Amikor a hegy megy Mohamedhez, avagy a mozgókönyvtárak története

f21.hu 2020. ápr. 11. 0 1

Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy könyveket vegyenek, ezért inkább kikölcsönzik azt, amit el szeretnének olvasni. Nincs minden településen könyvtár, és gyakorta a legközelebbi intézmény is nehezen megközelíthető. Erre jelent megoldást a mozgókönyvtár, ami az idők során mindig ott jelent meg, ahol szükség volt rá.


Szerző: Agárdi László Lehel


Már a 19. század közepén is voltak arra irányuló törekvések, hogy azokra a településekre is eljussanak a könyvtári szolgáltatások, amelyeken addig nem volt elérhető. Esetenként ezek a települések nehezen megközelíthetőek, ezért a lakosoknak is nehezükre esne eljutni a legközelebb működő könyvtárakhoz. A probléma orvosolására találták ki a mozgókönyvtári szolgáltatásokat. Az egyik első sikeres szolgáltatással az Egyesült Királyságban a Warrington Perambulating Könyvtár rendelkezett, ami 1858 és 1872 között egy szekérrel járta a környező településeket, hogy az ottani lakosok is hozzá tudjanak jutni azokhoz a könyvekhez, amiket szerettek volna kézbe venni.

115 évvel ezelőtt, 1905-ben az egyesült államokbeli Washington County Közkönyvtárban indult útjára az első olyan mozgókönyvtári szolgáltatás, ami ma is működik. A megvalósítás Mary Lemist Titcomb nevéhez fűződik, aki nem sokkal korábban vette át a könyvtár vezetését, és irányítása alatt hamar nagy népszerűségre tett szert az intézmény. Az első mozgókönyvtári funkciót ellátó lovaskocsi 2,560 könyvet tudott szállítani, és fél év alatt 31 utat tett meg. 1910-ben egy balesetben totálkáros lett a kocsi, ezért egy évig szünetelt a szolgáltatás. Azt követően, ahogy sikerült beszerezni egy masszívabb járművet, ismét útra kelt Washington környékén. Manapság körülbelül 4,000 dokumentummal rója az utakat egy könyvtárbusz, és elsődlegesen a gyerekeket és az időseket jelölik meg célcsoportnak.

A Washington County Könyvtár mozgókönyvtára – Forrás: en.wikipedia.org

A magyar sajtóban először 1899. május 26-án lehetett találkozni a mozgókönyvtár fogalmával. Ekkor a Magyar Ujság arról számolt be, hogy egy amerikai vasúttársaság már 1886 óta üzemeltet ilyesmit, ami a vállalat sokat utazó dolgozóinak, illetve a hozzátartozóiknak biztosít kölcsönzési lehetőséget. 1886-ban 3,000 dokumentumot vásárolt a társaság ehhez, 1899-ben pedig már 14,000 példányból állt az állomány. 1896-ban például 2,500 ember összesen 39,505 kölcsönzést hajtott végre. A Magyar Ujság így foglalta össze a szolgáltatás működését:


A vállalat központi irodája Baltimoreban van. Ebből a központból 674 helyi ügynök közbenjötte mellett szállíttatnak a könyvek, folyóiratok és napilapok ‘az azok megküldését kérő alkalmazottaknak. Minden küldeménynek a megrendelést követő 24 óra alatt kézbesittetnie kell. A könyvtár nyilvános adakozás által, könyvek vagy pénzek küldése által gyarapittatik, illetve tartatik fenn”.


Egy évtizeddel később ennek egy továbbfejlesztett változata működött már Magyarországon is, legalábbis erre lehet következtetni Az Ujság 1908. február 5-i és 6-i számaiból. Február 5-én egy olvasói levelet közöltek, amiben Blaum Mór arról panaszkodott, hogy az egyik vonaton elhelyezett automata mozgókönyvtár elnyelte a pénzét, de nem adta ki az általa kiválasztott könyvet. Noha ez az automata nem teljesen azt a célt szolgálta, mint a korábban említett, Washingtonban működő mozgókönyvtár, de céljában annyiban megegyezett, hogy olyan helyen nyújtott szolgáltatást, ahol korábban nem volt, de igény mutatkozott rá. Az Ujság másnapi számában válaszolt az üzemeltető, amiből kiderült, hogy valószínűleg Blaum úr nem volt elég ügyes ahhoz, hogy hozzá tudjon jutni az olvasnivalójához:


Nagyon könnyen megtörténhetik, hogy két-három automata nem megfelelően működik, de a hiba nem az automata szerkezetében rejlik, hanem abban, hogy a közönség, sajnos, nem mindig alkalmazkodik az előirt utasításhoz és a fogót nem huzza meg erősen. Részünkről azt a kérelmet intézzük a közönséghez, kegyeskedjék könyvelárusitó automatáink fogóit használatkor erősen és egészen lehúzni, mikor is a könyv pontos kiszolgáltatása teljesen biztosítva van”.


Az első, valóban mozgókönyvtárra emlékeztető törekvésre 1914-ig kellett várni, amikor május 1-én a budapesti állatkert területén indult útjára egy könyvekkel megpakolt szekér. Kezdetben az állatkert egyik ceyloni törpe szamara vontatott egy 200-300 – természetismereti és szépirodalmi témájú – könyvvel megpakolt kiskocsit, majd idővel a csacsi kapott maga mellé egy társat is, miközben már 500 könyv terhét kellett magukon viselniük. Az állatkert összes látogatója kedvére lapozgathatta ezeket a kiadványokat, de csak azok kölcsönözhették ki ezeket, akik állatkerti bérlettel rendelkeztek, mindenki másnak a kijáratnál le kellett adnia, amit elvett. A csacsifogat 1918-ig rótta a köröket.

