Ma 15 éve, hogy elhunyt Szent II. János Pál pápa. Nem csupán a katolikus egyház hívei körében volt népszerű, hanem a többi vallás képviselői között is. Magyarországon is erős kultusz alakult ki körülötte, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy több teret is róla neveztek el. Vele szemben a jelenlegi pápát sokan támadják gyengesége miatt.
A pápákat mindig egyfajta misztikum övezi: olyan, mintha nem is emberek lennének. Az évek során kialakult hagyományok egyre jobban ezt erősítették, azonban a II. vatikáni zsinat olyan reformfolyamatot indított el, ami segítségével az egyházfő egyre közelebb került a hívekhez. Ennek gyümölcse Ferenc pápánál érett be, aki szakítva az évszázados hagyományokkal, a legközelebb került a hívekhez. Ennek ellenére őt éri a legtöbb kritika az elődeihez képest. Vajon mi lehet ennek az oka? A következőkben ennek járunk utána; megismerkedhettek Szent II. János Pál pápa és Ferenc pápa életével, majd rövid összefoglalót olvashattok a velük szemben született kritikákról.
A pápa, aki többször is bocsánatot kért a katolikusok bűneiért
II. János Pál pápa 1920. május 18-án látta meg a napvilágot a lengyelországi Wadowicében Karol Józef Wojtyła néven. Az érettségi után, 1938-ban beiratkozott a krakkói Jagello Egyetemre, ami azonban az azt követő évben bezárt a náci megszállás miatt. 1940 és 1944 között mészkőbányában, majd a Solvay vegyigyárban dolgozott munkásként, hogy a megélhetés mellett elkerülje a Németországba való deportálást. A háború alatt visszatért a Jagello Egyetemre, ahova egészen 1946-ig járt. Ezen év november 1-jén szentelték pappá, majd Rómába ment folytatni a tanulmányait doktori képzés keretében, teológia terén. 1948-ban visszatért Lengyelországba, majd 1953-tól a krakkói egyetemen kezdett el oktatni morálteológiai professzorként. 1955-ben habilitált a lublini katolikus egyetemen. 1964-ben krakkói érsek lett, 1967-ben pedig VI. Pál pápa a bíborosi kollégium tagjai közé nevezte ki.
A konklávé 1978. október 16-án választotta meg a katolikus egyház 264. pápájának, II. János Pál néven. Jelmondatának a „Totus tuus”-t választotta, ami annyit jelent, hogy „Egészen a tiéd”; ezzel Szűz Mária iránti tiszteletét szerette volna kifejezni. 1979. január 25-én ejtette meg első külföldi apostoli útját Mexikóba és Dominikába; később többször is visszatért Közép- és Dél-Amerikába. Még ugyanebben az évben kiadta Redemptor hominis (Az ember Megváltója) kezdetű enciklikáját (a pápák egy meghatározott témát feldolgozó körlevelét), ami tartalmazta céljait, valamint megmutatta vezetésének stílusát. Mint később látni fogjuk, sokat tett a különböző vallások közötti ellentétek elsimításáért, valamint a keresztények múltban elkövetett hibáiért bocsánatot kért az érintettektől többször is.
Pápaságának kezdetén, 1981. május 13-án merényletet kísérelt meg ellene Ali Agca török terrorista Szűz Mária fatimai jelenésének 64. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a Szent Péter téren. Több lövéssel is megsebesítette, de a hónapokig elhúzódó gyógykezelése után felépült. Támadóját egyébként meglátogatta az olaszországi börtönében és megbocsájtott neki. Alit a szentatya közbenjárására 2000-ben szabadlábra helyezték, majd visszatért Törökországba, ahol újra börtönbe került. 1982-ben egy spanyol pap is merényletet akart elkövetni II. János Pál pápa ellen a második vatikáni zsinat reformdöntései miatt, azonban a testőrségnek sikerült feltartóztatnia.
