#estivers 5. – Sárközi Balázs: Kimerevedik a kép

f21.hu 2016. okt. 30. 0 0

Sárközi Balázs sorai éles és hideg felületek mentén építkeznek: az olvasó is majdnem belemerevedik a fagyosan őszi pusztaságba, mégsem válik öncélúvá. Letört gallyak, letört kezek; sötét szárnyak, sötét szavak.

Kimerevedik a kép

Éles, mélység nyílt.
A fa mélye, s a zaj
kizárva; mozdulatlan
hasítva letörik a gally.

Ocsmányság az arcokon,
ráfagy az utálat:
nyomorék a merevség,
mert csonka, befejezetlen
a kéz, megette a vállat.
Ronda gyűlölet, bezáratlan
kör, letört ág a levegő.
Sivár csend nő, beszéd van:
zajos hangjelek úsznak.
Csak értelem hiányzik,
mint akit megnyúztak:
ordít, nem tudja mit.
Néz rám az origó,
kimerevítve gyűlöl
előre dől,
földkéreg nyomta fal,
s befagyott vízesésként
ömlik belőle s reptében fagy
szájára. Önti rám kénként
zagyva némaságban
a fagyasztó szilánkokat.

Sárközi Balázs

Categories: IRODALOM