig gondolkodtak, hogy mi lehetne ennek a formátuma, majd egy kuratóriumi esten merült fel először, hogy írjanak egy könyvet.

A projekttel továbbá olyan céljuk is van, ami már túlmutat azon, hogy a beteg gyerekeknek segítsenek és reményt adjanak, vagy kortársaik körében menővé tegyék őket azzal, hogy a megszokott személyességet a kórházakba bevive az idősebb Amigók barátai lehetnek. A kiadvánnyal ugyanis kinyitják a világot mindazok számára, akiknek esetleg nincs lehetőségük utazni, vagy csak most kezdenek el ismerkedni más kultúrákkal.

Abban bíznak, hogy ha egy gyerek elkezdi olvasni a kötetet és megoldja a feladatokat – esetleg megtanulja leírni a nevét arabul, vagy ki tud ejteni hollandul pár szót –, az meghatározó lesz számára a pályaválasztás vagy továbbtanulás során a nyelvválasztásnál. Sőt, ha szóba kerül, hogy hova menjenek nyaralni, hozzá tudjon szólni a beszélgetéshez. Hisznek abban, hogy ezzel a könyvvel egyfajta kíváncsiságot, tüzet bujtogatnak a gyerekekben.

Zempléni Katalin mindehhez hozzátette, hogy azzal a tudással, amit egy-egy ország nyelvéről és kultúrájáról összeszedtek, nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak is tudnak újat mutatni.

Az Amigos a gyerekekért Alapítvány kötete (forrás: Kolibri Facebook)

Szerzői és illusztrátori szemmel

A második beszélgetésen a könyv három Amigo önkéntes szerzőjét és a kötet illusztrátorát kérdezte Teszári Nóra. Először Varsányi Orsolyához fordult, arról érdeklődve, hogy ő hogyan került a képbe. Az illusztrátor elmondta, hogy korábban együtt dolgozott egy dizájner telefontokokkal foglalkozó céggel, akik együttműködtek az Amigos-szal, és így egy közös projekt során megismerhette az alapítvány tevékenységét. Elárulta, mikor elkészültek az egyedi telefontokok, Forgács-Fábián Sára felvette vele a kapcsolatot, hogy elmondhassa, mennyire hálás érük, és nagyon tetszenek neki. Varsányi erre elmondta, hogy nagyon szereti, amit az Amigos csinál, és ha lehet, valamilyen formában részt szeretne ebben venni. Ez a kapcsolat azóta is tart: együttműködésük révén születtek meg a karácsonyi zoknik, majd ez a könyv is.

Mikor később a konkrét munkálatokról kérdezték, Varsányi hálásan nyilatkozott arról, hogy szabad kezet kapott az illusztrációkhoz. Első körben készített egy tervet az angol fejezethez, majd annak alapján dolgozott a többin. A beszélgetést tovább vezetve Teszári hasonló jellegű munkáiról is kérdezte Varsányit. Így derült ki, hogy ezelőtt két gyerekkönyvet is illusztrált: Polgár Judittól a Legyél te is bajnok! című sakkos foglalkoztatót, és Mikó Csabától a Kalandok a Balatonon 1. – Avagy a Lukrécia megmentése című mesekönyvet.

Ezután Teszári Ferencz Fannihoz, a projekt vezetőjéhez fordult. Ferencztől megtudtuk, hogy amikor 2019-ben munkavállalóként elkezdett dolgozni az Amigosnál, egyik fő feladata volt ezt a könyv-projektet elindítani. „Félelmetes volt” – mondta. Számára eleinte nehéznek bizonyult a kihívás, nem tudta, honnan fogja meg, hogyan induljon neki, de már rögtön a legelején felállt egy háttércsapat, ami ezen dolgozott, és ez nagyban megkönnyítette a munkát. Az alapvetően négyéves projekt harmadik félévében Sayej Petra vette át Ferencz Fanni helyét, aki szintén lelkesen fogadta a kapott feladatot:

írunk egy könyvet, ott leszünk a polcokon!”

A lányok elmondták, hogy minden félévben egy adott háttércsapat dolgozott a terven, akik folyamatosan cserélődtek – egy Amigo körülbelül 2-3 félévig volt a csapat része. Somogyi Brigitta volt az egyetlen Amigo, aki az összes félévben részt vett a munkálatokban.

A második beszélgetés résztvevői: Teszári Nóra moderátor, Sayej Petra, Ferencz Fanni és Somogyi Brigitta Amigók, valamint Varsányi Orsolya illusztrátor (fotó: Romet Róbert / forrás: Kolibri Facebook)

Somogyi egy hálás feladatként jellemezte a háttércsapat munkáját, és azt állította, valószínűleg ezért bírta végigcsinálni. Akkor merült fel a könyv-projekt is, amikor csatlakozott az Amigoshoz, és már ekkor úgy gondolta, végig akarja vinni. Habár nem ment mindig fegyelmezetten a munka, afféle dominó effektusként egymás ötleteire építettek, így számára jó volt részt venni benne.

A továbbiakban a moderátor ismét Varsányihoz fordult, azt kérdezve, mikor és hogyan keresték fel őt az Amigók. Elmesélte, nagyjából két éve tartott a projekt, mikor behívták egyeztetni. Ekkor már egy konkrét ötlettel álltak elő.

