Darabos Enikő: „Ha irodalomról van szó, akkor nem nőről vagy férfiról beszélünk, hanem szövegről”

Vekszli Anna 2018. ápr. 19. 0 1

Április 16-án mutatták be Darabos Enikő Testmetaforák a kortárs magyar irodalomban című könyvét a szombathelyi Weöres Sándor Színházban Gaborják Ádám közreműködésével. A Testmetaforákban többek között Oravecz Imre, Rakovszky Zsuzsa, Bodor Ádám, Esterházy Péter, Grecsó Krisztián, Nádas Péter, Tompa Andrea, Vajda Mihály műveiről olvashatunk kritikákat.

Ki is Darabos Enikő?

Pályáját a Szegedi Tudományegyetemen kezdte, jelenleg pedig 2011 óta az ELTE Savaria központ egyetemi docense. Mindezek mellett irodalomkritikus és rendszeresen közöl kritikákat, irodalmi tanulmányokat és novellákat is. Nagy hatással volt rá Freud pszichoanalitikája, amely visszaköszön munkáiban. Írásai 1998 óta jelennek meg hazai és külföldi folyóiratokban egyaránt.

Mielőtt bármiről is szó esne a könyvvel kapcsolatban, fontos tisztázni, hogy mit is jelent kritikusnak lenni. Az emberek többségén, főleg ha írókról, költőkről van szó, ha meghallják, hogy kritikus, egyből kissé ismeretlen borzongás lesz úrrá. A szónak olykor túlságosan negatív jelentést tulajdonítunk. Kritikussá válni – ahogy ezt a beszélgetésben hallhattuk – egy folyamat eredménye. Az ember először olvasóként indul el, ebből válik elméleti kutatóvá, átfogó ismeretekkel és hatalmas tudásmennyiséggel vértezi fel magát az olvasmányai által. Ha mindez rendelkezésre áll, akkor a következő lépés, hogy az olvasással és kutatással töltött idő alatt felötlő gondolatait – hiszen ezek automatikusan felmerülnek, ha az ember elmélyed valamiben – rendszerezze, és kész szöveggé formálva leírja. A beszélgetés alkalmával a kritikusi lét fontosságába és végtelenül pozitív oldalába nyerhettünk bepillantást, ami egyfajta segítő, iránymutató szerepét mutatta be ennek a foglalkozásnak.

Mit is jelentenek a testmetaforák? A kötetben szereplő írások az emberi testet tartják fókuszban, amikor azt a kortárs magyar irodalomban megjelenő nyelvi alternatívák értelmezik. Tulajdonképpen az emberi létünk mivolta a testünkön belül és által válik élővé, elmondhatóvá, megfoghatóvá. A szerző elmondása alapján: „Tulajdonképpen minden regény valamilyen módon beszél a testről. Amelyik nem beszél róla, az a meg nem említés által tesz róla bizonyságot. Olyan ez, mint egy nyelvi holdudvar a test mibenlétéről.” A címben tehát valamilyen módon egy esszenciáját kapjuk meg a kötet mondanivalójának.

A könyvben összesen 21 szöveg szerepel. Darabos Enikő elmondása szerint nem az volt a célja, hogy feltétlenül kanonizálja a kortárs irodalmat. Említést tett arról, mikor a kötetben szereplő szerzőkről merült fel kérdés, valójában azokról az olvasmányélményeiről írt, amelyek hatást gyakoroltak rá. Belehelyezkedni a különböző elbeszélésmódokba, kitapogatni a benne rejlő fonalakat és megérteni az alkotásfolyamatot.

A délután során felmerült az irodalomban igencsak vitatott női-férfi írók kérdése. A szerző arra tudatosan figyelt – habár szerinte azt definiálni nem lehet, mitől női egy női szerző és mitől férfi a férfi –, hogy a kötetben vegyesen kapjanak helyet mindkét nem kiváló képviselői. Darabos Enikő frappánsan azt mondta, hogy „Ha irodalomról van szó, akkor nem nőről vagy férfiról beszélünk, hanem szövegről.”

A bemutató zárásaként pedig a könyv alapvető céljára is fény derült. Az író bevallása szerint egy egészen új perspektívát adott számára is az alkotásfolyamat. Alapjaiba véve a kérdés az, hogy hogyan tudunk együtt élni egy adott mikro -vagy makroközösségben a 21. században, hogy annak az alapköve a tisztelet legyen – úgy, hogy gazdagítsuk magunkat, és egymás által gazdagodjon az önértelmezésünk.


Horváth Tünde galériája


Tags: Darabos Enikő, Könyvbemutató, Weöres Sándor Színház Categories: IRODALOM
Related Posts