Szakítani akartak a minimalista design trendekkel és az unalmas nappalikkal. Akkorát újítottak, hogy David Bowie 400 darabos kollekciót épített ki tárgyaikból. A Memphis csoport egy olasz formatervezési kollektíva nevét jegyzi, mely az 1980-as években alakult meg és definiálta a korszak stílusjegyeit.
Szerző: Szenczy Bálint
Eredet és misszió
Az Ettore Sottsass által alapított csoport 1980. december 11-én alakult meg, fiatal formatervezőket és építészeket foglalt magába. A csoport neve Bob Dylan „Stuck Inside of the Mobile with the Memphis Blues” című számából inspirálódott, reflektálva arra az igényre, hogy ez a közösség szeretné megtörni az addig megszokott stílusirányzatot, valami újat és váratlant alkotva. A mozgalom az anti-design szemlélet egyik vezető képviselője volt, ami az addig megszokott konvencionális és „jóízléssel” szembemenő, a funkcionalitásra csupaszítást megtagadva született meg Olaszországban.
Háború és művészet
Ahhoz, hogy megértsük, mi formálta a csoportnak ezt a merőben új, radikális hozzáállását a tervezéshez, először arról kell beszélni, hogy milyen formatervezési szemlélet uralkodott azt megelőzően. A manapság reneszánszát élő, mid-century modern bútorok a „good design” mozgalom termékeiként születtek meg. Ez a gondolkozás – amely a háború utáni 1930-as években alakult ki az Egyesült Államokban –, a modernizmushoz hasonlóan a díszítés helyett a tiszta forma hangsúlyozása, a visszafogott színvilág és a megfelelő anyaghasználat jellemezte. A mozgalom égisze alatt olyan legendás tervezők alkottak, mint az amerikai házaspár Charles és Ray Eames, európai szinten pedig a finn Eero Saarinen és olasz Gio Ponti nevét érdemes megjegyeznünk. A hatása alatt készült formatervek közé főleg épületek és bútorok tartoznak, de a mindennapi tárgyak, például a konyhai eszközök, a háztartási tárgyak és a kerti szerszámok is megtalálhatóak.
Karakterisztika
Ezzel szemben a Memphis csoporton erősen érződik az art deco és a pop art hatása: stílusjegyeit felismerhetjük az élénk, merész színekről, aszimmetrikus formákról és szokatlan anyagok használatáról. Olyan termékeket hoztak létre, köztük designer bútorokat, világítótesteket, kerámiákat és textíliákat, amelyek szeszélyesek, játékosak voltak. A tárgyak célja nem a tömeggyártás és a hozzáférhetőség volt, hanem egyfajta kijelentés és állásfoglalás a funkcionalizmus ellen. Legelső kollekciójuk is rendhagyó módon került bemutatásra az 1981-es milánói Salone de Mobile-én. Prototípusok kerültek bemutatásra, a hagyományos, gyártásra kész darabokkal ellentétben. A közönség részéről az első visszajelzések nem voltak pozitívak, ma már azonban ha visszatekintünk a készített tárgyakra, felismerhetjük, hogy azok úttörőek voltak.
A Bowie-kapcsolat
Egy ilyen műgyűjtő volt a legendás zenész, David Bowie is, aki a videóklipjeiben és fellépéseiben is használta a bútorokat. Bowie személyes gyűjteményének számos darabja ma már a mozgalom legikonikusabb és legmaradandóbb darabjai közé tartozik.
Megvette Sottsass 1981-es Ashoka lámpáját, valamint 1985-ös Ivory asztalát, amely ma a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum állandó gyűjteményének része. De a Memphis kevésbé ismert tagjait is felkutatta, például a Los Angeles-i Peter Shire-t, akinek a gyűjteményben szereplő darabok között szerepel a Big Sur nevű, elbűvölően aszimmetrikus kanapéja is. Utólag visszatekintve méltó helyen voltak ezek a tárgyak, mivel ezek a merész darabok egy olyan ember tulajdonában voltak, aki maga is nonkonformista ikon volt, bár kevesen tudtak Bowie memphisi bútorok iránti vonzalmáról. A festmények helyett, melyek érintetlenül lógtak volna a falain, Bowie valóban használta ezeket a bútorokat, amikor nem múzeumoknak adta kölcsön őket.