Mivel a könyv fontos része a nyelv, a nyelvtanulás, a szerzők elmondták, az első és a készülő második kötetben lévő országokhoz mind kötődnek Amigók. Somogyi Brigitta anglisztika alapszakot végzett, jelenleg pedig holland mesteren tanul, így a nyelvtanulás alapból is erőteljes motivációja. Ferencz Fanni nemzetközi gazdálkodás alapszakot, majd pénzügy mesterszakot végzett, így a nemzetközi vonal révén erős kötődés fűzi az angolhoz, illetve a franciához. Sayej Petra turizmust és vendéglátást, majd egészségügyi menedzsment mesterszakot végzett, hozzá Jordánia áll a legközelebb, hiszen a fél családja ott él. Kiegészítésként elmondták, az is fontos volt, hogy olyan nyelvek kerüljenek a könyvbe, amik azon túl, hogy hozzájuk közel állnak, a gyerekek számára is érdekesek legyenek.

A könyv felépítése is szóba került. A szerzőhármas elmondta, az egy-egy országot bemutató fejezeteken belül hat tematikus egység kapott helyet: a gasztronómia, a szleng, a hagyományok és ünnepek, a nevezetességek, a történelmi személyek és a popkultúra. Egy-egy fejezeten belül akár hét-nyolc feladattal, rejtvénnyel és játékkal is találkozhatunk, amik az ismeretterjesztő részek visszakérdezéseiként jelennek meg, a fejezetek utolsó feladatának megfejtésével pedig a következő úticélunkhoz juthatunk. Az országoknak még matricáik is vannak, amiket a könyv füléből kivágott útlevélbe tudunk ragasztani.

Végezetül a legemlékezetesebb pillanataikról kérdezték a négyest. A szerzők a csapatmunkát emelték ki – azt az odaadást és rugalmasságot, ami ott folyt, és a rengeteg motivációt, amit kaptak. Illetve szóba került az a szűk körű összejövetel is, amikor mindenki, a szerzőbrigád és az illusztrátor is először kézbe foghatta a könyvet.

Az egész a kedvenc pillanatom”

– így Somogyi Brigi.

Az Amigosról személyesen

Az esemény kezdete előtt és után lehetőség volt Amigo foglalkoztató füzeteket, zoknikat venni, és természetesen a szóban forgó könyvet is megvásárolhattuk. Az Amigók a helyszínen mutatós, gyermekbarát dekorációval (lufikkal), illetve játékos feladatokkal is készültek. Nem utolsó sorban, lehetőség nyílt beszélgetni velük.

Ezen a társalgáson alkalmunk adódott Harazin Reginát (a kommunikációért felelős Amigo), Varga Virág Adriennt (kötetszerző, a nevezetességek részekért felelt) és Rácz Józsefet (kötetszerző, a feladattípusok kitalálásáért felelt) meghallgatni. Általuk kicsit mélyebben beleláthattunk egy-egy Amigo történetébe és az Amigos működésébe. Megtudtuk többek között, hogy a kórházba egy dobozzal érkeznek az Amigók, amiben különböző játékok, társasok és munkafüzetek vannak, illetve hogy a foglalkozások személyre szólóak és kötetlenek. Ez utóbbi azért fontos, mert a gyerekek napirendje a kórházakban szigorúan meg van szabva, és ezzel az önfeledt játékkal kicsit visszakaphatják a szabadságot és kezükbe vehetik az irányítást, ami a kórházon kívüli mindennapjaikat idézi fel.

Amikor személyes élményeikről kérdeztük őket, Varga az első bevetését emelte ki, ahol végre megtapasztalhatta azokat az élményeket és érzéseket, amikről előtte beszéltek neki. Ezt követően Harazin egy olyan esetet emelt ki, amikor a szokásosnál is több gyerek volt a közösségi térben, mindössze két Amigóra bízva az Ortopéd Klinikán. Rendkívül pozitív élményként emlékszik vissza erre az alkalomra, hiszen profi módon össze tudták hozni egymással a gyerekeket. Minden gyerek előzékenyen, segítőkészen fordult a másikhoz, és ennek ők voltak a katalizátorai – hiszen amit ők csinálnak, azt a gyerekek folytatják, lemásolják a viselkedésüket. Azt mondta, ez az alkalom tökéletes visszacsatolás volt arra, hogy a munkájuk milyen hatással van másokra. Végül Rácz egy olyan esetről számolt be, amikor már bőven látogatási időn túl egy meghitt, családias légtérben még mindig egymással beszélgettek gyerekek és Amigók. Elmondása szerint ekkor érezte azt, hogy ez nem csak őket tölti fel, a gyerekeknek is hasznos.

Mintha felnőttek beszélgettek volna felnőttekkel.”

Végezetül Harazin Reginától az alapítvány terjeszkedésével kapcsolatban is választ kaphattunk: az Amigos elsődleges célja ugyanis, hogy az összes hazai gyermekonkológián jelen legyenek – mivel itt vannak bent legtovább a gyerekek. Ezek közül már csak a miskolci hiányzik.

Kiemelt kép: Romet Róbert fotója / Forrás: Kolibri kiadó Facebook

Egy megállíthatatlan páros: Iann Dior lesz Machine Gun Kelly vendége a Budapest Parkban

machine gun kelly_f21

Machine Gun Kelly napjaink egyik legaktuálisabb világsztárja, akit zenéje és filmszerepei miatt is milliók követnek. Művészneve is fékezhetetlen energikusságára utal, friss nagylemeze, a Mainstream Sellout egyből a Billboard 200-as lista vezető helyén nyitott, „Legjobb rockalbum” kategóriában Grammy-díjra jelölték és rendre megtölti a legnagyobb stadionokat és arénékat lehengerlő koncertjeivel. Ráadásul megcsinálta azt a bravúrt, ami nem sokaknak sikerült: sikeressé vált először rapperként, majd bizonyította, hogy a 2000-es évek elejét idéző pop-punk műfajban is ugyanúgy megállja a helyét.

