A szerelemről tudósítottak – óramű pontossággal

0
A szerelemről tudósítottak – óramű pontossággal

Szerelem. Forró, langyos, kihűlt, meg sem élt, túl kiélt. Mára az is közhely, hogy a szerelem sokféleségéről beszélgessünk. Vagy esetleg mégsem az? Két szombathelyi költőpalántának sikerült tisztán és metszőn hozzányúlnia a szerelem köreihez.

Szombathely műveltségre fogékony lakói megszokhatták, hogy a Genius Savariensis Szabadegyetem rendszeresen tudománnyal és művészettel tölti meg az Egyházmegyei Könyvtár termeit. Így történt november 16-án, szerdán is, amikor Lutor Katalin és Rozmán Kristóf adta elő saját, a szerelem köré szőtt műveit.

elso
Fotó: Szabados Petra

Akik jártasak Szombathely kulturális életében, azok tudják, hogy a két fiatal évek óta foglalkozik slammel, versekkel, s mint magyar szakos egyetemisták, az irodalom napi gondjaik-gondolataik közé tartozik. A város sok színpadához fűzi őket barátság, saját műveikkel sem most állnak először közönség elé. A verseik között állandóan lappangó szerelem ezúttal cím- és főszerepet kapott Óraműszerelem című műsorukban, amit valóban pontosan és minden szerelmi kérdést beleszőve állítottak össze.

masodik2
Fotó: Szabados Petra

Több szerencsés tényező együttállása is segítségükre volt: mindketten elmés és eredeti lírikusok, gyakorlott szavalók és szövegírók, ráadásul heti rendszerességgel teszi próbára tehetségüket a Szombathelyen formálódó irodalmi közeg. Ezeket ismerve talán egyáltalán nem meglepetés, hogy valóban erős alapanyagból válogathatták össze az elhangzott verseket és dalokat, amelyek jól tükrözték a felmérhetetlen sokszínűséget.

harmadik
Fotó: Szabados Petra

Lutor Katalin vérbő és gazdag képei, egyedi mondatalkotásai jól passzolnak Rozmán Kristóf átgondolt és érzékeny soraihoz, amelyek gyakran utalnak egy-egy példakép vagy előd műveire. A jó együtthangzás talán a legnagyobb erénye az Óraműszerelemnek, remélhetőleg még (kissé jobban összecsiszolódva) elhangzik számos alkalommal.

negyedik
Fotó: Szabados Petra

Elfogulatlanság ide vagy oda: mindketten pályatársaim, ugyanahhoz a szekértáborhoz tartozunk. Az elfogultság azonban nem mindig azt jelenti, hogy felfelé kerekít a kritikus. Sőt! A közel állók veszik észre legjobban az apró hibákat és rejtett erényeket. Csak félig beszélek haza, amikor azt mondom: érdemes odafigyelni rájuk a jövőben is, hogy ne legyen túl hirtelen a meglepetés, amikor majd egy könyvesbolt polcairól pislognak le köteteik.

Nincs megjeleníthető cikk