Helyzetjelentés az USA-ból a COVID–19 kapcsán – Interjú Dr. Kozicz Tamással

f21.hu 2020. jún. 4. 0 3

Kozicz Tamás orvosprofesszor és felesége, aki gyermekgyógyász-genetikus, 2012 óta él az USA-ban. Jelenlegi munkahelyük a Mayo Clinic, amely Minnesota államban, Rochesterben található. Saját tapasztalatait és gondolatait osztotta meg velünk a vírussal kapcsolatban. Az interjú május 6-án készült, az egy hónappal ezelőtti állapotokat tükrözi: az elmúlt hetek távlatából is érdemes összevetni a hasonlóságokat és a különbségeket a magyar helyzettel.

Szerző: Vörös Rebeka Fanni

Az Önök szakterületét befolyásolja a vírus? Amennyiben igen, milyen módon?

Sajnos igen. A Mayo Clinic egy privát intézmény, évente körülbelül 1,5 millió beteget látnak itt el. Az USA és a világ minden részéből jönnek betegek. Rochester maga is egy százezres nagyságú város, így a helyi betegek száma messze nem elég, hogy egy ekkora intézményre szükség legyen, tehát a Mayo Clinic elsősorban a távolról érkező betegekre van utalva. A COVID–19-pandémia megjelenésével az USA-ban súlyos korlátozások léptek életbe. A légi közlekedés nagyjából 70%-ra esett vissza, és az 50-ből 40 államban stay-at-home order van életben. Ennek következménye, hogy a betegek nem tudnak eljönni hozzánk.

A korlátozások március 15-e óta vannak életben, azóta a betegellátás csaknem 70%-kal esett vissza. Az április 13-ai héten, úgy tűnik, megfordult a vírusos betegek számának emelkedése, és májusban a klinika kapacitását 30-40%-ra emelik. Júniustól 75% a terv, és ha minden jól megy, július-augusztusban visszatérünk a 100%-ra.

A kutatás hasonlóan érintett. A laborokat bezárták egy időre, csak az elengedhetetlen kísérleteket engedélyezték, és az összes klinikai kutatást, valamint gyógyszerkipróbálást leállították. Most lassan ez is újraindul. Az egyetlen dolog, ami szinte teljes gőzzel megy, az minden, a COVID–19-hez köthető kutatás, klinikai kutatás, gyógyszerkipróbálás.

Az alapkutatásokat tehát leállították, és csak a COVID–19-es kutatások folynak. Ebben Ön is részt vesz?

Nem veszek részt bennük. Ez a helyzet egy kicsit változott, mert tulajdonképpen május 4-től és már az azt megelőző héttől is elkezdték lassan kinyitni a laborokat. Akkor azt mondták, hogy kisebb számú kutatócsoporttal újraindulhatnak, tehát ha egy laborban volt hat ember, akkor kiszámolták, hogyan van meg a 2 méteres távolságtartás, és annak megfelelő számú ember lehetett egy adott időpontban bent. A következő héten ez a szabály maradt, de tulajdonképpen mindenki visszamehetett, és megkezdheti a munkát.

Eddig nem lehetett állatkísérleteket végezni, május 4-től kezdve viszont már ezeket is megkezdhették, tehát többé-kevésbé a kutatási munkálatok újrakezdődnek. Persze azt hozzá kell tennem, hogy maszkot kell viselnie mindenkinek, otthon mérnie kell a testhőmérsékletét, mielőtt munkába megy, illetve ha köhög, vagy bármilyen tünetet észlel, akkor azt jelenteni kell és megnézik, tesztelik, hogy van-e vírusfertőzöttsége. Amennyiben van, akkor megvan arra is a kidolgozott protokoll, hogy hogyan nyomozzák le, hogy kivel állt kontaktusban, kivel beszélt az elmúlt napokban, és azokat az embereket is figyelik, ha szükséges, haza is küldik, és otthon kell maradniuk két hétig, ameddig kiderül, hogy valóban megfertőződtek-e vagy sem. Ha megfertőződtek, akkor vagy meggyógyulnak 2-3 héten belül, vagy pedig kórházi ellátásra szorulnak. Tehát lényegében ilyen módon próbálják meg elkerülni azt, hogy egy újabb góc vagy valamiféle vírusfertőzés megjelenjen a kutatói szegmensben.