Nem újdonsült a kapcsolat a két zenész között: Iann Dior szerepel Machine Gun Kelly Nothing inside c. dalában, míg MGK Dior Sick and tired c. számában bukkan fel. Stúdiózás közben találtak egymásra, amit a két srác úgy ünnepelt meg, hogy a felvételek után együtt deszkáztak egy plázában. Most pedig Machine Gun Kelly magával hozza turnéjára is, így június 26-án ő melegíti be a Budapest Parkot a főhős előtt.

Iann Dior azonban saját jogán sem kispályás: a csupán 24 éves srác 2019-ben vált ismertté Emotions és Gone Girl című dalaival, majd egy évvel később 24kGoldn-nel együttműködve, a Mooddal a Billboard Hot 100 első helyére is felkerült. Iann Dior nem sokat vacakol, ha dalírásról van szó: 2019 óta már a harmadik nagylemezét adta ki, a Leave Me Where You Found Me áprilisban jelent meg.

machine gun kelly f21
Iann Dior rapper, előadóművész, dalszövegíró

A fiatal Puerto Rico-i srácra a SoundCloud-on figyeltek fel 2019-ben, az Emotions sikere után pedig rögtön lemezszerződést is kapott. Az azt követő Gone Girlt már több mint 100 millióan töltötték le Spotify-on. Ez gyorsan jelezte Iann Dior népszerűségét, aki azóta majdnem megtriplázta ezt a számot. Éppen I’m Gone c. albumán dolgozott Travis Bakerrel – ő volt a producer MGK Tickets to My Downfall c. lemezén is –, amikor a stúdióban megismerkedett Machine Gun Kellyvel.

A két srác hamar egymásra hangolódott: „Az a helyzet Kellsszel, hogy egyezik az energiánk, így nem nehéz lépést tartani vele” – mondta Dior MGK-ról a Billboard-nak adott interjújában. – „Először a stúdióban találkoztam vele, és úgy volt, hogy csak én és Trav dolgozunk, de mivel ott volt ő is, úgy voltunk vele, hogy akár csinálhatnánk is valamit.”

A srácok még aznap este elkészítették a Nothing Inside-ot és a Sick and Tired-et, így végül mindkettőjüknek jutott egy közös szám az albumára. „A felvétel után én és Kells elmentünk a plázába és deszkáztunk… Amikor együtt vagyunk, úgy viselkedünk, mint a gyerekek és ez a legviccesebb része.”

Nem csoda, hogy így egymásra talált a két zenész, hiszen Machine Gun Kelly – amellett, hogy napjaink egyik legaktuálisabb világsztárja – fékezhetetlen energikusságáról ismert. A zenélés mellett gyakran feltűnik filmekben is, friss nagylemeze, a Mainstream Sellout pedig egyből a Billboard 200-as lista vezető helyén nyitott. Legjobb rockalbum kategóriában Grammy-díjra is jelölték és szinte nincs olyan stadion vagy aréna, amit ne töltene meg.

machine gun kelly f21
Machine Gun Kelly amerikai énekes, rapper, zenész, dalszerző és színész

Igazán karizmatikus jelenség, akit nem kevés tehetséggel áldott meg a sors. A Clevelandben felnőtt Colson Baker (ma már csak így ismerjük: Machine Gun Kelly) 2006 környékén hallatott először magáról megrendítően őszinte mixtape-jeivel, három évvel később megnyerte a világhírű harlemi Apollo Theatre tehetségkutatóját, az SXSW-s debütálása után pedig nem más, mint P. Diddy amerikai rapper karolta fel és szerződtette kiadójához. Lace Up c. debütáló albuma feljutott a Billboard lista 4. helyéig és a díjeső sem maradt el. Következő lemezeivel csak tovább emelte a szintet és többek közt olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Camila Cabello, French Montana, Pusha T., Meek Mill, Wiz Khalifa, Yungblud, Trippie Redd, Kid Rock, vagy éppen Travis Baker.

Machine Gun Kelly napjainkban atomi erővel bír a szórakoztatóiparban, koncertjein is elemi energiákkal veti bele magát a zenélésbe híres pink gitárjával, most pedig – két év várakozás után – végre mi is megtapasztalhatjuk, milyen, amikor teljesen elszabadul a színpadon.

Előtte pedig a hasonló forgószél tempójáról ismert Iann Dior nyitja az estet június 26-án a Budapest Parkban, a zenész legelső magyarországi koncertjén.

Jegyek elérhetőek a Live Nation oldalán: livenation.hu

Kiemelt kép: 3newsnow.com

Szabados Attila: Hey Google, start cleaning – Svéd napló, 1. rész

Ezúttal Szabados Attila útinaplójának első részét olvashatjátok Kortárs rovatunkban.

Hey Google, start cleaning / Svéd napló, 1. rész

Cause I’m a free bitch – a Lady Gaga-nyomatos táska egy hetvenes nő vállán lóg, ráncaiba mélyen beleivódott az alapozó. Keresi a helyét, végigpásztázza a gépet a leghátsó sorokig. K nem mellettem ül, el sem köszönt felszállás után, eltűnt a középső vészkijárat előtt.

