Corneliu Zelea Codreanu alapításával 1927-ben létrejött a Mihály Arkangyal Légiója, a későbbi Vasgárda, amit a 20. századi Kelet-Európa legnagyobb fasiszta szervezetének tartanak. 1941-es a fennállásáig a paramilitáris mozgalom számos pogromot, illetve politikai gyilkosságot tervezett meg, majd hajtott végre. A Vasgárda sikere többek között egyértelműen a vezetőjének, Codreanunak köszönhető.
Visszatekintés a román fasizmus legjelentősebb mozgalmára – A Vasgárda története (I. rész)
Mihály Arkangyal Légiója, Vasgárda és Codreanu alakja (folytatás)
Codreanu komoly szerepet vállalt a saját mítoszépítésében. Eskütételkor egy zsák román földet kötött a légiósok mellkasára, némán lovagolt faluról falura, mikor megtiltották, hogy beszéljen, fegyelmezetlenség esetén tisztként üvöltött a beosztottjaival, az árulással vádolt egyéneket pedig középkori jellegű hadbíróság elé állította. Miskolczy szerint emellett a megjelenése is komoly szerepet játszott a körülötte kialakult legendák megszületésében. Már tizenhárom évesen az apja válláig ért, felnőttként pedig majdnem 190 centiméter magasra nőtt. Ennek köszönhetően ragadt rá a „minte de om”, azaz a „hegyember” elnevezés. Tevékenysége nemzetközi szinten is ismertté tette, Miskolczy megemlít egy amerikai újságírót, akit, – bár zsidó származása miatt taszított a Légió antiszemitizmusa – kijelentette, hogy a „Kapitány” a jó kiállásának köszönhetően Hollywoodban is sikert aratna.
A Codreanu alakjáról zajló mítoszalkotás tőle függetlenül is folyamatosan zajlott. Miután C. Maneiu Iași rendőrfőnök megverette, hetekre visszavonult a Rarău-hegységbe. Mirceau Nicolau a Légionárius Mozgalom elnökeként úgy nyilatkozott, hogy Codranu a hegyekben Istennel beszélt. Ez a fajta kijelentés két szempontból volt fontos. Egyrészt a hegy és az erdő a román nemzetmítoszban a nép születésének helyszíneként él a köztudatban. Másodszor, szimbolikus értékkel is bír, ugyanis mind Mózes, mind pedig Jézus a hegyre vonultak vissza, mielőtt kinyilatkoztattak volna. Amit Gheorghe Furdui, diákvezető légionárius nyilatkozott 1938-ban Codreanuról, nagyban összecseng Dimitrie Gazaru előszavával. Furdui szerint ugyanis a Codreanu mítosz egy nemzet csodálatát fejezi ki egy ember iránt. Ez hasonlít Gazaru kijelentéséhez, miszerint Codreanu a román nemzet pedagógusa volt. Furdui annyival egészíti ki, hogy szerinte nem csak Codreanu cselekedeti, és kiállása vezetett a nemzetihősi szerepéhez, hanem a hatóságok vele szemben történő erőszakos fellépése is.
Ezt jól példázza az előbb említett C. Maneiu esete. Miután megverette Codreanut – aki hónapokig lábadozott Rarău-hegységben – utóbbi megtervezte a maga bosszúját. Először az egyik légionáriusát, Motát bízta meg azzal, hogy gyilkolja meg Iași rendőrfőnökét, azonban ő elhibázta. A következő merényletet már maga Codreanu kísérelte meg, aki végzett Manieuval. A cselekedetét azonban nem erkölcsi bírálat, és a Codreanu alakjától való elfordulás követte, hanem egy példamutató hős jogos busszújának tekintették, aki egy új forradalmi hullámot indított el Romániában.
Ez a forradalmi hevület jellemezte Stelescur publikációját Nae Ionescu lapjában, ahol a zsidó bankárok elleni harcra bíztatta Codreanu követőit.
