Jó újra itt lenni – Elkezdődött a második Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Tábor

Vincze Bence 2019. Júl. 26. 0 1

2017 után ismét slam-, irodalom- és műkedvelő fiataloktól hangos a Panoráma Camping Orfűn. Két év után rendezték meg újra a tavalyelőtt nagy sikerrel záruló Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Tábort sok régi és még több új arccal.

Egy táborba beköltözni mindig valahogy egyszerre tud nyugalmat sejtető és elképesztően vad lenni. Pláne, ha az a tábor campinges-sátras felépítésű. Újabb pláne, ha ez a tábor az ország egyik legnagyobb „nomád-szállójában” helyezkedik el, ami nagyjából 15 ezer fő befogadására képes. Most pedig itt van száz. Mármint fő. Az óriási zöldbe rejtett embercsoport, sátrakban, függőágyakon és domboldalon heverve, és mégsem hat üresnek. Itt slammerek vannak. A slamben – úgy hiszem – leginkább végletek vannak, ezért is vonzotta a kíváncsiságomat a rendezvény Orfűre, hiszen elképzelni nem tudtam, hogy az a dolog, aminek a címében minimum három olyan fogalomról van szó, ami külön liturgiát érdemelne, mégis hogyan fog három napba elférni, kiteljesedni és meglenni egymás mellett.

A programlista először felfalja az embert, de van idő bemagolni, hiszen ez a fentebb említett kétszáz ember nagyjából egy 500 kilométeres körzetből érkezik. És nyugodtan kijelenthető, hogy a tömeg maximális lefedettséggel rendelkezik ezen az országnyi területen. Így az út a fél órától a fél napig terjedő időhosszt igényli, hozzátéve még azt a tényt, hogy akik Pécsen szállnak át az Orfűre tartó buszra, egy kellemes hullámvasút részesei lehetnek, és bár a Quimby kivételesen nem pécsi zenekar, óvatlanul is a klasszikus „tékozló angyal a magasban” életérzés fogja el az embert egyes hajtűkanyarokban a szakadék szélén. 

Fotó: Lutor Katalin

Izgalmak letudva, a csodálatos tó és az idilli környezet látványa – bár nehezen – megemésztve, jöhet a nulladik napi nyitóbuli, ami nem is lehetne más egy magyar slam táborban, mint a Slow Village koncertje. A közönség bár még lassan találja meg ilyenkor a színpadot, hamar meghozzák a fiúk a hangulatot a megfelelő alapozáshoz. A szervezők egyik nagy ötlete, ami már két évvel ezelőtt is bevált, az éjféli open mic, ahol bárki megmutathatja magát, és a késői órák ellenére jelentős közönség előtt teheti mindezt (A nulladik nap éjszakáján közel harminc ember lépett a kisszínpadra).

A késői fekvés után korai ébresztő szól a táborlakóknak, a kávéért kígyózó tízméteres sorok lassú bomlását követik a workshopok, Dr. Bánkúti Gábor Diktatúra és nyelvhasználat címen interaktív előadást tartott, vele egyidőben Simon Márton, a tábor egyik főszervezője és Izsó Zita líraműhelyt, Horváth Kristóf (Színész Bob) előadó műhelyt, Mészáros Péter és Bárány Bence pedig slamműhelyt tartott. Mindenki előtt megnyílik ilyenkor délelőtt a lehetőség a választásra ezek közül, és beosztásuk szerint egész héten ugyanezek fognak ismétlődni, így mindenki kipróbálhat mindent. Aztán a jelentkezőkből és a workshop vezetőkből kialakult csoportok elfoglalják a helyüket a camping területén, egyik oldalon csendes, meghitt beszélgetés versekről, másik oldalon Színész Bob elemi erejű csapatépítése, aminek egyik fő erőssége, hogy nem csak a résztvevők, hanem úgy általánosságban három kilométeres körzetben mindenki, akaratán kívül résztvevőjévé válik a feladatoknak. A völgyben jól terjed a hang, hát még a nyelvtörők és a beszédgyakorlatok.

Fotó: Lutor Katalin

A pörgős workshopok és a szuper ebéd után egy kicsit pihentetőbb eseményre kerül sor, Kemény István költő beszélgetését hallgathatja meg a tábor népe Ott Anna moderálásával. A mély, líraibb beszélgetés jó hatást gyakorol a forróságból menekülő, árnyékban megbújó fiatal verselőpalántákra, az irodalmi gondolkodás üteme felgyorsul, a rendezvény kezdetének izgalma enyhül.

