Ahogy az idei Művészetek Völgye, úgy VölgyNaplónk is a végéhez ért.
Szerzők: Nádasdi Éva és Hámori Marcell
Minden, ami Taliándörögd
A három településen zajló fesztivál elsődleges helyszíne Kapolcs, innen a folyamatosan járó fesztivál buszokkal pár perc alatt elérhető Vigándpetend és Taliándörögd is. A szombati napot az utóbbi helyszínre szántam.
A különleges fekvésű, ámulatba ejtő zsákfalu önmagában is nagyszerű hely a megpihenni, megnyugodni vágyó látogatóknak. A fesztivál programjai pedig még ellenállhatatlanabbá teszik a falut. A buszmegállóban, a művelődési házban, a lőtéren, a plébánián, műemlékeknél, illetve sok-sok udvarban értékesebbnél értékesebb kulturális programokat hozott ide a Művészetek Völgye. A kapolcsi köztereket ellepő emberáradat Taliándörögd hosszú utcáin eloszlik, kisebb a zsúfoltság és szabadabb a tér, csendesebb a falu. Persze így is meghökkentő, mennyi ember jelenik meg a visszafogott, Bakony alatti településen, miként válik a világ közepévé egy-egy előadás vagy koncert emelkedett pillanatában az alig pár száz lakosú település.
A kora délutáni órákban már rengetegen érkeztek, elsősorban a művelődési ház elé, ahol a színdarabok kaptak helyet. A legtöbb előadás nem kezdődött el, amíg az ülősorok melletti folyósókat be nem töltötték az állóhelyeket is vállaló vendégek. Aki végképp kimaradt, elindulhatott az egy órával később kezdődő produkciókra a kisebb színházterembe, egy még intimebb, bensőségesebb színházélményt nyújtó helyszínre. Ha viszont semmiképp sem akarta az illető kihagyni Martin McDonagh, Warren Adler vagy Edward Albee darabjait, pár óra múlva újra próbálkozhatott, ezeket az előadásokat ugyanis kétszer játszották. A drámai kamaradarabok elsőrangú színházi élményt nyújtottak, szombaton Warren Adler A rózsák háborúja című tragikomikus alkotása nyűgözte le a közönséget az Art-Színtér társulatának előadásában.
Hamarosan felgyorsultak az események, a Lőtér nagyszínpadán négy zenekar váltotta egymást szombaton. A Hangfoglaló program által támogatott zenekarok a meleg és a viszonylag korai időpont ellenére is összeszedett, professzionális koncertet adtak, nagy energiákat mozgósítva. A Heavy Brains és Mehringer pop-rock zenekara is kitűnően muzsikált, nagyobb közönség azonban csak később, a Hét Hat Club szórakozott Gypsy- Hip-hop koncertjére érkezett, egészen addig a világzenei udvar ugyancsak remek kínálata megosztotta a Taliándörögdön tartózkodókat.
Estére az Anima Sound System 30 éves jubileumi turnéjának koncertjén a Lőtér beteljesítette méreteiből fakadó küldetését, több ezren voltak jelen a megújult zenekar egyszerre nosztalgikus és jövőbe tekintő koncertjén. A Karaván Família különleges családi zenekara is lent volt a Művészetek Völgyén, több napon is lehetett velük találkozni, az Anima Sound System nagykoncertje után is ők biztosították a talpalávalót Taliándörögdön.
Eközben Kapolcson a Budapest Bár és a Bagossy Brothers Company zenélt, az elmondottak alapján a hét legnagyobb nézőszámait produkálva a Panoráma színpadnál. Végül az emlékezetes taliándörögdi események után én is visszatértem Kapolcsra, a Folk-udvar éjfél utáni táncháza volt számomra és több száz más résztvevő számára is a legvonzóbb program az éjszakára. Jobbnál jobb cigányzenekarok és népzenei együttesek húzták a nótát hajnalig, hatalmas közösségi összeborulás, táncolás, tombolás, extázis alá.
Utolsó nap, utolsó transz
A Völgy utolsó napján, miután elállt a reggeli zápor, egy kis kultúrára vágyva megindultunk a Színház templomban tartott Latabárné fia című monodrámára, ami Latabár Kálmán operetténekes és humorista életét dolgozta fel egy szóviccekkel és énekkel megtűzdelt előadás keretében. A darab olyan sebességgel bombázta a közönséget humoros etűdök és a színész életével kapcsolatos tények sorozatával, hogy azt gyakran nehéz volt ép ésszel felfogni. Még ha a darab túltelítettnek is bizonyult egy-egy pillanatban, a Latabár szerepét játszó Peller Károly színészi és énekesi tehetségében nem tudtunk kivetni valót találni. Peller adta meg igazán a sava-borsát a darabnak, ő varázsolta egyszerre szórakoztatóvá és mégis elgondolkodtatóvá a látottakat.
A templomból kilépve megindultunk a Lőtér felé, ahol pár sörnyi várakozás után meg is kezdődött a Galaxisok koncert. A közönség átlagéletkora nem igazán haladta meg a tizenhét évet, még egy cigarettázó tizennégy év körüli fiút is megpillantottam az első sorokban. A zenekar énekese, Szabó Benedek közvetlen stílusával egyfajta bensőséges, családias hangulatot teremtett a rajongói számára. Nagy csalódottságunkra viszont visszahívással együtt csak egy órát játszott a zenekar, emiatt enyhe hiányérzettel a szívünkben hagytuk el a Lőtér zárókoncertjét.
Míg sokan a Quimbyre siettek a Panoráma színpadhoz, addig mi inkább a Poket udvar felé vettük az irányt, ahol QJÚB – a kocka kibontása címmel egy Pilinszky-Csoóri metál est vette kezdetét. A koncert énekesei és versfelolvasói, Koltay Dorottya Szonja és Vecsei H. Miklós olyan átéléssel és profizmussal olvasták fel és zenésítették meg a verseket, hogy teljesen elmélyedtünk az élményben, ilyen formában valóban megszólították a versek a közönséget. Az est több érzékszervünkre tett erőteljes hatást, a dalok hátterében folyamatosan felvillantott képek és animációk, illetve az előadás során alkalmazott fényeffektusok vizuálisan is hozzájárultak az élményhez. Az előadás után nehezünkre esett visszatérni a valóságba, így a fesztiváli élményektől megtelítődve végül nyugovóra tértünk.
Káldy Márton galériája a Művészetek Völgye záróhétvégéjéről