Másodjára repülök életemben, ezúttal a legelső ülésen. Vagy harmadjára, nem tudom, külön kell-e számolni az oda- és visszautat. A repülőtér nagyobb, mint legutóbb, és erre a gyakorlottabb utazók azt mondanák, mindez semmi, nézzek meg egy párizsi vagy tokiói arzenált. Nem érdekel, én most repülök, és a kaputól már a mosdóig sem merek visszamenni, nehogy eltévedjek.

Szabados Attila saját fotója

Bekapcsolom a biztonsági övet, a légiutaskísérők leülnek velem szemben, közöttünk áttetsző plexifal. Olvasom A látogatót, idegesítenek a részletes leírások. K a Régimódi történetet hozta magával. A mögöttem ülő férfi még elintéz egy hívást, a cikket leadta, mondja a telefonba, hátrafordulok, ismerős az arca. Elkapom a tekintetem, de tudom, ő is felismer, pedig most találkozunk először. Tovább olvasom A látogatót, a panaszosok történetei érdekelnek, meg amit Konrád a halottak emlékéről ír. K-ra gondolok, valahol itt ül mögöttem, vajon az ő füle is zúg-e, vagy neki még rosszabb. Nem értem, amit olvasok. Átfutok a sorokon, de csak akkor, abban a néhány másodpercben emlékszem a szavakra. Várom, hogy a kapitány a magasságról vagy a kinti hőmérsékletről kezdjen beszélni. Nem fog. Mióta árulnak sajátmárkás parfümöket is a szendvicsek mellett?

Víz, hó, víz, hó. Fák. Descending. K szerint a biztonsági helyzet Svédországban sokkal összetettebb annál, ahogy a média tárgyalja. A Burger King menü fölött kértem meg, foglalja össze tömören, miért. Biztonsági fenyegetés, migráció – ezek voltak a kulcsszavak. Amikor Moszkvában voltam, mesélte, még arra is figyelmeztettek, hogyha gazdátlan hátizsákot látunk, azonnal jelentsük.

Próbálom elkapni a pillanatot, amikor a futómű találkozik a betonnal. Most. Az elsők között kellene leszállnom, de a Lady Gaga-táskás máris megelőz, pedig még ki sem nyitották a gép ajtaját. A Stockholm–Skavsta repülőtér felirat azt a benyomást kelti, hogy közel vagyunk a fővároshoz, pedig ez nem igaz. Az épületnek ez a szárnya olyan, mint egy régi mosóporgyár. K-t a bejáratnál várom, azt mondja, átaludta az utat. Kilépünk a forgóajtón, kezdek kétségbeesni, alig tíz perc a következő buszig. Még látom, ahogy a Lady Gaga-táskás autóba ül, gázt ad, elindul.

Nyköping kedves, vidéki város, ez a vasútállomás épületéből egyértelműen következik, győzködjük egymást K-val. Vissza fogunk jönni, rászánunk egy egész napot. A vonatról a tájat fényképezem, pedig semmi értelme, minden elmosódik. Igyekszem visszafogni magam, nem gondolhatom komolyan, hogy a vörösre festett faépületek két lakott terület között jelentenék a svéd lényeget. Bemondják a település nevét, K-val szégyelljük magunkat, azt mondja, sejtette, hogy a k hang helyett s-t vagy cs-t kell mondani. Nyköping azt jelenti „új piac”, Norrköping azt, hogy „régi piac”.

Norrköpingben egy fehér Hondát kell keresnünk. Nem vagyok ideges, Axel megvár, akármennyit is bolyongunk az állomáson. Vendéglátónk – aki közben már Japánból aggódik a macskája épségéért – szomszédja SMS-ben ajánlotta fel, szívesen elvisz hazáig. Axel magas, szemüveges. Svéd. Remekül beszél angolul, de csak a leglényegesebb dolgokra tér ki. Vendéglátónk Japánból üzen: a svédek mindent a legrövidebben fejeznek ki.

Axel azt mondja, jókor jöttünk, tegnap vihar volt, a hó néhány napig megmarad. Vezetés közben néha oldalra mutat, melyik boltba érdemes eljönni, melyik pizzériát kerüljük el. Felkísér minket a lakásba. Az ajtóban testes, csíkos bundájú macska fogad. Luna. Elég beszédes, mondja Axel, mire K nevetni kezd. Hey Google, start cleaning – mondja Axel, és elindul a robotporszívó. Elköszönünk. Higgins zúg, körbe-körbejár a padlón, néha beszippantja a falból kilógó kábelek végét, nem tud továbbhaladni, mintha egy megkötözött állat lenne.

K-val nagymosásba kezdünk, aztán elindítjuk a szárítógépet. Lemegyünk a közértbe, magabiztosan, k helyett cs-vel mormoljuk a bolt nevét: Hempköp. Fejben harminccal szorzok, pontosabb lenne harminchárommal, de így egyszerűbb. A gyümölcsök és zöldségek drágák, a fahéjas csigából pakolunk hármat-hármat. Veszünk egy fagyasztott kladdkakát, meg zöldfűszeres vajkrémet. Vacsorára tükörtojás, pirítós, vajkrém. Furcsa, mondom, mire K rávágja, hogy ilyen az igazi vajkrém. Hiányzik a nátrium-glutamát. Tényleg hiányzik.

K megoldja, hogy elinduljon a Netflix. Hiába kérem a Google-t, hatalma nem terjed ki a tévére. Okoslakás. Higgins azóta leállt, rácsatlakozott a töltőjére. A szárítógép még mindig zúg. K elindítja a 2014-ben eltűnt maláj repülőről szóló háromrészes dokumentumfilmet, de csak az első részt bírjuk végignézni. Aludni mennénk, de zúg a szárítógép, leállítom, már három órája megy, matatok a nedves ágyneműk között.