Az állatkert csacsifogata – Forrás: booksandsoul.wordpress.com

Tényleges mozgókönyvtár először a második világháborút követő időszakban kezdett el működni Budapesten, amikor villamosszerelvényeket alakítottak át, hogy azok segítsék az ellátást. Ezek a villamosok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) állományát juttatták el azokba a kerületekbe, amelyekben ekkoriban még nem volt fiókkönyvtár. A villamosok hetente 2-3 alkalommal látogattak el egy-egy állomásra, az olvasók pedig maximum három könyvet kölcsönözhettek ki. 1945. július 22-én, vagyis pár nappal azután, hogy a Béke téren megkezdte a működését az I. számú mozgó kölcsönkönyvtár, a Szabad Nép arról számolt be, hogy már több mint 100 beiratkozót szerzett a FSZEK az újításának köszönhetően. Egy érdekes kölcsönzési szabályról is beszámolt az újság: regényt nem lehetett önmagában kölcsönözni, csak ismeretterjesztő könyvvel együtt.


Nehéz szívvel viszi magával, de idővel már keresni fogja a hasonló tárgykörű könyveket. A mozgó könyvtár gyengéd erőszakkal neveli helyes irányba az olvasókat.


Az évek során a FSZEK sorra nyitotta az újabb fiókkönyvtárait, úgyhogy egyre kisebb szükség volt a kötött pályás mozgókönyvtárakra, és végül 1969-ben az utolsó villamoskönyvtár is kigördült a forgalomból. A szolgáltatásra ugyanakkor továbbra is szükség volt, mivel a villamosok a kötött pálya miatt eleve korlátolt utat tudtak csak megtenni, viszont egy busszal olyan helyekre is el lehetett már jutni, amiknek az igényeit az újonnan nyíló fiókkönyvtárak sem tudták kielégíteni a még mindig meglévő távolságok miatt. A Népszava 1965. július 29-i számában megjelent egy cikk, ami már említést tesz arról, hogy a FSZEK könyvtárbuszok beállításával szeretné elérni a peremvidéket. 1969. július 9-én egy egysoros hírt közölt a Magyar Hírlap arról, hogy könyvtárbuszok forgalomba állítását tervezik. 1971. november 6-án a Vas Népében megjelent egy cikk a helyi könyvtárügyről, amiben kiemelt szerepet kapott, hogy szeretnének könyvtárbuszokat forgalomba állítani, hogy a legkisebb települések se maradjanak lefedettség nélkül.

1972. október 30-án már nemcsak jövőbeli tervekről írhatott a Hétfői Hírek, hanem tényként közölhették, hogy decemberben menetrend szerinti könyvtárbusz áll forgalomba Budapesten, mégpedig egy átalakított Ikarus–250-es típusú jármű. Végül kicsit később, 1973. február 6-án indította el a FSZEK a szolgáltatást egy Ikarus–255-ös típusú busszal, de a lényeg az volt, hogy végre kigördült az utakra az ország első könyvtárbusza. Az útvonalat úgy alakították ki, hogy azokat a kerületeket érintse, ahol kevesebb könyvtár áll rendelkezésre. A 13 megálló közé tartozott például a Kamaraerdő és a Csepeli Ifjúsági Park is. 1973. május 28-án arról számolt be a Magyar Hírlap, hogy volt olyan nap, amikor több mint 500 könyvet kölcsönöztek ki belőle, és ha a műszaki akadályokat sikerül leküzdeni, akkor a jövőben a vidéki könyvtárellátást is elősegíthetik a hasonló járművek.

A Baranya megyei könyvtárbusz – Forrás: bkszr.csgyk.hu

1974. április 2-án Pécsett indult el az első vidéki bibliobusz, majd a következő években Kaposváron, Székesfehérváron, Érden, Győrben és Cegléden is megkezdődött a hasonló szolgáltatás. Eközben Budapesten a meglévő mellett egy újabb járművet is bevetettek, hogy kielégítsék az egyre csak növekvő lakossági igényeket. A vidéki könyvtárbuszok nyújtotta szolgáltatás jellemzően addig maradt fenn, amíg az egyes járművek műszaki állapota bírta a terhelést, de az 1990-es évekre egyre többet le kellett selejtezni. A 2000-es évek elején több településen is sikerült újraindítani a bibliobuszokat, sőt, olyan helyeken is elindultak ilyen kezdeményezések, ahol korábban nem működött ilyesmi.

A legnagyobb sikertörténet minden bizonnyal mégis azé a városé, amelyik anno első vidéki településként indította el a saját könyvtárbuszát: a pécsi Csorba Győző Könyvtár példaértékű módon látja el a Baranya megyei igényeket. Az első jelenkori könyvtárbuszt 2011 januárjában indították útjára, és jelenleg 33 települést – főleg aprófalvakat – lát el. Mintegy 4,000 dokumentumot visz magával minden útra, és havonta kétszer, alkalmanként másfél órára áll meg minden településen. A kölcsönzés mellett internetezésre és nyomtatásra is lehetőséget biztosít a használóknak. Hasonló paraméterek mellett közlekedik 2014 áprilisa óta egy második bibliobusz is, ami 2,000 dokumentumot tud egyszerre szállítani és további 34 település lefedését segíti Baranya megyében.

A Baranya megyei buszok – beleértve minden működő bibliobuszt – olyan emberekhez juttatnak el könyveket, akiknek máshogy nem lenne esélyük arra, hogy olvasnivalóhoz jussanak.

Kiemelt kép: pestbuda.hu

Tags: bibliobusz, könyv, könyvtár, könyvtárbusz, mozgókönyvtár, olvasás, Pécs Categories: VILÁG
Related Posts