Élet/kép – Keleti Éva retrospektív kiállítása februárig a Műcsarnokban

f21.hu 2019. dec. 13. 0 0

Keleti Éva harminc év kihagyás után újra fényképezőgépet ragadott, ezúttal haladva a korral immáron digitálisat, most új és régi képeiből nyílt kiállítás, ami egészen február elejéig megtekinthető a Műcsarnokban.

Kivételes időutazásra invitálják a nézőket Keleti Éva hat évtizednyi életművét bemutatva. A pálya színe-java az 50-es évektől máig: eleven riportok, groteszk életképek, bravúros táncfotók, sztárportrék, lélekbúvár arcképek. Irodalom, színház, zene. Minden, ami kultúra és élet.

Műcsarnok | 2019. december 11. – 2020. február 2.

De nemcsak a múlt nagyságait, hanem a ma emberét is láthatják a nézők. Keleti Éva fotóművész ugyanis újrakezdte, illetve folytatta a pályát. Csaknem harminc évnyi kihagyás után, 88 évesen megint aktívan fényképez. Lefotózta a kaposvári négyes ikrek közül még élő három fivért – hatvannégy év után újra. Sokakat fölkeresett egykori kedves modelljei közül: Törőcsik Marit, Gálvölgyi Jánost, Orosz Adélt és másokat. De több tucatnyian – mint például Maurer Dóra, Vecsei H. Miklós vagy Schiff András – most először álltak immár digitális kamerája elé.

E páratlan alkotói arcképet nem csak több száz bemutatott művével rajzoljuk meg. A történeti, szakmai háttér mellett a személyes, családi mozzanatok fölvillantása teszi a képes időutazást nagyon is maivá és szinte varázslattá.

Egy kiállítás, ahol a távoli ismerőssé, a jelen pedig távlatossá válik.

Kurátor: Szarka Klára

Kapcsolódó programok decemberben:

2019. december 15., vasárnap 15 óra

Keleti Éva könyvbemutatója

2019. december 15., vasárnap 16 óra         

Szarka Klára nyitó tárlatvezetése Keleti Éva kiállításán

2019. december 17., kedd 16 óra

Keleti Éva tárlatvezetése ÉLET/KÉP c. kiállításán

A programváltozás jogát fenntartjuk!

Szegő György: KÉMIAI MENYEGZŐ

Szoktuk az analóg fotózás korában a kémiát a fotó mentén emlegetni. Én most az alkímiát hívom hozzá, hogy érzékeltetni tudjam Keleti Éva kísérletét a test és a lélek harmonikus összekapcsolására, amit immár a digitális technikával is sikerrel művel. Évának majd egy évtizede volt retrospektív kiállítása a Budapest Galériában. Szarka Klára és Gáti György kurátorok az önéletrajzából idézték a mottót: „…egy életen át a fotográfia bűvöletében lenni, ez az én történetem”. Keleti Éva mostani albumához és aktuális műcsarnokbeli kiállításához újra számba vette – újra Szarka Klárával – hogy archívuma, az MTI-ben őrzött képanyaga és páratlan emlékezőképessége milyen eddig nem ismert kincseket rejt a gyakran már ikonná vált fényképein kívül. A közben eltelt tíz év alatt, a világ sokat változott – nem csak előnyére. A változás bölcsebbé teszi a képcsinálót és a válogatót. Egyre több a „kihagyhatatlan fotó”, és egyre inkább felerősödik Éva humanista fotográfus énje.

Az én a kereső művész örök témája. Nemrég megjelent életrajzi interjúkötetét olvasva belepillanthattam gyerekként „szerzett”, a túlélők számára is tragikus – a világnak feldolgozhatatlan vagy hárítandó – rémálomként elfojtott élményébe. Harmincöt éve, amikor Éva New York palotában működő szerkesztőségében külsős szerzőként foroghattam, éreztem azt a személyiségéből áradó humanizmust, aminek történelmi gyökerei akkor kibeszélhetetlenek voltak. Most megosztotta olvasóival a 75 éve vele történteket, és ez számomra kulcsa lett emberábrázoló zsenije titkának. Gyerekként szülei 1944-ben olyan helyre menekítették, ahol az első nap az az érzése támadt, ott nem lesz jó. Hazaszökött. Másnap a nyilasok betörtek a házba és az összes gyereket megölték. Ezután indokolt a kérdése: mi végre maradtam életben? Ki vagyok én? És amire azt írtam, feldolgozhatatlan, arra neki ott van a fotográfia mint a kérdésre újra és újra választ ígérő csodálatos műfaj. Ami képes mélyen emberi, humanista válaszokat adni azoknak a képnézőknek is, akik talán nem is teszik fel az önvizsgáló kérdést.

A „külső” világot Éva képcsinálással, empátiájával: „belső képpé” interiorizálja. Nemcsak saját lelki harmóniájának forrása ez, de fotói szemlélőinek közönyét legyőző, a belső út zárt kapuin áttörő alkotások. A „hiteles” kép békekövetei legyőzik a „hamisat”. Ez a hitelesség a színházi játék titka is, Éva sokféle fotós műfaja közül ezért is a színházi fotózás talán a legkedvesebb terepe. Ott a test gesztusai, a mimika rezdülései a világ és a színpad kódjainak hordozói, fotóival megfejthetők, közkinccsé tehetők. Különleges beleérző képességgel és tehetséggel, kompozíciós leleménnyel.

Visszatérek a bevezetőben említett nyolcvanadik születésnap óta eltelt évtized változásaihoz. A digitális fotó áttörése lezajlott. Hogyan maradhat a képcsinálás az önkifejezés eszköze akkor, amikor az új technika a fotózás antropológiáját és ergonómiáját is átváltoztatta? Az analóg idők fényképezőgépébe, sötétkamrájába a fotós szinte belebújt és ez megjelenítette művével való intim viszonyát. A kémiát. Szinte összenőtt ember és gépe, mint a felfedezők korának idején ló és lovasa. A digitális gép képernyőjére kívülről csak rátekint a fotós, így távolabbról nézi témáját is. Egészen más lett a fej, a szem, a test pozíciója, a kereső mozgás. Éva megbarátkozott ezzel az új lehetőséggel – ez is örök fiatalságának bizonyítéka. Más lett a képhordozó is – a film fizikailag eltehető volt, a kép mintegy alkimista műveletben jött elő. Ma letöltünk, winchesteren, felhőben tárolunk. Az „oly távol és oly közel” viszonyát – Éva egyik emlékezetes kötetének címe éppen ez – új dimenzióban kell megfogalmazni. Sikerül neki: a géppel, technikával való közeli viszonynál a képkészítő és témája/modellje/riportalanya közötti intim viszony az igazi tét. Ez nála nem változott, Éva ebben a legfontosabb képcsináló kérdésben magabiztos, otthonos maradt. Empatikus, személyes viszonyt tud létrehozni, villanásnyi reflexidővel megérzi a termékeny pillanatot, amely kétszáz éve, Lessing óta létező esztétikai fogalom, és szerkesztőként is képes gazdálkodni az eredménnyel.

Képkockáinak metafizikájához szép órákat kívánok a kiállítás látogatóinak és az albumát lapozóknak!

Tags: Budapest, fényképek, fényképezés, fotó, fotóművészet, Keleti Éva, kiállítás, Műcsarnok, Orosz Adél, Törőcsik Mari, Vécsei H. Miklós Categories: PROGRAMAJÁNLÓ
Related Posts