„Esztert keresem!” – Képzelt riport Zalaegerszegen

Csendes Máté 2018. ápr. 18. 0 0

Déry Tibor 1971-ben adta ki Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényét, amelyből 1973-ban megszületett egy musical Pós Sándor átdolgozásában. Azóta a színdarab hosszú utat tett meg, még “szülőföldjét”, az Amerikai Egyesült Államokat is megjárta. Zenéjét Presser Gábor szerezte és talán nem túlzás azt mondani, hogy legalább egy dalt mindenki ismer a musicalből, 2018-ban pedig a Hevesi Sándor Színház Bal József rendezésében Zalaegerszegen elkészítette a saját „képzelt riportját”.

A musical legelső percei már zajlanak, mialatt a nézők elfoglalják helyüket a nézőtéren. Amíg mindenki megtalálja a helyét, egy kis betekintést, ízelítőt kaphatunk az alaphelyzetből: sürgő-forgó munkások, akik egy fesztiválra készítik elő a terepet, TV-stábok, akik a képet és a hangot állítják be, hogy majd az élő bejelentkezés tökéletes legyen, és persze a fesztivál szervezői is egyik feladatot a másik után hajtják végre. Mire a darab ténylegesen elkezdődik, a néző már valamelyest ismeri a színpadképet és a szereplők egy részét, belehelyezkedik az előadásba.

Fotó: Hevesi Sándor Színház

Az első felvonás elejének a mozgatórugója a két riporter, akik különböző TV-csatornáktól érkeztek, ebből következik, hogy szakmai téren egymás ellenfelei is. Ők mutatják be egy-egy riport formájában a szereplőket, és ezzel párhuzamosan elkezd körvonalazódni saját jellemük és szerepük is.

A két karakteren keresztül sejlik fel a “világok harca”. A fiatalabb riporter (Urházy Gábor László) támogatja a fesztivál ötletét, ő a jövő képviselője, lelkesen mutatja be az előkészületeket, a színészi játék pedig mind hanghordozásban, mind gesztusaiban arra csábítja a nézőt, hogy maga is vegyen részt a fesztiválon.

A másik pólus, a kissé idősebb, konzervatívabb riporter (Kiss Ernő) viszont ennek ellenkezőjét igyekszik elérni; azért van a helyszínen, hogy botrányról számoljon be, egyfajta kampányt folytat az egész rendezvény szellemisége ellen. A darab során sejteni kezdjük, hogy nem csak a fesztivált ellenzi, de a modern társadalom minden új velejáróját, így a drog- és alkoholfogyasztást, a homoszexualitást is.

Fontos kiemelni a zenei betétek időtálló kivitelezését is. Az eredeti dalokat Presser munkája nyomán az LGT zenekar játszotta, a musical több dala is híres lett. Ilyenek például a „Valaki mondja meg” vagy a „Ringasd el magad” kezdetű opuszok is. A helyi zenekar itt is sikerült munkát végzett, a dalok pontosan szerkesztve illeszkedtek a prózai részekhez, ezzel emelve az érzelmi hatásokat, érdekeltté téve a nézőket egy-egy szereplő sorsával kapcsolatban.

Fotó: Hevesi Sándor Színház

A kerettörténeten túl a cselekmény néhány fiatalról szól, akik szeretnének kiszakadni az őket körülvevő társadalomból, az elvárások és kötelességek világából, és elengedni magukat. Elmennek a fesztiválra, ahol sokan először csak a füves cigit, majd komolyabb drogokat is kipróbálnak. Tulajdonképpen a darab nemcsak bemutatja ezt a dekadens folyamatot elejétől a végéig, hanem számol a következményekkel is. A színészek testművészete nagyon hitelesen tudta reprodukálni a bódult állapotot, majd a függőség tüneteit: természetesen tudhatjuk azt is, hogy ezen külsőségek mögött az amerikai ellenkultúra kiábrándultsága és szellemi éhsége áll.

Az egyik legnagyobb kérdőjel a darabbal kapcsolatban a gyilkosság volt. Az a csavar a történetben, hogy koncert közben leszúrnak egy néger lányt, Meredith Huntert, amikor az felmászik a színpadra. Legalábbis ennyit tudhat a néző, ugyanis maga a jelenet a színen nem látható. A koncert zajlik, a fiatalok másznak fel az emelvényre, a Pokol Angyalai biztonsági szolgálat küzd ellenük, ám sem Meredith, sem a késelés nem jelenik meg, csak beszélnek róla az emberek, a riporterek, a biztonságiak, így az információhiány feszültséggel itatja át a történet végkifejletét.

Esztert keresem!” – ez talán a darab leggyakrabban használt mondata. A történetnek ugyanis főszereplőpárosa Eszter (Kovács Olga/Lőrincz Nikol) és Józsi (Szakály Aurél), akik összevesztek, ezért a nő elment a fesztiválra leszbikus barátnőjével, Beverlyvel. Józsi szerelemből és féltésből felesége után megy, ám a darab végéig nem találja meg a tömegben, akkor viszont már késő. A darab leglátványosabb jelenete ekkor látható: a dílernek (Ticz András e. h.) a statiszták kordonból keselyűszárnyakat formálnak és ő belövi heroinnal a sarokba szorult Esztert.

 

A darab alaptörténete az ehhez kapcsolódó fontos tanulságok mellett a vallás kérdését is boncolgatja: bibliai történeteket vesz elő, amiről a szereplők vitába bonyolódnak, majd interaktív módon egy-egy kérdést a nézőknek is feltesznek. Ebből aztán mély gondolatok kerekednek az életről és annak értelméről, egészen addig, amíg egy újabb „Esztert keresem!” felkiáltás meg nem szakítja az elmélkedést, és akkor folytatódhat tovább a történet fő szála.

Zalaegerszegen egy figyelmet érdemlő musicalt láthattunk, amely az alapanyag szellemi mélységeivel, a színdarab gazdag külsőségeivel és a legendássá vált zenével olyan egységet képez, amit érdemes színpadon tartani.

Az előadásról és azoknak az időpontjáról bővebb információ itt.

Borítókép: Hevesi Sándor Színház

Tags: Bal József, Déry Tibor, Hevesi Sándor Színház, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Kiss Ernő, Kovács Olga, Lőrincz Nikol, musical, Presser Gábor, Szakály Aurél, Színház, Ticz András, Urházy Gábor László, Zalaegerszeg Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts