Mindannyian ismerjük általános iskola óta, hogy mik zajlottak le Pesten 1848. március 15-én, amikor vér nélkül győzött a forradalom. Azt azonban már kevesebben tudják, mi történt ekkor Bécsben, ahol a magyar küldöttség bemutatta felirati javaslatát az Udvarnak, vagy hogy Szombathelyen nem is 12, hanem egyből 16 pontba gyűjtötték össze követeléseiket.
Az 1848-as évre sokan úgy hivatkoznak, mint a „népek tavaszára”. Ezzel arra a forradalmi hullámra utalnak, ami végigsöpört Európa-szerte. Azon országokban nem került sor felkelésre, ahol az előző gazdasági válság kevésbé volt érezhető (Portugália, Spanyolország), ahol már kiterjesztették a választójogot (Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Dánia, Svédország), vagy az elnyomás igen hatékony volt (Oroszország). Előzményként megemlíthető az 1846-os lengyel felkelés, amit bár levertek, de az emigránsaik részt vettek a többi forradalomban, így a magyarban is – gondoljunk csak Bem apóra. Az első felkelés Palermóban kezdődött január 12-én, majd a lángok továbbterjedtek szinte teljes Itáliára: március 22-én kikiáltották a Szent Márk független köztársaságot Velencében, majd októberben a forradalom elérte Rómát is. A Szárd–Piemonti Királyság minden lázadó itáliai államot támogatott az osztrákokkal szemben. Franciaországban megdöntötték Lajos Fülöp uralmát, ezzel létrejött a Második Köztársaság. A forradalmak a Habsburg Birodalmat sem kímélték, országszerte lázongások kezdődtek: március 13. Bécs, március 15. Pest-Buda, március 18. Milánó, március 22. Velence.
A bécsi forradalom hatására 14-én este a „Pilvax-kör”, vagy más néven a márciusi ifjak elhatározták, hogy másnap megismertetik 12 pontba szedett követeléseiket a fővárosi lakossággal. 15-én reggel Jókai Mór felolvasta a kiáltványt a Pilvax kávéházban, majd Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt. Ezt megismételték az orvoskar hallgatói előtt is, majd a mérnökök és a jogászok következtek – mindhárom kar diákjai csatlakoztak hozzájuk. Ezután a Landerer és Heckenast Nyomdához indultak; útközben tovább nőtt a felvonulók száma. Ott lefoglalták a nyomdai gépeket és cenzúra nélkül kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt, amiket röpirat formájában ki is osztottak a tömegben. A nyomda elfoglalása jelentős kockázattal járt, mivel a közelben volt a Károly-laktanya; félő volt, hogy kivezénylik a katonaságot a felkelés leverésére. Azonban a bécsi események hatására nem mertek határozottan fellépni a fellázadt tömeg ellen, sőt később az is kiderült, hogy főleg olasz katonák állomásoztak ott, akik rokonszenveztek a felkelő magyarokkal. Délután háromra népgyűlést hívtak össze a Nemzeti Múzeumhoz, ahol felszólították a közgyűlést a követeléseik elfogadására. Itt csatlakozott az ifjúság vezetőihez a mérsékeltebb Nyáry Pál és Klauzál Gábor is, hogy megakadályozzák az esetleges radikalizálódást. A városi tanács a beözönlő tömeg hatására elfogadta a pontokat, valamint választmányt küldtek a legfontosabb magyarországi hatalmi szervhez, a Helytartótanácshoz, akik készek voltak engedményeket adni, amennyiben nem lépik át a Dunát. Azonban az akkor már többezres tömeg folytatta az útját a Helytartótanács felé. A folyónál állomásozó hídőrség meg se próbálta feltartóztatni őket. Zichy Ferenc gróf, a Helytartótanács alelnöke fogadta a tömeget. A sokaság és a bécsi forradalom hatására elfogadta a követeléseket, kimondta a sajtószabadságot, valamint a katonaság helyett a pesti polgárőrségre bízta a rendfenntartó feladatokat, valamint engedélyezte Táncsics Mihály szabadlábra helyezését. Ezután a tömeg a cenzúra miatt bebörtönzött költő cellájához vonult, akinek a kocsiját saját maguk húzták egészen a Nemzeti Színházig, ahol az előtte betiltott Bánk bánt játszották. Aznap vér nélkül győzött a forradalom. De lássuk az érdekességeket!
Magyar küldöttség Bécsben
Előzményként meg kell hogy említsem Kossuth Lajos 1848. március 3-i beszédét, amiben megfogalmazott egy felirati javaslatot, amit az uralkodóhoz akart felterjeszteni. Ebben szerepelt az önálló magyar pénzügyi rendszer megteremtése a nemesség megadóztatásával és az úrbéri terhek megszüntetésével; egyenlő jogokat követelt a városi középosztálynak és az úrbéres parasztoknak. A hadsereget is át kívánta szervezni magyar nemzeti érdekeknek megfelelően, azaz a katonákat haza kívánta hozatni Itáliából. Továbbá kérte a kormány felelőssé tételét és a népképviselet megteremtését. Végül alkotmányt kért nem csupán a magyaroknak, hanem a Lajtán túli tartományok számára is.
