Félidőben a VölgyLakóknak esővel és sárral kellett megbirkózniuk, ám még a cudar időjárás sem szeghette a tömeg kedvét.
Szerzők: Lóránt András és Nádasdi Éva
A Völgy ötödik napjának délelőttjén az égiek nem voltak a fesztiválozókkal, hiába jártak esőűző táncot többen is kempingekben, egy durvább vihar elmosta a programokat, nehezen lehetett eljutni bárhová a szakadó esőben. Délutánra azonban, ha a felhők nem is vonultak el teljesen, de kisütött a nap, az emberek esernyőkkel és esőkabátokkal felszerelkezve vetették bele magukat a Völgy-élménybe. Egy kis eső nem állítja meg a folyton lüktető életet a három településen.
Legendák, ha találkoznak
A sátorból kiszabadulva elsőként a taliándörögdi Lőtérre igyekeztünk, amit új helyszínként kezdenek belakni és felfedezni a fesztiválozók. Ezúttal a Domingo zenekar játszott a kissé ritkás, de annál lelkesebb közönségnek, páran a sárral se törődve ropták a színpad előtt. A srácok egy évvel ezelőtt alakultak és idén a legígéretesebb induló előadók közé választották őket, úgy tűnik, nem árt figyelni erre a formációra, mert csak halkan megsúgjuk, a Carson Coma se nagyszínpados koncerttel kezdte. Valahonnan el kell indulni azon a bizonyos úton.
A délután további része egy kis bolyongással telt, miközben aggódva néztük az eget, hátha érkezik még egy kiadós zápor, de szerencsére egészen késő estig elkerülte a Művészetek Völgyét az újabb vihar.
A Csík–Presser–Karácsony kissé szokatlan időpontban, fél órával az első megszokott esti koncert előtt, nyolckor kezdett. A Panoráma színpadnál a korosztály kicserélődött, de a legendák találkozásánál nem a nosztalgiavonatra ültünk fel, hanem az első öt szám Csík zenekaros kezdése után a színpadra hívták a két vendéget, Presser Gábort és Karácsony Jánost, akik az LGT oszlopos tagjai voltak Somló Tamás 2016-ban bekövetkezett haláláig.
A két legendát hatalmas ovációval köszöntötte a közönség, nehéz volt eldönteni, hogy melyikük kap nagyobb tapsot: egy biztos, az LGT dalai kortalanok, és amíg éneklik, hallgatják őket, addig nem vesznek el. Felcsendültek a legnagyobb slágerek a Csík zenekarra szabva, de Presser Gábor frenetikus zongorajátékával, utánozhatatlan basszusával és Karácsony János végtelen energiáival megfűszerezve. Egy pillanatra mintha még Somló Tamás is ott lett volna a színpadon, amikor az ő emlékének adózva eljátszották az Angyalarcú lányt, ezzel minden bizonnyal a Völgy egyik legmeghatóbb pillanatát okozva. A koncert végére pedig az is biztossá vált, hogy mi mindannyian Jó barátok vagyunk. Aki ott volt, biztos nem feledi ezt az élményt és sokáig szívében őrzi majd azt, amit azon az estén a Csík zenekartól, Presser Gábortól és Karácsony Jánostól kapott.
Lóránt András galériája
Transzélmények a cirkuszban és Lovasi fiúkérése
A szerdai napot is a Tűzoltószertár galériájában kezdtük, ahol Silye Juli ezúttal a humorral összekapcsolt önismereti technikák rejtelmeibe vezetett be minket. Juli jégtörőként a workshop kezdetén egy saját magáról készített életnagyságú bábut mutatott be a közönségnek, amivel aztán különféle szituációkat jelenített meg: „Mi az önégetés, ha nem az, hogy saját magadról készítesz egy babát és dobálgatod?” – fogalmazott a foglalkozás vezetője.
A workshop részeként egy nyílt beszélgetés indult a résztvevőkkel, aminek központi kérdése az volt, hogy miért nem merünk megszólalni mások előtt, miért érzünk szégyent, ha meg kell mutatnunk valamit önmagunkból. Voltak, akik a gyerekkori tapasztalatokra vezették vissza a probléma gyökerét, míg mások a magyar identitásunkkal és az ezzel járó ítélkező kultúránkkal kötötték össze a jelenséget. A foglalkozás végén mindenki készíthetett egy „anti” karikatúrát, amelyben az egyik ismerősét vagy szerettét kellett lerajzolni olyan módon, hogy annak a személynek a negatív tulajdonságai pozitívként jelenjenek meg a rajzon.
Következő utunk a Poket udvarba vezetett, ahol Vecsei H. Miklós és Mester Dávid beszélgetett dalírásról, életről és arról, hogyan lehetséges rollerezés közben komponálni. A beszélgetés során a Csoóri Sándor-életmű is szóba került, Vecsei a költő emlékezetiratából olvasott fel részleteket, leginkább a Csoóri 1956 utáni érzései kerültek a középpontba. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg Mester Dávid, hogy ha Csoóri hangszer lenne, akkor nagybőgőként képzelné el, Vecsei H.-t viszont klarinétként. A program lezárásaként előbbi legújabb dalába, Csoóri egyik versének megzenésített változatába is belehallgathattunk.
A Poket udvarhoz közel a Cirque du Tókert udvarban a One Thousand Faces: Ezerarcú Szépasszonyok című előadáson 17 órától hipnotikus élményben lehetett része a közönségnek. Az előadásnak nem volt konkrét története vagy témája, inkább egy mitikus, apokaliptikus hangulatot kívánt megteremteni a nézők számára. A pszichedelikus zenék kíséretében négy női alak járta el improvizatív légtáncát, akik a darab során felfüggesztett köteleken és lepeleken táncoltak az olykor monoton, olykor könnyedebb dallamok ritmusára.
A cirkuszi transz után visszatértünk Kapolcsra, ahol a vásár zugaiban egy ókori indiai-egyiptomi kiállításra lettünk figyelmesek. A kis pince a patak mellett sétálva az egyik nagyobb kerámiás udvarban, az ARTjáró-ban található, s a pince bejárata feletti tábla alapján találhatják meg a helyet az érdeklődők.
Sötétedés után meg is kezdődött az este egyik legnagyobb tömegeket vonzó eseménye, a Kiscsillag koncert a Lőtéren. A koncert hangulatához nagyban hozzátett, hogy Lovasi András szórakozott hangulatában folyamatosan előállt valamilyen őrült beszólással a dalok között. Az egyik fesztiválozó még a kezét is megkérte az énekesnek. „Végre egy releváns kérdés, bár férfi még sosem kérte meg a kezemet” – reagálta le a váratlan eseményt Lovasi. A koncert végén a visszajátszásban a frontember még angolul is elkezdett énekelni a közönségnek, majd átadva a gitárját az egyik tagnak a színpadon, táncra kélt. A koncert után, akik felfértek a legközelebb érkező Csigabuszra, a Punnany Massif fellépésébe is belehallgathattak a Panoráma színpadon. A Punnany ezelőtt még sosem lépett fel Kapolcson, de ez nem hozta zavarba őket, hozták a tőlük megszokott, pezsgő koncertélményt. Nagy slágereiket (mint például a Partizán vagy a Vendéglátós) teli torokból üvöltötte a közönség.
Káldy Márton galériája
Kiemelt kép: Káldy Márton
