Körmend az a város, ahol jó felnőni, ahol valamennyi generáció kicsit másképp éli meg a fiatalságot, más módon aknázza ki az itteni lehetőségeket. Minden évtizedben más a sláger. De egy örök, ez pedig a Rába-part. Mindannyiunknak megvannak az emlékei erről a helyről, és kezd összemosódni a kép a fejemben, milyen is volt itt igazi gyereknek lenni. A 8-as főút jól kirajzolódó ütőere ennek a városnak, lüktet és nem szűnik meg áramoltatni az utazókat, akik olykor csak közömbösen utaznak át, de mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy fontos része az életünknek: hiszen ez adja a megszokott zajt, a kamionok koszos, ismerős zaját, amely a piros lámpánál megáll, majd zakatol tovább a zöldnél. Szüleink, nagyszüleink elmeséléseiből és a régi, megfakult képekről láthatjuk a változást, hogyan alakult át Körmend, a központ, újult meg a Fő tér és vált üressé a vízpart. Hiszen 20 évvel ezelőtt a forró nyarakon már törölköző mozaikokkal volt kirakva a fű a döngölt pálya körül.
Csendesen éljük itt mindennapjainkat, igaz a kosárlabda mérkőzések, vagy a zenei rendezvények megmozgatják az itt élőket. Ez a kis Rába-parti település több mint 12 000 lakosával a Nyugat-Dunántúl peremvidékén helyezkedik el, Vas megyében. Akad a fiatalok számára néhány lehetőség, hiszen a nagybetűs életbe való belépéshez több intézmény is segítséget nyújt. A Kölcsey Ferenc Gimnáziumban olyan alapot adnak a diákoknak, amellyel erőt adnak nekik, hogy bármit kezdhetnek az életükkel és megfelelő szorgalommal bárhová eljuthatnak, megvalósíthatják önmagukat. A Rázsó Imre Szakgimnázium és Szakközépiskolában pedig a gyakorlatias fiataljaink sajátíthatják el a különböző hasznos szakmákat, valamint itt található egy rendészeti szakközépiskola is, amely a Dunántúlon az egyetlen. Rengeteg a fiatal, aki szeret kikapcsolódni, viszont egy ilyen kisváros nem biztos, hogy ki tudja szolgálni az igényeiket. Ahogy változott a város, úgy változtak az elvárások, és ami tíz éve jól menő helynek számított, ma már egyáltalán nem működik. Viszont megvan az a három-négy szórakozóhely, ahol kialakult a tartós vendégkör, de minden esetben vannak hiányosságok.
Hogy biztonságos-e a város? A nagyvárosokhoz képest biztosan, de itt is előfordulnak az illuminált estéken kisebb-nagyobb pofonok. Időről időre kikopnak azok a vendégek, akik a pofonokat osztják és meg is tanuljuk elkerülni őket, hiszen a helyi igazságosztók az alkohollal együtt párolognak el. A magam részéről csak annyit mondhatok, hogy szeretek éjszaka hazafele sétálni, mert közben elhaladok a Várkert mellett, ami a város tüdeje, így magamba szívom a városom józanító illatát is.
Szubjektív közvélemény-kutatásunkban (amelynek módszertana a linkre kattintva elérhető) körmendi fiatalokat kérdeztünk a helyi éjszakai életről, annak velejáróiról és sok másról is.
Hova jártok a városban szórakozni? A zenés helyeket, kocsmákat, esetleg házibulikat részesítitek előnyben? Van ezekben választék, lehetőség?
Gábor (34): Zenés szórakozóhely nincs a városban; legközelebb a környező falvakban lévő bálokba és Szombathelyen, Zalaegerszegen található diszkókba szoktam járni, de nem olyan sűrűn. Itt Körmenden nagyjából három vendéglátóhely van, ahová aránylag sűrűn szoktam járni, de a többi helyre is közbe betérek. Igazából mindenre nyitott vagyok, a baráti társaságtól függ, mikor hova megyünk. A házibulikat és jobb időben a kerti partikat nagyon szeretem, ott mindig összejövünk a barátokkal, és nagyon jó hangulatban szoktak telni!
