A múltban ragadt identitás – Veres Attila: Odakint sötétebb (2017)

KultAgora 2018. aug. 5. 0 1

A jelene ezer körmével múltjába kapaszkodó, jövőtlen ember. Valószínűleg így hangozna az a mondat, amivel tömören jellemezni kellene a modern, ambíciótól és kilátásaitól tudatosan megfosztott társadalmat. A nyugati világ komplett generációi válnak kulturális és egzisztenciális áldozatául a fukuyamai mondásnak, miszerint: „A történelem véget ért”, az ember eszmetörténeti evolúciója megállt. A nyugati ember tükörbe nézett.


(A cikk egy részlete a KultAgora-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.) 
Szerző:  Gázsity Mátyás)


Genocídiumok és tömegsírok véráztatta víziói köszöntek vissza a túloldalról. Miután kétszer felégette a világot maga körül, megijedt, és önként adta fel saját életének, illetve a világ mechanizmusainak irányítását. A régen számtalanszor hangoztatott Aranykor, melynek megteremtése érdekében több száz rossz válasz és milliók halálát okozó háborús gépezetek jöttek létre, most átköltözött a tegnapelőttbe. Már rég nincsen szükség kreatív, teremtő energiákra, a ma embere a változtatás szükségének legapróbb kényszerére az előmelegített személyes emlékek közé, a hétköznapok nosztalgiájának semmitmondó világába menekül. Ez a jelenség eredményezte a végtelenségig sorszámozott filmfolytatásokat, a ’90-es éveket kultiváló popsongokat, vagy a kulturális közélet oszló hullájából kiserkenő romkocsmákat, hogy mára nemzedékek számára váljon népbölcsességgé a pusztító kulturális regressziót előidéző mottó: „Régen minden jobb volt.”.

Veres Attila első regényében leszámol az összes olyan kényszeres illúzióval, mellyel a modern ember az önreflexív problémamegoldás helyett irracionális nosztalgiával átitatott delíriumba dédelgeti magát.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a mű egyáltalán nem múlt- és kultúraellenes, csak címéhez hűen igyekszik befalazni a személyes emlékek sötétségbe vezető ajtóit.

Az Odakint sötétebb című művével a nagyközönség számára is élvezhetővé teszi a külföldön rendkívül népszerű, de hazánkban valószínűleg a magyar nemzetiségű írók hiánya miatt rideg érdektelenséggel fogadott dark fantasy műfaját. Az elbeszélés a történetmesélő prioritásait tekintve egyértelműen annak a kiégett ’68-as hippinek a megváltástörténete, akinek a rongyos szövetsátrakban és leselejtezett lakókocsikban eltöltött kínosan rövid hajnali légyottok emlékét már régen kiszínezte az évek alatt elfogyasztott töménytelen mennyiségű pszichedelikum.  A stílusában nyersen megfogalmazott, mégis érzéki szexualitás és a néhol, már-már a japán gore brutalitását megidéző erőszakos jelenetek miatt az ember valóban a tábortűz körül érzi magát egy hétvégi kempingezésen a jófej nagybácsi abszurd agymenéseit hallgatva.

A cikk folytatását IDE kattintva olvashatod testvéroldalunkon, a kultagora.blog.hu-n.

Kiemelt kép: Agave könyvek

Tags: Budapest, együttműködés, f21.hu, fantasy, irodalom, könyv, könyvajánló, KultAgora, Odakint sötétebb, Szombathely, testvéroldal Categories: IRODALOM
Related Posts