Még tart a Művészetek Völgye, körülöttünk is fesztiválozók sietnek programokra vagy éppen csak andalognak a nyári kora délutánban – a kapolcsi Fő téren, a fűben ülve pedig Oszkó-Jakab Natália, a fesztivál igazgatója válaszolt kérdéseinkre.
Hogyan értékeled a fesztivált immár túl annak felén? Milyen kihívásokkal szembesültetek idén?
Azzal kell kezdenem, hogy soha nem látott tömeg jelent meg még tavalyhoz képest is, amikor szintén ugyanezt mondhattuk el. Bővítettük az infrastruktúrát, így hála istennek a most megjelenőknek is biztonságos körülményeket tudunk biztosítani, nem lehet akadálya a kikapcsolódásuknak. Nemcsak sokkal több vendég van, de több vendéglátós és árus is érkezett.
Idén kihívás volt az eső is. Nem várt módon két-három napon át is esett („hagyományosan” csak egyetlen napon szokott). Persze ezzel a fordulattal általában számolunk, amikor szabadtéri fesztivált szervezünk, de az éjszakai 12 fokos hőmérséklet tényleg nem várt fejlemény volt. Voltak programok, amiket költöztetni kellett a szabad ég alól.
Nagyon nagy köszönet és gratuláció jár a Völgy csapatának, akik tartják a frontot és mindenhol, mindig kedvesen fogadják a látogatókat. Ez egy közösség, összetartó csapat, ahol mindenki segít egymásnak, barátságok is születnek. Ugyanez vonatkozik a művészekre, alkotókra is. Sőt, nekem már vendégbarátaim is vannak, akikkel tíz éve mindig itt, a Völgyben találkozunk, és mindig megbeszéljük az egyéves fejleményeket. Az ember már előre várja ezeket a találkozásokat.
Völgybarátok?
Így van, völgybarátok. Nagyon sokaknak vannak hasonló tapasztalatai. Év közben nem tartják egymással a kapcsolatot, mert mondjuk messze élnek egymástól, de itt évről évre találkoznak és boldoggá teszik egymást. Úgy látszik, hogy a több látogató érkezése ellenére sem kell tartani attól, hogy a Völgy elveszíti intim közegét, lassú rezgését.
Azért a Panoráma Színpadon van „elefántdübörgés”.
Igen, pont az Elefánton, 30Y-on, Esti Kornélon rengetegen voltak, de a legtöbb helyszín mégis inkább bensőséges és kedves, ahol akár a fellépőkkel is szóba lehet elegyedni. Ilyen például a Kaláka vagy a Harcsa Veronika Udvar. A Momentánnak is megvan a saját univerzuma, ami szintén hihetetlenül népszerű.
Új helyszínünk a Lőtér Taliándörögdön, ugyanis a régi Hangfoglaló Udvart már kinőttük, az új egy nagyobb tér, nagyobb koncertekre. Ez is segít abban, hogy kissé eloszlassuk a látogató közönséget. Hasonló céllal a Cirque de Tókertben a szokásos sátor helyett kísérleti jelleggel egy lelátót építettünk, amelynek a nézőtere jóval nagyobb, több vendéget tudunk ott is fogadni. Egyébként itt gyönyörű pillanatokat éltünk át a fesztiválon először fellépő Zoránnal, de Kern András műsora is csodálatos volt. Természetesen továbbra is itt fogadjuk a Recirquel társulatot is, akiknek Solus Amor című csodálatos előadására mindkét alkalommal ezernél is többen voltak kíváncsiak – a sátorban maximum háromszázan láthatták volna. A csillagos ég alatt katartikus volt őket nézni, én is látogatóvá változtam át.
Nem csak új udvar van, régiek is váltottak helyszínt, nevet vagy kissé arculatot is. Személy szerint nekem a Lőtér tetszett a legjobban, ugyanis annak a védművei szinte maguktól adják, hogy egy kiváló koncerttér legyen.
Taliándörögdön a Színház Színpad gyakorlatilag csillagként robbant be, túl is robbant kicsit. Például a S.Ö.R. című előadást meg is kellett dupláznunk, szerencsére a színészek is benne voltak ebben. Legalább kétszázan várakoztak az előadásra; miután meghirdettük, azonnal elkeltek a helyek a másodikra is. Ezen a helyszínen naponta hatszáz főnek tudunk színházi élményt nyújtani.
Megtalálta a faluban a maga helyét az Egyetemi Udvar is. Ide a Zeneakadémia és a Táncművészeti Főiskola tanárai és hallgatói települtek ki, és leginkább napközben vannak programok. A Lőtér is sikeres, itt volt a Middlemist Red búcsúkoncertje, majd rögtön utána a Kiscsillag lépett fel, de itt lesz az Anima Sound System harmincéves születésnapi koncertje is. Próbáltunk olyan nagy tartalmakat tenni ide, amik kihasználják ezt a küzdőteret.
Kapolcson a Kőbánya Udvar már Póka Egon nevét viseli. Úgy éreztük, hogy másképp ez nem lehet… A lelkület természetesen változatlan, ahogyan a látogatók száma is. A Harcsa Veronika Udvar átköltözött a település egyik végéből a másikba, a Malompartra. Szuper a vízimalom, a nagyobb rendelkezésre álló tér.