Minnesota állam kormányzója hivatalosan még nem szabta meg azt, hogy otthon kell lenni mindenkinek; azok mehetnek dolgozni, akiknek a munkája valamilyen módon rendkívüli fontossággal bír. A ruhaboltok és hasonlók nincsenek nyitva, csak az élelmiszerboltok, gyógyszertárak és drogériák, vagyis ahol olyan dolgokat árulnak, ami mindenkinek fontos. Ebben a helyzetben valahogy a Mayo ki tudta azt alkudni, hogy megindulhasson a kutatás. Nyilván ennek is vannak következményei, mert ha nem folyik a kutatás, akkor nincsenek eredmények. A labort leállítani annyi, hogy lezárunk mindent, és bezárjuk, de amikor újra kell indítani, az akár heteket, hónapokat is igénybe vehet. Például ahol állatok vannak, ott újra el kell kezdeni velük dolgozni, így akár még 2-3 hónap múlva is érezhetjük a hatásait annak, hogy leálltunk, ezért van egy kicsit sürgető jellege annak, hogy minél előbb helyreállítsák a laborok működését.

Megfelelő mennyiségű védőfelszerelést kaptak?

Hát… a mennyiség, az nem megfelelő. A Mayo is abban a helyzetben találta magát, hogy olyan mennyiségű védőfelszerelésre lenne szükség, amilyen nem áll rendelkezésre. Közben azért tudtak beszerezni dolgokat, de ez még mindig nem elégséges, és mivel ez alapvetően egy kórház, ezért a védőfelszerelések nagy része a prioritások miatt a kórházi ellátásba kerül. Ez azt jelenti, hogy a kutatásban mindenkinek hetente jár egy maszk, ami nem megfelelő. Egy hétig dolgozni egy ilyen egyszer használatos maszkban nem olyan egyszerű. Eddig ezt meg tudtuk oldani, van elegendő, így senki nem kényszerült arra, hogy ténylegesen egy hétig hordja. Egy-két naponta lehet cserélni, de ez semmiképp sem megfelelő. A többi eszköz rendelkezésre áll, mert az összes laborban a kesztyű és különböző köpenyek megvoltak, ezzel nincsen gond. Itt a maszk az, ami egyedül problematikus.

Milyen fázisban van ott a vírus? Javul a helyzet, vagy még ugyanott tart?

Minnesotában még bizonyos mértékben emelkednek a számok. Ez nem volt egy nagyon erősen fertőzött állam, területileg nagy, kétszer akkora, mint Magyarország, de csak 5 millió ember lakik itt. Ez azt is jelenti, hogy a népsűrűség nem túl nagy. A legnagyobb város Minneapolis, ott összesen 400.000 ember él, ami végül is nem olyan nagy szám. Ez meg is látszik: kevesebb a fertőzöttek száma, mint bárhol másutt, így kevesebb, aki emiatt elhalálozik, de még most is emelkednek a számok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy naponta körülbelül 30-40 új eset van. Ez nem olyan nagy, de még emelkedik, ezért is van az, hogy május 4-én akarták megszüntetni azt, hogy otthon kell tartózkodnia mindenkinek; de végül, mivel a számok még nem lefelé mennek, így újabb két héttel hosszabbították meg a korlátozásokat. Amerikában már 40 államot „felszabadítottak”, a miénket még mindig nem, mi még benne vagyunk abban a 10 államban, ahol nem szabad egyelőre nyomós ok nélkül kimenni, és a szociális kontaktusokat kerülni kell.

Mire lehet számítani arra, hogy az élet nagyjából visszatér a normális kerékvágásba?

A kórház nem profitorientált, de magánklinika, tehát itt nincs oktatási ellátás, így nem érkezik az oktatási minisztériumtól támogatás sem, tehát amit megkeresnek, az van. Az, hogy nem jönnek betegek, az azt jelenti, hogy a kórház egyre nagyobb bajban van, mert nincs bevétel, így a kórház és az állam kormányzója folyamatos megbeszélésben vannak egymással. Próbálnak valamiféle elfogadható egyensúlyt kreálni aközött, hogy nem kerül mindenki vissza a munkába, de azért az mégis elkezdődhessen, hogy megkezdődjön a bevételtermelés, és a gazdasági, egészségügyi és szociális tényezők valahogy balanszba kerüljenek; hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon.

Ön hogyan éli meg ezt az egész járványhelyzetet?

Furán. Nem vagyok már fiatal, de ilyet mi még nem tapasztaltunk, ahogy szinte senki sem. Nekünk tulajdonképpen otthon kellett dolgoznunk, mivel mi már nem folytatunk direkt kutatást, vagyis nem vagyunk a laborban (alapvetően eddig a munkahelyünkön is a szobánkban dolgoztunk komputeren), ez most annyiban változott, hogy hazajöttünk, és itthonról csináljuk mindezt. Azok a meetingek, amiket eddig tartottunk személyesen, mind átmentek egy virtuális világba. Különböző megoldások vannak arra, hogy hogyan tudunk egymással beszélni. Ezek tulajdonképpen működnek, naponta 3-4 megbeszélésünk van telefonon, és emellett írunk részben cikkeket, valamint különböző pályázatokat. Eddig is ezt csináltuk, ilyen szempontból a mi életünkben akkora változás nem volt, de szokatlan, hogy az ember nem találkozik senkivel, egész nap otthon van; nem nagyon találkozunk a hallgatóinkkal sem, hetente egyszer vagy kétszer beszélünk velük.

