„Látod a remegő világot? / Mindenki fél / mindenkitől.”
(Illés Gábor: A fekete csókok íze)
Szerző: Kása-Bókkon Tímea
Talán ha azt mondom, hogy korunkban számos tehetséges költő és író alkot, senki nem fog vitatkozni velem. A kortárs irodalom a fénykorát éli. Többnél több kiadó kínál lehetőséget fiatal tehetségeknek publikálásra, prózában és lírában egyaránt. Heti szinten lehet olyan programokon részt venni, amelyek a kultúrára, a könyvek és a kortársak népszerűsítésére épülnek – fiatal és idős is kedvére válogathat. Emellett pályázati lehetőségbe is lépten-nyomon botlik az ember, ami szintén nem csak hivatásos íróknak kínál megjelenést.
Ám én most egy kicsit korábbi időkre evezek: mi lett a 2000-es évek elején magánkiadásokban publikáló tehetségekkel? Érdemes lenne-e őket újra felfedezni?
Mindenképp jó dolog néha – szó szerint – visszalapozni a múltba. Ezek az elveszett tehetségek sokszor egy-egy egyetemi antológiában bújnak meg valahol. Persze tény, hogy később nem mindenki választja az irodalmi pályát, és a verselgetés gyakran csak egy próbálkozás, ami időűző hobbi marad az egyetemi évek alatt.
Említsünk most egy konkrét példát, egy olyan személyt, akire érdemes lenne figyelni. Bár életműve igencsak csekély, minden papírra vetett szava mögött őszinte érzelmek bújnak meg. Ahogy egyre többször olvasom azt a néhány versét, ami nyomtatásban megjelent, a szövegek mindinkább magukkal ragadnak, felemelnek vagy lerántanak – de a felszínen egy alkalommal sem hagynak.
Költő lehetett volna. Nem is akármilyen. Talán ismert és elismert is. 20 kerek év jutott neki. Kicsit magasabban ért célba a „szárnypróbálgatásokkal”, mint bárki is hihette volna. Úgy gondolom, nincs késő újra életre hívni a fiatalember gondolatait, aki megélt kora ellenére igencsak érett volt.
A versei még élnek, a két – szinte vele együtt feledésbe merülő – magánkiadásban.
Illés Gábor munkáival a 2000-es évek közepén ismerkedtem meg egy versmondó táborban. Akkor akadt kezembe egy antológia (Szárnyak hullámverésben – Egyetemisták és főiskolások versei és prózái, 2004) és a Töredék című verse egyből megfogott.
Szakításról szól, csapongó érzelmekről, amikről nagyon nehéz jól írni, hiszen a végeredmény könnyen kliséssé válhat. Macskakaparással átmásoltam a füzetembe, amiben a megtanulandó versek között saját rímfaragásaim is szerepeltek. Később ugyanerre a versszövegre kisfilmet is készítettem, ami ugyan különdíjas lett a Bujtor István Filmfesztiválon, és a mai napig megtekinthető a legnagyobb videómegosztó felületen, mégsem lett ettől népszerűbb a mű szerzője, mint előtte volt.
A keresőfelületeken hosszas böngészés után lehet csak fellelni egy-egy momentumot Illés Gáborral kapcsolatban. A nehezítő körülmények ellenére feltett szándékom, hogy minél többen megismerjék a fiatalember munkásságát, vagy akár csak egy kis szeletét annak.
Illés Gábor: Töredék (Búcsú Olgától)
Azt hiszed egyszerű nemet mondani?
Mint pőre papírt széttépném arcomat,
mert nem vagy, nem vagy velem
néha se, sohase.
A szakításba beleőszül a gondolat –
nem lehetek néma, nem érted?
Most arcodba vágom elnyomott panaszom
Mert érted gyűlöltem önmagam szüntelen,
s halott versekbe szültem életet a valódi lét helyett.
Mert esztelen szerettelek meztelen lélekkel
s öntudatom parazsát a feketébe dobtam,
csak így imádhattam boldogság-mély szemeidet.
Mert Tőled és Érted imádtam a csendet
és csillagmagányba burkolóztam, hogy megtarthassalak.
Te túl nehéz vagy nem is létező vágy
Megalázódtam, megalázkodtam, s boldogságnak hittem ezt.
Csak egyszer mondtad volna, hogy szeretsz!
Nem lehet. Kevés volna, ha ezerszer
is számba adod száddal a mondatot,
amit én mint mannát szopogatnék kíntalan
éjen át. Telhetetlen elragadtatásomnak
nem lenne vége…… soha.
Hát most kimondom:
-Nem! Többé már nem!
De most még talán igen, ha mondanád talán
még keresném szemedben az elnyomott szerelmet.
Talán ha mondanád, most még elhinném, hogy van itt
valami, ami eddig egy szűz néma volt.
De Te megint csak hallgatsz (hányadszor), s ez fáj,
minden perce fáj.
És Neked is fájna, ha visszanéznék az
ajtóból így nem láthatod meg könnyes válaszom
a kérdésre: megint nem nem. Még mindig szeretlek.
(2001. szeptember)
Szabadvers volt az ő műfaja, mégis – ha a fenti verset vesszük alapul – egy-egy érzelmileg felfokozott sor szinte teljesen pontosan ritmizálható. Emellett ha jobban belemélyedünk a verselésbe, feltűnhet, hogy belső rímekből sincs hiány. Az utolsó sorokban a központozás elhagyása, az áthajlások szabad teret adnak az olvasónak arra, hogy a hangsúlyokat maga formálja és értelmezze.
A retorikus mondatok is nagy jelentőséggel bírnak, párbeszédszerűvé teszik a szöveget, így lesz kissé drámai hatású is. A lírai én végig jelen van: hol hangosan közli a címzett felé a gondolatait, hol magányba burkolózik, és belülről szemléli az összekuszálódott érzelmeket.
Fontos megemlítenem a vers töredezettségének tudatos felépítését. A verscím is erre utal, hiszen a vers egy lezárt, kerek egész gondolatsort mutat be, nem maradt befejezetlenül. A töredék szó a búcsúzás pillanatában megfogalmazódó gondolattöredékekre utal.
Az „öntudat parazsának feketébe dobása” és a „boldogság-mély szemek” az üresség, a semmi érzését tárják elénk – utóbbi felidézi Pilinszky JánosSenkiföldjén című versének csecsemőszemét, ahogy az égető parázs is rájátszik erre, amennyiben mint a belső vívódás poklát értelmezzük azt. Azért is érdekes ez, mert a költő életében két hölgy játszott nagy szerepet: Olga és Eszter. Ez utóbbihoz készült egy Pilinszkyével azonos című mű is, ami bár témájában eltér, a szemmotívum nagyon is hangsúlyos marad.
Senkiföldjén
érzelmeken ülök.
Izzanak a szemeid rezdülései szememben.
Kimaradnak a szavak, amiket
mondtál és zuhant sziklaként
nyugszanak szívemen.
Vagy egy kis kavics csak ez, ami lüktet
minden dobbanáskor.
Érzed? Ölellek e sorokon
át minden este, minden
áldott – átkozott este.
(2001. október 11.)
Nemcsak szerelmi témában készültek versei: magáról az alkotásról és az irodalomról szintén írt (Egy korty az irodalomra, Írás, i). Illés Gábor tudatos költő volt, és szeretett volna ismertté válni. Az interneten fellelhető egy általa írt önéletrajz, amiben pár verse mellett az irodalomhoz való kötődését mutatja be. Céljai voltak az írással:
Ma a legjobb úton haladok a köztisztviselői pálya felé. Időnként elküldöm a verseimet irodalmi lapoknak és bízvást várom, hogy felfedezzenek.”
A már fent említett antológiában számos verse megtalálható (23 darab), valamint egy évvel később is megjelent néhány alkotása (Firka a falra – Egyetemisták és főiskolások versei és prózái, 2005).
A közgazdásznak tanuló fiatalember a Kaleidoszkóp Könyvsorozatban megjelenő soraiért már posztumusz díjban részesült – ugyanis a 2004-es kiadásban a neve mellett egy csillag jelöli, hogy a költő 2002-ben elhunyt. „Gábort 2002-ben egy autó elsodorta, miközben egy ház falánál lekucorodva verset írt.”
Talán megérdemelne egy saját gyűjteményes kötetet, hogy többen megismerhessék. Kár lenne teljesen elfelejteni.
Illés Gábor:Mély titok
Csendekre szakadt az arcod,
szilánkosak az álmok.
Imára kulcsolt kezeket
keres egy isten a sötétben.
Gyertyák viaszkönnye mögött,
külön ágyakon alszotok
egy melledre szorított verssel.
Néha nem tudsz felejteni.
Kétrészes cikksorozatunkban Zilahy Lajos egy kevésbé ismert oldalát járjuk körbe. Kevesen tudják ugyanis, hogy a Halálos tavasz szerzőjének szívügye volt a tehetséggondozás. Az első rész itt olvasható.
Szerző: Zilahy L. Ágnes
A keretek szűkítésének körülményei a történelmi éra kontextusába helyezve
Zilahy Lajos a máramarosszigeti líceumban Száraz Zsigmond ösztöndíjban részesült. Ezt tanárainak is köszönhette, akik korán felfigyeltek az okos, szorgalmas és tehetséges diákjukra. Franz Mönks professzor többtényezős tehetségmodellje – mely szerint „a család értéket ad, a tanár kaput nyit, a társak mint katalizátor hatnak” – mai szemmel tökéletesen érvényesült az író líceumi évei alatt, ami alkotói korszakára szintén nagy hatással volt.
Nem érdemtelenül kapta az ösztöndíjat, mert egyesült benne a tehetség, a tudás és a kreativitás, amit aztán gazdag életművével bizonyított is. A két világháború között a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjává vált.
A közönségnek olyan – bírálói szerint – „félgiccseket” írt, mint például a Halálos tavasz. 31 évesen 8 nap alatt alkotta meg! Mi ez a maga nemében, ha nem zsenialitás? A regényt a korabeli fiatalok falták. De melyik író az, aki nem a közönségnek próbálna írni? (Az természetesen más kérdés, hogy ezt befogadják-e, vagy sem.) Az 1939-es filmváltozat romantikus érzelmességével igazi hollywoodi típusú sláger, kasszasiker lett.
A regény sokmilliós példányszámban jelent meg szerte a világban; háromszor vitték vászonra, de egyik változat sem közelítette meg a Karády–Jávor-féle verziót. Telt házzal játszották a Fórum, azaz a későbbi Puskin moziban. A színészpáros legjelentősebb filmjeit – a Halálos tavaszt és a Valamit visz a vízt (1939) – a magyar filmgyártás nagy sikerként könyvelhette el itthon és a határon túl egyaránt.
A szerző tizenegy regényéből és színművéből készítettek filmet. Hetet Magyarországon, a többit francia, NSZK-s, olasz–spanyol, cseh–USA, és jugoszláv–USA vállalkozásban. Pegazus néven filmvállalatot alapított, ahol A szűz és a gödölye (1941), illetve a Tűzmadár (1941) című műveiből forgatott filmet. Megannyi terve között szerepelt egy Krúdy-, valamint egy nagyszabású Kossuth-film forgatása is. Több mint tizenöt filmet forgatott.
