#estivers 39. – Sárközi Balázs: Parides aeneas

Sárközi Balázs 2018. aug. 26. 0 2

Ha vasárnap, akkor #estivers! Ezúttal újra az f21-nél verseit és írásait rendszeresen publikáló Sárközi Balázstól. Balázst ezúttal az éjszaka ihlette meg, Parides aeneas című művében az este, az órák üressége, a hold rejtelmessége, a visszatérő sötét színek és az ezekhez társított gondolatok adják az alkotás nyitját.  

Parides aeneas

És este van.
Kitárta kékölű kapuit az éjszaka.
És szeme csukva hunyorít.
Gúnyosan hunyorít.
És hátrafeszül mozdulatlan.
Elnyújtott órák üressége
szabályozza halogató semmittevésre
a fennakadt életek hevét.
Visszatérő sötétedés.
Mindennek ketrec a nyitánya,
kérdések feszülnek bolygókká a zuhanó éjszakába.
S a sötétkék csak a házból fekete.
Tehetetlen nagy az este.
Hiába tárja
tetovált combjait, fénye gyenge
erőtlen, a szálló pernye
elszálló pernye.
Elhalványul minden korlát.
Udvara csak a holdnak látszik.
S szilánkos íve az ürességnek,
kaparásuk zaklató táncot játszik,
reménytelen.
Táncot játszik reménytelen.
És este van.
Elülő szélben száll rá
pernyefényű parabola
minden sötét karcolatra,
s elküld, visszaszorít rándulása
minden élőt a vackába.
Kéken, gúnyos szemfehérrel.
Be a fekete szobába.
Leülünk az este alá.
Kék öle hunyorít rád annak az égnek.
Sötét mezőkön bábuk lépnek.
Maguktól lépnek.
Leülünk az este alá,
bolygó kérdések pernyéje temeti kialudtan fehérre
különváló koordinátáit az egyenes paraboláknak,
s zaklatón táncol kaparása
a kékre tetovált szobáknak.
Már hívogatón tárul ki
a sötétkék éjszaka,
hogy a fekete szobából nyílhasson sehova.
S legyen a sötétkék fekete.
Kékölű kapuit tárja az este.

Kiemelt kép: pixabay.com

 

Tags: #estivers, irodalom, Parides aeneas, Sárközi Balázs Categories: IRODALOM
Related Posts