Legújabb sorozatunkban a POKET zsebkönyvek ifjúsági kiadásait vesszük górcső alá, hogy kicsit „felöltöztessük” az egyenborítóba csomagolt köteteket. Míg bizonyos kritikák a szövegekhez hajolnak közel, mások pedig a zsebkönyvkiadások (újra)kanonizáló gesztusát emelik ki, a fő kérdés minden esetben az, hogy a – sokszor egyáltalán nem is mai – szövegek tudnak-e még hatni ránk, fiatalokra.


Amikor kisgyerek voltam, nagyon meg tudtak érinteni dolgok, és sosem gondoltam volna, hogy azt a tapasztalatot pár év távlatából nézve már semminek fogom találni. Miközben Kiss Ottó Csillagszedő Márió – Versek gyerekhangra című kötetét olvastam, végig az a kérdés motoszkált bennem, hogy vajon képes-e egy ennyire fiatal gyermek ilyen sötét, elkeseredett pillanatokat is megélni? Természetesen a válasz igen: „A mélység, az ugyanolyan, / mint a magasság. / Csak máshonnan kell nézni.”

Hiteles-e az a gyermekirodalmi kötet, ami egy felnőtt bölcsességével festi le egy kislány tapasztalatait? Erre a kérdésre kerestem a választ, miközben a Csillagszedő Máriót olvastam. Kinőve a célközönséget, az utóbbi években elég kevés gyerekverskötet akadt a kezembe. Kiss Ottó sorai megérintettek, de olvasás közben kételkedtem abban, hogy a szöveg jelentésrétegeit egy gyermek is teljesen megértheti. A kötet végére viszont rá kellet ébrednem arra, hogy talán még én magam sem értem teljesen, de már így is sokat tudott adni nekem a szerző alkotása, miért fosztanánk hát meg a kisebbektől?

A Csillagszedő Márió 2002-ben jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában. A mindössze 62 oldalból álló kötetet Paulovkin Boglárka rajzai teszik még szebb élménnyé. A szöveg 2009-ben újra megjelent az eredeti kiadójánál, 2020-ban, 19 évvel a megjelenése után pedig a POKET zsebkönyvek ifjúsági sorozatába is beválogatták. Azóta készült belőle bábelőadás és rajzfilm is.

Részlet a győri Vaskakas Bábszínház Csillagszedő Márió-előadásából (2013). forrás: vaskakas.hu

A Csillagszedő Márió elbeszélője egy kislány, akinek a gondolatait szabadversekként, kronologikus sorrendben olvashatjuk. A versek egymáshoz kapcsolódnak, ám egyedül is megállják a helyüket. A szöveg sok kis töredékből áll, amelyek közösen egy egész történetet mesélnek el. Versforma szempontjából szabadversek, rímelésük nincs, címmel sem rendelkeznek. Svéd gyerekversek juthatnak róluk az ember eszébe. Érdemes lassan, ráérősen olvasni, hogy mindenki el tudjon gondolkozni és meg tudja érteni a sorok mélyebb jelentését is.

Kiss Ottó érzékletesen mutatja be, hogy a gyerek hogyan csodálkozik rá, majd kezdi el felfedezni magának a világot: „Márió megfigyelte, / hogy este teljesen fölöslegesen szaladgál / a parkban, / teljesen fölöslegesen űzi / a park egész hosszában / a csillagokat vagy a Holdat, / mert azok azután is csak / ugyanabban a messzi távolban / maradnak.” A könyv témái között szerepel a válás és a nagyszülő elvesztése is.

A családban zajló történések mellett az elbeszélő kislány Márióról, az új szomszédjáról is mesél. A címszereplő barátjává válik a lánynak, közösen kezdik el tágítani a világképüket. Miközben az apuka egyre messzebb sodródik kislányától, egyre több csalódást okoz neki, Márió megtartja az ígéreteit és tényleg lehozza a csillagokat: „Már esteledett, amikor / a vízben megjelentek a csillagok. / Márió azt mondta, / meglátom, éjszaka mindet / kihalássza nekem onnan…” Sok vers születik abból, ahogyan a lány a kisfiú egy-egy mondatára, cselekedetére reagál. Kapcsolatuk a gyermekkori barátságokat jeleníti meg.