De mást is írt! A lélek kialszik, A fegyverek visszanéznek, továbbá A két fogoly fontos, igazán színvonalas regények, mind bestsellerhez közelítők. Már említett művét, A szűz és a gödölyét műsorra tűzte az akkori Jókai Színház (Egri István, Bánki Zsuzsa és Csákányi László főszereplésével). 1923-ban a Nemzeti Színházban játszották A hazajáró lélek című darabját. 1924-ben Süt a nap című műve került bemutatásra – témáját az I. világháború utáni falusi életből merítette – a Nemzeti Színházban. Ez utóbbi elnyerte az MTA Vojnits-díját. Szintén említésre méltó a Zenebohócok (Lavotta gyönyörű zenéjével játszották annak idején) és a Fatornyok – utóbbi miatt bujkálnia kellett, mert a II. világháború kitörése után következetesen fordult szembe a fasizmussal.
Publicistaként, 1940-től 1944-ig tulajdonosa és szerkesztője a Híd című képes hetilapnak. Munkatársul a kor jeles íróit nyerte meg, köztük Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót, Nagy Lajost, Tamási Áront, Jékely Zoltánt, Sinka Istvánt és még másokat. Több országos lapban is publikált. A Pesti Naplóba vezércikket írt, az Új időkben novellái jelentek meg, az Apolló Kabarénak pedig egyfelvonásosokat, sanzonszövegeket készített.
Ám a cenzúra nem volt mindig kegyes az íróhoz, többször megkeserítette az életét. Engedélye nélkül, politikai okokból kihúztak a regényeiből sorokat – így végül több lapnyi terjedelmet likvidáltak. Bart István erről így ír a Népszabadság hasábjain:
A Dukay család című regénytrilógiát (mely a magyar arisztokrácia társadalomrajza) az újvidéki Fórum adta ki a hatvanas-hetvenes években, az opus természetesen hazánkba is eljutott, csakhogy az engedélyezők későn kaptak észbe, hogy a mű végén „már jönnek az oroszok”. Úgyhogy az utólagos cenzúra eszközéhez folyamodtak: egyszerűen kivágták ezt a részt. Minden egyes példányból. Pengével.
Pontosan egy évvel a villáját ért bombatalálat után, a Híd különszámaként, 100 000 példányban megjelent röpiratában közzétette ajándékozási nyilatkozatát (Ami a romok alatt s ami a romok felett van címmel). A röpiratban foglaltatott, hogy Bárczy Piroskával, feleségével együtt úgy határoztak, a „legszükségesebb életfenntartási ingóságok” és az írói jövedelem „szerény megélhetést” biztosító része kivételével, összes ingó és ingatlan vagyonukat (…) visszavonhatatlanul a magyar királyi kincstárnak adományozzák.
A nagylelkű adományról értesülve a New York TimesA „Hét emberének” választotta Zilahyt. Az itthoni sajtó is több helyen méltatta az írót. De emellett támadások is érték. Kodolányi János szerint például „az állam pénzéből akarja újraépíteni a villáját és kárpótolni magát”. Egy szélsőjobbos megnyilatkozás pedig így szólt: „kifúrja a fiát az örökségből”. Mondhatnánk erre: tessék tájékozódni, kedves „támadók”, mielőtt ilyen sorokat vetnek papírra! A valóság ugyanis merőben más.
A villáját ért bombatámadás után 9 napra jelentette be Zilahy Lajos, hogy lemond minden vagyonáról az állam javára, azzal a feltétellel, hogy ebből feláll a tehetséges, szegény gyerekek számára fenntartott Kitűnőek Iskolája.
Dr. Markó István közjegyző rögzítette a feltételeit, és figyelmeztette, hogy mindez nemes cél, de gondoljon a gyermekére is. Így Mihály fiára testálták az új, fóti ingatlant – egy lakóházat gazdasági épülettel, valamint egy huszonöt holdas gyümölcsöst és szántót –, de az író kezelésében és haszonélvezetével.
Továbbá mindezt megelőzően:
Már 1933-ban a feleségével egyetértésben beszélgetett arról, hogy lemondanak vagyonukról, erről említést is tett 1938-ban készülő könyvében. Leírta, hogy a vagyont kollégiumi célra, az ifjúság nevelésére, szegény sorsú tanulók támogatására fordítják. Motivációját is megfogalmazta. (A Nagyszalontán kelt okirat hasonmását Kurucz Zsigmond tette közzé a Honismeret 2000. évi 4. számában.)
Az író 1939-ben 2 millió pengős adományával alapítványt hozott létre a Kitűnőek Iskolája megalapítására.
1940-ben a kormányzó személyesen közölte: „Most már van rá pénz, meglesz az iskola”. Egy millió pengőt ajánlott fel, amiből létrejött a Horthy Miklós Jubileumi Alapítvány. Horthy maga is támogatta a parasztok tehetséges gyerekeinek taníttatását, vezető pozícióba emelését. Végül a pénzt mégsem kapta meg Zilahy, valószínűleg a Fatornyok bemutatása miatt.
(Megjegyzés: 1943-ban volt a Nemzeti Színházban a premier, ami hatalmas sikert aratott. 1944-ben ezzel zárták be a színházat, mert a szélsőjobboldali sajtó nekiment a darabnak németellenesség vádjával. Az író nem gondolta, hogy ezzel a színművel búcsúzik majd a magyar színpadtól.)
1942. szeptember 4-én éjszaka lehullottak az első bombák Magyarországra; Budapestet szovjet légitámadás érte. Az oroszok részéről valószínűleg egy teszt lehetett ez, mert messze volt még a front. Csapataik Sztálingrádért küzdöttek. Kapott bombát Kispest, a városmajori templom és a Rózsadomb is. Az egyik az író budai villáját érte. A Zilahy család pont vidéken tartózkodott, így „csak” a földszinti bérlő két kislánya és nevelőjük halt meg a támadásban.
Romokban hevert a villa és a gyönyörűen gondozott parkja. Az író szerette a növényeit, a fákat, a bokrokat. Sajátos kapcsolata volt velük, még nevet is adott nekik. A pusztítás borzasztó látványának lenyomatát, Búcsú a fáktól című versét a Nyugat utódja, a Magyar Csillag 1943. december 15-i száma közölte le. A költemény utolsó versszaka a remény hangján az elkészülő Iskola képének vágyálmát adja:
S e nagy fatemető helyén Hajnalban, / mikor ibolyásan kél a nap, / Tíz emelet ablaksorának fényeit Kelet felé nyilazva itt fog állni. / A dombtetőn az Épület.”
A Karády Jávor–féle Halálos tavasz plakátja (forrás: nfi.hu)
1943-ban A Kitűnőek Iskolájára vonatkozva, az állami kincstár kötelességét rögzítő meghagyásban a következő olvasható: „(…) ezt a vagyont a magyar ifjúság magasabbrendű magyar és igaz értelemben vett keresztény szellemű nevelésére fordítsa. Közelebbről meghatározva azon elvek alapján, amelyek a Kitűnőek Iskolájának gondolata körül egyrészt a magyar közvélemény, másrészt magyar szakférfiak elbírálása során kialakultak. Feltételül szabjuk, hogy az iskola egykori házunk telkén épüljön meg (…)”
Ezzel a nyilatkozattal biztosította az író a Kitűnőek Iskolájához szükséges ingatlant, valamint a telepítéséhez és működtetéséhez szükséges összeg – konkrét tervek hiányában nem meghatározható – hányadát. A megvalósítandó intézmény munkájával kapcsolatban csupán általános elveket fogalmaztak meg.
Az író és felesége csak nagyon korlátozott lehetőségeket tartottak fenn maguknak az ajándékozás visszavonását illetően. Ilyen eset lett volna, ha „a meghatározott cél a megajándékozott hibájából nem valósulna meg”, illetve a „történelmi események folyamán nem érhető el.” (Ez a kitétel három évtizeddel később hivatkozási alapként szolgált a nyilas hatalomátvétel utáni hosszú bujkálásra kényszerült író terveiben – mint arra Bánfai József is utal.)
Magyarország német megszállása után, a Fatornyok betiltását követően az író bujkálni kényszerült a nyilasok és a Gestapo elől. Egyik bújtatója Vantsa János zongorahangoló volt. (Leszármazottja Vantsa Erika, aki az Egyesült Államokban tartotta a kapcsolatot Piroskával, Zilahy özvegyével, illetve Lisa Gravesszel, a szerző hagyatékának gondozójával. Mivel azonban az irodalomhoz nem értett, keresett egy kiadót, s Piroska asszony nevében a tulajdonosra, Giniger úrra bízta a Zilahy-jogokat.)
1945-től az író közéleti aktivitása megnőtt. A Magyar-Szovjet Művelődési (később Baráti) Társaság élén állt mint a szervezet elnöke. A díszelnök Szent-Györgyi Albert volt; vele közösen szerkesztette az Irodalom és Tudomány című új folyóiratot. (Az irodalmi részben a szerző folytatásokban közölte Ararát című regényét.)
A Szabadság napilap megkeresése után ő írta meg a felszabadult magyar sajtó első vezércikkét. A szimbólumokért mindig is rajongó író egy mondatában utalt arra, hogy az óvóhelyről feljőve az egyik szakállas orosz katonában Jézust vélte látni. Kapta is a fenyegető leveleket erre. „Te rohadt kommunista, ezért meg fogsz lakolni!”
Zilahy (középen), a balján pedig Vorosilov marsall egy fogadáson az Operában (forrás: biharmegye.ro)
1946-ban kommunista propagandatevékenységre akarták rávenni a MTA-ba beszivárgó kommunisták. Ezt követően lemondott elnöki feladatáról. Az orosz csapatokban először naivan a felszabadítókat látta, majd szomorúan tapasztalta, hogy tulajdonképpen hazánk megszállásáról van szó. A kommunista fordulatot követően feleségével és Mihály fiával 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
1949-ben alkotóerejét egy időre megtörte egyetemista fia egy lövészbalesetben bekövetkezett, tragikus halála. Majd a regényírás mellett művei kiadásával, színpadra állításával, megfilmesítésével kezdett foglalkozni, így gyakran utazott külföldre. Az 1950-es évektől sokat tartózkodott Szabadkán.
1965-ben, a puhulni látszó Kádár-korszakban a Kardos György vezette Magvető Kiadó szerette volna megjelentetni A dühödt angyalt és előzményregényét, a Bíbor évszázadot, amelyek New Yorkban láttak napvilágot angol nyelven. Aczél György felhatalmazásával Kardos többször is Újvidékre utazott, hogy tárgyaljon Zilahyval a magyar kiadásról – mindeközben a hazatelepülésre is szerette volna rávenni.