Miután ez a híres beszéde elhangzott, az alsótábla egyöntetűen el is fogadta. V. Ferdinándhoz azonban így se tudott eljutni a javaslat, megakadt a felsőháznál, mivel az ország főméltóságait Bécsbe rendelték, így nem volt, aki összehívhatta volna a főrendeket. Ekkor úgy tűnt, nem vezet sikerre Kossuth próbálkozása. Aztán március 13-án kitört a forradalom Bécsben, menesztették Metternichet. Ekkor újra előkerült Kossuth felirati javaslata, amit végül március 14-én fogadtak el a felsőházban is, így másnap, 15-én egy 100 tagú küldöttség indult Bécsbe, hogy előterjesszék a királynak. Köztük volt többek között a reformellenzék két kiemelkedő vezéregyénisége: Kossuth Lajos és Batthyány Lajos. V. Ferdinánd először nem akarta elfogadni, azonban 16-án megérkezett a pesti forradalom híre Bécsbe, az Udvar pedig meghátrált – engedtek a követeléseknek. Másnap az uralkodó hozzájárult Batthyány miniszterelnöki kinevezéséhez is. Érdekesség, hogy Alexander Bach – aki később a róla elnevezett korszakról vált hírhedté – is gratulált a küldöttségnek.
A forradalom és a pesti ifjúság
Petőfiék eredetileg nem akartak forradalmat, pláne nem március 15-én. Eredetileg március 19-ére terveztek egy népgyűlést a József-napi vásáron, ahol aláírásokat gyűjtöttek volna az országgyűlés támogatására. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események, és másnap végül ők álltak a kirobbanó felkelés élére.
A szombathelyi 16 pont
1848. március 14-én este fogalmazta meg Szentkirályi Mór Kossuth Lajos intelmei alapján azt a követjelentést, amiben tájékoztatták a vármegyéket és a szabad királyi városokat az itáliai és a franciaországi forradalmakról, valamint Kossuth március harmadikai felirati javaslatáról. Szó esett a március 13-i (bécsi forradalom) és a 14-i (országgyűlés) eseményekről is benne. A 100 fős bécsi delegációnak volt két Vas megyei követe is, akik még 15-én reggel, az indulás előtt el is küldték a követjelentést Szombathelyre, ahova 16-án érkezett meg. Másnapra rendkívüli közgyűlést hívtak össze, ahol úgy értelmezték a követek levelét, hogy azok a közvélemény iránt érdeklődnek. Ebből kifolyólag elfogadtak egy 16 pontból álló javaslatot, melyet Horváth Boldizsár főjegyző – az Osztrák–Magyar Monarchia első magyar igazságügy-minisztere – és Turkovics János városbíró írtak alá. Miután ez megtörtént, továbbították ezt az országgyűléshez, továbbá kérték a többi vármegye támogatását követeléseikben. Fontos kiemelni, hogy a 16 pont megfogalmazásakor még nem érkezett meg a pesti 12 pont híre Szombathelyre. A pontok ide kattintva olvashatóak el.
Petőfi Sándor és a Nemzeti dal elszavalása
Sok történelemkönyvben mind a mai napig szerepel az a híres jelenet, amikor Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Azonban erre nem került sor 1848. március 15-én; ebben több, jelentős Petőfi-kutató (például Hatvany Lajos, Kerényi Ferenc vagy Spira György) is egyetért. Azt viszont a költő saját kéziratából tudjuk, hogy elszavalta a versét nem is egyszer, hanem négyszer is. Először a Pilvax kávéházban, majd az orvosi egyetem hallgatói előtt, harmadszorra az Egyetem téren, végül pedig a Landerer-nyomda előtt. A téveszmét egy 1953-as film, a Föltámadott a tenger adja, melyben a Görbe János által megszemélyesített Petőfit láthatjuk, amint a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalja a Nemzeti dalt. Más történelmi pontatlanság is szerepelt a filmben ezen kívül is: például ott a magyar hadseregek győzelmével ért véget a szabadságharc, noha a valóságban tudjuk, hogy az osztrákok vereséget mértek ránk.
+1 Petőfi Zoltán fogantatása
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egyetlen közös gyermekét, Zoltánt nem alaptalanul hívhatjuk a „forradalom gyümölcsének”, hiszen pontosan 9 hónapra a pesti eseményekre, december 15-én született meg – bár arra nincs bizonyíték, hogy a jeles ünnepen fogant volna.