Meghatározó darabok
Bowie Let’s Dance című 1983-as klipjében a háttérben feltűnik Ettore Sottsass Carlton könyvespolca. Érdekessége, hogy ez a tárgy egyben működik válaszfalként, szoborként és komódként. Az alján megtalálható fekete-fehér kacskaringós mintázat pedig Sottsass saját fejleszetése, amit bacterio mintának nevezünk.
Martine Bedin 1981-es Super Lamp lámpáját úgy lehet magunk után húzni, mint egy kutyát a pórázon, ami a kollektíva játékos stílusát szemlélteti. Négy kis ipari kerékkel és préselt acélból készült, élénk kékre lakkozott alvázzal rendelkezik. Az ívelt háton szabadon hagyott izzók úgy nyúlnak ki, mint egy stegosaurus páncélja. Háziállat-szerű tulajdonságai személyesebb kapcsolatot tesznek lehetővé a termékkel, mint a csoport néhány absztraktabb termékei.
A Nathalie Du Pasquier által tervezett, lenyűgöző Riviéra szőnyeg 1983-ban készült, és nepáli kézművesek szakértő kezei által gyapjúból készítették. Eklektikus varázsa élénk mintázatba rendezett vibráló színeiből ered, amelyek két szimmetrikus keretet alkotnak a középpontjukban lévő dinamikus, stilizált virágos tájképnek.
A Memphis ma
Napjainkban a mozgalom minden alkotása gyűjtői darabként van számon tartva, így a magas kereslet és alacsony kínálat miatt az emberek máshogy idézik meg ezt a stílust. A fogyasztási szokások átalakulásával —a tömeggyártás megtagadása— , az újrahasznosított bútorok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Unikális helyzet ez; a potom összegért megvásárolt bútort ízlésünk szerint restaurálhatjuk, így illesztve bele életterünkbe. Sokan inspirálódnak a csoport geometriájából és színhasználatából, mikor felújítanak egy bútort, ezen kívül pedig különleges képessége az ilyen bútoroknak, hogy kiváló társalgásindító hatással rendelkeznek.
Örökség
Játékos formákkal, okos radikalizmussal és merész kompozícióval gyakorolt hatást a Memphis csoport a design világára. Az amerikai televíziózás méltán népszerű adása, a Pee-Wee’s Playhouse pedig segítette ennek az új stílusnak a megismertetését, mivel a műsor esztétikája a radikális dizájnról és az 1950-es évek giccses ruházatáról szólt. A csoport által híressé tett stílusjegyek szerepeltek benne és nagy hatással volt a gyerekekre, összességében a kultúrára.
A Memphis-dizájnt olyan műsorok nyitójelében is felfedezhetjük, mint a Saved By The Bell, és sok más vállalkozás is beépítette az ütköző színeket, az egymáshoz illeszkedő formákat, a geometrikus vonásokat és a spirálokat a kreatív anyagaiba.
A Memphis Group – és maga Sottsass – célja az volt, hogy újítók legyenek, ugyanakkor provokatívak is. Tervezők új generációját inspirálták, akik elutasították a modernizmus minimalizmusát, és egy játékosabb, kifejezőbb esztétikát fogadtak el. A csoport hatása a mai napig megfigyelhető a kortárs formatervezésben, ahol a tervezők továbbra is új és izgalmas módon feszegetik a forma, a szín és az anyag határait.
Például az 1981-es ASHOKA porcelánlámpa lehetett ihlet a Balenciaga 2010/11-es őszi-téli szezonban bemutatott többszínű, blokkcsíkos ruhája esetében.
Az utána következő generációk számára Sottsass lehetővé tette, hogy a fiatal tervezők megértsék, milyen érzelmi megközelítés hoz létre ikonikus designt.
