“Az lenne ő, aki elkapja őket, the catcher in the rye” – Zabhegyező vs Rozsban a fogó

f21.hu 2016. jan. 30. 0 0

A Zabhegyező korunk egyik legmeghatározóbb műve; leginkább Amerikában vált híres kultuszregénnyé. Mára már világszerte közkedvelt, de erősen vitatott könyv.

Két évvel ezelőtt olvastam először a Zabhegyezőt. Bár, úgy gondolom, akkor még nem igazán értettem meg, miről is szól és a mondanivalót sem teljes egészében, de már akkor megfogtak bizonyos részek, gondolatok. Nagyon nagy hatással volt rám, egy kicsit elkezdtem a dolgokat Holden szemeivel nézni és hirtelen én is mindent utálni kezdtem. Persze, Holden mentális beteg, ezt már nagyon sokan megállapították, de emellett ő egy bizonyos lelkiállapot, egyfajta lázadás megtestesítője is. Az ifjú Caulfield a világot sötétnek látja, tele elvárásokkal, amelyeknek ő nem tud és nem is akar megfelelni. Az embereket gyűlöli, mindenkit felszínesnek, hülyének és álszentnek hisz. Egyszerűen nem tud beilleszkedni ebbe a képmutató társadalomba. Gyepes Judit a Zabhegyezőben ezt nagyon szépen egyértelművé is teszi. Ám, bizonyos dolgok egyszerűen furcsának és idejétmúltnak hatnak ebben a fordításban.

„A nagy művek nem avulnak el. A fordításokkal más a helyzet. A nagy műveket néha újrafordítják. Hogy csak azért-e, mert előbb-utóbb – közkeletű irodalmi vélekedés szerint legkésőbb ötvenévente- jön egy újabb fordító, és a maga módján újranyitja azt, ami addig másként volt nyitott? Vagy azért is, mert egy fordítás sosem lehet hibátlan, és ezért a legnagyszerűbbje is kevésbé állja az időt? Esete válogatja.” –vélekedik Barna Imre,a Rozsban a fogó fordítója a regényhez mellékelt kis ismertetőben.

Nos, igen, nagyjából össze is foglalja, miért is volt szükséges egy új, modernebb, számunkra hétköznapibb nyelvezetbe átültetni a Catcher in the Rye mondanivalóját. Miközben olvastam a Zabhegyezőt, esetenként nekem is régiesen hatottak a “jampecesen”, “csörögni” (táncolni helyett), “jó bőr” (csinos lány) kifejezések, hiszen ma már vajmi kevés ember használja ezeket, főleg nem tizenhét éves fiúk. De úgy gondoltam, hogy ezek hozzátartoznak a regény stílusához. Ráadásul Holden kusza gondolatmenetei sokszor kusza megfogalmazásokat is eredményeztek, és így nekem teljesen beleillettek ezek a nem mindennapi szófordulatok is a képbe.

Ha a magyar olvasó nem tudja, hogy az eredeti regény megjelenésekor mekkora port kavart vulgáris nyelvezete, szabados szelleme és megfogalmazása miatt, akár azt is hiheti, a Catcher in the Rye is ilyen mára régies, furcsán ható beszédmodorban íródott a XX. század derekán. Azonban az eredeti nyelven használt ’crap, damn, give a damn, fuck’ szavak, szókapcsolatok még máig megállják a helyüket az angol köznyelvben, nem évültek el. Így tehát mondhatjuk, hogy a feljebb említett kifejezések inkább Gyepes Judit sajátjai. Nekem nagyon tetszett ez a forma, így nem is igazán zavart olvasás közben. Ellentétben a címmel.

Véleményem szerint a címkérdés az, ami leginkább egy újrafordításhoz vezetett. Mert a Gyepes Judit-féle Zabhegyező megoldás frappáns, ötletes és bravúros, de ha az eredeti címhez hasonlítjuk, alulmúlja azt. Mert a Zabhegyező nem fedi a Catcher in the Rye-t. Egyszerűen nem ugyanazt jelenti.

J.D. Sallinger - Zabhegyező

Forrás: Internet

„A probléma megértéséhez nem árt talán felidézni, hogy konkrétan miből is bomlik ki ez a cím. A céltalanul lófráló Holden a tizenhatodik fejezetben felfigyel rá, mit énekelget az utcán egy ismeretlen kissrác: „If a body catch a body coming through the rye…” És aztán hat fejezettel később, a kishúga szemrehányásait hallva (hogy ő semmit se szeret, hogy neki semmi se jó) egyszer csak ez jut az eszébe, amikor kiszalad a száján „valami”. Hogy hát jó, van ez dal: „If a body catch a body” – nem, nem úgy van, javítja ki a húga, ha nem úgy, hogy „If a body meet a body…”, hogy tehát nem elkap valaki valakit, hanem találkozik valaki valakivel; és hogy egy vers, Robert Burns verse ez – …mindegy, mondja tovább Holden, akkor tehát rosszul tudta, mindenesetre így emlékezett rá, és úgy képzelte, hogy kisgyerekek szaladgálnak a rozsban, de van ott egy bazi nagy szakadék, és az lenne ő, aki elkapja őket, the catcher in the rye.” – írja Barna.