1972-ben Siklósi János, a Népszava főszerkesztője felkereste Szabadkán az írót. Sokat beszélgett vele életének jelentős eseményeiről, amit „epizódfüzetében” rögzített, majd 1986-ban Zilahy Lajos utolsó évei címmel jelentetett meg. Ebben a következő olvasható:
Ezzel akart még egyszer és utoljára, a világ érdeklődésének középpontjába kerülni, és öregségére újra a régi Zilahy lenni”.
Az író minden pénzét a Halálos tavasz újszerű, jugoszláv–spanyol koprodukciós forgatásába invesztálta abban a reményben, hogy az itt befolyt összeg egy részét az Iskola megvalósítására fordítja majd. Sajnos az 1972-es film csúfosan megbukott, régi álma – „Én nem kérni, hanem adni jöttem” – pedig szertefoszlott.
Végezetül lássuk, kaptam-e válaszokat az esszé elején feltett kérdésekre.
A Kitűnőek Iskolája megvalósításának céljai folyamatosan változtak a II. világháború zűrzavaros évei miatt.
Az Iskola alapításának eredeti célja, „a hátrányos helyzetű, de tehetséges ifjak összeterelése” az író szociális érzékenységére utalt. Adni szeretett volna, a haza felemelkedését szolgálni. Ez a vonal végigkövethető a szerző egész életén át. 1939-ben a megvalósítás alapfeltételei még adva voltak alaptőke formájában, sőt az épület, azaz saját villája is rendelkezésre állt az alapítványi intézmény működtetésére. Csupán az Iskola menedzselésére kért állami támogatást.
Változás a célokban akkor következett be, amikor az Iskolának szánt épületet bombatámadás érte: ettől fogva a népi ifjú tehetségek felkarolásán, a Civil Ludovikán, a mérnökök képzésén és az elitnevelésen át a hadiárvaház koncepciójáig jutott a kezdeményezés – azaz a módosult elhatározást a háborús kényszerhelyzet szülte.
Az író céljai közül változatlan maradt az adni akarás ténye, illetve az, hogy szolgálja „a haza felemelkedését”. Horthy kormányzóval és a miniszterekkel (Tiszával, Telekivel és Bornemisszával) történő koncepcionális változtatások sorából számomra a Teleki Pál-féle változat volt a legértékesebb, mert az akkori történelmi érában az szolgálta volna leginkább „a haza felemelkedését”.
1973-ban hazatérése előtt az „Én nem kérni, hanem adni jöttem” szándéka foglalkoztatta: „Az Áfonya utcában olyan épületet építtetnék, ahol egy-egy évi időtartamra három nyugati és három keleti országból érkező természettudós élhetne, kutató ösztöndíjasként. Az épület mellett egy szép könyvtárat létesítenék.” A telken álló épületre nem tulajdonjogot, hanem csak lakhatási jogot szeretett volna kapni, felesége és saját maga részére egészen a halálukig.
Valószínű, hogy ha 1939-ben egy komplex programmal áll elő – és az alapítványi pénzhez egy kidolgozott, a mai normához hasonló pedagógiai-tehetségfejlesztő programot mellékel, nagyobb esélye lett volna az Iskola tényleges elindítására.
(Egy ilyen szabályos program részegységei a következők: Képzési terv leírása, célcsoport megjelölése, tehetségfejlesztési módszertani terv; egyéni fejlesztési tervek összehasonlítása a tehetségfejlesztés témaköreihez összehangolva, hatásvizsgálat, az adott fejlesztési területhez értő szakemberek megnevezése, tehetségkutatás, az azonosítás folyamatában alkalmazott eljárások feltüntetése; egyéni fejlesztési koncepciók, egyéni programtervek, pedagógusképzés, dologi kiadások részletezése évi és havi szintre lebontva.)
Mivel a Magyar Tehetséggondozó Társaság csak 1987-ben alakult meg, előtte kidolgozott tehetségfejlesztő programok sem léteztek. Viszont az akkori évek feltételeihez igazítva elkészített pedagógiai programmal megvalósítható lett volna az Iskola. A tehetségsegítés terén 1997-ben az Európai Tehetségsegítő Tanács (ECHA) indította el ezt a folyamatot. Hazánkban 1997-től volt lehetőség tehetségfejlesztői szakértő szakot végezni, és nemzetközi tehetségfejlesztői diplomát szerezni, amit jómagam is elvégeztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A Kitűnőek Iskolája ekkor még nem volt része a hazai tehetségfejlesztő szakirodalomnak.
Végezetül elmondhatom: a válaszokat megkaptam. Kirajzolódott előttem, hogy Zilahy Lajos írói és közéleti tevékenysége mellett milyen állhatatosan küzdött – sokak számára ismeretlen – fiatalkori álma megvalósításáért.
Zilahy életétútját „babérok” és kudarcok kísérték. Nem sikerült emelt fővel hazatérnie, sem az „Én nem kérni, hanem adni jöttem” szándékát beváltania. Ellentmondásos személyiségnek tartották; az igazság azonban a részletekben keresendő.
Jobbról és balról is támadták. Méltatlanul illették a következő jelzőkkel: itthon „lelki zsidó, amerikanizálódott értelmiségi”, míg az USÁ-ban „rohadt kommunista.” Tudomásom szerint nyugati tartózkodása alatt soha nem kritizálta a hazai eseményeket. Ezért így alaptalanul kerekedett Amerikában kommunista, itthon pedig reakciós híre.
Megítéléséről az „Oly korban éltem én e földön…” kezdetű Radnóti-vers jut eszembe. Sokszor igazságtalanul beletiportak pusztán azért, mert hiányos információkkal rendelkeztek róla és tevékenységéről. Generációk nőttek fel úgy, hogy Zilahy Lajos munkásságát nem ismerhették (ugyanis tiltólistára került), amit méltatlannak tartok. Megpróbálták a feledés homályába süllyeszteni, mint Márait is.
Zilahy Lajos nem volt a mai értelemben vett „celeb”, de igenis gazdag éltművet hagyott örökül. Olyan kitűnő, maradandó műveket adott nekünk, mint A fegyverek visszanéznek, A lélek kialszik vagy A két fogoly. Utóbbi regényével világsikert aratott, 1930-ban megkapta érte a Corvin-koszorút.
A név viselése nagy felelősséggel jár, még mindig tapadnak hozzá negatív jelzők. Örömmel tapasztaltam, hogy szülővárosában, Nagyszalontán szobrot állítottak emlékére. Büszkeséggel tölt el, hogy nagyrészt rehabilitálták a szerzőt – a Duna TV például időnként vetíti a filmjeit. 2020-ban az Új Színház műsorára tűzte a Fatornyokat, amit 2023 tavaszán újra láthattak a nézők. A Kitűnőek Iskolája pedig – ezen esszé központi témája – az egyetemi képzésben a tehetségfejlesztő szakon a szakirodalom részévé vált.
A Fatornyok egy jelenete az Új Színházban (forrás: kultura.hu)
ANTAL Gábor, Meghalt Z. L., Magyar Nemzet, 1974. dec. 3.
BÁNFAI József, „Én nem kérni, hanem adni jöttem”, Tehetség, 2017. 3.sz.
BÁRÁNY Tamás, Egy író hazatért, ÉI, 1975. 1.sz.
FÁBIÁN Titusz, Lelki zsidó, rohadt kommunista, amerikanizálódó értelmiségi, 24.hiKultúra, 2018.05.20.
HORVÁTHNÉ ZILAHY Ágnes, Tehetségfejlesztés az elmélet és a gyakorlat tükrében, Debreceni Egyetem, Bölcsésztudományi Kar Pedagógiai-Pszichológiai Tanszék, ECHA-Műhely I, 2000, 173.
KÖVES József, A Dukayak sorsa, Szép Szó, 2021. okt. 9.
KULCSÁR Zoltán, Zilahy Lajos szerepe a magyar film történetében, Filmtudományi Szemle, 1976. 1.sz.
NEMEKSÜRTHY István, Egy föl-föl dobott kő = BIHARI József, A lélek nem aludt ki: Tisztelgés Zilahy Lajos születésének 100. évfordulóján, Szentendre, 1991, 31–38. p.
SIKLÓSI János, Zilahy Lajos utolsó évei, Bp., Népszava, 1986.
A melós, ám szerencsére sikeres visszatérés után a Sziget Fesztivál teljes erővel vág neki a 2023-as etapnak augusztus 10. és 15. között számos, régóta várt nemzetközi sztárral és megannyi újdonsággal.
A jövőre harminc éves Sziget Fesztivál nagyszínpadi fellépőinek listája tavasszal már teljessé vált: „A már korábban bejelentett nagyszínpados headlinerek – mint Billie Eilish, David Guetta, Florence + the Machine és az Imagine Dragons – mellé a napokban csatlakozott a Mumford & Sons, Lorde és Macklemore, valamint érkezett további több mint 30 nemzetközi fellépő is különböző színpadokra” — nyilatkoztaKádár Tamás, a Sziget főszervezője.
Az első Sziget Fesztivál 1993-ban nyitotta meg kapuit egy egészen kis közönség számára, ám azóta Európa egyik legnagyobb zenei fesztiváljává nőtte ki magát. A szervezők évről évre azon dolgoznak, hogy látogatóiknak elhozzák a legnagyobb fellépőket és több, mint ezer előadásnak adjanak teret hatvan különböző színpadon, hat teljes napon át.
Több mint száz nemzet képviselteti magát a Szigeten, olyan távoli országokból is érkeznek látogatók, mint Brazília vagy Új-Zéland. Ez a békés találkozása a kultúráknak – a zene, az ünneplés és szórakozás jegyében – az, amiről a Szabadság Szigete valójában szól.
Bár a zene áll a Sziget központjában, a művészet is kulcsszerepet játszik minden évben. Cirkusz, tánc, színház, performanszok, múzeumok, képzőművészeti helyszínek: felsorolni is nehéz, mennyi program várja a fesztiválozókat a nap minden pillanatában. A világ minden tájáról érkeznek művészek és előadók, de minden Szitizen előtt ott van az alkotás lehetősége.
A 2023-as Sziget kiemelt fellépői
A 2023-as Sziget Fesztivál programja
Augusztus 10.
Nagyszínpad
16:00 Son Mieux NL
17:30 Foals UK
18:30 Dima Malakhov: Make Art Not War – Together for Ukraine UA
19:15 Sam Fender UK
21:15 Florence + the Machine UK
FreeDome
17:00 Destroy Boys USA
18:45 Los Bitchos UK
20:45 V**gra Boys S
22:45 The Comet Is Coming UK
00:30 Bonobo UK
01:45 Parra For Cuva D
TicketSwap Colosseum
12:00 Sonic Rain H
13:30 AND/OR & dtnb. H
15:00 Nakrasia H
16:30 u.r.trax F
17:30 Sugar DK
19:00 Estella Boersma NL
20:30 Marrøn NL
22:00 VTSS PL
23:30 Patrick Mason D
01:00 Herrensauna XXL D
Augusztus 11.
