Legújabb sorozatunkban a POKET zsebkönyvek ifjúsági kiadványait vesszük górcső alá, hogy kicsit „felöltöztessük” az egyenborítóba csomagolt köteteket. Míg bizonyos kritikák a szövegekhez hajolnak közel, mások pedig a zsebkönyvkiadások (újra)kanonizáló gesztusát emelik ki, a fő kérdés minden esetben az, hogy a – sokszor egyáltalán nem is mai – szövegek tudnak-e még hatni ránk, fiatalokra.
A POKET-sorozat a megjelenése óta sokszor keltette fel – és veszítette el – az érdeklődésemet. A könyvautomaták ötlete engem is megfogott, de a lelkesedésem már az első találkozás alkalmával alább hagyott a Batthyány téri HÉV-állomáson. A könyveket ajánló „celebek” neve és képe hamarabb leugrott az egyszínű borítókról, mint a könyv szerzője vagy címe, és az akkor még hét-nyolc választási lehetőség mellett is üres kézzel szálltam fel a vonatomra (mostanában a legtöbb helyen már csak 5-6 különböző könyvvel találkozom).
Azóta többször reménykedve vártam az újdonságokat, de minden alkalommal csalódnom kellett a választékban és a kötetek kinézetében. Az elmúlt évben azonban több – főként gyermek-és ifjúsági – kötet akadt a kezembe a sorozatból, és végre belülről is megcsodálhattam a könyveket. A legtöbb közülük más kiadók által használt vagy eredeti illusztrációkat tartalmaz, így első pillantásra az esztétikai élmény mindenképpen nagyobb volt, mint az egyhangú borítók esetében. Jobban megnézve azonban olyan sok apróság rombolta az összképet, hogy úgy döntöttem, egy számomra jól ismert és igazán kedves könyvön keresztül részletesebben írok a jelenségről.
Romhányi József Szamárfül című kötete gyerekkorom óta meghatározó szerepet játszik az életemben, iskolai versmondó versenyektől egyetemi vizsgákig mindenhol felbukkant. Amióta az eszemet tudom, a családban mindenkinek volt saját kötete, különböző kiadásokban, így izgatottan, bár a sorozattal átélt eddigi tapasztalataim alapján nem túl nagy reményekkel ütöttem fel ezt az újabbat.
A befőttes gumit már az első versek alatt majdnem elhagytam, és bár értem az indíttatást, nem tartom a legelegánsabb megoldásnak. Buzay Istvánnak, a kötet illusztrátorának munkásságával eddig nem találkoztam, figyelemfelkeltő fekete-narancssárga illusztrációi feladták a leckét. Az általában színesebb gyermekkönyvekkel foglalkozó művész portfólióját átnézve az egyedi stílus ugyan megmarad, de itt úgy tűnik, inkább a felnőtt közönséget célozza meg.
Az általában humorosan és egyértelműen illusztrált Szamárfül-kötetek közül erősen kilóg ez az elvontabb, néhol már-már groteszk ábrázolásmód, amely sokszor más értelmet is ad a verseknek. Ez az elképzelés más szerzők műveinél működhet is, az okosan elhelyezett modern és frappáns képek sokat adhatnak egy olyan könyvhöz, ami felett eljárt az idő. Ebben az esetben azonban véleményem szerint nincs szükség túlzásokra, az eleve sokrétűen humoros versek mellet ezek az illusztrációk inkább kizökkentik az olvasót.
Az illusztrációk eltúlzottságát azonban nem szeretném egyértelműen Buzaynak tulajdonítani, épp ellenkezőleg. Egy nagyobb formátumú kiadványban, ahol a szöveg is „levegőhöz juthat”, az itt zsúfolt és túltengő képek hathatnak üdítően modernnek is (vagyis innentől már személyes ízlés kérdése). A szerkesztés és tördelés viszont zsúfolttá és zaklatottá teszi az egész kötetet – és a Poket-köteteket általában –, ami így ízléstől függetlenül is nehezen olvashatóvá válik.
A könyv paraméterei senkinek nem előnyösek. Fél centi is alig marad a lap szélén, hogy minden vers „kiférjen”, ha pedig ez a legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerül, van, hogy az illusztráció után kapjuk meg a csattanót. A képek a szövegek alatt, fölött, mellett, vagy ahová éppen elfértek, néha a többihez képest lezsugorítva jelennek meg, a sarokban alig vehetők észre, vagy indokolatlanul távol vannak a lap tetejére/aljára szorított szövegtől. A teljesen különböző helyeken és funkcióval megjelenő behúzásokra és az előző vers alatt folytatólagosan kezdődő következőre pedig keresve sem találtam magyarázatot.
Érthető a hordozhatóságra való törekvés. A gyors hozzáférhetőség is. De úgy vélem, hogy nem egy pár extra oldalon vagy centin múlik, hogy egy kötet együtt utazik-e a gazdájával. Hogyha jó hordozni, az ember mindig talál helyet a kedvenc könyvének, a kompakt, de lelketlen kötet pedig otthon marad.
(Már megint hol van az a fránya befőttes gumi?!)
A POKET ifjúsági kiadványait bemutató sorozatunk további részei:
- Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
- Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora
- Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
- Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
- Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
- Otfried Preußler: Torzonborz, a rabló
- Molnár Ferenc: A kékszemű
- Rump Tímea: Levendula hercegnő
- Romhányi József: Szamárfül
- Janikovszky Éva: Égigérő fű