Egy csomó ember egyedül él, nekik sokkal nehezebb. Nagyon sok hallgató egyedül lakik, mert idejött mondjuk PhD-re, itt tölt pár évet, és most magányos. Ők sem nagyon találkozhatnak másokkal, náluk a szociális izoláció miatt elég sok pszichológiai vagy pszichiátriai probléma kialakulhat a bezártság és a kiszámíthatatlan helyzet miatt. A helyzet kiszámíthatatlansága az, hogy lényegében nem tudjuk, hogy mi fog történni, hova fogunk menni, és az ember attól is fél, hogy megfertőződik vagy meghal.

Dr. Kozicz Tamás

Mi változott a hétköznapjaikban a munkameneten kívül?

A reggel egy kicsit lassabban indul, de az is igaz, hogy este később fejezzük be a munkát, mert kicsit kitolódik, de a mennyisége jelentősen nem változott. Ami változott, hogy gyakran, úgy hetente kétszer-háromszor elmentünk valahova vacsorázni, akár másokkal, vagy csak mi ketten a feleségemmel; ez az elmúlt 6 hétben elmaradt, elmenni nem tudtunk, rendelni lehet, de olyan dolgokat nem merünk, amikben több friss dolog van – például a salátákban –, mert nem tudjuk, hogy milyenek a higiéniás körülmények, tehát csak teljesen főtt ételt rendelünk. Ami még megváltozott, hogy élelmiszeren, gyógyszeren, esetleg piperecikkeken vagy kertészeti eszközökön kívül lényegében semmit sem lehet vásárolni, nincsenek nyitva az üzletek. Ha valamit nagyon kell venni, akkor online meg tudjuk rendelni – azért ezek működnek –, de ez korlátozza az emberek életét. Nekünk nem volt olyan fontos a vásárlás, nem jártunk naponta boltba, és nem gyakran töltöttünk a hétvégéket a különböző nagy áruházakban, de akinek ez volt a programja, és szívesen csinálta, annak most ez egy komoly megszorítást jelent.

Az ottani emberek betartják a korlátozásokat, jól reagáltak a vírushelyzetre?

Most már úgy látom, hogy betartják. Áprilisban még nem volt jellemző, hogy az emberek maszkban jártak, most már akárhova megyünk, mindenhol maszkban vannak a járókelők. A boltokban is szabályokat hoztak: például meghatározták, hogy a hely méretétől függően hány ember lehet bent egyszerre. Ahova mi járunk, ott harminc embert engednek be egy adott időpontban; harminc kocsi van, amivel be lehet menni, ha az elfogy, akkor várni kell. Van, hogy akár tíz ember áll előttünk a sorban, akkor is 2 méterre állunk egymástól – fel vannak festve a vonalak, hogy hova kell állni. Ezeket a dolgokat elég jól megszervezték, és ilyen módon a boltokban sincs tömeg. A nagyobb áruházakba egy kicsit többen mehetnek be, ott viszont nem lehet összevissza mászkálni, hanem lényegében végig kell járni a sorokat, szóval hiába akarok cukrot venni, ami a hatodik sorban van, végig kell menni minden soron, és csak egy irányba lehet közlekedni. Ha elfelejtettél valamit az elején, akkor nem mehetsz vissza, hanem újra végig kell menni a sorok között. Ilyen jellegű szabályok vannak, ezzel próbálják korlátozni az emberek kontaktusba kerülését.

A felesége gyermekgyógyászként találkozott már fertőzött gyerekekkel?

Ő nem az intenzív osztályon dolgozik, és eleve nagyon kevés gyerek betegszik meg. Úgy tudom, Minnesotában még nem is volt gyerek, aki olyan súlyos beteg lett, hogy kórházi ellátást igényelt, így szerencsére még nem találkozott fertőzöttel, de rákerült egy elsőbbségi listára, hogy ha a helyzet megkívánná – vagyis több orvosra lenne szükség –, akkor át lesz irányítva az intenzív ellátásra. Ez eddig nem történt meg, mert a számok azért ezt nem indokolják.

