Leszámolás velem – Rába Roland rendezése a Jurányi Házban

Szabó Fülöp 2019. dec. 18. 0 0

Másnak lenni sokféleképpen lehetséges. Elég, ha az ember kicsit kövérebb a többieknél, ha csendesebb, ha alacsonyabb, vagy ha jobban érdeklik a könyvek, mint társait. Másságának mértéke a környezete elfogadásában vagy feloldódik, esetleg még érték is lesz, de minimum közömbös, nem elsődleges szemponttá válik, vagy eme nyitottság híján erős kontrasztba kerül a „normával”, és egy szembenálló viszonyban realizálódik. Mit lehet tenni ebben a második helyzetben? Ez a gondolati absztrakció ugyanis sokszor kőkemény realitássá válik. Beszűkült gondolkodású, mélyszegénységben vegetáló emberek között mi történik, ha kiderül, hogy meleg vagyok? Erre a kérdésre keresi, és adja meg a kiábrándító választ az Edouard Louis önéletrajzi művéből készült darab, a Leszámolás velem.

Eddy emlékeiből hamar kiderül, hogy gyermekkori környezetében a férfiakat az alkoholista, lusta, csajozós, bandázgató, semmirekellő tökösség eszményi képének a megközelítése hajtja, a nők szerepe pedig nagyjából a férfiaktól való rettegés és az ágymelegítés között helyezkedik el. Ez alól Eddy családja sem kivétel.

Szimbolikusan elmaszatolt, torz papírfigurák segítik a mesélést. Mindegyik egy elrontott, kétdimenziós, a maga egyszerűségében tragikus életről mesél. A női szereplők túlszexualizált külsőt kaptak, míg a férfiak szinte a felismerhetetlenségig el vannak rondítva. Így élnek Eddy emlékeiben, és minden oka meg is van erre. Már nagyon fiatalon kiderül róla, hogy más, mint a többi fiú. Vékonyabb, szótlanabb típus, nem lóg az iskolából, és ráadásul nővére ruháiban nézegeti magát a tükörben. Ez a környezetének is hamar feltűnik, és kínozni kezdik. Apja veri, anyja szidja, vagy ami talán még rosszabb, nem is vesz tudomást róla, az iskolában is kíméletlenül szekálják. Eddy természetesen változtatni akar magán, megpróbál belebújni a tökösség szűk jelmezébe, csajozni kezd, változtat a mozgásán, a beszédmódján, és minden erejét megfeszítve próbál megfelelni családjának, de hiába. Rájön, hogy nem tud nem meleg lenni, és innentől kezdve már csak a menekülés, a kiszakadás a családi koszfészekből marad számára az egyetlen lehetőség.

A darab premierje még 2017 elején volt, azóta fejlődik a darabbal párhuzamosan a felejthetetlen alakítást nyújtó Nagy Dániel Viktor. Monodrámában szerepelni amúgy is megterhelő lehet, hiszen a nézőknek muszáj mindig egy bizonyos pont felé figyelniük, nem „mentheti meg” a jelenetet a következő színész. Itt pedig az érzelmeknek egy roppant széles palettája van bemutatva; olyan gyors váltásokkal kellett az agresszív, szadista bátyból a sebeit takargatni akaró nővéren át a magát tökösnek mutató, de legbelül mégiscsak meleg tizenéves fiúra váltani, hogy színész legyen a talpán, aki ezt 70 percig tudja kizökkenés nélkül hitelesen végigcsinálni. Mikor az apja haverjai kiröhögik, vagy amikor egy részeg, állatias verekedésről mesél, a csontunkig érezzük a megszégyenülést és a félelmet. Feszült figyelmet követel a beleélése, pedig van néhány jelenet, ahol az ember nagyon szívesen nézne inkább valahova egészen máshová.

Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a színész virtuóz módon játszik a rendelkezésére álló bábukkal, és könnyedén bújik egyik szereplőből a másikba. Bár külső megjelenésre nem feltétlenül egy vékony, gyengécske fiú jut róla eszünkbe, érzékenységével, leheletnyi affektálásával és mozdulataival hamar beleilleszkedik a szerepébe. Ugyanerre a kettősségre építhet a sportos, kifejezetten férfias pulcsija és magassarkújának kombinációja is.

Forrás: www.juranyi.hu

Nem érezzük külföldinek a darabot. Ehhez nyilván az adaptáló páros Rába Roland és Zöldi Gergely is aktívan hozzátett, de azt az egyetemes következtetést is leszűrhetjük belőle, hogy a nyomor, az mindenhol nyomor. Aki volt már valaha szegényebb vidéki faluban, az érezheti, hogy mennyire aktuális a dolog háttere. Nem is a homofóbiára gondolok, hanem a szegénység mai velejáróira, az alkoholizmusra, a tévé előtti lassú elrothadásra, a megszokottól eltérő dolgok démonizálására. Meglehetősen érzékeny témáról beszélhetünk, mert kis hazánk nagy részén még masszívan szitokszónak hat, ha valakit lebuziznak, és sokan kimeríthetetlen humorforrásnak tartják a meleg karaktereket. Sokszor pedig pont a ló túloldalára esünk, és már szinte a szemünket forgatjuk a téma erőltetésén, a sorozatokban indokolatlanul sokszor feltűnő meleg figurákon vagy az elfogadást a torkunkon lenyomni akaró kampányfogásokon. Itt nem ez a helyzet. Eddy nem egyértelműen pozitív figura, nem válik automatikusan hőssé, csak azért, mert meleg. Kiáll elénk, a szemünkbe néz, elmondja a történetét és pont. A témában megkerülhetetlen, társadalmi érzékenyítésre kiváló alkotás mind a könyv, mind a darab, pont azért, mert fájdalmasan reális, és szégyenszemre még mindig aktuális. (A könyvet 21 évesen írta a szerző, ami 2014-ben jelent meg.)

Az más kérdés, hogy sajnos nem valószínű, hogy el fog jutni azokhoz az emberekhez, akiknek kifejezetten jót tenne, ha megnéznék, mert az ilyen darabok nézői általában egy homogén, zártabb közeg, akik között feltehetően nem sok homofób vagy rasszista bujkál. Nem durrogtat a mű szabópéteri bölcsességeket önmagad elfogadásáról vagy megvalósításáról, mégis önreflexióra késztet, és ha más nem is, egy fokkal talán hálásabb leszel a saját családodért.

Kiemelt kép: juranyi.hu

Tags: Budapest, Edouard Louis, homoszexualitás, Jurányi Ház, Nagy Dániel Viktor, Rába Roland, Színház, Zöldi Gergely Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts