Csatai Gergő okleveles lufihajtogató művésszel beszélgettünk karrierjéről, sikereiről és az alkotásairól, amelyekkel nemcsak élőben, hanem Instagramon és Facebookon is elkápráztatja az embereket.
Honnan jött az ötlet, hogy léggömbmodellezéssel kezdj el foglalkozni?
Alapvetően belesodródtam. Mindig is zsonglőrködtem, bűvészkedtem és más hasonló dolgokat műveltem. Szerettem tömegek elé kiállni és megmutatni, hogy mit tudok. Aztán 2010-ben Budapesten nem találtunk lufihajtogatót egy rendezvényre és engem kértek meg, hogy tanuljam meg. Nekem pedig megtetszett, hogy olyat mutathatok a lufikkal, ami nem mindennapi. Már ekkor éreztem, hogy a legjobbak közé szeretnék tartozni. 20 éves voltam, amikor megtanultam lufit hajtogatni, és talán 22 lehettem, amikor összeállt belőle egy színpadi műsor. 2012-ben pedig egy minősítő vizsgát is rögtön letettem, amikor komolyan elkezdtem foglalkozni a lufizással.
Mennyi időbe telt elsajátítani az alapokat?
Ha valaki rászán egy pár délutánt, gyakorolgat, akkor egy hónap alatt megtanulhatja az alapokat a lufihajtogatáshoz.
És milyen képességekkel kell rendelkezned ahhoz, hogy „okleveles lufihajtogató” lehess?
Nem tudom, hogy működik-e még, de egy amerikai lufigyártónak volt egy ilyen szakmán belüli léggömbmodellező képzése és vizsgája, amely abban segít, hogy te megszerezd az összes olyan alapszintű technikai tudást, ami ahhoz elég, hogy elindulj a szakmában. Neked ezt kell a vizsgán is bemutatnod, de nagyon-nagyon különleges képességekkel nem kell rendelkezned, hogy megszerezd az oklevelet. Igazából adnak egy „szerszámosdobozt”, hogy ezeket használd, de hogy hogyan indulsz el vele, az már utána rajtad múlik.
Én már a vizsgát is úgy kezdtem meg, hogy YouTube-ról és Facebook-csoportokból szedtem össze a tudást, tehát ebből a 6 napos képzésből négyet végig unatkoztam, mivel ott nekem lényegében semmi újat nem tudtak mondani. Egyedül a vizsga felkészítés és a formavilág elmélet volt egyedül olyan, amit inspirálónak találtam.
Szerinted mikor jutottál el addig, hogy igazán profinak mondhasd magad?
El kellett telnie legalább négy évnek, hogy én most azt mondjam, hogy jónak számítok. Egyébként tudatosan próbáltam mindig jobb lenni, és én nagyon kritikus vagyok magammal szemben, főleg, hogyha munkáimról van szó. Próbáltam mindig kiemelkedni az összes többi lufihajtogató közül, és szerintem el kellett telnie tényleg egy 4-5 évnek, mire azt érezhettem, hogy én most már picivel kiemelkedtem a tömegből tudásban, megjelenésben vagy munkában. Mára pedig, kisebb-nagyobb kitérőkkel, de azt tudom mondani, hogy ebből élek és azóta rengeteg díjat és oklevelet nyertem.
Valóban, ha jól tudom a 2019-es év több téren is sikeres volt a számodra ez ügyben, hiszen a Las Vegasban tartott Bling Bling Jam lufihajtogató versenyen például három kategóriában is a dobogóra állhattál. Milyen verseny is volt ez? Mesélnél egy kicsit róla?
Valójában a Bling Bling Jamet talán a legjobban úgy tudom leírni, mint egy szakmai konferenciát: versenyek, oktatások és csapatépítés zajlik ott, annyi különbséggel, hogy ez nemzetközi. Mindenhonnan jönnek Új-Zélandtól elkezdve Japánig. Én egy olasz léggömbgyár, a Gemar Balloons nemzetközi nagyköveteként jutottam ki. Szponzorált oktatóként egészen pontosan. Versenyeztem és oktattam.
Versenyen a következő számokban értem el helyezést:
- Színpadi műsor, 2.hely,
- Jelmez lufiból, 2. hely,
- Kis méretű (max. 30cm) lufifigura, 3. hely.
A színpadi kategóriára vagyok a legbüszkébb. Egy trükköt mutattam be, ahol egy néző által kiválasztott lap eltűnik majd megjelenik egy előre odakészített, felfújt lufiban. Persze viccesen, és egy csomó nevetés közepette.
Ezen kívül pedig egy világrekordot is sikerült tavaly felállítanod, nemde?