Viszont ezt követően sem marad idő már pihenni, a begyűjtött energiák hamar kiadásra kerülnek a délutánok tetőpontját képező kisversenyeken. Az első napon két kis tematikus megmérettetésre került sor, az elsőt Hiszi a píszi tematikával Tóth Roland (Odalökött Költészet) vezette. Ennek dobogójára harmadik helyen Németh Ádám (Bambusz), második helyen Dóka Péter, első helyen pedig Pintér Kristóf (Signo) léphetett fel. A második kisversenyen a Savaria Slam Poetry egyik vezetője, Székely Zoárd volt a host, és a Nyelvújítás témáját kellett a versenyzőknek körüljárniuk. A dobogó a harmadik helytől kezdve: Andics Mátyás, Kis Luca és Wawra Máté.

A két kisversenyt követően kis időpontváltozásokat követően hat órától kezdetét vette a tábor első nagyversenye is, Gömöri Eszter vezetésével Ady 100 címen. A téma előzetesen sokat ígért, az előadások viszont kisebb problémába ütköztek. Még korábban tudatták a jelentkezőkkel, hogy ez a verseny kissé rendhagyó módon fog zajlani (nem mindenhol népszerű, de több slamklub is gyakorolja), hiszen a fellépők nem használhattak se telefont, se papírt az előadásukhoz, fejből kellett mondaniuk a szöveget. Nehéz eldönteni, hogy talán a nagy izgalom, az előadásmód idegensége, vagy a feladat félvállról vétele vezetett-e oda, hogy a hét versenyzőből négyen is segítséget kellett, hogy igénybe vegyenek, ami egy idő után a nézők és a zsűri számára is kellemetlennek hatott. Ez részben hozzátett a végeredmény kialakulásához is, hiszen több jó szöveg is ennek az előadásmód-problémának a vakondtúrásában botlott meg. A dobogóra végül felálló három előadás ennek ellenére fel tudta vinni a verseny színvonalát, és megkérdőjelezhetetlen volt a jó helyezés mind a három hölgy előadását és szövegét tekintve.

Dobogó:

  1. Hetesi Júlia
  2. Mészáros Aliz
  3. Horváth Florencia
Fotó: Lutor Katalin

A versenyek után indult a sűrű esti program, amit Simon Márton és Boros Levente közös spoken word albumának bemutatója nyitott meg Csak ha nevetek címen. Az előadás színvonala elképesztően magas volt, mind zeneileg, mind irodalmi szempontból megközelítve. Egy, a magyar kortárs művészetben roppant egyedülálló, komplex, és a modern világunk legnagyobb kérdéseit olykor erősen ironizáló, mégis nehéz érzésű humorral vegyített műsort láthattunk. Az atmoszférához hozzátett a színpad nagyszerű fényvilága, a kellemes és bensőséges hangulat, mintha mindenkihez személyesen úgy szóltak volna a sorok, mint egy Sorrentino-film premier plan, zenei aláfestéses feszült jelenetében. Marci az arcunkba, a világunkba, a vénánkba hatolt azoknak a tipikus és végtelenül őszinte, kommunikációban gyakran kikerült dolgokkal, amiknek valójában minden érdemi beszélgetésben helyet kellene adni.

Marciékat Pionék követték a színpadon, a Pion & The Unicorns koncertjét hallgathatták meg a táborlakók. Az egyre jobban fokozódó izgalom pedig a zenei hatást követően már csak egy irányba szegeződött, szemével mindenki egy lányt keresett, akinek nem feltétlen kellemes időtöltés volt megjósolható az éjjeli órákban. Kemény Zsófi roastja következett, ahol nem csak egymást, nem csak Sophie Hardot, de a közönségben ülő slammerek közül sem kíméltek sokakat, sőt, valószínűsíthető, hogy elég szép számban kaptak csuklórohamot olyan személyek is, akik közelében nem voltak a roast pillanatában Orfűnek. A gyilkos balhorgok kiosztását Simon Márton kezdte meg, aki a roastmaster szerepét töltötte be, a résztvevők pedig a következőképp alakultak: Munding Márton, Maier Péter, Bánóczi Bea, Baranyai Barna, Hetesi Júlia, Ferenczi Réka, Kövér András. És természetesen a díszvendég, Kemény Zsófi.


Lutor Katalin galériája


Tags: kultúra, Összmagyar Slam Poetry Spoken Word és Irodalmi Tábor, Simon Márton, Slam, STB Categories: IRODALOM
Related Posts