Reggelire tükörtojás, pirítós, vajkrém. K azt mondja, így el fog kényelmesedni, ha minden nap kiszolgálom. Remélem, cserébe megeteti a macskát.

Szabados Attila saját fotója

A buszon nem fizetünk a jegyért, a sofőr nem érti, mit szeretnénk, inkább üljünk le, ezt megértjük. Himmelstalund a város külső részén van, ide jöttünk háromezer éves, kőbe vájt jeleket keresni. Mindent befedett a hó, csak három vörös pontot találunk, ősi minták, öt-hat ugyanolyan fotót készítünk. Beázik a bakancsom, hiába lépek már előre kitaposott nyomokba. Ebédre hamburger, templomok, városháza. Norrköping iparváros, minden sarkon zúg a mocsárzöld víz.

Késő van, mégis felhívom D-t otthon, szeretném megmutatni, milyen az okoslakás. A telefont a kanapé lábának támasztom, felettem a macska a palota tetején alszik. Arrébb megyek, félek, hogy rámugrik. Mesélem D-nek, mi történ ma, aztán közelebb megyek a hangfalszerű, fehér dobozhoz, és suttogni kezdem, hogy Hey Google, switch the lights on, hogy D is lássa, mire képes az okoslakás. Google válaszol, máris felkapcsolja. K ordítani kezd bentről, azonnal kapcsoljam le. A hálószobából vörös fény szűrődik ki, benyitok, világít az ágy alá felfűzött vörös égősor, mint a Hang nélkülben, mikor veszélyessé válik a helyzet.


Szabados Attila (1999, Debrecen) a BME mesterszakos hallgatója, Budapesten él. Verseket, kritikákat ír, melyek többek közt az Alföld, az Élet és Irodalom, a Jelenkor, valamint a Bárka közöltek. Első, Vérsűrűség munkacímű verseskötetén dolgozik.

 

 

Kiemelt kép: Szabados Attila fotója alapján

A közös versfaragástól a zsonglőrködésig – közel 500 programmal bővült az idei Művészetek Völgye programja

Idén is saját színdarabbal és izgalmas programkavalkáddal várja a Művészetek Völgye a fesztiválozókat július 21-30. között Kapolcsra, Vigántpetendre és Taliándörögdre. A 10 napos fesztivál már közel 500 programot jelentett be, a Panoráma Színpad mellett már teljes a Kaláka Versudvar, a POKET Udvar, a Cirque du Tókert, a Színház Színpad, a Hobo Udvar és a Világzenei Udvar programja is. 

A Művészetek Völgye az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja, ahol az irodalom, a színház és a cirkusz ugyanúgy fontos szerepet tölt be a fesztivál vérkeringésében, mint a zene. A Völgyben simán belefér, hogy az ember jógával vagy fotós workshoppal indítsa a napot, megnézzen egy komolyzenei előadást, beüljön egy színházi darabra, majd az első sorban tomboljon a Panoráma Színpadnál. 

Az idei Művészetek Völgyében is bőven lehet majd válogatni a változatos programok közül, a fesztivál közzétette – a korábban bejelentett fellépők mellett -, a Cirque du Tókert, a Színház Színpad, a Kaláka Versudvar, a Völgy Komolyzene, a POKET Udvar, a Hobo Udvar, a Világzenei Udvar, az Analóg Udvar és az Ősök Háza programját. 

A Művészetek Völgyében immáron hagyomány, hogy a nyitónapon saját előadást mutatnak be. Ez idén sem lesz másként: ezúttal Goldoni Mirandolina c. darabja debütál majd. A Mirandolina kegyeiért vívott harcról szóló darabban láthatjuk majd Szulák Andrea, Szemenyei János és Jantyik Csaba játékát is. 

Fotó: Sipos József

A Színház Színpadon emellett olyan társulatok produkciót élvezhetjük majd, mint például az Art-Színtér, a Játékszín és a Lepkegyűjtő Produkció, a Kaposvári Csiky Gergely Színház, a Nézőművészeti Kft., az Orlai Produkció vagy a Veszprémi Petőfi Színház.

A vigántpetendi Cirque du Tókert 10 napra zsonglőrök, artisták, táncosok, operaénekesek és különleges koncertek otthonává válik. Itt lép fel többek között a Recirquel újcirkusz-társulat, akik Solus Amor c. előadásukkal érkeznek, a Duda Éva Társulat Mirror c darabját hozza el, a Feledi Projectől pedig a Car(wo)men c. táncszínházi előadást láthatjuk majd. A Cirque du Tókertben minden nap új trükköket tanulhatunk a Firebirds társulat tagjaitól a kézen állástól kezdve a zsonglőrködésig, de itt lép fel Zorán, Dés László, Kern András és az idén 30 éves Danubia Zenekar is. 

