#estivers 19. – Vekszli Anna: Egyedül

f21.hu 2017. Júl. 5. 0 0

Ma az emberek nagy része ritkán gondolkodik el a valóságán. Nem adják meg saját lelküknek azt az örömöt (vagy ürömöt), hogy leüljenek egyedül egy padra, sétáljanak a lenyugvó városban és egy szál cigaretta társaságában elgondolkodjanak életük másodpercein és cselekedetein. Van, hogy az emberre csak úgy egyszerűen rátörtnek az emlékek és gondolatok váratlanul és magányosan.

Kapcsolatok, mondatok, melyeket már-már kitöröltünk emlékeinkből törnek fel újra, holott eddig némán, bezárkózottan ültek egy doboz mélyén. Keressük a boldogságot, a bizalmat társainkban, és közben elfelejtjük, hogy ez az, amivel magunkra zárjuk a magány hatalmas tölgyfaajtaját. A fiatalság nagy dilemmája ez. – Vekszli Annát, a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium tanulóját pont egy ilyen pillanat megszilárdulása ihlette meg, hogy papírra vesse az Egyedül című alkotását.

Egyedül

Alkonyi zajban állok
Körülöttem csupa idegen
Kezemben a cigaretta hamvadó vége,
S többé nem fogja már senki a kezem.

Épp az ablakban álltam
S te más kezét fogva mentél el ott
Nem láthattál hisz titokban néztem
Ahogy lassan együtt elhaladtatok

Nem fáj már ez úgy mint rég
Mert ami volt elmúlt már.
Keserédes emléked a számban él
S mint egy régi sebhely ha felszabják ég.

Tompa fájdalommal álltam
A szép naplemente pírban
Körbenéztem mélabúsan
S ölelni vágytam a napot.

Idegen arcok vesznek lassan a homályba
Nem néz rám senki sem kedvesen
Nem szólnak egy jó szót
S nem vágynak kezet fogni velem

Én nem akarok semmi mást
Egy röpke érintést az arcomon
Puha szellő simogatását egy
Vágytól izzó alkonyon.

Vagy csendesen összebújni
Egy csupasz kis balkonon
S nézni együtt a félhomályba
Míg besötétül minden torony.

Nem nagy kérés ez úgy hiszem
S nem vakmerő álom
Egyszerű vágyaké a szívem
De a tárgyát nem találom.

Próbáltam én már ezer ízét
A boldogságnak itt meg ott
De a járt úton máshova nem találtam
Mint oda honnan elindulhatok.

Jő az éj s én félek, nagyon félek
Magamban állok és bámulok tovább
A cigaretta is mind elfogyott
Így némán a kezed nélkül indulok egyedül tovább.

Tags: #estivers, irodalom, Nagy Lajos Gimnázium, Vekszli Anna, vers Categories: IRODALOM
Related Posts