Naponta használunk többféle közösségi oldalt is, például a Facebookot vagy az Instagramot. Képesek vagyunk rengeteg időt eltölteni azzal, hogy csak pörgetjük és pörgetjük a kezdőlapot, már csak megszokásból, azért, hogy kikapcsoljuk az agyunkat és valami másra fókuszáljunk a saját életünkön kívül. Így mások életét figyeljük, olyanokét, akiket ismerünk, vagy akiket egyáltalán nem. Könnyen esünk abba a hibába, hogy a látottak alapján, a beállított, tökéletesre retusált fotók, modell alkatok, tengerparti képek, koktélok, a „mindenre van időm három gyerek mellett is” posztok után azt érezzük, hogy mindenki másnak milyen jó, a mi életünk pedig unalmas, egyhangú, az alakunk pedig szörnyű.
Meg kell találnunk az egyensúlyt a megfelelő mennyiségű közösségi média használathoz, és szűrnünk kell, hogy mi az, ami valós, mi az, ami nem, és el kell felejtenünk a magunk másokhoz való hasonlítgatását – legalábbis, ha nem akarunk a bevezetőben részletezett állapotba kerülni. Ma már rengeteg olyan oldal van, amely pont azzal foglalkozik, hogy a valóságot, a tökéletlenségeket mutatja meg mindenféle körítés nélkül. Olykor már az a „trendi”, ha azt mutatod meg, aki igazából vagy, nem félsz felfedni a hibáidat, és a Photoshopot meg az összes képszerkesztőt pedig hagyod „porosodni”.
A túl sok közösségi média használat sok esetben rombolóan hat az önértékelésünkre, az egészséges testképünkre. Ha kiteszünk egy képet magunkról, várjuk a pozitív reakciókat, a lájkokat, kommenteket, megerősítést várunk a külső megjelenésünkkel kapcsolatban. Illetve folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal, mert neki jobb az alakja, mint az enyém, neki szebb a bőre, fényesebb a haja, fehérebbek a fogai. Mindez pedig testképzavarhoz is vezethet.
Ugyanakkor felfutó trend, hogy egyre többen osztanak meg képeket az „előnytelen” oldalukról is, fedik fel a hibáikat és messziről elkerülik a „mesebeli beállításokat” vagy a túl sok sminket. Bátran igyekeznek megmutatni a valóságot magukról vagy az életükről, mert általában senki nem szépen kifestett pillákkal és szájfénnyel a száján ébred reggelente. Hiszen teljesen normális, ha valakin van felesleg, narancsbőr, szülési csíkok, és nem kell, hogy tökéletesen sima legyen a bőrünk. Ez az oldala az internetnek sokat segíthet bárkinek, hogy képes legyen elfogadni önmagát. Fontos, hogy támogassuk egymást és normalizáljuk a tökéletlenségeinket, amik emberré tesznek minket – más szóval ezeket (is) hívják szexepilnek.
Nem mindegy, hogy az Insta meg az egyéb oldalak pörgetése közben milyen tartalmakat követünk, melyeknél állunk meg és ülünk egy kicsit fölötte. Ki kell zárnunk azokat, amik csak negatív hatással vannak ránk és sokkal több olyat keresni – ha már egyszer ezzel ütjük el az időnket –, amik motiválnak, inspirálnak minket, amikből tudunk meríteni. Ha már az Instagramot említettem, rengeteg magyar és külföldi profil készít motiváló tartalmakat, csak meg kell találni, melyik az, ami igazán érdekel minket, amit akár mindennap szívesen böngészünk.
Sokan foglalkoznak a mentális egészséggel, kreatív formába öntve gondolataikat, amelyek segítséget nyújthatnak nekünk a nehéz időkben, tudva, hogy nem vagyunk egyedül a gondjainkkal, más is jár hasonló cipőben. Ilyen tartalmakat készítenek például a nagy követőtáború @szialidia, @irjlemindent, @nincsbuntudatom, @enisezterzem és az @ezennyi profilok – csak, hogy néhány magyar nyelvűt említsek.
Ma már egyre többet jön szembe a közösségi oldalakon az önelfogadás mint téma és egyre többen vállalják fel önmagukat teljes valójukban. Hisz senki sem tökéletes, senkinek nincs tökéletes élete – még ha ezt is sugallja az interneten – és mindenkinek vannak rosszabb időszakai, fontos ezt tudatosítani, különösen a serdülők számára. A közösségi platformokon mindenki elsősorban a „szebbik” oldalát mutatja és az örömeit osztja meg, de emberek vagyunk, nem minden cukorkamáz és juharszirup.
Kiemelt kép: https://www.instagram.com/ezennyi/