Az irodalom kedvelőinek immáron tizenharmadik éve kínál változatos „menüsort” a Kaláka Versudvar, ahol a Kaláka művészei álmodják meg évről-évre a programot. Idén sem maradunk sokak kedvence, a Lackfi János vezette Zenés Versimprók és Versműhelyek nélkül, de lesznek világzenei és népzenei koncertek, illetve gyerekműsorok is. Vigántpetend irodalmi oázisa, a POKET Udvar is az irodalom és a zene találkozási pontja lesz. A Vecsei H. Miklós vezette helyszínen idén is rengeteg kvíz, beszélgetés, koncert és alkotó workshop várja a fesztiválozókat és újdonságként, minden nap dalpremier is lesz. Vecsei H. Miklós megkeresésére ugyanis a felkért előadók megzenésítettek egy-egy Csoóri Sándor verset, amelyet a fesztiválon mutatnak be és mesélnek a dal születéséről. A dalpremier során olyan előadók megzenésítését hallhatjuk majd, mint például Szakács Gergő, Noémo, a Blahalouisiana vagy éppen Barabás Lőrinc.

Fotó: Sipos József

A komolyzene szerelmesei a kapolcsi római katolikus templom akusztikáját élvezhetik, ahol nagy nevű hazai és külföldi előadók mellett fiatal virtuózok is bemutatják tehetségüket. Itt lép fel többek közt Szokolay Dongó Balázs Fohász c. előadásával, hallhatjuk a Weiner-nap alkalmával a Weiner Leo Zeneiskola ifjú tehetségeit, de itt játszik a Budapesti Vonósok Kamarazenekar és a Danubia Zenekar Bráccsaegyüttese is. Világzenei fronton pedig olyan előadókra perdülhetünk majd táncra a taliándörögdi Világzene Udvarban, mint Palya Bea és zenészei, a Kerekes Band, a Besh o droM, a Cimbaliband, a Góbé, valamint Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák

A Művészetek Völgye rajongói jól tudják már, hogy nincsen Völgy Hobo nélkül, aki 10 napon át, a vigántpetendi Hobo Udvarban előadóestjeivel vezeti be a zenéje iránt is rajongó közönséget az irodalom és színház mélységeibe. Ady, Radnóti és számos más költő munkássága vagány tolmácsolásban érintheti meg itt a közönség szívét. 

Az alkotni vágyókhoz – és persze a kíváncsiakhoz – szól a Taliándörögdön lévő Analóg Udvar, ahol egy óriás lyukkamera belsejében tett látogatás során megtudhatjuk, hogyan is jön létre a kép, a fotólaborban megismerhetjük a fényképezés mágiáját, sőt, az archaikus, nedves kollódiumos fotóeljárást is, amely segítségével egy üveglemezen láthatjuk megszületni a fotót. Szintén Taliándörögdön várja a helytörténet, a falusi szokásmódok iránt érdeklődőket az Ősök Háza, ahol Szőke András filmrendező vezeti be a látogatókat olyan rejtelmekbe, mint például a gyógy- és fűszernövények termesztése, de mindennap egy másik települést is megismerhetünk itt.

A most bejelentett helyszínek programjai már elérhetők a www.muveszetekvolgye.hu oldalon, ahol már a háromnapos bérletek is megvásárolhatók. 

Kiemelt kép: Sipos József fotója

Megjelent a Dűne második részének első előzetese

Dűne

Az ugyancsak Denis Villeneuve által rendezett epizód novemberben kerül a mozikba. 

A Dűne első része 2021 októberében látott napvilágot, és elég sikeresnek bizonyult ahhoz, hogy a Warner stúdió bizalmat szavazzon a folytatásnak, mely Frank Herbert regényének második felét fogja feldolgozni. Villeneuve és csapata ugyanis úgy döntött, két részletben adaptálják a sci-fi klasszikus alapművet, hogy minden részletet megfelelő módon tudjanak kifejteni. Ennélfogva a második részre maradt az igazi akció és Paul Atreides (Timothée Chalamet) messiástörténetének tetőzése.

Sivatagi sci-fi – Dűne (2021) – Kritika

Tegnap este pedig megérkezett a Dűne: Második rész első előzetese is, mely előrevetíti Paul és Csani (Zendaya) kapcsolatát, illetve a fremenek felkelését. A trailerben már az új karakterek is tiszteletüket teszik: a visszatérő sztárgárda (a korábban említettek mellett Rebecca Ferguson, Josh Brolin, Dave Bautista, Stellen Skarsgard és Charlotte Rampling) mellett Léa Seydoux, Florence Pugh és Austin Butler is fontos szerepben tűnik majd fel az év egyik leginkább várt mozijában.

Az első filmhez hasonlóan jelentős részben hazánkban forgatott második epizód november 2-án kerül a mozikba.

Kiemelt kép: Timothée Chalamet és Zendaya a Dűne második részében (forrás: Dan of Geek)

Kitörési lehetőségek – Kritika A világot szétszerelni című antológiáról

antológia f21

Az antológiák korát éljük; meglepően nagy divatjuk van. A tematikus keretek egyre inkább fellazulnak, nincsenek biztos támaszpontok, amelyek meghatározzák a válogatás irányát. A 2021-ben megjelent A világot szétszerelni című gyűjtemény is elég laza alapkoncepcióra támaszkodik: pályázat során benyújtott versekből, novellákból, regényrészletekből vonultatja fel a legjobbnak vélteket, az egyetlen megkötés mindössze annyi, hogy a covid idején született írásról legyen szó.

A kötet a két szerkesztő, Fehér Renátó és Kustos Júlia előszavával indul, melyben kifejtik: a címhez Garaczi László Weszteg című tárcájának egyik mondata adott ötletet – ez egyébként szintén a vírushelyzetből inspirálódott. A válogatás folyamatáról vagy irányelveiről sajnos nem esik szó, pedig jó lenne tudni, ezek a szövegek miért alkalmasak a világ szétszerelésére, tehát miért nevezhetők egyedinek, különlegesnek, formabontónak, ahogy azt is, milyen szempontokat tartottak fontosnak a szerkesztők a kiválasztás során.