A mi drága Kapitányunk visz a győzelemre, bárhol és bármikor is következzen be ez. Ha védekezés közben meghalok, bosszuljatok meg.
Codreanu retorikájában egyébként is komoly szerepet kapott a harcra való biztatás. Bár elhatárolta magát más fasiszta mozgalmaktól, azok transznacionális tapasztalata a saját nemzeti kifejeződésére elvitathatatlanul markáns pontként szolgált a megnyilvánulásaiban. Coderanu ideológiája egyértelműen negatív gondolatrendszerként funkcionált. Nagyon kevés energiát fektetett az építkezésbe, elsősorban valami ellen létezett, mint antikommunista, antifasiszta, antikapitalista rendszer.
Összegzés
Codreanu a román fasiszták szemében mártírként vonult be a történelembe. Jó helyzetfelismerése, sikeres időzítése és egy háborús sokkból lábadozó nemzet hatásos megragadása mind hozzájárult a rövid, azonban annál maradandóbb utóhatásokkal rendelkező sikeréhez. Azonban tekintettel arra, hogy a Vasgárda sokkal inkább volt egy paramilitarista szervezet, mint bármilyen politikai ambíciókkal rendelkező mozgalom, a körülötte kialakult „betyáros” mítosz volt az, aminek hatására fénykorában a kelet-európai régióban egyedülálló méreteket volt képes ölteni. Ebben a mítoszépítésben, mind Codreanu, mind pedig a közvetlen környezet szerves részt vállalt, azonban önmagában még ez sem lett volna elég.
A bolsevizmustól és a zsidó kapitalizmustól való félelem, amivel szemben, ha szükséges volt, maga a „Kapitány” is akár erőszakkal fellépett, illetve a román hatóságok erőszakos megnyilvánulásai mind azt példázták, hogy Codreanu a kiszolgáltatott társadalmi rétegek oldalán ragad hol szimbolikusan, hol pedig kevésbé szimbolikusan fegyvert. Egy olyan államban, ahol a lakosság mintegy 43-60 százaléka analfabéta volt, a fiatalok egyetlen kitörési lehetőségét pedig a megfizetethetetlen felsőoktatás jelentette, nem meglepő, hogy a Codreanu kultusz elsősorban a parasztság és a diákok között vált népszerűvé.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
Bibliográfia:
- Stéphane François, Ariel Godwin, The Euro-Pagan Scene: Between Paganism and Radical Right, Michigan State University Press, 2007
- Corneliu Zelea Codreanu, For My Legionaries (the Iron Guard), Liberty Bell Publications, 2003
- Dennis Deletant, Charisma, Politics and Violence: The Legion of the ‘Archangel Michael’ in Inter-War Romania by Constantin Iordachi, Modern Humanities Research Association and University College London, School of Slavonic and East European Studies, 2006
- Ernst Weisenfeld, Corneliu Zelea Codreanu, Osteuropa, 1939
- George L. Mosse, Fallen Soldiers: Reshaping the Memory of the World Wars, Oxford University Press, 1991
- Maria Bucur, Heroes and Victims: Remembering War in Twentieth-Century Romania, Indiana University Press, 2009
- Miskolczy Ambrus, A Vasgárda (1927-1937) Antiszemitizmus, mitológia, vallás, Gondolat Kiadó Kft., 2015
- Rebecca Ann Haynes, Reluctant Allies? Iuliu Maniu and Corneliu Zelea Codreanu against King Carol II of Romania, the Modern Humanities Research Association and University College London, School of Slavonic and East European Studies, 2007
- Robert Gerwath, John Horne, War in Peace: Paramilitary Violence in Europe after the Great War, Oxford University Press, 2012,
- Stephen M. Cullen, Leaders and Martyrs: Codreanu, Mosley and José Antonio, Wiley, 1986
- Zvi Yavetz, An Eyewitness Note: Reflections on the Rumanian Iron Guard, Sage Publications, Ltd., 1991
