Mind aktualitásában, mind kivitelezésében izgalmasnak ígérkezett 2022. december 17-én a D012 szervezésében megvalósuló Családi Meetup – Tipikus karácsony egy atipikus világban címet viselő esemény. A KAPTÁR coworking közösségi térbe hirdetett rendezvény fókuszában gyorsan pergő világunk és a hagyományos karácsonyképhez való ragaszkodás szembeállíthatóságának pszichológiája állt.
Míg a délután folyamán dr. Gyarmathy Éva klinikai- és neveléslélektani szakpszichológus és a 2021-ben útjára indított D012 – Az olvasás bolygója nevű oktatási módszert megalkotó dr. Vass Dorottea beszélgetését hallgathatták a közönség soraiban ülő felnőttek, addig a szüleiket kísérő gyermekek mesefoglalkozáson vehettek részt. A szó szerint és átvitt értelemben is családias esemény tehát már önmagában is atipikusnak mondható, hisz érzékenységében és nyitottságában egyaránt hangsúlyt fektetett a szülők és a gyermek élményére, jelenlétére is, szembemenve azzal a gyermekfoglalkoztató gyakorlattal, melyben a szülőnek semmilyen, vagy maximum „nézői” szerep juthat.
Az üvegfalú, trükkösen miniirodákra szeparálható KAPTÁRba érkezőket rögtön a feldíszített közösségi karácsonyfa látványa fogadta. A tér „társalgójában” a panelbeszélgetés kezdetéig a résztvevők a szerotonin-, dopamin- és endorfinmolekulákat, kender-, bitcoin- és állatfigurákat csodálták, amelyeket dr. Gyarmathy Éva 3D-nyomtatott és hozott ajándékul. Eközben egy másik helyiségben már izgatottan vette körbe az aprónép a foglalkozások vezetőit, Ambrus Anett és Schwarcz Anna gyógypedagógusokat, a D012 munkatársait. Hamarosan előkerült a fejpántra tehető Ki vagyok én? játék, a memóriakártya, a színező és a gyönyörűen illusztrált, Dawn Casey szerkesztette Mesék télre – Történetek a világ minden tájáról című könyv is, mely magyarul tavaly jelent meg a Móra Kiadó gondozásában.
Az e karácsonyra készülő idill felnőtt oldalán eközben kiderült, hogy a karácsony szó többmegoldásos etimológiájának egyike a szláv eredetű kracsun, mely (át)fordulást, (át)lépést jelentett, s mint ilyen, egyben a téli és a nyári napfordulót, illetve az azokhoz kapcsolódó ünnepnapokat is jelölte. A későbbiekben a „kiskarácsony” az újévre, a „nagykarácsony” pedig december 25-re utalt. Megtudhattuk azt is, hogy sokak kedvenc ünnepét akadémiai igénnyel közelítendő létrejött a karácsonyológia tudományága (angolul christmasology), melynek egyik magyar tudora egyébként Szendi Gábor, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének egykori tudományos munkatársa.
Ahogy Vass Dorottea interpretációjából kiderül, a karácsony meg- vagy éppen átélésére Szendi hat különböző modellt állított fel: létezik tradicionális (Disney-rajzfilmes, „rózsaszín”), racionális (Mikulásban, Jézuskában nem hívő, gyermeket ez alapján nevelő), hedonista (a „legyünk helyett együnk” elvét követő), birtokló (konzum tömegember), hevenyészett (az ünnep számára nyűg, az otthon melege nem biztos, inkább dolgozna), illetve eklektikus (az érett személyiség kedvence, aki megélni szeretné az ünnepet, a maga olykor esetlen módján is) karácsonyi modell.