Nem beszélhetünk határozott koncepcióról, hiszen a sorrendet a szerzők nevének betűrendje adja meg. Ezáltal nem juthat el valahonnan valahová a kötet – ami ugyan nem vállalása a műnek, de mindenképpen jót tenne neki ez az ív, már csak az időszak lezárultságának érzékeltetése miatt is. Egyébként nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy covid témában lehessen még újat mondani, ezért külön öröm, hogy a gyűjtemény nem akarja ezt megugrani. Sőt, számos szöveg nem is kapcsolódik szorosan a járványhelyzethez, inkább csak sorokat találni bennük, amelyek eszünkbe juttathatják ezt az időszakot.

antológia f21
Forrás: litera.hu

Meg kell említeni, hogy az antológia teljesen pályakezdő, nem publikáló és már pályára állt szerzőket egyaránt bemutat. Nem túl szerencsés ez a választás: érdemes lett volna szétszedni a kettőt. Már csak azért is, mert a könyv összemossa, mondhatni egyenértékűvé teszi a Jelenkor Kiadónál verseskötettel vagy a Prae Kiadónál fordításokkal jelentkező költőket a magánkiadásban publikálókkal.

Ennek mentén nem hagyhatók figyelmen kívül az olykor dilettánsnak ható bemutatkozások – ezek minden szöveg elején megtalálhatók a szerző portréjával –, amelyeknek nem ártott volna a szerkesztők szigora. Gondolok itt „az alkotás az élete” és a „dietetikus, vegetáriánus, szarkasztikus, de még elég sok -us végű szó belefér a minimum medence méretű skatulyába”. Hiszen ha a biográfia ilyen kiemelt helyen van, akkor ugyanakkora fókusz vetül rá, mint magukra az írásokra, így előbbi igényességére szintén érdemes lett volna nagyobb figyelmet fordítani. Azt pedig felháborítónak tartom, hogy az itt először vagy az első alkalmak egyikeként publikáló szerzők „író”, „költő” titulusokat írnak a nevük mellé. Főleg, hogy az antológia megjelenése óta lassan két év telt el, és számos itt helyet kapó alkotóról azóta semmit sem hallani.

Az antológiában szereplő versek nagy része középszerű. Említésre Maucs Béla Határtalanja érdemes, amely a grammatika elemeit mossa össze a testtel, a biológiai szaknyelvet pedig az Úr által ránk bocsájtott esőhöz társítja. A vers nyelvileg egyszerű, letisztult, erősen épít a képiségre. A cím szépen összecseng a versszakkezdésekkel: „néha arra gondolok”. Rávilágít, hogy tulajdonképpen a négy apró univerzum, amit a négy strófa teremt, csupán csak a képzelet határtalanságának bizonyítéka – emiatt válik erőssé a zárlat. A porban fürdő verebek képe mégsem áll távol a valóságtól.

„Megint máskor / egészen odáig megyek, hogy / porban fürdő verebek vagyunk, / a keréknyomban, ahol Isten járt, / a kánikulában, a Balaton mellett, / a kis műanyag asztalok alatt, / maradék gyroshúst és szottyadt káposztát csipegetve / a kuka mellé dobált szemétből, és a / strand gyepén mindenféle / gizgaz nő, a háromszáz forintos belépő ellenére is.”

Emellett Sági Ferenc Influencerje méltó még a figyelemre. A vers egy egylevegővel elmondott gondolatfolyam. Szépen játszik a központozás hiánya adta lehetőségekkel, emellett árad belőle az irónia és a humor.

antológia f21
Forrás: lira.hu

Meglepő egyébként a prózás többség. Kiemelném Ferencz Hedvig Capricornus című novelláját, ami lendületes mondataival és monologikus stílusával hamar ledarálható. Pörgőssége ellenére is alaposan kidolgozott, átgondolt szövegről van szó, ami a végére egy kimerevített képpé válik – éppen olyan maradandóvá, mint amilyen fotót szeretne készíteni a szöveg elején az elbeszélő.

Izgalmas témákat boncolgat Gáspár Sára Balkániak és Havalda Bence Csend című kisprózája is. Maczák Orsolya Rita írását tartom az egyik leggyengébbnek, a Kapucsengő című novellába ugyanis egészen véletlenszerűnek ható mondatok is bekerültek. Egyes részek összefüggéstelenek, a szerző feldob különböző témákat, amiket viszont nem bont ki. A szöveg kiforratlan, ráfért volna egy alapos szerkesztés, illetve egy komolyabb átgondolás. Kár érte, mert ezek a hibák elnyomnak néhány frappáns megoldást: „Állok a folyosó végén, mint akit átbasztak, és örülök, hogy nincs üveg a bejárati ajtón, senki sem látja.”

Az antológia prózai szövegeit nézve el kell ismerni, hogy nagy részükre az ötletes témaválasztás, a kreatív megoldások jellemzők – ugyanez a versek esetében nem mondható el. Ezek nagy része közhelyeket durrogtat, képeket dobál egymásra. Érdekes, ahogy egymás mellé kerülnek a pályájuk különböző szakaszánál tartó szerzők szövegei, és ennek köszönhetően erősen érződik a különbség. Lehet, hogy érdemes lett volna szigorúbban válogatni.