Dóri (20): Szerencsére van választék. Mi a barátaimmal leginkább a házibulikat, vagy a hangulatos “beülős” helyeket részesítjük előnyben, ahol szól a zene, de lehet mellette beszélgetni is.
András (27): Inkább a beülős, beszélgetős helyeket szeretem, név szerint a Bakelitbe, Mátyás kertbe szeretek járni. A választék nagyon gyenge, sőt, inkább katasztrofális.
Kata (24): A városban sajnos nem igazán van lehetőség kijárni kifejezetten szórakozni, mert szórakozóhely nincsen. Így inkább a házibulikat, kerti partikat részesítjük előnyben. Ha beülős helyre szeretnénk menni, akkor inkább Szombathelyre megyünk, ott nagyobb a választék. Amúgy meg itthon szoktunk iszogatni mostanában.
Lilla (31): Ha szórakozásról van szó, az elsődleges szempont a jó társaság. Lehet egy jól menő, elit hely is lehangoló és unalmas nélküle. A diszkókat – bár Körmenden ilyen vendéglátóhely nincs jó ideje – soha nem szerettem. Ha választani kell, most inkább már a házibulikat egy kis karaokéval megfűszerezve, vagy a különböző kávézókat, pubokat, klubokat választom. Körmenden a lehetőségek tárháza nem túl széles, de ennek ellenére azt tapasztalom és úgy gondolom, aki nagyon akar, tud szórakozni.
Mik a szórakozási trendek, népszerű helyek, hóbortok a lakóhelyeteken? Milyen és mennyi alkoholt isztok, ha éjszaka szórakozni mentek? Mennyit vagytok hajlandóak költeni egy ilyen alkalommal?
Gábor: Igazából mindenkinek megvan a saját kis törzshelye, ahova szívesen bejár. A 15-25 éves korosztály általában valahova beül iszogatni és utána elmennek egy zenés szórakozóhelyre. Az ennél idősebb korosztály inkább már elbeszélget pár ital mellett, ők már ritkábban járnak diszkókba, szerintem. Italokban én személy szerint a sört kedvelem és valamilyen long drinket, de a nyári időszakban a fröccs is kedvelt ital. Az elfogyasztott mennyiség az változó, de elég jól bírom az alkoholt. Az elköltött pénz is változó, egy átlagos szombat este körülbelül 5000 Ft-tól 25000 Ft-ig terjed, ez épp attól függ, mennyire lendülünk bele az estébe. Van olyan, hogy csak pár sörre beülünk beszélgetni, meccset nézni, de van, amikor hajnalban érek haza, ezt épp az adott helyzet adja.
Dóri: A legtöbben először beülnek iszogatni valahova, aztán tovább mennek bulizni. Ahogy az imént említettem, mi inkább a “beülős” helyeket szeretjük, de persze néha bulizni is szoktunk. Ha csak beszélgetünk, általában sört vagy bort iszunk, ilyenkor 2-3 ezer forintot költünk, buli esetén 5-10 ezer forint az átlag, olyankor egy-két röviditalt is megiszunk.
András: Körmenden ferdült alkoholfogyasztási szokások vannak jelen, “igyunk, mielőtt inni mennénk” – szörnyű. A fogyasztási szokásaimat az alkalom határozza meg, lehet hogy néha egy-két sör, de van, hogy egész éjszakás szórakozás a vége. Így a költési hajlandóságom is az alkalom befolyásolja.
Kata: A lakóhelyünkön a fiatalok általában kocsmákba járnak, nincs is igazából sajnos más szórakozási lehetőség. Mi borozni szoktunk és változó, hogy mennyit költünk, de én a magam részéről 3-4 ezer forintnál többet nem szívesen költök ilyenkor.
