„Ez egy örök érvényű társadalomkritika” – Szilágyi Tibor a Nyitott ablakról

Ágel Zita 2018. okt. 3. 0 2

A Veszprémi Petőfi Színház legújabb előadásának, a Nyitott ablak című zenés bohózatnak rendezőjét, Szilágyi Tibort, Kossuth -és Jászai-díjas művészt kérdeztük a darabról, amelyet huszonegy év után másodjára valósít meg a Petőfi Színházban.

Néhány jelenetet megtekintve talán elsőre komolytalan vígjátéknak tűnhet a Nyitott ablak – viszont nem így van: Nóti Károly bohózata valójában komoly tartalommal rendelkezik. Miről szól pontosan a darab, és hogyan változott meg az idők során Szilágyi Tibor kezei között? A művész elmeséli nekünk.

Különleges Ön számára ez a darab, hogy másodjára is színpadra viszi?

Igen, hiszen Nóti Károly egy nagyon nagy szerző; nemcsak sikeres, hanem nagyon mély is. Ez nem egy bohókás vígjáték, amely nem szól semmiről, hanem nagyon komoly dolgokról szól. Emellett pedig azért is különleges, mert kiváló fiatal színészekkel dolgozhattam együtt.

Fotó: Veszprémi Petőfi Színház


Hogy valamennyire tájékoztassam a nézőt: létezik egy kisváros, amelyik nagyon nagyváros szeretne lenni. A polgármester elkövet mindent: kaszárnyát épít, minden követ megmozgat, hogy a monarchia hadseregének egy nagy katonaegysége telepedjen le a városba, mert akkor neki saját hadserege lesz, nagyváros lesz…

Természetesen ez nem működik, mert a hadseregben a fiatal bakák és mindenki más hajkurássza a szoknyát. Nyár van, nyitva vannak az ablakok, az egyik baka beugrik, és – hogy úgy mondjam – egy emléket hagy a szolgálólánynál, mert annak gyereke születik, aki ráadásul az erkölcsös polgármester szakácsnéja. Plusz a hadseregről kiderül, hogy minél magasabb rangú valaki, minél nagyobb hatalma van, annál alkalmatlanabb arra, amit betölt – enyhén szólva, annál bugyutább – eget rengető barom. Ez egy örök érvényű társadalomkritika.

Van egy briliánsan megírt színdarab, fantasztikus zenével, szöveggel, ami ha tetszik a mának, és mindenkor, amikor igényesen előveszik, akkor egy görbe tükröt mutat nekünk, tehát képesek vagyunk kinevetni saját magunkat.


Mekkora kihívás ez a színészeknek? Korábban említette, hogy fiatal tehetségekkel készül az előadás.

Ez egy nagyon nagy feladat a színészeknek. Nagy örömöm, hogy most diplomázó, nagyon tehetséges fiatal egyetemi hallgatók gyakorlati évüket töltik ezekben a vezető szerepekben – egy lány Kaposvárról, a többiek Budapestről. Rájönnek arra, hogy ezt komolyan kell játszani, nem viccelünk. Ők ezt fantasztikusan teljesítik – számomra ez külön érték most.


Véletlenül semmi nem történik,
sem az életben, sem a színpadon


Hogyan változott azóta a rendezési stílusa?

Én egy olyan színész vagyok, aki létrehozott előadásokat, de mindig hangsúlyozom, hogy nálam jelentősebb és rám ható rendezőkkel szeretek dolgozni. Talán a „rendezői stílusom” szót túlzás lenne használni. Tennessee Williamstől kezdve mindenféle előadást jegyeztem rendezőként, és a Nemzeti Színháztól, Sopronon át, a Karinthy Színházig mindenhova, és olyan óriásoknak is igyekeztem tükröt mutatni, mint például Agárdy Gábor.

Viszont nem beszélnék rendezői stílusról, színészként is mindig azt követtem és tanultam meg a legnagyobb mesterektől és még nagyobb partnerektől, akikkel évtizedekig játszottam, hogy ezt életre-halálra komolyan kell gondolni. Mindig az igazság fontos, a szituáció igazsága, és véletlenül semmi nem történik, sem az életben, sem a színpadon. Mindannyian részt veszünk 50 év után is egy előadás létrehozásában posztgraduális képzésben a gondolatainkat tekintve, a fiatalok pedig pláne. Annyit feltehetően változott, hogy nyilván alkalmasabb vagyok rá, mint 21 évvel ezelőtt.

Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

Ez a változás hogyan mutatkozik meg a darabban? Miben láthatnak mást a nézők, mint a 21 évvel ezelőttiben?

A 21 egy szerencsés szám, 21 év pedig komoly idő – ennyi idő alatt tapasztaltabb lettem, ami a darabban is visszaköszön, és nem is akartuk lemásolni a régit; kicsit máshogyan kerül színpadra.

Melyiket játszaná el szívesen a Nyitott ablak karakterei közül?

Én nem akartam ebben soha semmit játszani, erre nem is gondoltam. Annál is inkább, mert soha nem osztottam magamra szerepet. Kétszer fordult elő: egyszer nekem fordítottak egy Schisgal-darabot, Csáki Judit munkája, szintén húszon-évvel ezelőtt Második nekifutás címmel. Schisgalról tudni kell, hogy most volt 90 éves, és a világhírű Woody Allen filmjeinek a forgatókönyvét ő írta, de Magyarországon csak a Szerelem, ó! című darabja ismert. Ezt akkor megcsináltam, ajánlgattam a szerepet, de rajtam ragadt és eljátszottam. Huszonvalahány év múlva, most megint rám maradt a szerep. Úgyhogy megint én játszom, már közel századszor. De ebbe nem osztottam be magam még sose. Tehát ez véletlenül fordult elő kétszer.

Kiemelt kép: Veszprémi Petőfi Színház

Tags: Agárdy Gábor, Nóti Károly, Nyitott ablak, Szilágyi Tibor, Tennessee Williams, veszprém, Veszprémi Petőfi Színház Categories: PORTRÉ
Related Posts