A vallások közötti béke jegyében 1986 októberében kihirdette Assisiben a békeimanapot, amire meghívta a többi világvallás képviselőit is. Még ugyanebben az évben találkozott Elio Toaff főrabbival a római zsinagógában. 1994-ben bejelentette, hogy a 2000. szent évben újabb békeimára hívja össze a zsidókat és a muzulmánokat a Sínai-hegyre, ahol annak idején Isten átadta a kőtáblákra vésett Tízparancsolatot Mózesnek. A protestánsokkal is törekedett az együttműködésre: 1999. október 31-én Augsburgban aláírták a Közös Evangélikus-Katolikus Nyilatkozatot. 2002-ben újra találkoztak a világ vallási vezetői Assisiben, ahol a békéért imádkoztak. Halálának évében, 2005. január 18-án elképesztő módon, 160 rabbit fogadott magánkihallgatásra a világ minden részéről.
Pápaként rengeteget utazott; összesen 104 külföldi útja során több olyan helyre is ellátogatott, ahol elődjei közül egy se járt. Ő volt az első olyan katolikus egyházfő, aki a nagy egyházszakadás után (1054) ortodox többségű országba látogatott, valamint ő volt az első pápa, aki mecsetben járt. Auschwitzba is elutazott, úgyszintén első pápaként. Két ízben is járt hazánkban: először 1991. augusztus 16. és 20. között, majd 1996. szeptember 6. és 7. között. 1998-as kubai látogatása során elítélte a szigetország elleni amerikai embargót, ugyanakkor felszólította a kubai Fidel Castrót, hogy engedje szabadon a politikai foglyokat. 2002 novemberében elsőként lépett a szentatya szerepében az olasz képviselőházba. Ottani beszédének hatására adta fel magát egy hírhedt maffiózó.
A megbékélés jegyében többször is bocsánatot kért a katolikus egyház múltbeli bűneiért. 1997 augusztusában franciaországi látogatása alatt Párizsban bocsánatot kért a protestánsoktól az 1572. augusztus 24-ei Szent Bertalan-éji mészárlásért. A következő év márciusában jelent meg az Emlékezünk: megfontolások a Soáról című műve, amiben a zsidóság II. világháborús szenvedéseiről emlékezik meg, valamint felszólítja a katolikus egyház tagjait a bűnbocsánatra. 2000. március 12-én a Szent Péter téren tartott szentmisén minden olyan személytől bocsánatot kért, akik ellen a keresztények bűnöket követtek el a történelem során (inkvizíció, keresztes háborúk, üldözések stb.). Még ugyanezen év májusában a Szentföldre utazott, ahol látogatást tett a Jad Vasem mauzóleumban; a holokauszt áldozatainak állított urnás emlékműnél ismételten megkövette a zsidókat.
2003-ban légzési problémák jelentkeztek II. János Pál pápánál, ami miatt több nyilvános eseményt kénytelen volt lemondani. Utolsó külföldi utazására 2004-ben került sor. 2005. április 2-án hunyt el. Bár már 1-én jelentkeztek a végzetes tünetek, ő ragaszkodott ahhoz, hogy ne vigyék kórházba, mivel ő a Vatikánban akart meghalni. Április 8-án temették el a Szent Péter-bazilikában. Utódja, XVI. Benedek avatta boldoggá 2011. május 1-jén, majd a jelenlegi egyházfő, Ferenc pápa avatta szentté 2014. április 27-én.
Szűz Mária iránti tisztelete miatt élete során többször is járt Fatimában, ami arról híres, hogy összesen hatszor jelent meg itt a Szűzanya. 2000 májusában is ide látogatott, ahol két elhunyt látnokot – Ferencet és Jácintát – avatott boldoggá, a harmadik társuk, Lucia nővér pedig jelen volt a szertartáson. Ugyanitt elrendelte a harmadik fatimai titok nyilvánosságra hozatalát.
Mi a helyzet a fatimai titkokkal?
A trió a fatimai jelenések miatt lett híres: 1917-ben megjelent Szűz Mária és imádságra buzdította a gyerekeket, valamint megkérte őket arra, hogy minden hónap 13-án jelenjenek meg azon a helyen, ahol először látták őt. Összesen hat ilyen jelenés történt; a harmadik során három titkot fedett fel a Szűzanya, amiket fatimai titkoknak nevezünk. Az első kettőt Lucia adta ki 1941-ben, látnok testvérei szentté avatási perjénél.