Lilla: 2-3 hely van a városban, ahova szívesen járnak idősek, fiatalok egyaránt. Egy nyertes kosármeccs után megindul a város apraja nagyja, sokan kimozdulnak, egyik egységből a másikba járnak. A város nagy rendezvényeihez szervezett koncertek, programok és az AlteRába Fesztivál, ami jobban megmozgatja az itt élőket. Az augusztus 19-ei tűzijáték például tömegeket jelent az utcákon és a Fő tér környékén. Ilyenkor kaszálhatnak rendesen a vendéglátók, de én inkább, ha tehetem, menekülök az utóbbi elől. Ha alkoholt fogyasztunk, akkor inkább a drágább, minőségi termékekre szavazunk a kommersz italok helyett. Körmenden egyetlen ilyen helyet tudok mondani, ahol a minőségi italokra helyezik a hangsúlyt, ami szerintem nagyon jó, azonban erre tapasztalataim szerint nem mindenkinek van igénye.
Mennyire érzitek biztonságban magatokat a városban éjjel? Hallottatok-e balhékról, bűnesetről? Találkoztok-e az éjszakai kalandok során kábítószerekkel?
Gábor: Körmenden biztonságban érzem magam, ez egy kis város, szinte mindenkit ismerek. Természetesen balhék vannak közben itt is, de csak annyi, mint más helyeken. Kábítószerekkel az éjszakázás során még nem találkoztam.
Dóri: Sajnos sok rosszat hallani manapság, így mi sem érezzük száz százalékban biztonságban magunkat. Szerencsére azonban én még nem találkoztam kábítószerrel.
András: Számomra abszolút nem rejt semmiféle veszélyt a körmendi éjszaka. Balhék mindig voltak és mindig lesznek is. Szerintem elkerülhetetlen egy ilyen városban, ahol jobb esetben késő esténként csak néhány hely van nyitva, ahova rengeteg társaságot fúj össze a szél. Kábítószerrel nem találkoztam még itt.
Kata: Alapvetően biztonságban érezzük magunkat, bár én egyedül nem szívesen mászkálok már gyalog, de biciklivel mondjuk nem lenne probléma. Kábítószerekkel eddig annyira nem találkoztunk, maximum füves cigi, amit tudtunk, hogy néha szívnak páran az adott helyen.
Lilla: A közbiztonságra nem lehet panasz, persze, mint mindenhol az éjszakai életben, megesik, hogy van egy-két balhé, de nem jelentős számban. Mivel soha nem fordult meg a fejemben, hogy kábítószerekhez nyúljak, nem is találkoztam semmilyen tiltott szerrel. Valószínűleg tudatosan elkerültük egymást, persze jelenlétükről tudok.
Hogyan és kikkel mentek szórakozni, majd miként juttok haza? Gyalog, taxival, esetleg tömegközlekedéssel? Melyik a legpraktikusabb?
Gábor: Baráti társasággal járok szórakozni többnyire gyalog, mivel itt minden könnyen megközelíthető és közel van! Taxi is van a városban, közben azt is igénybe szoktam venni, ha távolabbi helyre megyünk.
Dóri: Legtöbbször összeülünk valakinél, vagy találkozunk egy megbeszélt helyen a barátaimmal, majd együtt indulunk neki az éjszakának. Ha Budapesten megyünk el szórakozni, akkor a tömegközlekedést választjuk, éjszaka is indulnak buszok, így sokkal takarékosabb, mint taxit fizetni.
András: Mindig a barátaimmal járok szórakozni. Körmenden belül nagyrészt gyalog jutunk haza, kivéve, ha van olyan ember, aki nem fogyasztott alkoholt, akkor haza szokott vinni autóval. Ha viszont nem Körmenden töltjük az időt, hanem például Szombathelyen, akkor vagy tömegközlekedés, vagy pedig taxival jövünk haza.
Kata: Barátokkal-barátnőkkel megyünk szórakozni és gyalog szoktunk hazamenni. Legpraktikusabb a taxi lenne, de Körmenden nincsenek nagy távolságok, esetleg egy nagyobb városban már lenne értelme.