Ezen a ponton dr. Gyarmathy felhívta a figyelmünket arra, hogy mennyire hajlamosak vagyunk kizárólag pozitív érzelem-kulcsszavakat társítani a karácsonyhoz, pedig még a pozitív pszichológiában sem ennyire fekete-hófehér minden. Míg a feltétlen elfogadás, az isteni szeretet a Jézuska alakjához köthető, a más országokban karácsonykor ajándékozó Mikulás egy ítélkező alak, akinek nehéz megfelelni. E vallási, társadalmi és pszichológiai koncepciók hálója a ma emberét is szorongással töltheti el, kiegészülve a generációs különbségekből adódó feszültségekkel. Szó esett arról is, hogy mára sajnos a fiataloknál, elsősorban a fiatal felnőtteknél is megjelent a tökéletes karácsony miatti feszengés, melyért nem kis mértékben tehetők felelőssé a közösségi médiában látottak, illetve az általunk ikonikusnak tartott karácsonyi filmek.
Vass Dorottea tavaly gyerekeket kérdezett a modern karácsonyról, mely egy tízéves megfogalmazásában „azért jó, mert lehet legózni. Ha kapsz.” Ugyanakkor dr. Gyarmathy elmondta, hogy szerinte ideális, ha a család, vagyis a társadalom legkisebb csoportjának minden egyéne számára öröm az ünnep, nem kell mindenáron társasozni, ha nem szeretnénk. A készülődésnek sem kell mérges káosznak lennie, amiben nem is látjuk egymást. Lehet közösen is csinálni a dolgokat, bevonva ezzel a gyereket a készülődés-mozzanatokba. Jó, ha van olyan „feladat”, amit ketten tudnak végezni, és mindig ugyanaz a páros, legyen az anya-lánya, apa-fia stb., hiszen akár hagyomány is válhat abból, hogy például mindig Anya meg Pisti készítik az ünnepi húslevest.
Nemcsak az együtt töltött idő fontos tehát, hanem az együttlét aktivitása is, így akár még a takarítás is átcsaphat éneklős-táncolós házibuliba. Ezzel együtt az szintén optimális, ha nem erőltetünk semmit, és a közös tevékenységek mellett van lehetőségünk elvonulni is. Dr. Gyarmathy arra is biztatta a szülőket (főként azokat, akiknek atipikus, netán hiperaktív gyermeke van), hogy vendég érkezéséről is beszélgessenek el gyermekükkel. Ilyen esetben hasznos lehet egy, az őket a vendéggel együtt ábrázoló régi fénykép vagy közösen készített rajz bemutatása is.
Bár, ahogy dr. Gyarmathy fogalmazott, „ha nincs kisgyerek, letisztul a karácsony, lehet egymásra figyelni”, később mégis az Eric Berne-féle én-állapotokra terelődött a szó. A Berne-koncepció szerint az Sz-F-Gy, vagyis a szülői-én (keretek, szabályok), a felnőtt-én (racionalitás) és a gyermek-én (csodavárás, kiszolgáltatottság) egyaránt része az ember személyiségének. Lehetünk egyszerre többféle „ének” is, sőt, egészséges, ha az egyén mindhárom típusba tartozik. A szülői-én lehet irányító-szabályozó vagy gondoskodó, míg a gyermeki-én szükségszerűen szabad, alkalmazkodó vagy lázadó. Karácsonykor sincs ez másként, ahogy elvileg az sem, hogy a felnőtt-én kiegyensúlyozott, nem mozog nagy érzelmi amplitúdóval (ezt mondjuk cáfolnám).
A beszélgetésből megtudhattuk azt is, hogy szintén Berne nevéhez fűződik az úgynevezett O.K.-keret és annak magja, a tranzakcióanalízis (TA). A TA egyik kiindulási pontja, hogy az ember akkor „oké” (O.K.), amikor minden rendben van vele. Gyerekként borzasztóan nehéz (lehet) kommunikálni vágyainkat a szülők felé, ennek egyik példájaként a beszélgetésben az idősek látogatásával kapcsolatos szorongás merült fel, ami az idősnek általában O.K., a gyermeknek viszont nem feltétlenül az. Kifejezetten hasznos volt, hogy elhangzott, hogy COVID-járvány ide vagy oda, nem kell a gyereknek mindenáron megpuszilnia az esetleg számára egyértelműen nem túl kedves illatú idősebb rokont, mert a gyermek pusziadásra kényszerítése is egyfajta fizikai bántalmazás. Ehelyett alternatíva lehet a közös üdvözlési formula megalkotása, például saját pacsi vagy vicces integetés, hogy mindenkinek pozitív legyen az élmény.