Az első a Pokol látomását tartalmazta; a második megjósolta az első világháború végét és a második világháború kitörését, amennyiben az emberek folytatják a bűnös életet, továbbá Oroszországot kérte Mária, hogy ajánlják fel neki, különben az rá fog zúdulni a világra és üldözésekbe fog kezdeni. Többen kétségbe vonták ezeket a jóslatokat, mivel az első világégés jócskán véget ért már, a második pedig már tartott, azonban az orosz rész bizonyító erejű lehet, mivel akkor, 1941-ben mindenki úgy gondolta, hogy a Harmadik Birodalom le fogja győzni a Szovjetuniót, viszont mint tudjuk, ez nem így történt.
Az utolsó titokban egy püspökről olvashatunk, aki egy félig düledező városon át igyekszik egy meredek hegyre, amin egy hántolatlan kereszt áll. Útközben mindenfelől holtak környékezték, akiknek lelkéért imádkozott. Felérve a hegyre katonák fogtak rá lőfegyvert és íjakat, amikkel megölték őt. Erre Joseph Ratzinger bíboros azt a magyarázatot adta, hogy ez nem egy jövendő esemény víziója, hanem a XX. századi kommunista egyházüldözést mutatja, valamint megjelenik benne a II. János Pál pápa elleni merénylet is, azonban a látomással ellentétben nem halt meg a szentatya, mivel Szűz Mária az oltalmába vette.
Mégsem volt annyira makulátlan pápa, mint gondolnánk?
Mindezek ellenére több kritika érte II. János Pál pápa személyét. Egyesek azzal vádolták meg őt, hogy vatikáni pénzből küldött jelentős támogatást a hazájában, Lengyelországban működő Szolidaritás nevezetű szakszervezeti föderációnak. Ezt a pápa személyi titkára tagadta. A következő vád a délszláv háborúval kapcsolatban érkezett, miszerint a Vatikán a horvátokat támogatta a háborúban, bár ezt sosem tudták bebizonyítani. Felrótták a pápának azt is, hogy a horvát népirtás megfékezéséhez kért segítséget a nemzetközi közösségtől, azonban a másik félnél elkövetett háborús bűnök megállításához nem. Az egyházon belüli intézkedéseit is kritizálják, amiért az egyházi személyek által elkövetett szexuális bántalmazásokat pápai belügynek vette, azonban semmi érdemlegeset nem tett azok megszüntetéséért. Ezért még az Európai Unió is elmarasztalta őt.
A politika felől nézve mind a liberálisok, mind a konzervatívok bírálták őt. Előbbiek neki tulajdonították az AIDS gyors ütemű terjedését Afrikában, amiért elutasító állásponton volt az óvszerhasználattal kapcsolatban. Bár tisztelte a nőket, konzervatív nézőpontjával – miszerint az asszonyok elsődleges hivatása az anyaság –, kiváltotta az ő ellenszenvüket is. Egyes női szervezetek pedig a terhességmegszakítás és a válás tilalma miatt kritizálják személyét, valamint azért, mert a nőket nem szentelhetik pappá.
Másfelől a konzervatívok is támadták őt, mivel szerintük túl liberális gondolkodású volt. Legnagyobb kritika Marcel-Francois Lefebvre érsek 1988-as kiközösítése után érte, aki elvetette a II. vatikáni zsinat reformjait: vitatta a nép nyelvén tartott szentmisék és a vallásszabadság helyességét. Azután került sor a kiközösítésére, hogy többszöri figyelmeztetés ellenére engedély nélkül nevezett ki püspöknek négy papot. Az egyházból való kizárását a hívei mellett több kánonjogász sem tartja érvényesnek.
Az első dél-amerikai pápa
Ferenc pápa 1936. december 17-én született Buenos Airesben Jorge Mario Bergoglio néven olasz bevándorló szülők gyermekeként. Az argentin fővárosban szerzett vegyésztechnikusi diplomát. Saját bevallása szerint első találkozása Istennel akkor volt, amikor fiatal korában elment bulizni a barátaival. Útközben valami becsalogatta a Basilica de San José de Floresbe, ahol ez az erő tovább hívogatta a gyóntatószékbe. Később ezt többen is Isten akaratának gondolták. Ezután belépett a villa devotói egyházmegyei szemináriumba, majd 1958. március 11-én megkezdte noviciátusát (újoncidejét) a Loyolai Szent Ignác által alapított jezsuita rendben, melynek tanításai egész életére meghatározóak lettek. Folytatta tanulmányait Chilében, majd 1963-ban visszatért hazájába, ahol filozófiából szerzett diplomát a San Miguel-i Colegio Máximo San Joséban. Ezután 1964 és 1965 között irodalmat és filozófiát oktatott a Santa Fé-i jezsuita gimnáziumban, majd 1966-ban ugyanezeket a tárgyakat tanította Buenos Airesben is a Colegio del Salvadorban.
