Legújabb sorozatunkban a POKET zsebkönyvek ifjúsági kiadásait vesszük górcső alá, hogy kicsit „felöltöztessük” az egyenborítóba csomagolt köteteket. Míg bizonyos kritikák a szövegekhez hajolnak közel, mások pedig a zsebkönyvkiadások (újra)kanonizáló gesztusát emelik ki, a fő kérdés minden esetben az, hogy a – sokszor egyáltalán nem is mai – szövegek tudnak-e még hatni ránk, fiatalokra.


A Poket csapata magyar és világirodalmi klasszikusokat, kortárs írásokat, novellaválogatásokat, valamint ifjúsági- és gyerekirodalmi műveket ad ki új, zsebre méretezett, ízléses köntösben, de az eredeti tartalomhoz teljesen hűen. Otfried Preußler már 50 éve tartozik a műfaj nagyjai közé, és olyan gyerektörténetek fűződnek a nevéhez, mint a Kis szellem; a Kökény, a kalapos manó; a Kis boszorka és persze a Torzonborz-sorozat, amelynek főszereplőpárosa a legendás Paprika Jancsi és Vitéz László.

Otfried Preußlertől annak idején megkérdezték, hogy miért ír gyerekkönyveket, mire azt válaszolta:

Mert engem ez szórakoztat. És remélem, hogy az olvasóimnak is ugyanolyan szórakozást jelentenek ezek az írások, mint saját magamnak.

Az idő igazolta Preußlert, ugyanis könyvei, különösen gyerekkönyvei a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek. A Torzonborz-kötetek különlegessége, hogy míg a címszereplő maga a főgonosz, azaz Torzonborz, a rabló, főszereplőkként azonban mégis inkább a két jóbarátot, Paprika Jancsit és Vitéz Lászlót érdemes említeni.

A Poket a Torzonborz, a rablót a Kolibri kiadó magyar kiadásának eredeti, csodaszép illusztrációját megtartva, aprócska kiadásban tárja újra elénk, hogy a mai gyerekek is megismerhessék a történetet, akik pedig régebben voltak gyerekek, most felnőttfejjel idézhessék fel az emlékeiket, vagy akár saját gyerekeiknek, unokáiknak meséljék tovább gyerekkori kedvencüket.

Fontos lehet viszont gyakorlati szempontból is vetni egy pillantást a mű ezen kiadására. A Poket zsebkönyvek designja ugyanis modern és trendi, emellett praktikus, pénztárcabarát és puhafedeles. Épp ezért kissé meglepő ez a forma egy illusztrált gyerekkönyv esetében. Én jól elolvasgattam ugyan a kötetet egy hosszabb buszút során, gyorsan zsebrevágtam az átszállás alatt, de érdemes lehet arra is gondolni, hogy a gyerekkönyvek többnyire nem ilyen módon „olvasódnak”.

Jellemzőbb az illusztrált gyerekkönyvekre a masszív, nagy alakú kiadás, amelyeket a könyvekkel frissen ismerkedő kisgyerekkezek nyugodtan nyűhetnek. Mindez csak egy kis száraz gyakorlati kitérő volt, amit ezzel együtt érdemes figyelembe venni a kötet megvásárlása előtt – de most térjünk vissza Paprika Jancsi és Vitéz László történetéhez!

torzonborz
Torzonborz. Forrás: nlc.hu

A Torzonborz, a rablóban gyermeki szemmel kifejezetten izgalmas lehet az a választás, hogy két főgonoszt is felvonultat, amelyek ráadásul különbözőképpen testesítik meg a veszélyt, a félelemforrást. Míg Torzonborz a hétköznapi gonosztevőknek feleltethető meg, addig Petróniusz Pókuszhókusz a természetfölötti oldalt képviseli, aki olyan gaztettekre képes, amelyektől a valóságban nem kell tartanunk.

Érdekes lenne ilyen szempontból elgondolkodni, de legfőképpen megkérdezni a gyerek olvasókat, ők vajon melyik gonosztevőt tartották félelmetesebbnek – a reális veszéllyel fenyegető, de a maga módján hétköznapi és emberibb rablót, vagy pedig a képességeiben a hétköznapi emberek fölött álló varázslót, aki viszont a valóságban nem jelenthetne veszélyt.

A két gonoszkarakter és azok összehasonlítása tehát kifejezetten érdekes, a két főszereplő pedig megfeleltethető a jóra törekvő, alapvetően egyszerű, hétköznapi örömökkel beérő mesei főhős archetípusokkal. Mikor Jancsinak és Lackónak a történet végén lehetősége nyílik arra, hogy teljesüljön három kívánsága, először furcsának találtam, hogy apróságokra „fecsérlik el” ezt a lehetőséget (például a kávéfőző és Jancsi elégetett sapkájának visszaszerzésére), aztán be kellett látnom, hogy ez is egy pozitív pedagógiai eszköz: nem feltétlenül kell hatalmas kérésekben és vágyakban gondolkodnunk a boldogsághoz.

Fontos leszögezni, hogy a Torzonborz, a rabló azon gyerekirodalmi alkotások közé tartozik, amelyek valóban elsősorban gyerekeknek szólnak. Ez első pillantásra egy felesleges és kézenfekvő mondatnak tűnhet (elvégre gyerekkönyvről beszélünk), de ez mégsem teljesen magától értetődő. Rengeteg olyan alkotás színesíti az gyermek- és ifjúsági irodalmat, amelyek a felnőtt közönséget éppúgy megcélozzák, mint a fiatalabb korosztályt, legtöbbször humorral, kikacsintásokkal, rejtett utalásokkal, társadalmi kérdések beleszövésével, hogy a gyerek mellett a felnőtt is élvezze a művet, nevessen az olvasása közben, és esetleg még tanuljon is belőle.

A Torzonborz-széria ilyen szempontból – mindenféle lealacsonyítás nélkül – kifejezetten kisgyerekeknek szól. A történet bájosan egyszerű, ahogyan a karakterek is, tanulságai kissé didaktikusak, de örökérvényűek: így például Vitéz László és Paprika Jancsi minden akadályt áthidaló barátsága vagy annak idillikus ábrázolása, hogy a jó és az igazság mindig győzedelmeskedik a rossz és az igazságtalanság fölött. Hozzátenném: az ember persze tisztában van vele, hogy utóbbi sajnos nem igaz, de éppen ezért jó néha felnőttként is az ilyen klasszikus, gyermeki, nem túlbonyolított és garantáltan jól végződő mesei világokba menekülni, még ha csak egy zsebkönyvnyi időre is.


[1] Otfried Preußler weboldala (www.preussler.de)