A családi karácsonyozás ellenpontjaként felvetődött a barátokkal töltött ünnep jelensége is, ám dr. Gyarmathy a karácsonyt egyértelműen családi ünnepként pozícionálta. A karácsonyt család nélkül töltők körében ebben az időszakban megnő az öngyilkosságok száma, s ebből az érzékeny beszélgetés-előadásból talán épp ezen atipikus helyzetek és emberi sorsok hiányoztak. Szó esett ugyan a szegények megajándékozásáról, a magányos idősek meglátogatásáról, ugyanakkor a bántalmazó családokban élőkről nem – érthető módon, hisz az eseményen épp az a társadalmi réteg képviseltette magát, akiket érdekel a hétköznapi pszichológia, és szeretnének minél sokrétűbben elgondolkodni arról, hogyan lehetne egyformán jó élmény az ünnep a család minden tagjának. „Karácsonykor a szegény embereknek vennék egy ilyen kis kunyhót, amiben van mosdó, szoba, nappali, konyha, és örökhűtőt vennék nekik” – mondta egy másik tízéves. Hiszen endorfin is akkor termelődik, mikor adunk.
A hedonista karácsonyozó személyiségtípusának kedvezve az eseményt a Borfalu Bortéka ingyenes borkóstolója zárta, melyen a Szondi utcában található cég egyik oszlopos tagjának, Ducsák Bencének útmutatásával két borral köthettünk szorosabb ismeretséget. Mivel a Bortéka üzletpolitikájának alapja a kisebb magyar pincészetek felkarolása és támogatása, az utolsó programpont még az önjelölt borszakértőknek is okozhatott meglepetést. Kezdetnek egy már-már natúrboros jegyeket hordozó mátrakörnyéki italt fogyaszthattunk, amely a Centurio Szőlőbirtok 2021-es, hordót „nem látott”, organikusan művelt szőlőből készült, finom színű, könnyed birtokbora, mely zenit és szürkebarát házasításával, valamint minimális olaszrizlinges felhanggal érkezett hozzánk.
Az opcionális, ám igencsak csábító repeta után a szekszárdi Tüske Pince idei sillere bűvölte el kóstolóit. Megtudhattuk, hogy Magyarországon főként a svábok lakta településeken készítettek és készítenek a mai napig sillert, mely gyakorlatilag „több”, mint egy rozé, de még szigorúan véve nem olyan karakteres és testes, mint egy vörösbor. Az erjesztés során a cukor egy részét erjesztik ki csupán, a megfelelő szín elérésekor pedig megtörténik a léelválasztás. A Családi Meetup utolsó akkordjaként tehát egy gyönyörű vörös, Panni névre keresztelt bort kóstolhattunk, melynek nevét egy valós, egész életében a pincészetben munkálkodó hölgy ihlette. Panni életének „nagy korszakait” (melyek gyakorlatilag megfeleltethetők a szülői-gyermeki-felnőtt-éneknek) a háromféle grafikával készített és kereskedelmi forgalomba hozott címkék őrzik.
A kiváló hangulatúra „borított” délután végén a gyerekek és az absztinensek forró kakaóval koccinthattak a közelgő ünnepekre, míg a meetup szakemberei pszichológiával és borral kapcsolatos kérdéseinkre válaszoltak. Míg egyesek konkrét menüelképzeléshez keresték a megfelelő italt, néhányan bizonyos élethelyzetekre próbáltak közösen megoldást találni, mások pedig választottak maguknak szerotonint, dopamint, endorfint, apró 3D-nyomtatott állatkákat, kendert vagy bitcoint – kinek mire volt szüksége az ünnepek közeledtével.
A D012 Facebook-oldalán további érdekességeket, karácsonyi családi játékokat, minőségi időtöltés-ötleteket, beszélgetésindítókat találhattok.
Ozsváth Eszter galériája