1969. december 13-án szentelte pappá Ramón José Castellano érsek. Ezután Spanyolországba utazott, ahol 1970 és 1971 között folytatta tanulmányait az Alcalá de Henares Egyetemen. Argentínába visszatérve novíciusmester lett San Miguelben, ahol a Colegio Máximo Filozófiai és Teológiai Karának lett a rektora. 1973. július 31-én kinevezték a jezsuita rend argentin tartományfőnökének; a tisztséget 1979-ig töltötte be. Ez az időszak az argentin katonai diktatúra ideje, amikor próbálta a rendtársait visszahívni a szegénynegyedekből, hogy védje őket. 1980 és 1986 között újból a Colegio de San Jose rektora lett, valamint San Miguel plébánosa. A fiatal jezsuita tanoncokat kiküldte a nép közé, hogy az Istennel való kapcsolatot megismerjék az embereken keresztül. Minden nap ellenőrizte a cipőjüket, hogy elég poros és sáros-e. Ő is a tanítás helyett a gyakorlatra helyezte a hangsúlyt, azonban elhatárolódott a felszabadítási teológiától, azaz a Dél-Amerikából kiinduló teológiai irányzattól, mely úgyszintén a gyakorlatra helyezte a hangsúlyt, azonban marxista vonásokkal. Ezt követően Cordobába került 1990 és 1992 között, ahol gyóntatóként és lelki vezetőként szolgált. Itt is az alapító szent szellemében tevékenykedett: mindig ott segített, ahol tudott; ha egy rendtársa megbetegedett, virrasztott mellette, de volt olyan is, hogy a szakácsot helyettesítette a konyhában. Ez az időszak meghatározó volt az életében: megtanulta a türelem fontosságát, valamint ez volt számára a megújulás és az átformálódás időszaka is. Saját elmondása szerint itt jött rá, hogy hibázott tartományfőnökként, amiért túl elhamarkodott döntéseket hozott.
1992-ben előbb püspökké, majd 1998-ban érsekké nevezték ki. 2005 és 2011 között az Argentin Püspöki Konferencia vezetője lett. 2001. február 21-én nevezte ki bíborossá II. János Pál pápa. 2005-ben részt vett a pápa temetésén, majd a konklávé összeüléséig a bíborosi kollégium mellett régensként irányította a Szentszéket. Egyes információk szerint Ratzinger bíboros – későbbi XVI. Benedek – után ő kapta a legtöbb szavazatot.
2013-ban választotta meg a konklávé a katolikus egyház 266. pápájává. A Ferenc nevet vette fel, ezzel kifejezve tiszteletét Assisi Szent Ferenc előtt, valamint jelezve célját, hogy egy olyan egyházat szeretne vezetni, amelyik kiáll a szegények és elesettek mellett. Érdekesség még az is, hogy a 913-as Lando pápa óta ő az első, aki olyan nevet vett fel, amit előtte nem használtak – egyesek ide sorolják I. János Pált is, azonban ő külön kezelte a neveit. Március 19-én került sor a beiktatására, melyre a konstantinápolyi pátriárka, I. Bartolomeosz is elment, ezzel az 1054-es nagy egyházszakadás után ez volt az első olyan szertartás, amin mind a kettő fél részt vett. Jelmondatának a „Miserando atque eligendo” idézetet választotta, ami magyarul annyit jelent, hogy „Megkönyörült és kiválasztotta”. Ez Szent Béda bencés szerzetes egyik szentbeszédéből származik, amikor Máté evangélista meghívását magyarázza. Ez az idézet nagy hatással volt Ferencre, mivel 1953-ban Szent Máté ünnepén érintette meg Isten kegyelme.