A Guinness Világrekord. Huh… Nekem gyerekkori álmom volt, hogy én legyek valamiből a legjobb. Aztán mindig mondták, hogy milyen gyorsan tudok lufit hajtogatni, így adta magát az ötlet. Március óta készültem rá, és augusztus 20-án csináltam meg végül az akkor még rekordkísérletet 300 ember előtt, Szegeden. A rekord maga arról szólt, hogy 5 megadott lufi szobrot (virág, csiga, kutya, hernyó, kard) kellett a lehető legrövidebb idő alatt meghajtogatni bekötött szemmel. Az előző rekord 56 másodperc volt, amit én 44.25 másodperccel döntöttem meg.
Ezek alapján úgy látom, hogy a színpadi műsorok állnak hozzád közel, de más fajta megbízásokat is elvállalsz, ahogy láttam.
Igyekeztem egy időben csak színpadi műsorokat, zsúrokat, rendezvényeket elvállalni, viszont valahogy, ha az ember neve összefolyik a léggömb készítéssel, akkor ott nem tesznek különbséget azon, hogy pontosan milyen lufikkal foglalkozik. Mindenkiben az él, hogy „Gergő léggömbökkel foglalkozik”. Így a dekorációkat sem tudom elkerülni, de szívesen csinálom. Nem is olyan rég egy jégvarázsos dekorációt kellet készítenem egy szülinapi zsúrra, és akkor ott is maradtam lufit hajtogatni. Úgyhogy borzasztóan vegyes, hogy milyen munkákkal találnak meg.
Melyiket részesíted előnyben? A készterméket vagy a folyamatot?
Alapvetően, ha itthon vagyok, és mondjuk csak fotózásra csinálok egy lufifigurát, akkor alig várom, hogy végezzek, hogy aztán le lehessen fotózni és Instagramra feltölteni. Majd várok és figyelek, hogy mennyire kapják fel, mennyire lesz sikeres. De egy rendezvényen, amikor a gyerkőc kér valamit, akkor én szeretem azt az időt kiélvezni, amíg elkészül. Tudod, én például magamat teljesen máshogy látom belülről, mint ahogy kívülről kinéz az, ahogy én hajtogatok. Nekem mindig mondják, hogy mekkora nagy élmény már csak azt látni, ahogy elkészítek egy lufifigurát. Ilyenkor lehet zsonglőrködni, kicsit bűvészkedni, lehet bele látványos mozdulatokat tenni. És az, hogy készen van, az már csak egy ilyen plusz öröm.
Mi a kedvenc alkotásod?
Hát, amit nagyon szeretek csinálni az egy pici csiga. Abból nagyon sokat is szoktam készíteni, ha valamilyen cukiságot kérnek. Azért is szeretem nagyon, mert ez saját ötlet. Én találtam ki. Oktattam is, például most nem is olyan rég Orlandóban.
De amire igazán nagyon büszke vagyok az egy panda jelmez, amit tavaly csináltam kint, Vegasban. Azzal nyertem meg a második helyezést jelmez kategóriában. Egy nagy, 2 méter magas panda, amelybe én bújtam bele. Nagyon élveztem, mert nem volt egyszerű elkészíteni, és sokat ötleteltem azon, hogy hogyan is nézzen ki. Végül egy öltönyt hajtogattam neki.
Ez volt a legnagyobb alkotásod eddig, vagy van ennél is nagyobb?
Hát pont most januárban készítettem el egy kérésre Orlandóban a Pisai ferde tornyot 2,5-3 méter magasra. Talán az volt eddig a legnagyobb. De ezt is azért kellett elkészítenem, mert az volt a rendezvény témája, hogy a „világ körül”, és mivel Európából jöttem, így én kaptam meg ezt.
Volt már egyébként furcsa kérés is hajtogatás terén?
Legfurcsább? Hm… Hát igazából nem is nagyon tudnám neked megmondani. Azt hinnéd, hogy elmegyek egy felnőtt rendezvényre, és majd akkor ott kérnek ilyen agyament baromságokat, de aztán meg nem. Mindig felkészülök, hogy cicit meg kukit kell hajtogatni, de végül nem kell.
Egyszer mondjuk volt egy kisfiú egy zsúron, aki kért tőlem egy uborkát lufiból. Mondtam neki, hogy uborkát baromi könnyű hajtogatni lufiból. Nem akarsz inkább egy Pókembert, Batmant, Amerika Kapitány pajzsát, vagy valami hasonlót, de ő továbbra is uborkát szeretett volna. Elgondolkoztam, hogy viccel-e, de aztán a szülei elmondták az okát. Azért kért uborkát, mivel ők ennek a termesztésével foglalkoznak, és hogy otthon náluk minden az uborkáról szól. Ez volt olyan meglepő helyzet.
És a WC-n ülő Darth Vader?
Na azt pont inspirációnak tettem fel YouTube-ra, hogy hátha utána beesnek ilyen kérések, de ugye azóta is várok ilyen kérésekre. Tudod, mindenki a kedvenc játékát vagy a kedvenc mesehősét kéri.
Említetted, hogy YouTube-videókból is tanultál, valamint te is készítesz a csatornádra ilyen jellegű videókat, de a való életben is oktatsz, ha jól tudom. Például az Instagram-oldaladon láttam, hogy az év elején két rendezvényen is részt vettél ebből a célból. Az egyik akkor Orlandóban volt, ugye?