Nagyszínpad
16:00 Easy Life UK
17:30 Carson Coma H
18:30 JJ Bola UNHCR Goodwill Ambassador: Somewhere to Call Home CON
19:15 YUNGBLUD UK
21:15 Imagine Dragons USA
FreeDome
17:00 Youngr UK
18:45 Lucie Antunes F
20:30 Loyle Carner UK
22:45 Ben Böhmer live D
00:30 Jamie xx UK
01:45 yunè pinku DJ set MYS/IRL
Samsung Party Arena
22:00 Grace Dahl NL
23:30 Joyhauser B
01:00 Bart Skils NL
02:30 Adam Beyer S
04:15 Reinier Zonneveld Live NL
TicketSwap Colosseum
12:00 Cry Later H
14:00 CRB H
16:00 Vedat Akdag H
18:00 Afriqua USA
19:30 Juicy Romance AUS
21:00 JKS F
22:30 DJ Gigola D
00:00 Kettama b2b Miley Serious IRL
02:00 Partiboi69 AUS
04:00 Mall Grab AU
Augusztus 12.
Nagyszínpad
16:00 Halott Pénz H
17:45 Mimi Webb UK
18:30 Superar Children’s Choir: Singing Together H
19:30 Niall Horan IRL
21:15 David Guetta F
FreeDome
17:00 Jazzbois H
18:45 TV Girl USA
20:45 Jungle By Night NL
22:45 Two Feet USA
00:30 Moderat D
02:00 Kelly Lee Owens DJ set UK
Samsung Party Arena
22:00 Skrude & Myamo H
23:00 Dublic H
00:00 TroyBoi UK
01:00 Barely Alive & Kompany & Herobust USA
02:00 Macky Gee UK
03:00 Murdock B
04:00 Nosphere & B’Andre H
TicketSwap Colosseum
12:00 Dave Wincent H
13:30 Kitti Kay H
15:00 Bernathy Zsiga live H
16:00 Shabaam b2b Raul Young b2b Aladarus H
17:30 SanFranciscoBeat H
19:00 Asymptote I
20:15 Stephan Krus CH/I
21:30 Marco Bailey B
23:00 Hot X H
00:00 Hadone F
01:30 SHDW & Obscure Shape D
03:00 Jeff Mills USA
04:30 Paula Temple UK
Augusztus 13.
Nagyszínpad
16:00 Tom Grennan UK
17:30 AJR USA
18:30 Body Carnival: Respect is Free! J
19:15 Arlo Parks UK
21:15 Mumford & Sons UK
FreeDome
17:00 Ivan & The Parazol H
18:45 Baby Queen ZA
20:45 Frank Carter & the Rattlesnakes UK
22:45 Nothing But Thieves UK
00:30 M83 F
02:15 Coloray NL
Samsung Party Arena
22:00 Azzecca USA
00:00 Kilimanjaro ZA
02:00 Diplo USA
03:30 Diplo b2b Carlita USA
04:00 Carlita TR
TicketSwap Colosseum
12:00 Lerm & SouveQ H
13:30 Kevin Luke BR
15:00 Raasa H
16:30 Mulya & Sobek H
18:00 Secret Factory H
19:30 Marino Canal E
21:00 GHEIST D
22:30 Massano UK
00:00 Dixon D
02:00 DJ Tennis I
03:30 Soft Crash D
Augusztus 14.
Nagyszínpad
16:00 Lazza I
17:30 Caroline Polachek USA
18:30 Joshua Beamish Dance: Natural Tendencies CAN
19:15 Lorde NZ
21:15 Macklemore USA
FreeDome
17:00 The Aces USA
18:45 Giant Rooks D
20:45 Amyl And The Sniffers AUS
22:45 Confidence Man AUS
00:30 SG Lewis UK
02:00 Acid Arab live F/ALG
Samsung Party Arena
22:00 Denes Toth SK
23:00 Metha H
00:00 Chris Avantgarde D
01:30 Tale Of Us I
03:30 Mateo & Spirit H
TicketSwap Colosseum
12:00 Surprise H
13:30 Roocha H
15:00 Pola H
16:30 Poli H
18:00 Chaos In The CBD NZ
20:00 Byron Yeates IRL
22:00 Sven Väth D
01:00 Anetha F
03:00 Courtesy DK
Augusztus 15.
Nagyszínpad
16:00 Dzsúdló H
17:30 Yung Lean S
18:30 Tori Tsui & Vanessa Nakate Climate Activists: Echoes of our Planet HKG/UG
19:30 girl in red N
21:15 Billie Eilish USA
FreeDome
17:00 Hannah Grae UK
18:45 Krúbi H
20:45 Sleaford Mods UK
22:45 070 Shake USA
00:30 Uncle Waffles SWZ
01:30 TxC ZA
Samsung Party Arena
22:00 James Cole & Pat Duff H
23:00 Maz BR
00:00 Ashibah DK/EGY
01:00 Mochakk BR
03:00Vintage Culture BR
TicketSwap Colosseum
12:00 SFB H
14:00 999999999 I
15:30 Svetec H
17:00 Frazi.er UK
18:30 Lee Ann Roberts ZA/NL
20:00 Lokier MEX
21:30 Rebekah UK
23:00 Kobosil D
00:30 Shlømo F
02:00 I Hate Models F
03:30 Sara Landry USA
A Művészetek Völgyében immáron ötödik alkalommal lakta be gondolatébresztő műveivel és workshopjaival a Tűzoltószertár Élő Galériát Silye Juli képzőművész és művészetterapeuta. Mind Kapolcson, mind a budapesti műhelyében a művészetterápiával és az általa rajzolt karakterekkel célja, hogy láttassa azt a szempontot, ahonnan az emberi lét tökéletlenségében is szép, a nehézségekkel együtt is katartikus, ahol megmutatkozik, mennyire szerethetők vagyunk. A Völgylakók a meghívott szakértők segítségével vezetett worskhopokon önmagukkal találkozhatnak és a fesztivál szellemiségében nyitottak lehetnek egymásra.
Nagyon sok minden megfogalmozódott bennem, amikor erre az interjúra készültem. Onnan indítanék, honnan indult a saját kreatív utad és hogyan jutottál el a művészetterapeuta szerepéig?
Szerintem minden gyerekben van egy kis mag, ami ki akar kelni. Nálam a vizuális érdeklődés volt ez: mindig az animációs filmek világa vonzott, erőteljesen fogyasztottam őket, nagyon el tudtam veszni bennük, lassan magam is ilyeneket rajzoltam. Aztán úgy hozta az élet, végül magyar szakot végeztem, de a kreatív önkifejezés és a karakterek továbbra is jelen voltak a mindennapjaimban. Ebben az időszakban jelent meg a Paint nevű program, majd a többi számítógépes grafikai program, és akkor ott már tudtam: ezzel fogom kifejezni magam! Ezt követően nagyon sokáig portrékat készítettem megrendelésre: ahogyan a figuratív vizualitás során életre keltek a karaktereim, úgy éreztem, ezek tudják valóban átadni a természetes személyek esszenciáját, segítenek meglátni azt, hogy milyen karakteresek és szerethetők vagyunk, minden hibánk és külsőségünk ellenére. Egy idő után észrevettem: a mélyben lévő dolgokat nem engedem ki, hanem korlátozom. Mindenki másról legyen szó, csak rólam ne! Így jutottam el egy művészetterápiás képzésre, amely elég erős saját élménnyel dolgozott, és miután folyamatosan jelen volt, hogy mindenkiben ott csillog az érték és mindenki megnyilvánulása nagyon fontos, akkor tudatosult bennem, hogy a művészet mennyire terápiás. A folyamat során kicsit „felkapáltam” a lelki és alkotói területeimet, ezáltal elérhetőbbé váltak magam számára azok a tartalmaim is, amik a képzőművészetemet azóta is meghatározzák.
Volt már nagyon katartikus érzésed a karakterrajzolás során?
Mindig időhatár nélkül vállaltam a folyamatot és addig dolgoztam egy-egy rajzon, amíg tökéletesnek nem érződött. A végeredménnyel minden egyes alkalommal elégedettek voltak a megrendelők. Addig tologattam a vonalakat meg a színeket, amíg igazán életre nem kelt a személy, akiről szólt. Ez egy sajátos élmény. Talán a legkatartikusabb az a folyamat volt, amikor egy elhunyt édesanyát kellett megrajzolnom. Akkoriban babára nyomtattam ki az elkészült karaktereket – hasznos portrénak hívtam őket –, így amikor ez a rajz elkészült és „életre kelt”, nagyon furcsa volt. Ez egyszerre volt fájdalmas, megrendítő és gondolatébresztő, hogy a kis munkámmal ilyen erőteljes történetekbe is belefolytam, ugyanakkor adhattam egyfajta kapaszkodót a gyászfeldolgozásban.
Fotó: Lóránt András
Számomra mindez úgy hangzik, mintha a művészettel szeretnél adni valamit az embereknek saját magukból.
Igen, nagyon jól megfogod a lényeget! A művészetterápiás alkalmakkor is mindig van találkozás: jó esetben saját magunkkal, de ez egy találkozás egymással, közösségként is. A művészetterápia nem a spanyolviasz! Abban hiszek, hogy az alkotás, a játék és így a közösségi létezés a nevetéssel együtt össze tud minket hozni, segít fel- és kioldódni. Sajnos ma egy olyan világban élünk, ahol elidegenedtünk egymástól és nincs se tere, se ideje sem a közösségi létezésnek, sem az alkotásnak.
A fesztivál első napján egy Fonószimulátort valósítottál meg, ugyanezen gondolatmenet alapján.
Pontosan, hiszen a 21. századi ember távol kerül önmagától és a környezetétől, mert hiányzik életéből az alkotás és a közösség. A „fonószimulátorban” (amiben alkotunk és beszélgetünk) akár elveszett egyensúlyi állapotunkat is helyreállíthatjuk. Itt úgy jött össze a közösség, hogy nem hagyományosan alkottunk, hanem hasznos munkaként tekintettünk a közös folyamatra. A résztvevők kaptak egy-egy adag agyagot, amin dolgozhatott a kezük. Igyekeztem megfigyelni: vajon az alkotás támogatja a beszélgetést, vagy a beszélgetés az alkotást? Egy kicsit kontrasztba szerettem volna állítani napjaink közösségi programjaival, hiszen sokszor úgy jövünk össze beszélgetni, hogy nagyon sok esetben kötődik hozzá alkohol vagy valami erős szenvedély, miközben a fonóban valamilyen közös tevékenység (munka) hozta össze a találkozásokat. Egyébként a fonó annó a csajbuli műfaját is messzemenőkig kimerítette! Fel kellett hívnom a résztvevők figyelmét, itt most nem kell feltétlenül „csinálni valamit”. Úgy szocializálódtunk, hogy ha csinálunk valamit, akkor az már lehetőleg legyen valami hasznos, értékes, szép, látványos! „Rajzolj valami szépet!” Ismerős? A mi világunkból pont az hiányzik, hogy csak úgy, önmagáért valóan vissza merjünk húzódni a létezésbe. Megfigyeljük magunkat, matassunk – megfigyeljünk mást, ahogyan matat! Az ASMR műfaj betörése is nagyon jól láttatja ezt az igényt, ami az „önmagért való csinálás” szépségét, örömét adja. Végül beszéltünk az alkotásokról is, és elképesztő, milyen katarzisélmények tudtak kialakulni. Nem kell feltétlenül Leonardo da Vinci vagy bármiféle kiemelt művészeti produktum, hogy az alkotás kapcsán beszélgessünk és műelemzést végezzünk, sőt talán még jobban megélhetjük a csodálatos emberi mivoltunkat, a fantáziánkat és sokszínűségünket a réti virágként kinővő saját alkotások kapcsán.
