Eggyé válva a kimonóval – Japán Nap a szombathelyi Sportházban

Iszak Martin 2018. okt. 2. 0 1

Szeptember 29-én 10. alkalommal rendezték meg a szombathelyi Japán Napot. A jubileumát ünneplő rendezvény meg is emlékezett erről egy múltba tekintő kiállítással, amely régi plakátokból állt. A szombati nap elvitt minket egy más világba. 

A száraz ágon komoran időz
egy óriás, fekete holló.
Megjött az ősz.

Matsuo Bashô

A széltől lehűlt testet gyorsan fel lehetett melegíteni, mivel az előtérben japán alkoholos italok széles skálája fogadta az érkezőket. Tavaly már megtudhattuk Vörös Attilától, hogy a tévhittel ellentétben a szaké nem rizspálinka, hanem bor. Emellett étvágyunkat a Bambuszliget étterem kínálta sushival és egyéb finomságokkal enyhítettük. Kipróbáltuk a Niku Dangot: a kis adag négy, a nagy pedig nyolc sült sertéshúslabda volt pálcikára tűzve, hozzá pedig köretnek japán burgonyasaláta. A kalandvágyók persze az életérzés kedvéért pálcikával is ehették. Azonban nehezebb pálcikával enni, mint ahogy azt az ember képzelné, így hatalmas sikerélmény tölti el az embert, ha a biztonság kedvéért eltett műanyag kanálért nem kell a zsebébe nyúlnia és az utolsó falatig kibírja ezt a nehéz megpróbáltatást.

Fotó: Holló Viki

A nagyterembe belépve számos kézműves foglalkozás várta a látogatókat, köztük japán pontyzászló, gésa könyvjelző és pólófestés. Kipróbálhattunk japán játékokat, megnézhettük a bonsai- vagy kardkiállítást. A modern és a klasszikus művészet találkozásaként készíttethettünk anime portrét magunkról, vagy akár japán kalligrafikusokkal írathattuk le a nevünket japánul. A színpadon Ataru Taiko dob előadás, sport bemutatók és még divatbemutató is szórakoztatta a közönséget a nagyteremben, de emellett az előadóterembe és a vetítőterembe is érdemes volt bekukkantani.

Mi a japán mentális aritmetikát választottuk: az előadás bemutatta, miért is érdemes megismerkedni más kultúrával. Az előadó a japán hikari program alapján működő oktatási módszert kívánta bemutatni a hallgatóságnak. A „Kis Zseni” Mentális Aritmetikai Iskolában a soroban (abakusz) segítségével fejlesztik többek közt a gyerekek bal és jobb agyféltekéjének egyensúlyát, a fotografikus memóriájukat, a finom-motorikus és vizuális képességeiket, valamint a kreativitásukat is. És hogy mi az eredménye ennek? Elmondjuk. Pozitív és negatív számok összeadására kérték fel a közönséget. Ez elsőre könnyűnek hangozhat, pedig a másodperc tört része alatt levetített számokkal ezt nehéz elvégezni. A levetített videó felvételen ez alatt két kislány is látható volt, akik az iskolában végezték el ezt a feladatott. A külső szemlélő számára elsőre úgy tűnt, mintha a kezeikkel össze-vissza kapálódznának, pedig fejben számoltak úgy, hogy egy sorobánt képzeltek maguk elé. És ekkor döbbent rá az ember, hogy az elsőre furcsának tűnő program mennyire átadta, hogy miről is szól egy ilyen nap. Élhetünk továbbra is azzal a sztereotípiával, hogy azért ilyen jók az iskolai eredmények Ázsiában, mert ők ilyen emberek, vagy megismerhetjük ennek okait, és tanulhatunk is belőle.

Az egyik pultban Holló Vikit ismertük meg, aki a Japán napló című YouTube csatorna tulajdonosa. Hosszasan el is beszélgettünk vele az elmúlt évek benyomásairól és a jelenlegi élményeiről a Japán Nappal kapcsolatban.

Fotó: Holló Viki

Mióta veszel részt a szombathelyi Japán Napon? Milyennek találod?

2013-ban voltam először a szombathelyi Japán Napon, és nagyon megtetszett. Meglepett, hogy egy vidéki városban ennyi érdeklődő összejön a japán kultúra miatt. Nem tudom, hogy mi volt az, ami tetszett benne. Talán az, hogy lépten-nyomon valami japán érdekességbe lehetett botlani, de a programok, az előadók, az érdeklődők, a finom japán ételek összességében egy jó hangulatot teremtettek, amiért jó visszajönni évről évre. A vonzerejét bizonyítja az is, hogy a rendezvény kinőtte az előző helyszínét, így egy ideje az Agorában rendezik.

