Neurózis, szex és álom– Sigmund Freud: Pszichoanalízis recenzió

Kosina Zsolt 2017. aug. 26. 0 2

A pszichológiában jártas ember szeme egyből felcsillan, ha megpillantja Sigmund Freud nevét. Az osztrák neurológus, később elmeorvos és pszichoanalitikus, orvosi praktizálás után rájött arra, hogy az emberi lelket ugyanolyan módon kell orvosolni, mint a humán testet.

Nagyon sokáig ezt a látásmódot nem igazán ismerték, de még Freud felbukkanása után sem akarták elismerni az új tudományág, azaz a pszichoanalízis nézeteit. Mivel a nyugati társadalom gyökereit ingatta meg az új diszciplína, így nagyon sok követője, szimpatizánsa lett: ennek következtében nemcsak a kórházak és elmegyógyintézetek fehér falai között rekedtek meg az újonnan kialakult tanok, hanem az átlag polgár életébe is betekintést nyerhettek. Így történt egy angol egyetemen is, ahol az osztrák pszichoanalitikus tartott előadást a lélekelemzés világáról. Ennek alapján született meg a Pszichoanalízis című könyv, melyet Sigmund Freud jó barátja, Ferenczi Sándor pszichoanalitikus tárt a magyar közönség elé.

Mielőtt betekintünk magába az előadássorozatba, fontos megemlíteni pár gondolatot ezekkel a tanokkal kapcsolatban. Az ember, intelligenciájának köszönhetően képes volt a különböző állatfajok közül kiemelkedni, és domináns szerephez jutni a természet világában. Ebből a tanból kifolyólag az emberi elmén évezredekig a nárcizmus vette át az uralmat. Ezt a nárcisztikus trónt először Kopernikusz ingatta meg, aki tudományos magyarázatokkal kifejtette nézőpontját, miszerint nem a Föld áll az univerzum központjában, hanem a Nap. A másik tudós, aki megpróbálta ledönteni ezt a trónt nem más volt, mint Charles Darwin, aki, a természet tanulmányozása során rájött, hogy a mostani ember egy igen komplex evolúciós folyamat terméke, amely a vadonban élő majmoktól ered. A genetika és az emberi fejlődéstan megalkotója sem volt képes teljesen megdönteni a sziklaszilárd talajba gyökerezett trónt. A végső a csapást, a jól ismert osztrák pszichoanalitikus hozta meg ezzel a művel. Szerinte az emberi pszichét nem a tudatunk irányítja, hanem egy másik humán alkatrész, a tudattalan, melyben az ösztöneink, elnyomott vágyaink, érzéseink és gondolataink lakoznak, és amely a felnőtt énünkre nagy kihatással lesz. Az emberi lelket egy jégheggyel azonosítja, aminek csak egy kis részét lehet felfedezni a felszínen, azonban a víz alatt igen mély és kemény szerkezettel állunk szemben. Összességében azt állapította meg, hogy mi is, mint minden más faj a földön, az ösztöneink által vagyunk uralva, melyet nem tudunk befolyásolni. De akkor hogyan lehetne bebizonyítani létezését? Hozzá lehetne-e férni ehhez a mentális részhez?

A tudattalan nem volt új keletű a doktor számára, hiszen 18-19. századi német filozófusok már kifejtették hipotézisüket ezzel a jelenséggel kapcsolatban, ugyanakkor empirikus módszerekkel nem tudták bebizonyítani létezését. A változást Freud egyik kollegája, Dr. Breuer hozta el a hipnózis segítségével. Ennek a metódusnak köszönhetően sikerült a pácienseket egyfajta transz állapotba ejteni, amelynek során – különböző szuggesztiók segítségével – képesek voltak felhozni azokat az elfojtott tartalmakat, melyek a tudattalanban voltak elérhetőek. Ezáltal a páciensek fokozatosan meggyógyultak az adott betegségből, amely legtöbbször nem más volt mint a hisztéria. A hisztériát a 19. és 20. század egyik legelterjedtebb női betegségnek tekintették (hysteria görög szóból ered, jelentése: a női méh megbetegedése). Számukra eddig nem volt megfelelő kezelés, de a pszichoanalízis folyamatos terápiájával meg tudtak gyógyulni a betegségből. Hiszen a terápiának a legfőbb eleme a feltételek nélküli, teljes szeretet.