Fotó: Lóránt András
A Művészetek Völgyében egyértelműen nyitottabbá válnak az emberek, mindenhol érezni az éltető kreatív energiákat. Mennyiben tér el a hangulat a fővárosi műhelyedbe tudatossággal érkező résztvevőkétől, akik tudják, mire vállalkoznak, mint a kapolcsi szertárba benéző érdeklődőké, akik aztán kimennek valamilyen csomaggal, amit éppen itt kaptak?
A művészetterápia alapvetően hosszú folyamat, 8-12 alkalom kell hozzá, hogy a módszertani eszközök időben és térben fel tudjanak épülni: ilyen a csoportbizalom, ami szükséges a biztonságos tér kialakulásához. Zömében az emberek azért jönnek művészetterápiára, mert valamiféle elakadást élnek meg és a különböző mintázataik – ami köré az idei kiállítás is épül – nem engedik, hogy átlépjenek rajta. A művészetterápiás csoportok lényege, hogy nincs előszűrés, így minden a terítéken van és a csoportdinamika alakítja, mikor kiből mi jön elő.
A Völgyben figyelembe kell vennem a fesztiválkörnyezetet, de azért szeretem, ha ez a tér nem felszínes. Mivel a terápia szó maga elég ijesztő, így kreatív önismeretként hivatkozunk az itteni workshopokra. Az első évben, 2019-ben többen megkérdezték, mi az, hogy művészetterápia? Akkor még éreztem: juj, ez lehet egy kicsit ijesztő, megfoghatatlan. Azonban évről évre egyre nyitottabbak a látogatók, és sokszor behozzák a komolyabb gondolataikat is, akkor arra figyelünk, ne menjen olyan mélységig, ahonnan már nem lehet visszamenni pl. egy koncertre. Ehhez tulajdonképpen az én módszereim teljesen alkalmasak, hiszen a művészetterápián belül nagyon fontosnak tartom a humort, meg azokat a vizuális, akár kreatív technikákat, amik egy kicsit könnyebbek és kioldják a gátat, és valójában segítenek áttörni azt a félelmet, hogy mit lehet és milyen mélységig a többiek előtt.
Mennyire vonódsz be te magad workshopokba érzelmileg? Mennyire építik a szakmaiságod, kreativitásod?
Alapvetően mindig bevonódok, ahogy a Fodor Ákos idézet is mondja: „Minden megérint. – Úgy látszik: sose nő be a szívem lágya”. Tehát nem tudok érzelmileg kimaradni és tényleg fantasztikus lehetőség, hogy más kollégák workshopjaiba is beleláthatok. A csoporttagok hétköznapi történeteiből olyan csodák nőnek ki, amik nekem egész életemre maradandók, amiket idézetként használok – az emberek jönnek-mennek, de itt hagynak gondolatokat, amik később bennem életre kelnek. Például volt tavaly egy workshopunk a szorongásról. Az egyik srác azt mondta, neki van egy belső képe a nehezebb időszakokról: ahogyan a skorpiónak sem kellemes élmény, amikor vedlik és kibújik az előző méretéből: a szorongás is csak egy elkopott bőr levedlése, ami után erősebben, tapasztaltabban, „nagyobb” mivoltunkban élünk tovább.
Milyen érdekes, hiszen az erre érzékenyebbek általában inkább negatív gondolatokkal küzdenek egy-egy ilyen időszakban.
Igen. Tanítottam általános iskolában egy kicsit, és szeretném rehabilitálni a problémával kapcsolatos viszonyunkat, amit főleg a fiataloknál érzek a legnehezebbnek: mintha nem lenne problématartó-képességük. Erről nem ők tehetnek, hanem a világ, ami ennyire tökéletesnek láttatja magát és mindent tabusít, ami nem tökéletes. Ebben a világban nagyon nehéz megöregedni! Szeretném, ha a fiatalok egy-egy nehezebb érzés átvészelésekor valójában megéljék azt és ne szerekhez nyúlva bántsák magukat, vagy egymást. Mit lehet tenni a problémával? Meg lehet tapasztalni, hogy nem vagyunk ezzel vagy azzal egyedül. Egy művészetre, alkotásra épülő csoport, ahol átélhető a közösségi lét és a meghallgatottság érzése erre mindenképpen jó!
Fotó: Lóránt András
Vannak komolyabb hangvételű programok a Völgyben, amikhez lehet, a húszas éveinkben könnyebben tudunk kapcsolódni, mint 15-17 évesen. A generációk találkozására és a közösségi lét megtapasztalására szerinted mennyire jó helyszín a fesztivál?
Röviden: rohadt jó! Nekem olyan, mintha otthon elindulás előtt csak a jobbik személyiségét pakolnák be az emberek – vagy tényleg ennyire jófejek! Nem tudom, melyik lehet, de nagyon pozitív légkör uralkodik itt, ebben a három kis faluban, ahol kialakulhat, vagy egyenesen visszatérhet az emberiségbe vetett hitünk. Ezért kell ittmaradni pár napot: át kell élned, ez a fesztivál nemcsak a koncertekről vagy az árusokról szól, hanem arról, hogyha bárhol leülsz, akkor olyan behatások érhetnek, amik egyre komolyabb kérdéseket vetnek fel a fejedben. A generációk együttes létét kifejezetten értékelem a Völgyben. Tízes, huszas, harmincas, negyvenes, ötvenes éveikben lévők nagyon sok esetben tudnak ugyanolyan „völgyarcként” kapcsolódni.
Akkor a Völgyben egy igazi összetartó erő áramolhat végig. Mint alkotó, mint szervező, mint „udvarrendező” neked is egy lehetőség, mit hozol ide. Mi az, amit adsz és mit visznek tovább belőled?
Abszolút, sőt óriási lehetőség, hogy alkotóként teljesen autonóm lehetek. Nem azért csinálom az alkotásaimat, hogy eladjam őket, hanem azt az alkotói és művészetterápiás alapkérdést teszem fel magamnak is évről évre: mi az, ami foglalkoztat? Csodálatos, ahogy láthatom, miképpen tudnak az éppen aktuális élményeimhez és gondolataimhoz kötődni. A legnagyobb lehetőség hallani, az emberek milyen témákról beszélgetnek a képeimet látva, és szembesülhetek azzal is, kik miként értelmeznek egy-egy művet. Az alkotásokhoz kötődve ugyanígy évről évre változik az, hogy mit kínálok kibontásra a látogatók körében, de komolyan hiszek abban, hogy itt jól működik az inspirációs kör: engem a közösség inspirál, ebből alkotok, az alkotásaim a közösségnek adnak teret és inspirációt.
Silye Juli immáron ötödik éve színesíti alkotásaival és kreatív önismereti programjaival a Művészetek Völgyét. Az idei fesztivál során önégetéssel, önfelfedezéssel és önkifejezéssel kapcsolatos előadásokon kerülhettek közelebb önmagukhoz az érdeklődő Völgylakók, ám Budapesten Silye Julit és terápiás módszereit megtalálhatjuk a K.A.S. – Kortárs Alkotók Stúdiója – Galériában, az Újbuda kulturális főutcájának számító Bartók Béla úton. Szeptembertől Zoom in-zoom out címmel indul művészetterápiás workshopja, valamint részt vehetünk – és csapatunk fejlesztése érdekében akár meg is hívhatjuk magunkhoz – a humorral és alkotással fűszerezett tréningjén, ahol az elfogadásért és a pszichológiai biztonságért tehetünk az animációs filmek közös nyelvén keresztül.
Letisztult termékek, minőségi anyagok, igényes dizájn. A dodi.baby.products babakiegészítők megálmodójával és magalkotójával beszélgettem az idén indult vállalkozásáról.
Mesélnél egy kicsit magadról, hogy az olvasóink jobban megismerjenek?
Dóri vagyok, feleség, anya és a dodi.baby.products megálmodója. Jelenleg itthon vagyok GYES-en a 11 hónapos kislányommal, Alízzal és a golden retriever kutyusunkkal, Lunával. Idén leszek 34 éves, és nem tudok nyugton lenni. Imádom, ha zajlik körülöttem az élet. Mindig is egyszerre több dolgot csináltam, mondhatjuk úgy is, hogy szeretem a kihívásokat.
Mivel foglalkozol?
A kislányom születése előtt egy nagy ruházati multicégnél voltam üzletvezető, mellette elvégeztem két egyetemet és egy esküvőszervező tanfolyamot. Ezt most csak azért meséltem el, hogy érthető legyen az, hogy amikor a kislányom 1 hónapos lett, elkezdtem játszani egy vállalkozás gondolatával, ami egyébként mindig is vonzott. Ekkor még nem tudtam, hogy mit is szeretnék, csak azt, hogy olyan legyen, amit itthonról tudok végezni.
Közben a kislányomnak szerettem volna egy szép cumiláncot és fejpántot vásárolni, de nem találtam az igazit. Így kitaláltam, hogy készítek neki. Ami olyan jól sikerült, hogy elgondolkoztam azon, ez másoknak is tetszene. Fejben ekkor született meg a dodi.baby.products.
Hobbiként indult és vállalkozás lett belőle, vagy tudtad, hogy lesz rá igény a piacon?
Mikor kitaláltam, hogy készítek a kislányomnak cumiláncot és fejpántot, elkezdtem körbenézni a lehetőségek között, és rájöttem, hogy ez a letisztult natúr/pasztell dizájn – amiben én gondolkodom – kevés van a piacon. Ezért is adtam ennek egy esélyt.
Hogy hobbiként indult-e, igazából nem, de olyan formában igen, hogy mindig is szerettem a kreatív dolgokat. Régebben nagyon sok karkötőt készítettem, fonalból és gyöngyből magamnak és a családomnak. A házunkat is szeretem díszítgetni; ajtódíszeket, adventi koszorúkat készítek. Szóval valamilyen módon mindig is az életem része volt a kézműveskedés.
Hogy kezdtél neki a megvalósításnak?
Az ötlet megszületése után még hónapok teltek el, mire elindítottam a vállalkozást. Körbe kellett járnom, hogy milyen teendőim vannak egy vállalkozás indításával, utána kellett néznem a szabályoknak és a biztonságos elkészítési módoknak. Illetve, fontos volt, hogy minőségi alapanyagokat vásároljak.
Először rendeltem egy alapcsomagot magamnak, pár színt és formát, és gyakoroltam a különböző termékek elkészítését, majd gyártottam egy kezdő termék palettát. Pár fejpántot, cumiláncot és hozzá tartozó rágókát, amiket befotóztam az Instagram oldalam elindításához. Mindeközben részt vettem néhány Instagram workshoppon is, illetve elkezdtem dolgozni az arculaton is.