Mennyit újult azóta a rendezvény szerinted?

A rendezvény folyamatosan fejlődik, mindig van valami újdonság, például a divatbemutató és az édességárus most új volt, de emellett öröm újra meg újra találkozni a jól bevált programokkal is, mint a bonsai kiállítás vagy a harcművészeti bemutatók.

Milyen programokban szerepeltél az elmúlt években?

Első alkalommal a japán teahagyományról tartottam egy előadást, bemutatva a szertartásos teakészítést, illetve japán néptáncot tanítottam. A második alkalom után a tea elmaradt a listámról, csak táncot tanítottam, illetve tavaly felléptem legyezőtánccal. 

A japán kultúra klasszikus vagy inkább újkori jellegzetességei jelennek meg nagyobb számban?

A rendezvény általánosságban a japán tradíciókra összpontosít: kimonó, kardok, origami. Elvétve lehet találni animés, illetve modern témákat, programokat is, viszont a fő vonal a hagyományos, történelmi Japán megelevenítése.

Fotó: Holló Viki

 Mesélnél a japán ruhaviseletről, a kimonóról? Sokat viseled, a rendezvényre is ezt öltötted fel, nehéz felvenni?

A kimonótól nem szabad megrémülni, van persze amit nehezebb felvenni, de például a nyári pamutkimonó kifejezetten egyszerű viselet, öt perc alatt felvehető. A bonyolultabb kimonók már több időt igényelnek, akár 20 perc is kell, hogy az ember helyesen felöltse. Az első próbálkozás persze nem ment ilyen könnyen, nagyjából három órát töltöttem el azzal, hogy magamra szenvedjem. A gyakorlat aztán szerencsére megrövidítette az időt.

A kimonó nagyon kényelmes, ha helyesen veszik fel. Kezdőknél akadhatnak esetleg olyan problémák, hogy nem jól hajtanak fel valamit, vagy rosszul kötnek meg egy madzagot, és utána nyomja az oldalukat, vagy az ellenkezője is előfordulhat: túl laza lett egy kötés, és egész nap igazgatni kell, hogy ne essen szét. Ezért már az alapoktól érdemes a helyes technikát megtanulni. Sokan azt hiszik, hogy mivel a kimonó hosszú, csőszerű, biztosan korlátoz a mozgásban. Nos, ebben van igazság, de fontos, hogy a ruha a mozgás részévé váljon. Aki ezt nem érzi át, az sokszor csetlik-botlik.

Lehetősége volt a látogatónak, hogy gésa sminket és frizurát is készíttessenek maguknak. Mennyire tükrözte ez a hagyományos gésa kinézetet?

A gésa sminkkel és frizurával kapcsolatban inkább azt mondanám, hogy az csak egy játék, amit kipróbálhattak a látogatók. Ebben a játékos programban megtapasztalhattak valamit, ami hasonlít egy japán hagyományra, ugyanakkor leegyszerűsítették, illetve modernizálták, hogy könnyen kivitelezhető legyen. Az igazi gésa smink valójában nem csak az arcra kerül, az egész nyakat is beborítja, hátul egy kis ívet kihagyva, hogy kiemelje a nyak vonalát, így a fehér arc és nyak porcelánbaba hatást kelt, illetve a száj kifestése a rúzstól eltérően nem az egész ajkat borítja, de nem is csak egy kis kört festenek ki, hanem a fehér felülethez mérten formálnak egy kis aranyos szájat. Emellett a szemnél a gésák nem használnak fekete kontúrt, hanem szemhéjpúderhez hasonló eszközzel adnak hozzá halvány árnyalatot. A frizurával kapcsolatban pedig érdekes, hogy a gésák egyfajta visszafogott eleganciát képviselnek, a hajával kétoldalt úgynevezett “bin”-t alkotnak, amit a rendezvényen is elkészítettek, és hátra jön a “mage” vagyis a konty. Ami sosem hivalkodó. A rendezvényen persze ez valószínűleg nem lenne olyan érdekes, ezért a lányok egy továbbfejlesztett frizurát próbálhattak ki, különböző origami díszekkel.

Fotó: Holló Viki

Végül a közönséget az Ataru Taiko dombszólama „zavarta” ki az épületből, hogy kint végül tűzijáték fényében intsünk búcsút ennek a szép napnak.

Tags: Agora Savaria Művelődési és Sportház, Japan, Szombathely Categories: VILÁG
Related Posts