A hazai részvételi kultúra feltérképezése érdekében, az év során fokozott figyelmet fordítunk azokra a kezdeményezésekre, amelyek valamely módon kapcsolódnak ehhez a törekvéshez. Ennek szellemében Milbacher Dániellel, a tudományos megismerés módszertanát szélesebb körben népszerűsítő Kritika és Felelősség Szabadegyetem társszervezőjével többek között a szabadegyetemi formáról és a tudománykommunikáció lehetőségeiről beszélgettünk.
Hogyan kell elképzelni egy szabadegyetemet?
Nem úgy, hogy padokban ülünk és előadásokat hallgatunk – ahogyan ez intézményi keretek között működik –, hanem szabadon, sörrel a kézben, árnyékba húzódva követhetünk izgalmas beszélgetéseket, és hozzá is szólhatunk ezekhez – nem úgy, mint az egyetemen. Maga a tábor augusztus 21. és 27. között lesz Csórompusztán, ide várjuk a jelentkezőket, akik érdeklődnek a tudományos megismerés módszertana iránt, és szeretnek közösségben lenni.
A résztvevők tízfős csoportokban dolgoznak majd, ezeknek a csoportoknak a szabadegyetem mentorai segítenek majd abban, hogy jobban megismerjék egymást. A tábor után, saját városukba visszatérve kapnak forrást ahhoz, hogy ők is létrehozzanak egy társadalmi projektet (pl. egy tudományos vagy közéleti beszélgetéssorozatot, közösségi keretet, vagy bármit, ami a helyi közösséget építi). Ezt a folyamatot segítjük majd, az ötlettől egészen az operatív lépésekre lebontott megvalósulásig.
Mit gondolsz, a szabadegyetem kötetlensége valóban hozzáférhetőbbé teszi a tematizált kérdéseket?
Egy olyan közösséget szeretnénk létrehozni, ahol szívesen ül le egy fiatal egy fröccs társaságában kötetlenül beszélgetni az adott tudományág legnagyobbjaival; ahol feltehet olyan kérdéseket, amiket egy egyetemi előadáson sosem tudna vagy merne feltenni. Meggyőződésünk, hogy ezzel lehet újra „szexivé tenni” a tudományt, és megmutatni, hogy a kutatás nemcsak arról szólhat, hogy nemzetközi konferenciákra kell járni vagy publikációkat kell írni, hanem arról is, hogy a társadalmat (és a minket) foglalkoztató problémákra valós megoldásokat, tényeket, bizonyítékokat is keressünk. Emellett a szabadegyetem nagy erénye az egyetem kötött és állandó tananyagával szemben, hogy mindig aktualitásokra reflektál.
Te végzettséged szerint politológus vagy, Czabán Samu jogász, Csernai Lilla pedig pszichológus. Ez a három tudományág tradicionálisan elválik egymástól, ti főszervezőként mégis közösen szervezitek a tábort. Mi volt a metszéspont?
Ez izgalmas kérdés, mert mi hárman épp a tudománykommunikáció miatt találkoztunk. Elkezdtünk csinálni 2019-ben a Bánkitó fesztiválon egy Szájensz Szeánsz nevű programszekciót: a civil kulturális programokon belül tudományos-közéleti beszélgetéseket, workshopokat szerveztünk. Különböző tudományterületekről, más-más érdeklődéssel és foglalkozással is megtaláltuk a közös hangot. Kiderült, hogy közös bennünk az, hogy a digitalizálódó világ információs viharában szeretnénk újra népszerűvé tenni a tudományos megismerés módszertanát, visszaadni neki azt a hitelt, amit az utóbbi két évszázadban magának tudhatott.
A mi célunk az, hogy a fiatalok körében megmaradjon vagy létrejöjjön egy olyan réteg, akik függetlenül attól, hogy akadémiai pályára mennek-e vagy sem, megértik azt, hogy a tudomány miért fontos. Mert ez nem csak poros könyvtárakban pakolászó öregemberek dolga; aktívan befolyásolja a mindennapi életünket.
A tábori keretek – tegyük fel, egy budapesti kampusszal ellentétben – mennyiben segítenek abban, hogy vidékről is hozzáférhetőbb legyen a program?
Azzal a fókusszal álltunk neki a projektnek, hogy megszüntessük a Budapest-központúságot. Azt szeretnénk, hogy a helyszínen senki ne mozoghasson otthonosabban a többieknél. Így mindenki ugyanarról a rajtkőről indulhat, ez pedig nagyon fontos az eredményes közösségépítéshez. Én magam is megtapasztaltam, hogy milyen nehéz egy vidékről felköltözött egyetemistának lépést tartania budapesti évfolyamtársaival, ha nincs helyismerete. Ez az élmény is motivált minket abban, hogy a balaton-felvidéki Csórompusztát válasszuk: ide mindenki egyenlően érkezik majd, kiszakadva kicsit a megszokott közegéből. Nagyon fontos volt számunkra továbbá a természetközeliség, a külvilágtól való relatív elzártság is. Ez segíti az elmélyedést, nem csábít el bennünket a Fogas vagy a Szabadkikötő, és arra tudunk koncentrálni, ami valóban ott van: a közösségre és a programokra.
A Kritika és Felelősség Szabadegyetem Facebook-eseményét és teljes programját itt találod.
A táborról korábban mi is hírt adtunk:
Kritika és Felelősség Szabadegyetem – Országos kezdeményezés a tudomány népszerűsítésére