Eddig hány megrendelésed volt már?
Március 13-án indítottam a vállalkozásom és azóta kb. 150 megrendelésem volt. Ezalatt a 4 hónap alatt minden hónapban nőtt a megrendelések száma. Legtöbbször egy vásárlásnál több terméket is rendelnek, és már több visszatérő vásárlóm volt, úgyhogy azt kell mondanom, nagyon boldog vagyok, mert úgy tűnik, hogy szeretik azt, amit csinálok.
Rajta vagy azon, hogy legyen kiépített vásárlói köröd, vagy bízol a szájhagyományban?
Abszolút fontosnak tartom, hogy legyen kiépített vásárlói köröm. Nagy hangsúlyt fektetek a kommunikációra a követőimmel és a vásárlóimmal is. Teljesen egyedi megrendelésekre van lehetőség, egyelőre nincs készleten kész termék, mindig az aktuális egyedi rendeléseket készítem. Illetve már több nyereményjátékot is hirdettem.
És persze bízom a szájhagyományban is, hiszen, ha elégedett vásárlóim vannak, akkor ajánlani fognak másoknak is.
Nagyon szép, letisztult, egységes a kreatív az Instagram oldaladon. Te felelsz a dizájnért?
Köszönöm! Igen, mindenért én felelek. Nagyon szeretem a harmóniát, a letisztult és egyszerű, de szép dolgokat. Azt akartam, hogy ez jöjjön át mindenkinek az oldalamról, termékeimről.
Nagy hangsúlyt fektetsz a csomagolásra is, volt szerencsém tapasztalni. Hogy jött ennek az ötlete?
Azt szerettem volna, ha a csomagolás is tükrözi azt, amit képviselnek a termékeim. Na meg azt gondolom, hogy mindenki szeret szép csomagot kapni, még akkor is, ha fizetett érte. Legalábbis nekem mindig jól esik, ha egy olyan csomagot kapok, amin érzem az odafigyelést és a szeretetet, amivel készült. Én is azt szeretném, ha már a csomagolás kibontása közben ezt éreznék a vásárlóim.
Hiszel abban, hogy pár év múlva szükség lesz egy csapatra a folyamatos működéshez? Szeretnéd, hogy így legyen?
Őszintén, nem gondoltam volna, hogy 4 hónap alatt ennyi megrendelésem lesz és közel 900 ember fogja követni az Instagram oldalam. Csak bíztam benne, hogy szeretni fogják és bíztam magamban is, hogy jó az, amit csinálok, de ezeket a számokat az év végére terveztem be. Szóval csak kapkodom a fejem és borzasztó boldog vagyok. Amikor csak időm engedi, készítem a termékeket, persze az első jelenleg a kislányom, de egyelőre győzöm mellette.
Igazából nem tudom szeretném-e, hogy később csatlakozzon valaki a dodi.baby.products-hoz. Most ez olyan jó, hogy csak az enyém, aztán meglátjuk persze, ha továbbra is ennyire szeretni fogja mindenki, akár még ki is nőheti magát. De ez még a jövő.
Gondolkoztál azon, hogy az online eladás mellett létrehozz egy „fizikai” üzletet is?
Nem igazán, a terveim között most az szerepel, hogy legyen készleten termékem, amivel majd szeretnék pályázni a pici piacra. De ahhoz még sok-sok terméket kell készítenem.
Tizenhét nemzetközi versenyfilm, köztük a cannes-i, a velencei, a Sundance, a berlini és a Karlovy Vary-i fesztiválon vetített alkotások, valamint egy magyar film világpremierje is szerepel szeptember 1. és 9. között a 19. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon – közölték a szervezők az MTI-vel.
Mint írják, Jorgosz Lanthimosz görög rendező Szegény párák című legújabb alkotását Magyarországon forgatták, és a CineFesttel párhuzamosan zajló 2023-as velencei versenyprogramból érkezik Miskolcra. Tóth Barnabás rendező az Oscar-díjra nevezett Akik maradtak című filmje után visszatér a CineFestre. Legújabb, Mesterjátszma című filmjét Stefan ZweigSakknovellája ihlette, de a cselekményt 1956-ra, az utolsó menekültvonatra helyezte át. Wim Wenders új alkotása is látható lesz Miskolcon: a Tökéletes napok emberi mese a mai Tokióból. A főszereplő Jakuso Kodzsi Cannes-ban kapta meg a legjobb alakításért járó díjat. A cannes-i versenyprogramból érkezik a fesztiválra a Fényes jövő című alkotás, amelynek egyik szerepét Anger Zsolt alakítja.
A közleményben kiemelik, hogy az idei cannes-i Filmkészítők kéthete (Quinzaine des cinéastes) nyitófilmje a The Goldman Case volt. Cédric Kahn francia rendező filmje is látható lesz a fesztiválon. Mint írják, a Velencében vetített szlovák-cseh Áldozat című film izgalmas dráma egy nőről, aki a család és a helyes út között vergődve keresi az igazságot. A fesztiválon látható lesz az 1885-ben játszódó Ízek és szenvedélyek című alkotás, amely Juliette Binoche és Benoit Magimel főszereplésével Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezés díját.
Ízek és szenvedélyek – Forrás: CineFest
Szerepel továbbá a programban a Karlovy Varyban bemutatott Vörös szobák és a cannes-i Filmkészítők kéthete programban bemutatott Édes kelet című alkotás. Az utóbbi film egyik sztárja a CineFest korábbi vendége, Simon Rex. Tudor Giurgiu korábban már járt a CineFesten a Miért én? című alkotásával, ezúttal pedig egy magyar koprodukcióban készült történelmi filmmel jelentkezik Libertate ’89 – Nagyszeben címmel, amelynek világpremierje Szarajevóban volt.
A Sundance amerikai filmfesztivál és a Berlinale versenyprogramjában bemutatott romantikus film, az amerikai Előző életek szívszorító történet az életre szóló döntésekről, kihagyott lehetőségekről és az igaz szerelemről – írják a miskolci fesztivál programját ismertetve. Az elkövetkező hetekben közzéteszik a filmek vetítési időpontjait, a többi szekció programját és az elővételes jegyvásárlás is megkezdődik – áll a közleményben.
Ismét látogatócsúcsot döntött az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja.
Ezúttal 148 000 ember látogatott el a tíz nap alatt a Művészetek Völgyébe, a második szombaton pedig a fesztivál történetében másodszor kerülhetett ki a teltház tábla. 2200-nál is több program, jubileumok és búcsúkoncertek is várták idén a látogatókat, de rengeteg alkotás is született. Jövőre július 19. és 28. között tartják a fesztivált Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden.
A Művészetek Völgye Fesztiválra tavalyhoz mérten 28.000-rel többen látogattak el, ezzel együtt újabb látogatócsúccsal zárhatták a 10 napos összművészeti programot. A fesztivált a Bohemian Betyars koncertjével nyitották, a Quimby-vel zárták, a kettő között pedig olyan előadókra tombolhattunk, mint a 30Y, az Aurevoir., a 10 éves Bagossy Brothers Company, a Blahalouisiana, a Budapest Bár, a Carson Coma, a Csaknekedkislány, Csík-Presser-KarácsonyDal a miénk 2.0 című előadása, az Elefánt, az Esti Kornél, a hiperkarma, az Irie Maffia, a Margaret Island, a Lóci Játszik, a Vad Fruttik, a különleges, félakusztikus koncerttel érkező Punnany Massif – akik először játszottak a Völgyben – és a szintén elsőbálozónak számító Belga.
A fesztiválon búcsúzott egy időre a közönségétől a Middlemist Red, a Völgyben gyűlhettek össze a jazzrajongók a Magyar Jazz Szövetség Udvarában a Magyar Jazz Ünnepére, a Cirque du Tókertben hosszú idő után először adott fesztiválon koncertet Zorán, de velük volt Dés László, Kern András, az idén 30 éves Danubia Zenekar, a Recirquel, a Duda Éva Társulat és az Operaház is.
A fesztivál látogatói azonban nemcsak a művészetet élvezni járnak a Völgybe, hanem alkotni is. A Kaláka Versudvar közösségi versírásain és a Versimprón 56 vers született, az Analóg Udvarban 2500-nál is több analóg fotó készült különféle analóg eljárásokkal, például sörösdobozból készült lyukkamerával. A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum helyszínén kb. 130 darab 35 milliméteres film született, amelyet egy 100 év körüli vetítővel lehetett lejátszani, a praxinoszkópon pedig több mint 10 000 centiméternyi film és 6000 képkocka pörgött végig a 10 nap alatt. Az idén 20 éves Momentán Társulat udvarában összesen 50 előadást játszottak és 50 fős színész-, valamint stáb csapattal érkeztek.
Dohi Gabriella fotója a fesztivál nyolcadik napjáról (forrás: Művészetek Völgye)
A Hagyományok Háza Folkudvarában idén három tájegység, Kalotaszeg, Bakony és Gyimes kultúrájával lehetett megismerkedni, és hogy még hitelesebb legyen az élmény, ehhez az adott tájegységről kézműves, zenész és táncos mestereket is meghívtak. Legmesszebbről a közel 900 km-re lévő Gyimesközéplokról érkeztek az udvarba fellépni, de a helyi, kapolcsi gyerekek is megmutatták tánctudásukat a hét folyamán. A fesztiválozók 45 éneket tanulhattak meg az énektanítások alkalmával, és 75 órán át szólt a talpalávaló a tánctanításokon és az esti táncházakban.
A Petőfi Kulturális Ügynökség által támogatott Petőfi és Póka Udvarban egy olyan összművészeti alkotás is született, amelyben az ügynökség négy szakmai programja együttesen jelenik meg: a közönség bevonásával szövegbe, dalba és képbe öntötték a Völgyélményt. A közösségi festményt Krizbai Gergely indította el, erre reagált Hegyi György dalszövege, amelyhez Szakadáti Mátyás szerzett zenét. A dalt a Legendás zenekar tagjai muzsikálták fel, a készülő klipben pedig maga Petőfi is megelevenedik egy marionett báb képében, melyet majd a PKÜ felületein lehet megnézni.
A színházrajongók idén 35 előadásra ülhettek be, amelyekre már délutántól sorban álltak a fesztiválozók. Volt olyan darab, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel végül kétszer is eljátszottak az idén debütált Színház Színpad Templomban. A Harcsa Veronika Udvar már reggelente megtelt jógázókkal – a legtöbb napon száznál is többen indították itt mozgással a napot –, de a BalatonBIKE365 biciklitúráira is mindig beteltek a helyek, a legelszántabbak pedig terepfutóversennyel zárhatták a tizedik napot.
A fesztiválon tartották meg a Némafilmhez filmzenét! döntőjét is, amelynek nyertesei Ocsovay Domján a Dódi karrierje című filmre szerzett zenével és Dénes Ábel a Mackó úr kalandjai megzenésítésével.
