Legújabb sorozatunkban a POKET zsebkönyvek ifjúsági kiadványait vesszük górcső alá, hogy kicsit „felöltöztessük” az egyenborítóba csomagolt köteteket. Míg bizonyos kritikák a szövegekhez hajolnak közel, mások pedig a zsebkönyvkiadások (újra)kanonizáló gesztusát emelik ki, a fő kérdés minden esetben az, hogy a – sokszor egyáltalán nem is mai – szövegek tudnak-e még hatni ránk, fiatalokra.
Hogyan lehet valaki egy személyben tündér és boszorkány is? Hiszen a tündérek általában segítőkészek és jószívűek, ugyanakkor a boszorkányoknak nincsen túlságosan jó hírük, gyakran valamiféle ártó tevékenységgel kötik őket össze. És vajon miért szorul megmentésre valaki, aki feltehetően mágikus képességekkel rendelkezik, pláne egy könyv segítségével? Talán a regényeknek is lehet varázserejük, és sokkal értékesebbek annál, mint amit elsőre gondolunk róluk.
Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyvében a fiatal olvasók az előbb felvázolt kérdések mindegyikére választ kaphatnak. A könyvet elsőként 2003-ban a Móra Kiadó jelentette meg, majd tíz év múlva a kiadás joga átkerült a Kolibri Kiadóhoz – ez utóbbi kiadás nyomán készült el a szöveg zsebkönyv változata is. A regény sikerességét bizonyítja, hogy közel 18 év után is bekerült a POKET zsebkönyvek ifjúsági sorozatába.
A kötet kiemelt céljai közé tartozik az olvasás népszerűsítése: az írónő a könyveket olyannyira középpontba helyezi a szövegben, hogy akár főszereplői is lehetnének a regénynek. Persze a Tündérboszorkánynak van igazi főszereplője: Jóhegyi Laci, aki negyedik osztályos tanuló. Laci olyannyira szeret olvasni, hogy „még evés idejére sem teszi le a könyvet, s olvasás közben csak előre szeletelt kenyérből készült háromszögletű szendvicset hajlandó enni.”
A negyedikes fiú kitűnik az osztálytársai közül „furcsa” hóbortjával. Rendszeresen látogatja az iskolai könyvtárat, ugyanakkor mégis félve teszi ezt, mivel Morcz Aranka, a könyvtáros – ahogy azt a nevéből is sejteni lehet – nem túl barátságos. A történet haladtával Laci számára sorra feltárulnak fel a titkok Aranka nénivel kapcsolatban, és fény derül arra, hogy a morcos könyvtáros valójában egy tündér. Hamar kiderül, hogy Aranka néninek segítségre van szüksége, a megmentésében pedig Lacinak komoly szerepet kell vállalnia. A fiúnak az osztálytársai is segítenek, még a TMT-t, azaz a Tündérmentő Társaságot is megalapítják a könyvtáros néni megmentése érdekében.
„Fogta az albumot, rákacsintott a képre, s a takarók meg az ennivaló a könyvtárból a festményre kerültek.” A könyv egésze bővelkedik ehhez hasonló varázslatos eseményekben, amelyek a látszólag hétköznapi kontextust sokkal izgalmasabbá teszik. A történetben például az iskolai szobor is életre kel időnként, Aranka néni pedig tündérhez méltóan olykor a festmények szereplőit is életre kelti. A regényben azonban nemcsak Aranka néni képes varázsolni, hanem Laci is rendelkezik különleges képességekkel.
A mesei elemek nemcsak a történet színesítését szolgálják, hanem a 9–10 éves olvasói korosztály érzelmi fejlődését is támogatják. Laci rendkívüli tulajdonságára Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének olvasása közben derül fény. Laci a könyv olvasásakor varázslatos módon meg tudja változtatni a regény szövegét, ezáltal pedig akinek a kezébe kerül a könyv, annak már az új, „átfantáziált” szöveg jelenik meg.
A fiú különleges képességeinek segítségével a történetben a nem olvasó diákság mentőövévé válik Molnár Ferenc könyve. A gyerekek számára ezután már nem is tűnik annyira „furcsa” hóbortnak az olvasás: „Divat lett a Pál utcai fiúkkal a hónuk alatt sétafikálni a folyosón vagy az ablakpárkányon kuporogva olvasni.” Molnár Ferenc könyvének szerepe nemcsak a történet szereplői számára lehet fontos, hanem az olvasó gyerekeknek is kapcsolódási ponttá válhat.
A könyvet alapvetően a 10–11 éves diákoknak ajánlanám, hiszen ennek a korosztálynak a 10–15 oldal elolvasása egyszerre megfelelő mennyiség. Véleményem szerint könyv egyik nagy erőssége az, hogy a gyerekek a szöveg befogadásakor aktív szerepet kapnak. A narrátor a regény számos pontján kiszól, gyakran a fejezetek elején már gondolatébresztő mondatokat ír le az aktuális résszel kapcsolatban. Az írónő szép gesztusai közé tartozik, hogy az elbeszélő a könyv végén megköszöni az olvasást: „Köszönöm, hogy kitartottál, és végigolvastad a könyvet. Most már aztán tényleg biztos, hogy Te igazi OLVASÓ vagy, akár gyerek vagy, akár dédnagymamának tetszik lenni. Azt hiszem, nem lehet rám panaszod, hiszen én sem hagytam félbe az írást valahol a negyedénél.”
A múlthoz, hagyományhoz való kapcsolódás nemcsak Molnár Ferenc révén valósul meg, hanem például előkerül Gutenberg vagy Szinyei Merse Pál neve is. A múlt és a diákok számára ismert emberek történelmi kontextusban jelennek meg: Laci a családjának kutatása közben tudomást szerez arról, hogy valójában Gutenberg rokona, Aranka néninek pedig Szinyei Merse Pálhoz fűződő ismertsége is ad egyfajta kultúrtörténeti adalékot a könyvhöz: „Ilyenkor keresek egy megfelelő festményt, magamra varázsolni róla egy szép ruhát (…). De ez a festmény különleges. Ezt 1873-ban festette a Pali. A Szinyei Merse.”
Emellett a regény szókincsbeli gazdagsága sem elhanyagolható: a szereplők egymás közötti párbeszédei rendkívül kidolgozottak, gyakran nemcsak a hétköznapjainkban is használt szólások vagy közmondások elevenednek meg, hanem a lexikai tudást is bővítő kifejezések. A gyerekek kulturális ismeretei ezáltal bővülhetnek, és ezeket a megfelelő kontextusba be is tudják majd helyezni.
Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című regénye, úgy vélem, egy kiváló könyv, hiszen játszva, fordulatos cselekmény segítségével tanít nemcsak morális értelemben, hanem a lexikai tudást is gyarapítva. Sőt, mi több, a regényben végül A Pál utcai fiúk segítségével az is kiderül, hogy a valódi varázslat az olvasás, ami a könyvek segítségével jöhet igazából létre.
A POKET ifjúsági kiadványait bemutató sorozatunk további részei:
- Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
- Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora
- Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
- Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
- Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
- Otfried Preußler: Torzonborz, a rabló
- Molnár Ferenc: A kékszemű
- Rump Tímea: Levendula hercegnő
- Romhányi József: Szamárfül
- Janikovszky Éva: Égigérő fű
