“Csak nektek mondom el” – Ilyen volt a Savaria Slam Poetry decemberi estje

Vincze Bence 2018. dec. 14. 0 1

2018-ban utolsó alkalommal gyűltek össze a slammerek és a slamkedvelők az AGORA-Művelődési és Sportházban. A hetedik évad csúcsán pedig igazán kitettek magukért a szervezők, a neves vendég mellett fontos újításokat és igazán izgalmas szövegeket hallhattunk. 

A rendhagyó félévzáró-slam szilárd szabálykikötéssel indult már az esemény meghirdetésének első pillanataiban is. Az SSP vezetősége szigorú időzítéshez kötötte az eseményt; ez az egész szerda estére jellemző volt, és jót tett a lebonyolításnak is. Korábban többször adódott probléma a megkésett kezdésből, elhúzódó versenyből, így ennek kapcsán gondolták a szervezők igazán fontosnak a kötött rendszert. Ennek köszönhetően mindenre maradt idő: közönségre, kiteljesedett szórakozásra.

Az est felépítése eltért a korábbiaktól, ezúttal az open mic-ot és a gyors cigarettaszünetet követően nem a versenybe csapott át a menetrend, hanem a várva várt vendég, a magyar slam Qui-Gon Jinnje, Simon Márton érkezett meg a szombathelyi slam templomába. Az oltárnál pedig a két elszánt hittérítő, Lutor Katalin és Székely Zoárd várták őt izgalmas kérdéseikkel. A kerekasztal beszélgetés során szó esett természetesen a slam és a költészet kapcsolatáról, az ihletforrásokról, a nemrégiben elnyert Horváth Péter-díjról és a legújabb kötetről is. Kérdéseikből kifogyva a szervezők átadták a szót a lelkes közönségnek, hogy ők is hadd faggassák a slam poetry neves képviselőjét. A beszélgetés végeztével, a dedikálási áradatban Marci is átvedlett fekete inges költőből japán-mintás extrapulcsis slammer-zsűrisbe a versenyhez. A beszélgetésről élő videót is készítettünk, amit ide kattintva tekinthettek meg.

Fotó: Lutor Katalin

Paukovics Gergely (Pogi) a tőle megszokott rituáléban természetesen ismét készült versenyművel a közönség számára is. Ám, hogy a rendhagyó szót minden bekezdésben legyen lehetőségem használni, erre sem mindennapi koncepcióval került sor. A beléptetéskor öt egyedi karszalag is kiosztásra került, amelyekre egy-egy smileyt rajzoltak. Aki ezeket viselte, az egyenes behívót kapott a kvízversenyre, amelynek a győztese bezsebelhette a Simon Marci “életművet”. Bár csak négyen jelentek meg – feltehetően az egyik személy vagy megfutamodott, vagy már meg volt neki a Simon Marci összes – de ádáz elme-csata indult a kötetekért, amit végül a szerencsés győztes egyenesen a költőtől vehetett át dedikálva. 

Nem sokkal kilenc óra után pedig kezdetét vehette a verseny is a Függőség témájában. Új formulaként kipróbálták az időméréses rendszert is, amelyben azért még van hova fejlődnie a fellépőknek, de nem egy olyan szövegelőt hallhattunk, aki világszínvonalnak ható három ezredekkel maradt a kereten belül.

A kerekasztal beszélgetésen elhangzó mondatot – “csak nektek mondom el” – bár Marci ejtette el egy kérdés kapcsán, de legalább annyira illik a arra a bensőségre, amelyet a versenytéma feltételez: nem mondom el senkinek, vagy elmondom mindenkinek. Ismét meglepetésként szolgált számomra, hogy bár a függőség kérdéskörét elsőre egy szűk centrumba elhelyezhető, a káros szenvedélyekre szervezett halmazból várná az óvatlan befogadó, mégis igazán egyedi feldolgozások érkeztek a mikrofon elé. Talán senki sem merített ezekből, a legtöbb slam borzasztóan egyedi függésre mutatott rá. A szó természetesen adott volt a kifordításra is, mint egy karácsonyfafüggő függése, ami elsőre fájdalmasnak hatott, ám végeredményként egy romantikus ünnepkép bontakozott ki a szöveg képalkotásában. De társfüggőségről, politikával egybekötött szerelmi függésről és Fiat-gőz rajongásról is esett szó. Ez az egyedi látásmód-közeg pedig egy igazán szoros versenyt hozott össze. Egyedül az első két helyezett húzott el a csapattól, megérdemelten. 

Fotó: Lutor Katalin

Kérdés, hogy a Simon Marcival készített interjú tüzelte-e fel őket ennyire, vagy a slam-függőség, de a mély lelkületű, a közönség szemébe is könnyeket csalogató Székely Zoárd és a vitathatatlanul igaz, végső győztes Lutor Katalin utánozhatatlan darabokat, érzelmeket, színpadi játékot és szavakat tálalt a színpadon.

Igazi hullámvasút volt szerdán az AGORA MSH aulája, pillanatok alatt találhattuk magunkat az önfeledt nevetés és a mély elgondolkodás két széke közé esve. Mindezt olyan személyesen és bizalmasan, mintha baráti beszélgetések szemtanúi lettünk volna csak. Annyi különbséggel, hogy a léleköntés és a sörkortyolás között itt senki nem néz rád furcsán, ha elnyomsz trekkelve egy háromsoros, jambusos eszperente szöveget. 

Végeredmény: 

  1. Lutor Katalin
  2. Székely Zoárd
  3. Vincze Bence

Lutor Katalin galériája


Tags: Agora Művelődési és Sportház, irodalom, Savaria, Simon Márton, Slam, Székely Zoárd, Szombathely, zsűri Categories: IRODALOM
Related Posts