A Művészetek Völgye programjai között valóban minden korosztály találhat magának való programot: az idei legfiatalabb látogató 5 hetes volt, a legidősebb pedig 84 éves. A fesztiválon 150 önkéntes segített abban, hogy a fesztiválozók önfeledten szórakozhassanak, a legidősebb 62 évesen jött el Völgymunkatársnak. A látogatók idén is tanúsították, hogy helyén van a szívük: ezúttal 977 ember adott vért, így mintegy 3000 embernek tudnak segíteni az itt összegyűjtött vérrel.
A Művészetek Völgye Fesztivál jövőre július 19. és 28. között vár mindenkit ismét a közös táncolásra, koncertezésre, alkotásra és kikapcsolódásra Kapolcson, Vigántpetenden és Taliándörögdön.
Aki már most tudja, hogy 2024-ben is a Völgyben a helye, az a fesztivál weboldalán szuperkedvezményes áron szerezheti be jövő évi bérletét.
Kiemelt kép: Kristof Tibor fotója (vágott) Forrás: Művészetek Völgye
Rendhagyó, stílusfüggetlen művészeti élményt ígér az idén második alkalommal megrendezésre kerülő Váralja Akusztik Fesztivál. Az újhullámos dalszerzői szcéna legígéretesebb előadói mellett az idén a Bohemian Betyars, Odett, Agócs Márton is fellép a boldogkőváraljai rendezvényen.
„A zenei stílusok visszabontása kísérőhangszerre és az ének dallamára valójában már folk zeneként értelmezhető. A folk zene, minden zenei műfaj alapja, univerzális hatású és kortalan. A fesztivál zenei programja minimál hangszereléssel játszó szerzőket vonultat fel, akik dekorációs elemek és eszközök redukálásával a tartalmat, a dalt, a szöveget tartják fókuszban.” – szól a fesztivál ars poeticája. A rendezvény művészetkoncepciója szerint a különböző zenei műfajok visszabontásával, akusztikus-folk stílusú megszólaltatásával egy mindenki számára érthető, egyetemes zenei élményt nyújtanak a koncertek, amelyek akusztikus formájukból adódóan egyediek. A stílusbeli és technikai meghatározottságból kikerülve az előadás elkerüli determinációit, a művészeti élmény közvetlen és aktuális lesz, a pillanatra és a helyszínre reagálva.
Fotó: Tóth Balázs
Ebből következik a Váralja Akusztik neve is, és „A természet akusztikája” szlogenje. Minden helynek lelke van és hangja – hangsúlyozzák a szervezők az akusztikus ökológia, a helyszínek speciális hangélményével foglalkozó tudományterület gondolatkörére reflektálva. A különleges természetközeli helyszínre hangolódva, Boldogkőváralja, a falu és a vár természetközeli akusztikáját szólaltatják meg a fellépők.
A Váralja Akusztik nem titkolt vezérlőelve az a kultúrmisszió, ami a fesztivál első számú üzenete és ügye: a művészetek tiszta, sallangmentes megszólaltatása egy természetes közegben, amellyel harmóniában állva mindkettő eredeti értéke megvilágításra kerül. A természetközeli helyszín és az akusztikus művészet koncepciói is erre utalnak: lépjünk a természetesebb felé, az eredetiséget keresve mind a művészetekben, mind a közvetlen környezetünkben.
Fotó: Tóth Balázs
A szervezők az újhullámos feltörekvő zenekarokra építenek elsődlegesen, míg megjelennek már olyan szélesebb körben is ismert nevek, mint a Bohemian Betyars vagy Odett. Az akusztikus koncertek után minden nap „hangos” koncertekkel folytatódik, illetve elektronikus előadók produkcióival. A program ebben az évben kiegészül különböző workshopokkal, szervezett túrákkal, meghívott vendégek előadásaival művészeti és gasztronómiai témákban. A tokaji borvidék mentén szerveződő fesztivál küldetésének érzi a szőlészet-borászat népszerűsítését a fiatalok körében, ami a programokban, partnerekben, az italkínálatban jelenik majd meg.
A fesztivál emellett lehetőséget biztosít – Szabadszínpad névvel – a közönség számára is, hogy hozzá tegyen a fesztivál hangélményéhez. Szombaton és vasárnap is egyedi kialakítású színpadon várják a bátor jelentkezőket a közönség soraiból, akiknek lesz lehetőségük bemelegíteni a hangulatot az este koncertjei előtt.
Ahogy az idei Művészetek Völgye, úgy VölgyNaplónk is a végéhez ért.
Szerzők: Nádasdi Éva és Hámori Marcell
Minden, ami Taliándörögd
A három településen zajló fesztivál elsődleges helyszíne Kapolcs, innen a folyamatosan járó fesztivál buszokkal pár perc alatt elérhető Vigándpetend és Taliándörögd is. A szombati napot az utóbbi helyszínre szántam.
A különleges fekvésű, ámulatba ejtő zsákfalu önmagában is nagyszerű hely a megpihenni, megnyugodni vágyó látogatóknak. A fesztivál programjai pedig még ellenállhatatlanabbá teszik a falut. A buszmegállóban, a művelődési házban, a lőtéren, a plébánián, műemlékeknél, illetve sok-sok udvarban értékesebbnél értékesebb kulturális programokat hozott ide a Művészetek Völgye. A kapolcsi köztereket ellepő emberáradat Taliándörögd hosszú utcáin eloszlik, kisebb a zsúfoltság és szabadabb a tér, csendesebb a falu. Persze így is meghökkentő, mennyi ember jelenik meg a visszafogott, Bakony alatti településen, miként válik a világ közepévé egy-egy előadás vagy koncert emelkedett pillanatában az alig pár száz lakosú település.
A kora délutáni órákban már rengetegen érkeztek, elsősorban a művelődési ház elé, ahol a színdarabok kaptak helyet. A legtöbb előadás nem kezdődött el, amíg az ülősorok melletti folyósókat be nem töltötték az állóhelyeket is vállaló vendégek. Aki végképp kimaradt, elindulhatott az egy órával később kezdődő produkciókra a kisebb színházterembe, egy még intimebb, bensőségesebb színházélményt nyújtó helyszínre. Ha viszont semmiképp sem akarta az illető kihagyni Martin McDonagh, Warren Adler vagy Edward Albee darabjait, pár óra múlva újra próbálkozhatott, ezeket az előadásokat ugyanis kétszer játszották. A drámai kamaradarabok elsőrangú színházi élményt nyújtottak, szombaton Warren Adler A rózsák háborúja című tragikomikus alkotása nyűgözte le a közönséget az Art-Színtér társulatának előadásában.
Káldy Márton fotója
Hamarosan felgyorsultak az események, a Lőtér nagyszínpadán négy zenekar váltotta egymást szombaton. A Hangfoglaló program által támogatott zenekarok a meleg és a viszonylag korai időpont ellenére is összeszedett, professzionális koncertet adtak, nagy energiákat mozgósítva. A Heavy Brains és Mehringer pop-rock zenekara is kitűnően muzsikált, nagyobb közönség azonban csak később, a Hét Hat Club szórakozott Gypsy- Hip-hop koncertjére érkezett, egészen addig a világzenei udvar ugyancsak remek kínálata megosztotta a Taliándörögdön tartózkodókat.
Estére az Anima Sound System 30 éves jubileumi turnéjának koncertjén a Lőtér beteljesítette méreteiből fakadó küldetését, több ezren voltak jelen a megújult zenekar egyszerre nosztalgikus és jövőbe tekintő koncertjén. A Karaván Família különleges családi zenekara is lent volt a Művészetek Völgyén, több napon is lehetett velük találkozni, az Anima Sound System nagykoncertje után is ők biztosították a talpalávalót Taliándörögdön.
Eközben Kapolcson a Budapest Bár és a Bagossy Brothers Company zenélt, az elmondottak alapján a hét legnagyobb nézőszámait produkálva a Panoráma színpadnál. Végül az emlékezetes taliándörögdi események után én is visszatértem Kapolcsra, a Folk-udvar éjfél utáni táncháza volt számomra és több száz más résztvevő számára is a legvonzóbb program az éjszakára. Jobbnál jobb cigányzenekarok és népzenei együttesek húzták a nótát hajnalig, hatalmas közösségi összeborulás, táncolás, tombolás, extázis alá.
Káldy Márton fotója
Utolsó nap, utolsó transz
A Völgy utolsó napján, miután elállt a reggeli zápor, egy kis kultúrára vágyva megindultunk a Színház templomban tartott Latabárné fia című monodrámára, ami Latabár Kálmán operetténekes és humorista életét dolgozta fel egy szóviccekkel és énekkel megtűzdelt előadás keretében. A darab olyan sebességgel bombázta a közönséget humoros etűdök és a színész életével kapcsolatos tények sorozatával, hogy azt gyakran nehéz volt ép ésszel felfogni. Még ha a darab túltelítettnek is bizonyult egy-egy pillanatban, a Latabár szerepét játszó Peller Károly színészi és énekesi tehetségében nem tudtunk kivetni valót találni. Peller adta meg igazán a sava-borsát a darabnak, ő varázsolta egyszerre szórakoztatóvá és mégis elgondolkodtatóvá a látottakat.
A templomból kilépve megindultunk a Lőtér felé, ahol pár sörnyi várakozás után meg is kezdődött a Galaxisok koncert. A közönség átlagéletkora nem igazán haladta meg a tizenhét évet, még egy cigarettázó tizennégy év körüli fiút is megpillantottam az első sorokban. A zenekar énekese, Szabó Benedek közvetlen stílusával egyfajta bensőséges, családias hangulatot teremtett a rajongói számára. Nagy csalódottságunkra viszont visszahívással együtt csak egy órát játszott a zenekar, emiatt enyhe hiányérzettel a szívünkben hagytuk el a Lőtér zárókoncertjét.
Káldy Márton fotója
Míg sokan a Quimbyre siettek a Panoráma színpadhoz, addig mi inkább a Poket udvar felé vettük az irányt, ahol QJÚB – a kocka kibontása címmel egy Pilinszky-Csoóri metál est vette kezdetét. A koncert énekesei és versfelolvasói, Koltay Dorottya Szonja és Vecsei H. Miklós olyan átéléssel és profizmussal olvasták fel és zenésítették meg a verseket, hogy teljesen elmélyedtünk az élményben, ilyen formában valóban megszólították a versek a közönséget. Az est több érzékszervünkre tett erőteljes hatást, a dalok hátterében folyamatosan felvillantott képek és animációk, illetve az előadás során alkalmazott fényeffektusok vizuálisan is hozzájárultak az élményhez. Az előadás után nehezünkre esett visszatérni a valóságba, így a fesztiváli élményektől megtelítődve végül nyugovóra tértünk.
Káldy Márton galériája a Művészetek Völgye záróhétvégéjéről
Kétrészes cikksorozatunkban Zilahy Lajos egy kevésbé ismert oldalát járjuk körbe. Kevesen tudják ugyanis, hogy a Halálos tavasz szerzője a tehetséggondozásból is igyekezett kivenni a részét.
Szerző: Zilahy L. Ágnes
1939. december 15-én, a Kelet Népe hasábjain jelent meg a következő: „Zilahy Lajos író a Kitűnőek Iskolája létrehozásához 2 millió pengős adományával alapítványt hozott létre.”