Úgy tudom, Ön kétgyermekes családapa. A gyermekeikkel találkoztak, amióta tart a vírus?

Ez is egy olyan dolog, ami az életünket befolyásolja: velük nem tudunk találkozni. Tervben volt, hogy ők jönnek, vagy mi megyünk, ezeket az utazásokat viszont mind le kellett mondani. Február végén, március elején találkoztunk velük utoljára, azóta csak telefonon keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot. Ők New Orleansban laknak, ott sokkal rosszabb a helyzet: nagyon sok beteg van, sok a kórházi ellátást igénylő eset. Sokkal szigorúbbak a szabályok, és az emberek még szigorúbban betartják azokat, ők is alapvetően otthon vannak, nem nagyon mennek sehova.

Ön hogy gondolja, honnan ered ez a vírus?

Nem tudom, mindenféle híresztelés van arról, hogy ez egy mesterségesen létrehozott vírustörzs. Talán ez nem igaz, legalábbis így, ebben a formájában. Lehetséges, hogy ezzel a vírussal laborban dolgoztak, valamit csináltak vele, és valamilyen módon kiszabadult. Luc Montagnier Nobel-díjas tudós, aki a HIV vírus egyik felfedezője volt, azt mondta, hogy megvizsgálták ezt a vírust, és annak a genetikai állománya, ahogy kinéz, és amilyen mutációk mentek benne végbe, az természetes úton nem jöhet létre. Utána többen állították, hogy ő csak szenzációhajhász. Végül is nem tudjuk eldönteni, hogy igaza volt-e vagy sem. Úgy tűnik, hogy nagyon fontos eleme a vírusfertőzésnek, hogy a szervezetben a fehérjék egy jelentős része cukormolekulákból épül fel, és ez befolyásolja a fehérjének a működési szerkezetét, hiszen úgy tűnik, hogy a vírus külső oldalán is ilyen cukormolekulák vannak. Akik ehhez a fehérjecukor metabolizmushoz értenek, ők is tulajdonképpen, ha nem is egyértelműen, de mondogatják azt, hogy nagyon sok olyan speciális elem jelent meg ezen a víruson egyszerre, ami nem feltétlenül biztos, hogy természetes úton jött létre. Tehát lehet, hogy valakik, valahol kísérleteztek a vírussal. Lehet, hogy egyszerűen csak szerettek volna a vírus ellen valamiféle antitestet, valamilyen vakcinát kidolgozni, vagy valami tesztet, és eközben létrejött egy ilyen fura genetikai állomány, ami elősegíti a vírusnak ezt a borzasztó betegségokozó képességét. 

Ön szerint időben vezették be a védőintézkedéseket, amikor észlelték, hogy a vírus jelen van Amerikában?

Egész Amerikáról nehezen tudok beszélni, de azt gondolom, hogy talán nem. A nagyvárosokban semmiképp, tehát New Yorkban, Detroitban vagy Chicagóban ez mindenképp egy komoly probléma, ott szerintem egy kicsit késői volt a válasz. Talán későn is zárták le az országot, hiszen máshol ez előbb megtörtént. Nem készültek fel megfelelőképpen például védőfelszerelések ügyében sem. Minnesotában, mint mondtam, nem sok ember lakik, ide viszonylag későn jött a vírus. Mire tulajdonképpen itt megjelent, addigra már New Yorkban igen komoly gond volt. Az intézkedések már addigra megtörténtek; azt hiszem, hogy az is segített abban, hogy viszonylag kevés számú beteg van, hogy mi egy második hullámában voltunk a fertőzésnek.

Hogy vajon tudtuk-e igazából, mit is jelent ez, megvoltak-e a megfelelő információk? Talán már Európából igen. De nagyon fontos a gazdaságnak a működtetése, az lényegében szárnyalt, fantasztikusan dübörgött előre. Ez most borzasztóan megtorpant, nagyon komoly veszteségek vannak, a tőzsde az lényegében 20-30%-ot esett, ami jelentős dolog. Amit várnak, az akár a 10-12%-os gazdasági visszaesés, aminek még nem is látjuk a következményeit. Többen azt mondják, hogy súlyosabb lesz, mint 2008-ban a gazdasági válság.

(Az elhangzottak nem a Mayo Clinic hivatalos álláspontját tükrözik, hanem a professzor úr személyes véleménye és gondolatai a vírusról, az egész kialakult helyzetről.)

Képek: www.mayoclinic.org – A kiemelt képen a klinika egyik épülete látható

Tags: amerika, amerikai egyesült államok, COVID-19, egészség, interjú, járvány, koronavírus, orvostudomány, usa, világjárvány Categories: VILÁG
Related Posts