Kritikák Ferencről
Legtöbben életvitele miatt támadják Ferenc pápát, amiért szakít több hagyománnyal is, és jóval emberközelibb, mint elődei. Tőlük eltérően nem a püspöki palotában él, hanem egy Szent Márta nevezetű vendégházban, amit a hivatalos ügyben ideérkező egyházi személyeknek tartanak fenn, valamint itt szállásolják el a bíborosokat is a konklávé összeülésénél. Továbbá nem autót, hanem tömegközlekedést használ. Amikor repülővel utazik, akkor a turistaosztályon teszi azt meg. Sokak szemében ez ellenszenvet kelt, valamint az ilyen helyzetekben elhangzott egy-egy mondatát félreértelmezik. Ilyen például, amikor kijelentette, hogy „Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?”. Ezután a főbb katolikus lapok megtámadták őt azzal hogy túl liberális, valamint hogy szembefordul az egyház tanításaival, mivel azt emelték ki belőle, hogy támogatja a homoszexuálisok pappá szentelését. Mint kiderült, ezt a mondatát is félreértették, hiszen ő maga is többször kifejezte aggodalmát az egyházon belül kialakult homoszexuális lobbival szemben. Követte is elődje elhatározását, miszerint mélyen gyökerező homoszexuális hajlammal senkit sem szabad pappá szentelni. Ezután a lapok bocsánatkérés helyett felrótták Ferencnek, hogy nem fogalmaz egyértelműen.
További támadások érték az argentin katonai diktatúra alatti tevékenysége miatt. Többen felrótták neki azt, hogy tartományfőnökként tagja volt annak az egyházi hierarchiának, ami a katonai kormányt támogatta. A legfőbb vád két rendtársának elrablása kapcsán érkezett. A kitörő konfliktus hatására vissza akarta hívni szegénynegyedben élő társait, azonban ők nem engedelmeskedtek neki. Ezért felfüggesztette misézési jogukat, amit a kormány úgy értelmezett, hogy a rend levette róluk a kezét. Letartóztatták őket és hosszú időre rabságba kerültek. Köztük volt a magyar származású Jálics Ferenc is, akivel a kiszabadulása után több évvel találkozott, majd közös szentmisét is tartottak. Azt is tudni kell, hogy a katonai junta idején több ember is neki köszönhette az életét, például Jálics Ferenc szabadon engedésében is közbenjárt.
„A zsinatnak arra kell törekednie, hogy úgy mélyítse el és úgy adja elő az egyház tanítását, hogy az megfeleljen korunk követelményének. Az egyház meg akar szabadulni mindattól, ami benne elévült és történelmi múlt, hogy ezáltal önmaga valódi mivoltára találva eredményesebben tudja teljesíteni korszerű küldetését” – Részlet a II. vatikáni zsinatból
A II. vatikáni zsinat modern felfogása többek ellenszenvét váltotta ki a katolikus berkekben. A hagyományhű katolikusok vezetője volt a már említett Marcel-Francois Lefebvre, aki a zsinat előtti állapotokhoz ragaszkodott. Miután II. János Pál pápa kiközösítette, nem tartotta magát bűnösnek, nézeteit meg is írta a Nyílt levél a tanácstalan katolikusokhoz című könyvében. A hívei, az ultrakonzervatív lefebvristák folyamatosan kritizálták a reformokat követő pápákat, hangjuk mégis Ferenc szentatya alatt erősödött meg legjobban. Habár mind II. János Pál egyházfő, mind Ferenc egyházfő pápasága a II. vatikáni zsinat szellemiségét hordozza, utóbbit éri a több támadás. II. János Pál pápa ugyanúgy szakított a hagyományokkal olyan értelemben, hogy elkezdte a közeledés útját a többi valláshoz, törekedett a békés együttélésre velük, mégis Ferenc pápát kritizálják többen. Ez persze betudható az internet széles körben való elterjedésének is, hisz így a kritikusai egyszerűbben tudnak kommunikálni egymással, valamint a hírek, álhírek is gyorsabban terjednek. Sokakban a hirtelen váltás okozta a nem tetszést; szerintük az egyházfő a nép közé „süllyedt”. Elgondolkodtató, hogy valóban annyira botrányos-e az, ha a szentatya követi a Szentírás tanításait, lemondva az olykor több ezer éves, emberek által kreált hagyományokról.
A Netflix forgalmazásában megjelent egy sorozat, a Két pápa, melynek középpontjában Ferenc pápa és XVI. Benedek pápa áll; kettejük kapcsolatán keresztül valós képet kaphatunk a jelenlegi egyházfőről – természetesen vannak benne ferdítések és torzítások is.
Források:
Kiemelt kép: cnn.com