A különbség a két fordítás közt tehát:
„– Tudod, mi szeretnék lenni? Már úgy értem, ha lehetne, az istenbe is!
– Mi? Ne káromkodj!
– Ismered azt a dalt: Ha valaki zabot hegyez a rozsföldeken…? Én…
– Az úgy van: Ha valaki zab közt megyen a rozsföldeken… Ez egy vers, Burns írta.
– Tudom, hogy Burns írta.
Neki volt igaza. Tényleg így van. Ha valaki zab közt megyen a zabföldeken. Azzal együtt nem tudtam.
– Azt hittem, hogy zabot hegyez. Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg csak ott állnék egy nagy mafla szikla szélén, hegyezném a zabot, és az volna a dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy oda akar szaladni a szikla peremére, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a zabhegyező. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.” (Gyepes Judit, 1964)

„– Tudod, mi lennék én? Mármint ha választhatnék, a rohadt életbe?
– Na, mi? Ne beszélj rondán.
– Ismered azt a dalt, hogy »Ki kap el, hanyatt-homlok futsz a rozson át?«. Na, hát én…
– Az úgy van – javít ki a Phoebe –, hogy »Ki mit kap, ha hanyatt-homlok fut a rozson át«.
– Vers ez. Egy Burns-vers.
Jó, igen, egy Burns-vers. De neki volt igaza. Tényleg úgy van, hogy »Ki mit kap, ha hanyatt-homlok fut a rozson át«. Nem jól tudtam.
– Azt hittem, úgy van, hogy »Ki kap el« – mondom. – Na mindegy, szóval elképzelem, ahogy így kisgyerekek játszanak egy ilyen nagy rozsföldön meg minden. Kicsik, sok ezer gyerek, és nincs velük senki, mármint hogy senki felnőtt, csak én. Egy bazi nagy szakadék szélén állok. És az a dolgom, hogy elkapjam, ha valaki a szakadék felé rohan… szóval, ha nem néznek a lábuk elé, akkor én így előugrok valahonnan, és megfogom őket. Ezt csinálnám reggeltől estig. Én lennék ott a rozsban a fogó, na hát. Hülyeség, tudom, de igazából csak ez akarnék én lenni. Hülyeség, jó.” (Barna Imre, 2015)

Ez így sokkal érthetőbb, és végre ugyanazt fejezi ki, mint eredetileg. Attól függetlenül, hogy a Zabhegyező így is időtálló, ezzel a kis furcsasággal együtt, azért a Rozsban a fogó mégis kellett, hogy magyar nyelven is adózhassunk az eredeti értelmezésnek.

Nagyon izgatott voltam, amikor meghallottam Barna Imre tervét, ámbár én is belegondoltam abba, hogy biztos jó ötlet-e egy ilyen nagymúltú, híres-hírhedt regényt újra átvariálni. Valahol mélyen megijedtem, hogy esetleg miközben mindenáron hűek szeretnénk maradni a Catcher in the Rye logikájához, elhalványul, ami olyan naggyá teszi azt. Szerencsére nem így történt. Akár a Catcher in the Rye-t, akár a Zabhegyezőt vagy a Rozsban a fogót olvassuk, beszippant minket egy sajátságosan gondolkodó, elveszett, elkeseredett fiú világa, ahogyan ő látja azt.

salinger

Forrás: Internet

És ez az, amiért úgy gondolom, hogy mind Salinger, mind a két magyar fordító kivételes munkát végzett. Szerintem szükséges, hogy valamelyik adaptációt elolvassuk, mert hívjuk akárhogy, ez a történet elgondolkodtató, megkapó, helyenként olykor humoros, bár néha nagyon depresszív is.
Többször olvastam már a Zabhegyezőt, és egyszer a Rozsban a fogó-t is, de még mindig tud újat mondani, újat mutatni nekem. Ettől igazán jó könyv. Holden Caulfield karaktere a Catcher in the Rye-ban kilencven felé közeledne, mégis ő még mindig egy dühös tizenéves, aki ott bújkál egy kicsit mindannyiunkban.

Categories: IRODALOM