Meg kell említeni visszatérőnket, a legkisebb, de legnagyobb szívű udvarunkat, a Mókuskert Udvart is: folyamatos a teltház. Jelen van a Néprajzi Múzeum és a Közlekedési Múzeum is, akiknek a programjai szintén sikeresek. Utóbbi retró autóbusza, a Zenélő busz zenészekkel (például a Carson Comával, a Bagossy Brothers Companyvel vagy Bérczesi Robival) indul útnak a Lőtérről, és maradandó élmény annak a szerencsés huszonöt főnek, akik felférnek egy-egy járatra. Igazi völgyes élmény!
Erősödött a jazz is: a Harcsa Veronika Udvar viszi a prímet, de a Muflon Jazz Udvar is továbbfejlődött és új nevet is kapott. Mellénk állt a Magyar Jazz Szövetség, így már ott is elérjük a legnagyobbakat, itt rendezik meg a Magyar Jazz Ünnepet is.
Nagyon sokan nagyra értékelik a Völgy sajátos, emberközpontú miliőjét. Azonban 70.000 ember az ötödik napon már nagyon soknak számít. Olykor hallani együttélési problémákat a fesztiválozók és a falusiak között. Hogyan próbáljátok ezeknek elejét venni, az érdekeket egyeztetni?
Mind a három településre különböző programcsomagot hoztunk. Kapolcson a legnagyobb a tömeg, ide amúgy évközben is nagyon sokszor járunk falufórumot tartani, erősíteni a kommunikációt a helyiekkel. Igyekszünk adni egész éves előnyöket is számukra: itt ülünk a kapolcsi Fő téren, amit a fesztivál segített megépíteni, a pajtaszínházzal együtt. A szomszédos MűvészVölgy Kúriában minden héten vannak programok, sokszor éppen a helyiek számára. Célunk, hogy egész évben egy jobb életteret biztosítsunk. Ugyanitt megnyílt a BalatonBike365 helyi egysége is, akik egész évre vonzóbbá teszik a látogatók számára a falut.
Kapolcs környékén nyilván nagy problémát okoznak a vadkempingezők. Mi újabb és újabb területeket próbálunk kontrollálni, és ők újabb és újabb területeken jelennek meg, települnek át… A helyiek tudják, hogy ennek a jelenségnek nem mi vagyunk a közvetlen okozói, de mégiscsak miattunk van, így segíteni is szeretnénk. A jövőben próbáljuk meggyőzni a látogatókat, hogy válasszák inkább a hivatalos táborozási formákat.
Taliándörögdön is csodás a helyi közösség, az évközbeni kapcsolatunk is jó, havonta egyeztetünk velük is. Itt is voltak helyszínváltoztatások, például a Hangfoglaló Udvar helyetti Lőtér kijelölése a koncertek számára; a régi helyszín sokakat zavart napi életükben, munkájukban.
A Hangfoglaló Udvar az utolsó években tényleg túlterhelt volt, sokszor egy tűt sem lehetett már ott leejteni.
Igen, a dörögdi zenei helyszín már többször költözött pont a lakókkal való egyeztetések után. Ez eredetileg az óvoda udvarán volt (ahol most az Egyetem Udvar van), amely mellett egy kedves öreg bácsi élt, akit már zavart a zajhatás. Sokszor van, hogy a lakossággal egyeztetve változtatni kell az udvarszerkezeten, ami a látogatóknak esetenként kevésbé tetszik, belőlük vált ki felemás érzéseket. Ilyenkor próbáljuk elmagyarázni, hogy három valóban élő település szövetébe fűzzük bele a helyszíneket. Ha szeretnénk, hogy élő települések maradjanak, akkor alkalmazkodnunk is kell.
Ehhez jön hozzá a fenntarthatósági törekvésünk is, ami segít úgy visszaadni ezeket a falvakat, ahogyan megkaptuk őket. Ne vadkempingezzünk és szemeteljünk, ne hagyjuk hátra a hulladékot… Hosszú ez a tíz nap, nem egy egyszerű szombat esti eseményről van szó, így valamikor nem marad más, mint átstrukturálni a programokat. Vigántpetendnek például az volt a kérése, hogy inkább csendes programok jöjjenek (kivétel a Petendi Pajta Önismereti Discója, de az is alacsonyabb hangerővel működik), mert a lakosság is idősebb, kímélni kell őket. Meg kell vizsgálni, melyik közösségben mi képes működni.
Mit tudnál mondani a jövőbe, a következő évre tekintve? Láttuk, hogy a programok folyamatosan változnak, új helyszínek is nyílnak. Tervez a Völgy visszatérni „elvesztett” falvaiba? Gondolok itt Pulára, Öcsre, Monostorapátira.
Az az igazság, hogy a koncepciónk szerint először Taliándörögd látogatottságát építettük fel, aztán pedig Vigántpetendét növeljük. Úgy érzem, hogy utóbbi esetében ez a folyamat még tart. Ha Vigántpetenden is sikerül stabilizálni a létszámot, akkor már felmerülhet az a kérdés is, hogy más településeket is felkérjünk a részvételre. Azonban amióta innen kivonult a Völgy, eltelt több mint egy évtized a községek életében. Egyáltalán aktuális-e számukra is egy ilyen visszatérés?
Az azonban biztos, hogy jövőre július 19. és 28. között várunk mindenkit szeretettel a 33. Művészetek Völgyére!