Kiemelt kép: lira.hu

 

Budapest Nagyregény kóstoló a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron

Budapest Nagyregény

Egy asztalhoz ülhet a város. Rendhagyó közösségi élménnyel, kultúrtörténeti ebéddel mutatkozik be a Budapest Nagyregény a Margó Irodalmi Fesztiválon.

„Budapest formáját az adja meg, hogy milyen hangulatban van, aki nézi. Gyere, gyere, bárki vagy is, csinálj egy Budapestet.”

Esterházy Péter

Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel. Budapest mindannyiunké, a személyes élményeink teszik olyanná, amilyennek látjuk, szeretjük.

A Budapest Nagyregény első nyilvános eseményén a történetmesélés és történetmegosztás mindannyiunk számára ismerős hangulatát teremtik meg a szervezők: a közös ebéd körül ülők anekdotáit idézve, az ízeket és emlékeket segítségül hívva civilek, művészek és városkutatók segítségével teszik láthatóvá a város rétegeit.

Helyszín: Margitsziget Kristály udvara

Időpont: 2023. május 13. szombat, 10:00–15:00

A Budapest Nagyregény kóstoló részletes programja

10:00–12:00: Budapest Nagyregény – hozzávalók

Hogyan írja a benne élők vagy rajta átutazók története a városét?

Beszélgetés Tasnádi Istvánnal, a Nagyregény vezető dramaturgjával és Török Andrással, a Budapest könyv szerzőjével.

11:00–13:30: Terítéken a város

Bográcsozós látványfőzés Cserna-Szabó Andrással, Mautner Zsófiával és Saly Noémivel.

Ha főzni nem is, enni mindannyian szeretünk. Sokszor nem is sejtjük, hogy étkezési szokásaink szertartásai milyen kultúrtörténeti kódokat rejtenek. A közös főzéssel egybekötött beszélgetés során Budapest három jellegzetes fogásából, ízvilágából kiindulva ismerkedünk a város életével, hangulataival.

12:30–13:00: Budapest tálalva

Látványfőzés. Ráadásul felszolgáljuk az elkészült ételeket! Zenés program bárzongoristákkal és színészi improvizációkkal a Magyar Bárzongoristák Egyesületével. Katona László és Scherer Péter a főúr szerepében hozzák játékba a közönséget.

10:30–15:00: Asztali beszélgetések

A Nagyregény alkotói folyamatát civilkutatással készítettük elő. A történeteiket megosztók közül kiválasztott vendégeink mesélnek kerületükről, közösségükről és arról, mit jelent nekik Budapest. A fellépőkkel a civilkutatást vezető Szabó Dominika beszélget.

Helytörténeti gyűjtésekből kiválasztott érdekességeket olvasunk fel, és bárzongoristák játékát élvezhetjük két beszélgetés között.

A Kultúrkombinát és a Budapest Brand közös rendezvénye.

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/624121375910650 

A belépés díjtalan!

 

A Budapest Nagyregényről

Budapest fővárosa nagyszabású irodalmi alkotást hoz létre Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. 23 kortárs magyar író és a fővárosi kerületek közös alkotófolyamata vette kezdetét tavaly novemberben, amelynek eredményeként 2023 novemberében megjelenik a 23 fejezetből álló Budapest Nagyregény.

A szerzők és a kerületek

I. kerület: Cserna-Szabó András

II. kerület: Krusovszky Dénes

III. kerület: Vámos Miklós

IV. kerület: Tompa Andrea

V. kerület: Bartók Imre

VI. kerület: Fehér Renátó

VII. kerület: Kemény Zsófi

VIII. kerület: Szvoren Edina

IX. kerület: Simon Márton

X. kerület: Mán-Várhegyi Réka

XI. kerület: Nagy Gabriella

XII. kerület: Háy János

XIII. kerület: Németh Gábor

XIV. kerület: Tóth Krisztina

XV. kerület: Karafiáth Orsolya

XVI. kerület: Kiss Noémi

XVII. kerület: Grecsó Krisztián

XVIII. kerület: Dunajcsik Mátyás

XIX. kerület: Závada Péter

XX. kerület: Szabó T. Anna

XXI. kerület: Szécsi Noémi

XXII. kerület: Kemény István

XXIII. kerület: Dragomán György

budapest nagyregény
Fotó: Valuska Gábor

Írói workshopok

A kerületi fejezeteinek megírására felkért 23 kortárs író a februári workshopon Tasnádi István dramaturgi iránymutatása mellett kidolgozta az alkotói folyamat játékszabályait. Márciusban elkészítették a kerületekről szóló történeteik szinopszisát.

A készülő mű szerkezetéről, az alkotási folyamat következő lépéseiről egyeztettek április 12-én a Tompa17 kávézóban egy újabb workshopon: a szövegek kapcsolódási lehetőségei és motívumkincse alapján hogyan illeszthető össze a 23 szöveg.

Látogass el a Budapest Nagyregény weboldalára: https://bpnagyregeny.hu/

Az új honlapon kalandozva nyomon követhetjük a kötet születését, megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzi a szerzőket a kerületükhöz, és izgalmas híreket és beszámolókat olvashatunk az alkotófolyamat lépéseiről. Belepillanthatunk a civil történetgyűjtés és a helytörténeti kutatások anyagaiba.

A Budapest Nagyregény projekt Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából a Könyvfőváros program keretében, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral együttműködésben, a Kreatív Európa Alap támogatásával és a Margó Irodalmi Fesztivál szervezőinek szakmai közreműködésével valósul meg. A kötet kiadója a Budapest Brand.

LEGUTÓBBI CIKKEK