Igen, most januárban Orlandóban voltam, majd rögtön utána Olaszországba utaztam. A Floridai rendezvény egy négy napos lufihajtogató találkozó volt. Négy különböző témában tartottam ott előadást. Illetve ilyenkor mindig van egy kis jelmezes felvonulás, meg kis beöltözős este, amelyre én is készítettem jelmezt. Lényegében egy kis szakmai konferencia egy partival összekötve.
Az olaszországi egy kicsit más volt. Az egy háromnapos partnertalálkozó volt viszonteladóknak, és akkor azt egybe kötik ilyen szakmai oktatással, ahol mindig a világ különböző pontjairól hívnak meg lufihajtogatókat vagy oktatókat. Most két brazil meg egy perui srácot, valamint engem hívtak meg, mint egyetlen egy európai.
Mit oktattál?
Orlandóban olyan témákat választottam, amik inkább kint menőek. Volt benne jelmezkészítés, egy nagy majomfej. Volt apró pici lufihajtogatás is. Kis űrlény, ufó jellegű szörnyecskéket képzelj el.
Olaszországban pedig, mivel lényegében inkább dekorosok voltak, akik ritkán hajtogatnak, de dekorokból bármit tudnak építeni, ott olyan koncepciót próbáltam nekik mutatni, ami lufihajtogatós elemeket használ. Alapvetően óriási nagy figurákat hogyan kell összerakni. Mi 2 méter nagyságú robotot, 150 cm magas ogre szörnyet, valamint egy 2 és fél méter magas dinoszauruszt raktunk össze. Azt mutattam meg nekik, hogy ilyen karaktereket hogy tudnak megcsinálni.
Az ember nem gondolná, de akkor ez egy elég komoly szakma.
Én azt látom; így saját tapasztalatból mondom, hogy amennyire nincsen szakmai besorolásunk, tehát OKJ-számunk, komolyan veszik. Engem legalábbis igen, mivel sikerült azt elérnem, hogyha azt mondom, hogy én léggömbökkel foglalkozom, akkor mindenki: „Hű, hát persze, ez egy külön szakma. Meg Úristen, mennyi mindent kell tudnotok hozzá.” És egyébként tényleg. Külön gépeket gyártanak léggömbművészeknek. Külön dekorelemeink vannak, állványaink, szerkezeteink. Brutál sok minden.
Az eszközökkel kapcsolatban meg is akartam kérdezni, mivel eléggé elgondolkoztatott az, amikor az egyik alkotásodat, egy virágot találtam Instagramon, hogy mégis milyen különleges lufikkal készíthetted el a szirmait.
Képzeld el, rengeteg típusú léggömb van. Olyan lufifajtáink is vannak, amit a laikusok, tehát a lufivilág muglijai igazából nem is nagyon ismernek, nem is tudják, hogy van. Egyébként torzított technikával készült az a szirom, ami azt jelenti, hogyha egy szirmot nézünk, az egy kb. 45-46 cm-es gömblufiból van, de úgy, hogy van benne kettő, hurokba összekötött hosszú vékony lufi, amelynek 6 cm az átmérője. Ha pedig én a kerek léggömböt visszaengedem rá, mint egy külső réteg, akkor ráfeszül a dupla hurokra és akkor lapos lesz, de egyben széles. Nem tudom, hogy ezt érhetően sikerült-e elmondanom. De a torzításoknak ez igazából a közepes szintje. Ennél még sokkal érdekesebb dolgokat is ki lehet hozni. Alapvetően művész embernek tartom magam, de ha a lufikra gondolsz, nehéz összekötni őket, én mégis igyekeztem valahogy mögöttes tartalmat adni nekik, amelyből sok képem született. Úgy gondolom, sikerült is valami többet mutatni a léggömbökkel.
Mire gondolsz?
A lufikról elsősorban mindenkinek a pozitív érzelmek, a vidámság és a jókedv jut az eszébe, de a kihívást keresve én meg akartam nézni, hogy negatív érzelmeket, mondjuk félelmet is ki tudunk-e fejezni vele. Próbáltam ilyen lufifigurákat csinálni. Például készítettem egy fekete-fehér képet, ahol az avarból egy szellemszerű alak mászik ki, de volt jó pár ilyen hasonló ötletem. Csináltam egyszer egy videót, amelyet nagyon szerettem. Ebben felfújtam egy narancssárga lufit karikába hajlítva, és a mellkasom elé tartva a testem teljesen átlátszó lett és csak egy szív alakú léggömb volt látható. De egyébként egy sorozatot is indítottam a csatornámon Lufik este tíz után címen. Abban kipróbáltam, hogy lehet-e például ijesztő arcot, egy ördögálarcot készíteni. Az első részében pedig, egy véres szemgolyót csináltam. Eddig két része van, de a visszajelzések azt mutatják, hogy tényleg sikerült valami félelmeteset alkotni lufikból.