A pszichoanalitikusok a hisztériát egyfajta neurotikus betegségnek tekintik, amely abból fakad, hogy az egyén nagyon sok érzelmet és vágyat – ezek a tudattalanból jönnek fel – amit a tudat nem oda illőnek talál elnyom, vagy szakszerűbben kifejezve elfojt ugyanoda, ahonnan jön, ezáltal ez a feszültség folyamatosan gyűlik benne és egy időzített bombává válik.

Ugyanakkor Freud az előadássorozat folyamán kijelenti, hogy mindannyian küzdünk ezekkel az oda nem illő vágyakkal, tehát valamilyen téren mindannyiunkban fellelhetőek a neurózis enyhébb formái. Viszont azok az emberek, akiken elhatalmasodik a neurózis, ebbe az örökös belső konfliktusba betegszenek bele igazán. Ennek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a hipnózis nem minden beteg esetében hatásos. Erre találta ki tanítványa, Carl Jung, az asszociációs módszert, ami azt jelenti, hogy egy elhangzott dologra az egyénnek azt kell mondania, ami erről elsőként az eszébe jut. De mik is ezek a vágyak, gondolatok?

Elérkezünk a libidohoz és a gyermek pszicho-szexuális fejlődéséhez. A legnagyobb megdöbbenést az a nézet váltotta ki a társadalomban, miszerint már a gyerekek lelkében is fellelhető a szex iránti vágy. A gyermek fejlődése során különböző szakaszokon megy át, (orális, anális fázis stb.), melyben tudattalanul megtapasztalja ezeket az érzéseket, amik később kihatással lesznek a szexualitására. Másik nagy befolyásoló tényező a szülőkkel való viszonyuk, melyből később eredezni fog a felnőtt gyermek nemi élete. Ebből a tézisből születik meg a híres Ödipusz komplexus, ami nem mást jelent, minthogy a fiú szerelmes lesz az anyjába és tudattalan gyűlöletet fog érezni apja iránt, mivel egyfajta vetélytársat lát benne, aki el akarja lopni az anyai szeretet tőle (Elektra komplexus lesz az, amikor a lány tudattalan szerelmet érez apja iránt, de ezt tanítványa és későbbi vetélytársa Dr. Carl Jung fogalmazta meg). A mai napig nagy viták folynak ennek a jelenségnek a létezéséről. Az elmeorvos szerint szexuális életünknek két fő aspektusa van: a szadizmus és a mazochizmus. Ennek a két parafíliának harmóniája jelenik meg pszicho-szexualitásunkban, melyek néha kiesnek ebből a harmóniából és olyankor túlzott szadizmus, vagy éppen mazochizmus jelentkezik a libido során.

Ahogy már említettem, nagyon nehéz folyamat bejutni a tudattalanba, ugyanakkor az a mindennapi életben folyton folyvást megmutatja magát nekünk. Ilyen jelenségek az elszólások, elírások, félreolvasások, melyeket freudi elszólásnak szoktunk nevezni. A másik pedig nem más, mint maga az álom. Freud szerint az álmok a pszichózisok világához hasonlítanak, hiszen a tudattalan diktálja ezeket a gondolatok. Ezzel együtt mégis nagyon sok információt elárul az egyén lelki folyamatairól. Freud doktor azt javasolja, ha igazán jó pszichoanalitikusok akarunk lenni, először magunkat kell megismerni a saját álmainkon keresztül, melyeket noha irracionalitásuk és komplexitásuk miatt nagyon nehéz értelmezni, mégis a tudatunk legmélyéről gyökereznek, így segíthetnek feltérképezni rejtett lelki világunk fő problémáit.

Sigmund Freud  tana igazi mérföldkőnek számít a pszichológia és a pszichiátria világában. Mai napig fontos műalkotásnak tekinthetjük ezt a könyvet,  a benne foglalt elméletek a modern társadalomban kezdik elnyerni igazi értelmüket. A mai társadalomban nagyon sok embernek szüksége lenne pszichoanalízisre, mivel szexuális infantilizmusuk vagy túlzott egoizmus miatt nem képesek a társas együttélésre. Ennek tükrében ezekre a jelenségekre az osztrák pszichiáter, feltételezésem szerint így reagálna:

Tags: freud, könyv, Kosina Zsolt, pszichoanalízis, recenzió, sigmund Freud Categories: IRODALOM
Related Posts