“Vannak, akiket annyira gyötör, mi lesz velük a másvilágon, hogy nem tanulnak meg a földön élni.”

f21.hu 2016. feb. 21. 0 0

Nelle Harper Lee 1926. április 28-án egy alabamai városban látta meg a napvilágot. Apja újságszerkesztőként és ügyvédként is dolgozott, lánya az ő nyomdokaiba lépve jogot kezdett hallgatni, az egyetemet viszont nem fejezte be. Hazatért, és miközben beteg apját ápolta, megírta a Ne bántsátok a feketerigót! első vázlatát. A könyvet 1960-ban adták ki, azonnal bestseller lett, és a kritikusok tetszését is elnyerte.

forrás: moly.hu

forrás: moly.hu

Példázza a sikert, hogy Lee 1961-ben megkapta a legrangosabb amerikai íróknak járó kitüntetést, a Pulitzer-díjat is. A regény világhírt és ismertséget hozott számára, noha Lee a megjelenés után majdnem minden interjút és közszereplést visszautasított, élete végéig csendesen élt.

A Ne bántsátok a feketerigót! az írónő főművévé vált, néhány esszét publikált csupán utána, ill. tavaly, 55 év után jelent meg második regénye ’Go Set a Watchman’ címen, amely egy idézet a Bibliából, és ’Menj, állíts őrszemet!’-ként hangzik magyarul, bár a fordításra még várni kell.A könyv filmadaptációja -Gregory Peck-kel a főszerepben- is nagy sikert aratott, több Oscar-díjjal jutalmazták.

A történet Alabama egy Lee által kitalált városkájában, Maycombban játszódik, ahol a 30’-as években az embereknek nem csak a gazdasági válság nehézségeivel kell küzdeniük, de virágkorát éli az a többség által követett eszme, miszerint vannak a fehér emberek, és egy tőlük kevesebbnek tartott réteg, a ’niggerek’, akiknek nem jár ennyi lehetőség az élet bármely területét tekintve, mint a fehéreknek. Nem jár annyi jog az élethez, a munkához, a boldogsághoz, egyszerűen nem jár ugyanannyi, nem jár egyenlő bánásmód, mert ők mások. A regény egyik varázsa az, hogy a főszereplő Scout- egy hatéves kislány- és bátyja, Jem szemszögéből követhetjük mi, olvasók a történéseket, akik annyira tiszták, annyira jók, annyira gyerekek, hogy számukra nincs különbség két ember közt azok eltérő bőrszíne miatt, csakis a jellem, és belső –szív- az, ami meghatározza a személyt.

forrás: nullahategy.hu

forrás: nullahategy.hu

A műnek több életrajzi ihletésű mozzanata van, például Lee is, akárcsak hősnője, Scout rendkívül eleven, okos, és fiús kislány volt, illetve a regénybeli édesapa, Atticus Finch is ügyvéd. Fehér ügyvéd, gyermeki igazságérzettel megáldva, aki elfogadja egy nemi erőszakkal vádolt színes bőrű férfi védelmét a bíróságon. Ezen túl nem várt események, misztikus jelenségek, aggasztó hírek is fokozzák a feszültséget. A könyv megejtően olvasmányos, megfog az első oldalon, és utána szinte olvastatja magát. Csordultig teli van jósággal, miközben kemény társadalomkritikát fogalmaz meg; egyszerűnek, gyermekinek hat, mialatt egy iskolai órán, játék, vagy egy-egy beszélgetés közben sokkal több, sokkal mélyebb gondolatok bújnak meg a felszín alatt, amelyek okulásul szolgálhatnak bárki számára. Bemutatja, hogy az előítélet és a gyűlölet egy kétélű fegyver, hiszen fáj annak, aki kapja, és roncsolja a lelkét annak is, aki adja. A regény teli van bölcsességgel, szól bátorságról, emberségről, elfogadásról, egyenlőségről, az emberi viselkedésről. Lee az életre tanít minket ebben a könyvben, hisz csakis nyíltszívűséggel, jóakarattal, és befogadóképességgel teremthetünk magunk számára egy olyan világot, amelyből a körülöttünk élők is profitálhatnak, hogy egyszer majd talán békében élhessünk egy sokkal jobb Földön, hisz „ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.”

Nyugodjon békében, Ms Lee!

Categories: IRODALOM