Lilla: Baráti, ismerősi társasággal, az oda- és hazajutás pedig teljesen változó. Nem egyszer vállaltam be a sofőr szerepet, de ha a csapatból mindenki iszik, kizárt, hogy vezet valamelyikünk is. Ha például Szombathely az úti cél, a taxi és a vonat jön számításba.
Mesélj egy rövid történetet, személyes sztorit az éjszakai élettel kapcsolatban. Örömök és bánatok is jöhetnek!
Gábor: Az éjszakázások során rengeteg embert ismertem meg, nagyon jó dolog kapcsolatokat építeni. Így sztorit most nem tudok kiemelni, de azt elmondhatom, hogy jól szoktak sikerülni az éjszakázások, általában mindig sok beszélgetéssel, jókedvvel és nevetéssel.
Dóri: Nemrég egy budapesti szórakozóhelyen voltunk a barátnőmmel, ez idő alatt nem vettem elő a telefonomat. Amikor azonban hazaindultunk, észrevettem, hogy valaki kikapcsolta a táskám és ellopta a mobilomat. Sajnos gyakori, hogy ilyen helyeken lopnak el dolgokat, hiszen a nagy tömegben tánc közben kevésbé veszi észre az ember, ezt sokan kihasználják. Hogy ne csak negatívat említsek, szerintem az éjszakai élet egyik nagy előnye, hogy rengeteg új embert ismerhetünk meg. Én is sok barátra tettem szert egy-egy buli során.
Kata: Arra nincs elég idő!
András: Személyes történetként, ami a legpozitívabb, azok mindig azok az esték, amikor valamilyen esemény kapcsán megyünk ki az éjszakába: születésnap, tejfakasztó… Sok más este is jól szokott sikerülni, ha adott a hangulat és úgy gondolom, hogy a társaságunkban mindig adott. Bánatomként talán azt lehetne kiemelni, hogy nem túl változatos a szórakozóhely felhozatal.
Lilla: Nem feltétlenül hoznék ilyet nyilvánosságra.
Hogyan látod, milyen változások mennek végbe, mik az igények, ha szórakozóhelyről van szó?
Gábor: Ha a szüleim időszakára gondolok vissza, ők akkor szoktak hazamenni a bulikból, mint amikor mi elindulunk. Tehát a szórakozással töltött idő eléggé eltolódott későbbre. A szórakozóhelyeknél fontosnak tartom a biztonságot, kulturált vendégkört, a jó zenét és a megfizethető belépőt, italárakat. Szerintem ezek a dolgok a fiatalok számára nagyon fontosak.
Dóri: Én úgy veszem észre, hogy a fiatalok egyre inkább a kulturáltabb helyeket kedvelik, ahol nyugodtan tudnak beszélgetni egy-két ital mellett, mintsem a hangos kocsmákat.
András: Talán most kezdtek az emberek nyitni a „minőségi” szórakozás felé, ezt személy szerint a Bakelit kapcsán tudom megfigyelni, mivel kicsit más szórakozói közösségről beszélünk. Nincsenek nagy duhajkodások, bulihangulat, hanem inkább bejönnek az emberek és beszélgetnek. Talán az ilyen helyeknek lenne nagyobb jelentőségük, ahol az emberek normális körülmények között tudnak ismerkedni.
Kata: A 15-25 éves korosztály (mert már ennyi idősen is eljárnak) kocsmába, majd táncos szórakozóhelyekre jár. 25 éves kor felett talán már inkább a beszélgetős-iszogatós helyek a népszerűbbek. Az idősebbeknél, a szüleink korosztályánál pedig talán inkább az éttermek a kikapcsolódási helyek.
Lilla: A tízen- huszonéves korosztály igényeit nem ismerem, de saját magamból kiindulva az évek múlásával a mennyiségi szórakozást a minőségi váltotta fel. A téli időszak egyértelműen a klubkoncerteké, beülős, házibulis összejöveteleké nálam, a nyár pedig a fesztiváloké, szabadtéri helyszíneké.
Három évvel ezelőtti írásunk:
Szabó Dóra írása
Kiemelt kép: Fülöp Péter/FylepPhoto