A verseskötet egyik nagy bravúrja a nyelvezete. Könnyen érthető soraival, frappáns megoldásaival, nyelvi játékával gyakran megmosolyogtatja az olvasót: „Ha nem viselem / mindig a szemüveget, / felnőtt koromban sem / leszek előrelátó?”. Még hitelesebbé teszi a szülőktől elhallott egy-egy kifejezés használata, olyan helyzetekben is, amikor a gyerek még nem tudja teljesen, hogy mit is jelent maga a szó. A kisgyerekek találékonysága humor forrásává válik a műben„Az én apukám / sosem volt vadász, / de azért százból százszor / ő is lelőné / röptében a vadkacsát, / még a vaddisznót is, / ha az a buta állat / nem lenne olyan / földhözragadt.”

forrás: litera.hu

Kiss Ottó tökéletesen beszéli a gyerekek nyelvét, még akkor is, ha közben a felnőttkori bölcsességét is kihalljunk a sorok közül. A kötet egy része kimondottan borús, keserű, néhol a végletekig kilátástalan, de ezek a versek szépen összekapcsolódnak a később megjelenő könnyedebb, vidámabb oldalakkal. Az elbeszélő kislánynak sem oldódik meg minden problémája, de ahogyan ő mondaná: „Superman ma reggel / hirtelen visszajött a szabadságról” – ezzel kifejezve, hogy van az a veszett helyzet, ami csodaként talán, de mégis megoldódik.

A Csillagszedő Márió gyönyörű olvasmány lehet az idősebb generációnak is. Precíz, minimalista versei között megtalálható bölcsességekből mai napig tanulhat az ember, a kisebbekről már nem is beszélve. Egyfajta időutazás élményt is biztosít a felnőtt olvasóinak: visszatérhetünk azokba a napokba, amikor a legközelebbi hozzátartozóink jelentették az egész világot, eszmék helyett pedig a tárgyak és a természet volt az elsődleges forrása a tudásunknak. A gyermeki világábrázolás metaforákkal, játékleírásokkal válik még valóságosabbá. „Márióra / hiába mondok csúnyát, / legfeljebb megsértődik / és elmegy. De aztán / mindig visszajön. / Márió egy bumeráng.”

Központi témája a műnek a család, a szülőpár viszonya. A történetben, ahogyan haladunk egyre előrébb, egyre nehezebben emészthető dolgok történnek a főszereplővel, végigkövethetjük, hogyan kezdi elhagyni teljes rajongását, naivitását. Kiss Ottó mókás, ám gyomorba vágó módon mutatja be a figyelem- és szeretethiány megtapasztalását: „Boldogság az, / amikor sokat kapunk. / A fájdalom az, / amikor ezt mind elveszik. / Én nem akarok boldog lenni többé, / mert az egyszer nagyon / fájni fog.”

Leginkább az érzékenyítő jelzőt használnám a kötetre. Merem azt remélni, hogy a generációs különbségeket egy kicsit csökkentheti azáltal, hogy a segítségével mindenki jobban megértheti, milyen is egy szűkebb látókörből, még bontakozó világképpel megtapasztalni ezeket a problémákat.

A szöveget felnőtt(ebb) fejjel megható és kedves olvasmánynak tartom. Tíz éves kor felett szerintem a gyerekek a saját tapasztalataikkal már tudnak hozzá annyira kapcsolódni, hogy nagyrészt megértsék, miről is szól. Rövidsége, frappánssága és tartalma miatt pedig nem véletlenül vált híressé Magyarországon a Csillagszedő Márió.