A Kiscelli Múzeum templomterében látható január 21. és április 17. között Gerhes Gábor képzőművész öt éve készülő nagyszabású egyéni projektmunkájának eredménye, az Atlas.
Szerző: Kapitány Regina
Az elmélet: a 21. század tudomány- és világszemlélete
A médiumok által áthatott és online térbe költözött életünk alapvető kommunikációs eszközeivé váltak a vizuális tartalmak, fotók és videómontázsok. Ez tagadhatatlanul együtt jár a textuális információáramlás háttérbe szorulásával. A képzeletre építjük tudáshalmazunk és értelmünk nagy részét, amely általában elődeink észrevételeiből, tudományos munkáiból származik, melyeknek automatikusan hitelt adunk. A leghatásosabban ma már képi formában fejezzük ki magunkat. Annyi képpel találkozunk naponta, amennyivel a 18. század közembere egész életében összesen. Gerhes Gábor ezt az elgondolást tette meg munkájának fő narratívájává. Ezt egy egészen konkrét terep, a globális tudásbázisunk fő forrásai felé terelte: a lexikonok és enciklopédiák világába. Hogyan kezeljünk ebben a korban egy ilyen klasszikus művet, mely egyoldalúan mutatja be világunk elképesztően sokrétű csodáit?
A projekt célja az volt, hogy mi, látogatók ezeket a hagyományos, lineáris, leíró struktúrákat átértékeljük és átkonvertáljuk a mai értelmezési keretek közé; átlássuk a fejezetek közötti összefüggéseket, és mi magunk tegyünk fel kérdéseket. Ilyen módon azt is felfedezhetjük a narratívában, hogy az embereket gyakran foglalkoztató általános témákról is találunk hivatkozást, létrehozva ezzel egy demokratikus enciklopédiai műfajt. Ebből fakadóan nem diszciplináris alapokon nyugszik, mint egy tradicionális lexikon, hanem sokkal lazábban kezeli a határait.
A projekt és egyben a tárlat középpontjában az alkotó majdnem négyszáz oldalas, saját alkotásainak és gyerekkorától gyűjtött relikviáinak fényképeivel megtöltött önálló enciklopédiája áll. Gerhes először láttatja ilyen explicit módon saját élettapasztalatait, benyomásait a világ különböző jelenségeivel kapcsolatban. A könyv formailag hasonlít a klasszikus, általunk is ismert atlaszokra, de szabadon választja meg a fejezetek sorrendjét és témáját. A szöveg szerepe minimális, pusztán címszavak és pár gondolatébresztő idézet szerepel a különböző tudományterületekről szóló etapokban, mint embertan, zoográfia, kozmológia vagy növénytan. A fejezeteket az alkotó képzelete és asszociációi által született illusztrációk töltik meg. Mindegyikhez köthető valamilyen életérzés vagy alapvető emberi attitűd, mint a melankólia képzete a növénytanban bemutatott virágokon keresztül, vagy a kozmológiában láttatott manipulált kozmikus képek esetében. Tulajdonképpen az egész mű két kulcsfogalom határait feszegette, az értelemét és a képzeletét. Teret enged az önvizsgálathoz, az elmúláson való töprengéshez és a jövőn való merengéshez. Nézegetése közben az ember úgy érezheti, hogy az övé, hogy róla szól, de valahogy mégsem.
A gyakorlat: gondolatok a kiállítás kivitelezéséről
Belépve a koromsötét térbe korántsem szokványos kiállítási megoldással találkozhatunk. A színtelenség már eleve hordoz egyfajta üzenetet a koncepcióról: a kiállítás plakátjai, a kiállításban megjelenő szövegek háttere, illetve magának a könyvnek a borítója is a feketét dicsőíti. A Kiscelli Múzeum monumentális templomtere ideális helyszínként szolgál a hangulat megteremtéséhez, bár kissé pazarlónak tűnik, tekintve, hogy kiállított tárgy, egyetlen szimbolikus, 5 centiméteres Herkules-szobrocskát kivéve, szinte nincs is. Azzal szemben olvashatjuk a kiállítás preambulumát. A vakító fehér betűk beleégnek az ember retinájába, tehát készüljön fel a látogató, hogy a szemének megterhelő élményben lesz része.
A középső, legjobban megvilágított térben kapott helyet a tárlat fő attrakciója, Aldo Rossi olasz építész által tervezett osszáriumnak formai és szellemi utánzata, mely a Paradigma Ariadné építésziroda közreműködésével jött létre. Elsőre idegenként hathat a robusztus geometriai alkotás, de a mögöttes tartalom, melyet Rossi is hangsúlyozott, nagyon is idevágó: egyszerre jelképezi az elmúlást, a halált és az életet.
Gerhes jó érzékkel egészíti ki ezt a jelentéstartalmat azzal, hogy az épület belsejében, polcokon helyezi el könyvét több példányban. Ezzel vértezi fel az alkotást a melankolikus merengés mellett tudástároló és közvetítő funkcióval is. Mindenképp értékelendő kezdeményezés, mely fokozza az interakció lehetőségét, hogy az installáció melletti asztalnál belelapozhatunk a könyvbe, szemügyre lehet venni azokat a topikokat, melyekről említést tesz a tárlat, és meg lehet hallgatni a fél órás videót, melyben Gerhes Gábor a munkálatok részleteibe avatja be az érdeklődőket.
Akik valamiféle hangulatos wunderkammer bemutatóra készültek, azok érezhetnek majd magukban némi csalódást, ugyanis összesen ennyi volt maga a tárlat. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy Gerhes atlaszának promóciójával szembesülhet a látogató, ami egy teljesen helytálló műfaj lehetne, de kiállításnak kevésbé nevezhető.