Publikációjában kifejtette, hogy Magyarországon hiányoznak a kitűnően felkészült, nyelveket beszélő, diplomáciai és társasági életben otthonosan mozgó szakemberek. Külföldi minták alapján ki kell építeni a népi tehetségek felkutatásának és támogatásának intézményét. A Kitűnőek Iskolája nem egy új egyetem alapítását célozta, hanem a „szétszórt” népi ifjú tehetségek egy fedél alá gyűjtését, képzését, a társadalmi fejlődés szolgálatába állítását.
A Kitűnőek Iskoláját legtöbben Zilahy Lajos egy kudarcra ítélt próbálkozásaként emlegetik, mert vagy egyáltalán nem, vagy keveset hallottak erről a nagyszerű kezdeményezésről. Az előbbi megállapításra több szerző is utal, mivel 1942-ben az író rózsadombi, Áfonya út 3. szám alatti villáját bombatalálat érte. Ezzel a ténnyel végleges kudarcnak tekintették az író eredeti célját.
Papp Rezső a Tehetség 1997/1. számában, saját pápai élménye alapján röviden ismertette a Kitűnőek Iskolája történetét, de más fontos körülményeket – mint például az eredeti intézményi cél folyamatos változása vagy a keretek szűkítése – nem vizsgálta.
A család villájának romjai (forrás: Fortepan)
Bánfai József a Tehetség 2017/4. számú tanulmányában sok, eredeti dokumentumokkal (forrásul szolgált többek között Siklósi JánosZilahy utolsó évei című, 1986-os munkája) alátámasztható konkrétumot közöl az iskolaalapítás eredeti céljának folyamatos változásáról, az utolsó tudósítástól kronológiailag visszafelé haladva. Az ok-okozati összefüggéseket azonban nem taglalja.
Jelen írásban Zilahy Lajos kudarcra ítélt próbálkozásaira szeretnék választ kapni, az ok-okozati korrelációkat feltárni, amit két szálon közelítek meg: ezek az eredeti cél folyamatos változása az általános céloktól az elitnevelésig, valamint a keretek szűkítésének körülményei a történelmi éra kontextusába helyezve.
Az eredeti cél folyamatos változása az általános céloktól az elitnevelésig
Zilahy Lajos Nagyszalontán született – épp, mint Arany János – 1891. március 27-én. Apja Zilahy Lajos közjegyző, régi református család sarja volt, anyja pedig dunántúli földbirtokos családból származott. Apja 1905-ben meghalt, a család pedig vagyontalanná vált.
Ahhoz, hogy tanulmányait tovább tudja folytatni, Nagyszalonta elöljárói Bihar vármegye bizottsági tagjaihoz fordultak, hogy támogassák a Száraz Alapítványhoz benyújtott ösztöndíjkérelmüket. A sikeres pályázatnak köszönhetően 750 Korona jutalomban részesítették a színjeles bizonyítványú diákot, így fejezhette be a nyolcosztályos református főgimnáziumot Máramarosszigeten, és tanulhatott tovább a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol jogi doktorátust szerzett.
Az ösztöndíj elnyerése után személyes indíttatásból eredően határozta el, hogy egy saját alapítványú kollégium létesítésével fogja támogatni a szegény, ám tehetséges fiatalok kibontakozását. 1939-ben adománya segítségével létrehozta a Kitűnőek Iskolája alapítványt. Szándékáról élete során soha nem mondott le.
1942. február 3-án elhangzott, de csak a Híd (Zilahy folyóirata) október 1-jei számában leközölt rádióelőadásában az író az államigazgatás megjavítását jelölte meg célul – több ízben hivatkozva Teleki Pál releváns gondolataira. Egy, az egyetemekkel párhuzamosan működő intézményről volt szó, melynek a Kitűnőek Iskolája csak ideiglenes elnevezése lett volna.
Ennek diákotthonában – kifejezetten Horthy Miklós kormányzó javaslatára – katonai fegyelmet kellett volna megkövetelni a hallgatóktól. A kormányzó indoka: „Fegyelmezés nélkül nincsen jellemfejlesztés”. Ebben a kontextusban az állami élet „vezérkari iskolájára” utaló „civil Ludovika” képének víziója körvonalazódott.
A Híd 1942. decemberi számában az író visszatekintett a kezdetekre: „Az első előadásom arról szólt, hogy kitűnő, tehetséges, erős jellemű, magas műveltségű ifjakat neveljünk, akik majd vezető helyeken fogják megoldani azokat a közigazgatási, műszaki, egészségpolitikai és egyéb feladatokat, amelyek a népek egyre erősebb ütemű versenyében a közeljövőben Magyarországra várnak.”
Ugyanebben az írásban későbbi fejleményként az önálló alapítvánnyá történő alakulásról, „a magyar mérnökök elitképzésének” kidolgozásáról olvashatunk. A mérnökök előtt álló hatalmas műszaki feladatok között szó volt az Alföld alatt található rejtett kincsek felhasználásáról; földgázról és melegvízről, az egész Európát primőrökkel ellátó üvegházakról és a sikeres gyapottermesztési kísérletekről. Ezek a gondolatok a Teleki Pállal történő egyeztetés során merültek fel. A hangsúly egyértelműen a lehetőségek kiaknázásának anyagi következményei felé tolódott. Írásában így érvelt Zilahy:
De ha igaz, hogy nekünk meg lehet gazdagodnunk, akkor meg kell gazdagodnunk, s ezen a ponton válik a magyar jövő elsősorban műszaki feladatokká. Jöjjenek tehát a magyar mérnökök, mert szegény a népünk, szegény a középosztályunk – ők fognak minket gazdaggá tenni.”
Amikor kiderült, hogy az alapítványi forma sem megfelelő, Zilahy Lajos elfogadott egy, a terv megvalósítását a távoli, teljesen bizonytalan jövőbe kitoló megoldást: „Alakuljon meg egy olyan társaság, amely (…) mint önálló jogi személy akkor is fennállhat és működhet, ha nincs olyan vagyontárgyak birtokában, amelyekkel az Iskola teljes felépítését és önálló fenntartását, mint végső feladatot belátható időn belül teljesítheti (…)”.
Így alakult meg a Bárdossy László által vezetett és prominens személyekből álló Magyar Nevelési Társaság. A formai korrekciók megtörténtek. Felvázolásra kerültek a pedagógiai elképzelések, az Iskola építési tervrajza, illetve a szervezeti és működési szabályzat. A Kitűnőek Iskolája a „Magyar Nevelési Társaság műszaki intézete” néven szerepelt, ami már Bárdossy (elődje Teleki Pál) és Zilahy az utóbbi által megfogalmazott elitnevelési célját szolgálta. Az író így érvelt emellett: „Új és magasabbrendű, magyar öntudattal átitatott magyar ifjakat akarunk nevelni, akiknek meg kell adnunk a tehetségüknek méltó legmagasabb műveltség lehetőségét.”
1943-ban, a második világháború idején az író az épülő Iskolát hadiárvaházi célokra ajánlotta fel. Zilahy a Híd 1943. szeptember 15-i számában a következőt írta Béke és háború című cikkében, egy évvel a házát ért bombatámadás után: „Bornemissza Géza ipari miniszter azt mondta, hogy tavasszal kezdődik a munka”. 1944-ben a nyilas hatalomátvétel után mégsem került sor az építkezésre.
1946-ban tudatosult az íróban, hogy a felszabadító orosz csapatok tulajdonképpen megszállókká váltak. Az őket kiszolgáló hatalomnak „szürke eminenciásokra van szüksége”, az elitnevelést nem támogatták. Zilahy többé nem látta biztosítottnak, hogy szabadon alkothasson.
Mivel rendkívül agilis személyiség volt, hatalmas munkabírással rendelkezett. Úgy érezte, hogy jelen helyzetben beszűkül a mozgástere, ami egy nyüzsgő, alkotó ember számára egyenlő a halállal. Úgy is fogalmazhatnánk, „nem lelte honját a hazában”. 1947-ben Amerikába emigrált családjával együtt, de soha nem mondott le az alapítványi iskola megvalósításáról. 1956-ban amerikai állampolgárságot kapott, és a Nemzetközi PEN Klubban az Amerikai Egyesült Államokat képviselte.
1971-ben az emigrációból hazatérni vágyó beteg és megtört író élete végén Szegeden találkozott Nemeskürthy Istvánnal, akinek ismét felvetette a kérdést, de az újabb alapítvány – eredeti elképzelésének folytonosságaként – már egy kutatóintézet és egy hozzá kapcsolódó könyvtár létesítését célozta, ami Zilahy Áfonya utcai telkén épült volna fel. „Gondolod, hogy kiröhögnének, ha megint előhozakodnék vele?” – kérdezte Nemeskürthytől. Ebben a formában a felvetés a megfáradt író pillanatnyi ötletének tekinthető.
Amikor Jugoszláviában az ottani magyar kiadó, a Fórum elhatározta Zilahy összes magyar művének kiadását, a szerző Amerikából Jugoszlávia magyar lakta területére költözött. Hosszú éveken át élt Újvidéken a hazatérés reményében. Ekkor már egy színművét itthon is játszották, és néhány könyvet szintén írt. Tervezte a hazaköltözését.
Jugoszlávia és Spanyolország úgyszólván saját írójának tekintette. És mégis, 1974. december 1-én szinte teljesen magára hagyatva hunyt el egy újvidéki szanatóriumban a már megöregedett, elszegényedett író. Kívánságára itthon, hazai földben helyezték végső nyugalomra. Sírja a Fiumei úton van.
Az író temetése (forrás: Fortepan)
„Egy pár fekete cipő a szék alatt, sötét öltöny, télikabát, sál és kalap a fogason, egy kopott bőrönd és egy még kopottabb, ócska írógép maradt utána a kórházban” – írja róla Fábián Titusz.
BÁNFAI József, „Én nem kérni, hanem adni jöttem”, Tehetség, 2017. 3.sz.
BÁRÁNY Tamás, Egy író hazatért, ÉI, 1975. 1.sz.
FÁBIÁN Titusz, Lelki zsidó, rohadt kommunista, amerikanizálódó értelmiségi, 24.hu, 2018.
HORVÁTHNÉ ZILAHY Ágnes, Tehetségfejlesztés az elmélet és a gyakorlat tükrében, Debreceni Egyetem, Bölcsésztudományi Kar Pedagógiai-Pszichológiai Tanszék, ECHA-Műhely I, 2000, 173.
KÖVES József, A Dukayak sorsa, Szép Szó, 2021.
KULCSÁR Zoltán, Zilahy Lajos szerepe a magyar film történetében, Filmtudományi Szemle, 1976. 1. sz.
NEMEKSÜRTHY István, Egy föl-föl dobott kő = BIHARI József, A lélek nem aludt ki: Tisztelgés Zilahy Lajos születésének 100. évfordulóján, Szentendre, 1991, 31–38. p.
SIKLÓSI János, Zilahy Lajos utolsó évei, Bp., Népszava, 1986.
